A helyi szőlőket először 1313-ban említik oklevélben. Az Avas-hegy oldalában több, mint 800 pince és nagyszámú borház található. A 16. századtól kezdődően vájták őket a magaslat oldalába, a hosszuk általában 20-80 méter közötti. Zömük észak felé néz, van egyágú, két- és többágú, párhuzamos és sugaras szerkezetű.

Az első adatok a pincékről 1516-ból valóak. Építésüket négy időszakra osztják, az első időszak a 18. század elejéig tart, a második 1780-1880 között, a harmadik 1880-1950 közötti polgári időszak - ebben az időben tartotta magát az a mondás, hogy

,,nem is igazi miskolci polgár, akinek nincs az Avason pincéje! "

-, az utolsó pedig 1950-től napjainkig.

A pincék mindig is nagy jelentőségűek voltak a miskolciak életében, nem csak gazdasági, hanem pihenő-, szórakozó-, majd lakófunkciójuk miatt. Sohasem volt annyi szőlő a városban, ami indokolttá tette volna az avasi és a tetemvári pincék magas számát. 1200-1400 pince volt a 18. század közepén városunkban. Tranzitváros voltunk, a hegyaljai és az Eger vidéki borok is a városi pincékben érlelődtek, itt tárolták őket. A felvidéki és a lengyel piacra szánt borok innen indultak útnak. A pincék 6-12 fokos hőmérséklete ideális volt számukra. A második világháborúban többet is összenyitottak a miskolci polgárok, értékeiket itt rejtették el. Több helyi védelem alatt áll.

Várostörténeti szempontból kiemelt jelentőségű a hely, jelenleg egy kétmilliárdos project van készülőben a történelmi Avas rendbetétele. A 19. században a szőlőtermelés pár évtized alatt visszaesett, gyümölcsösök váltották a szőlőket, az 1880-as években fellépő filoxéra-járvány pedig végleg tönkretette a miskolci szőlőkultúrát. Nyomait csak a pincék őrizték meg nekünk.

(fotó: internet)