2017. szeptember 09. írta: Reiman Zoltán

Miskolc és a Szinva patak

A miskolciak kedvenc patakja a Bükkből ered és a Sajóba torkollik, de előtte megtesz egy 30 kilométeres - ebből huszat Miskolcon - utat, nyugat keleti irányban. Több, mint 70 híd ível át rajta, a belvárosban több helyen fedett állapota miatt nem láthatjuk kedvenc vízolyásunkat.

A Szinva forrása

Forrása Lillafüred végén található, a hollóstetői úton. Sokan járnak ide manapság vízéért. A bővizű karasztforrás Miskolc vízellátásának fontos részét képezi. A patak lillafüredi részén található - a Palotaszálló alatt - Magyarország legmagasabb vízesése, amely 20 méterről zuhan a mélybe. A vízesés mesterségesen kialakított. A Garadna patak felduzzasztásából jött létre a Hámori-tó, amelyből a Garadna újból kilépve 100 méterrel a vízesés után egyesül a Szinvával. Mivel a Szinva patak bővizű forrásai Miskolc vízellátását biztosítják, ezért csapadékszegény időjárás esetén a vízesés kiszárad, ekkor a Hámori-tóból szivattyúzzák a vizet a Szinva medrébe.

A szocializmusban a kis folyónkat erős szennyezés érte a városi útja során. Főleg a papírgyár és a vasgyár volt a ludas benne, de gyakorlatilag - szabályozás híján - minden cég és magánszemély mindent beleengedett. Mára visszatért az élővilága, a kedvező körülmények miatt.

A belvárosban a Villanyrendőr közelében, 2005-ben került kialakításra a Szinva terasz, amely egy ,,dekoratív lépcsőzetes kialakítású tér" (Wikipédia - Szinva terasz szócikk). Szintén a belvárosban építették Miskolc egyik kedvenc bevásárlóközpontját a Szinvaparkot, 2000-ben Viszlai József tervei alapján.

A Szinva terasz. Forrás: amiotthonunk.hu.

A miskolciak folyóját Nagy Lajos király is említi, 1377-ben Synwapataka néven, de az első okleveles említése 1296-ból való. A miskolci malmokról több forrásban a 14. század óta tudósítanak ahogy a "Szinvára felfűzve" sorakoznak a parton.

Érdekesség, hogy a középkor végén még létezett egy Sziget nevű település Miskolc és Diósgyőr között, - talán a mai Újgyőri főtér környékén - amit a Szinva patak ölelt körbe. Szintén érdekes, hogy a Pece-patakot a középkorban nem említik a források, pedig szintén meghatározó lehetett már akkor is városunk életében.

A város a folyóvizeiről volt nevezetes, városkép formáló és meghatározó volt a Szinva és a Pece patak jelenléte. Ha egy idegen érkezett a városba, mindenhol ezek nyomait láthatta. Hidak, malmok, csatornák, gázlók, vágóhidak. A 16-17. századig az Avas alatt fordult délre a Szinva, és ott a Hejővel együtt, Ónod vagy Muhi tájékán a Sajó, a Hernád vagy a Tisza valamelyikébe torkollott.

1720-ban található az első hiteles leírása, amely Bél Mátyástól való, íme:

Malmok elhelyezkedése a Szinván a középkorban. Forrás: Wikipédia.

,,A másfél mérföldnyi hosszú Szinva arról híres, hogy a régióban a legtöbb benne a rák és pisztráng. Miután a Bükkben, a ,,Szent István-erőse" nevű hegy oldalában megered, a Garadna patakkal bővülve jelentős víz lesz belőle, s már a hegyek között fűrészmalmot hajt. Diósgyőrön átfolyva, Miskolcig dombokkal övezett síkságon halad végig, majd kettészeli a várost. Itt is igen sok malom van rajta, éppen ezért a tiszta patak igen szennyezés válik, s Miskolcról már piszkosan kavargó, a korábbira alig hasonlító vízként folyik el." (Dobrossy István (szerk.): Miskolc története III/1., 126. oldal)

A Szinvapark bevásárlóközpont. Forrás: retail.hu.

Miskolcot sok kár érte az elmúlt évszázadok folyamán vizeinek rakoncátlanságai miatt. A Pecével karöltve nagy pusztítások okozójaként szerepel. 1691, az első nagy áradás éve.

,,Az áldozónapi sokadalom alkalmatosságával déllyesi négy óra tájban ollyan rendkívül való essők, égszakadások voltanak, mellyekhez hasonlót soha a mi atyánk se értenek. Az Pece vize a völgyekről, hegyekről megáradván, sok házakat fundamentumokból felvett, a mezőre kivitte, sokakot félben szakasztott, barmokat, sertéseket, sok erős sövényeket elhordott. Az után a Szinyva vize is a Bikkről megáradván rettenetesen nagy zúgással házaknak, malmoknak, hidaknak rontásával éjjel 10-11-12 órákig annyira rontotta szegény puszta városunkat, hogy az Toronyallya és Papszer utcákon kívül, az egész város kevés ház maradott, aki az árvízzel meg nem tölt volna, kerteinket, épületinket, edényeinket, szekereinket elhordotta, marháinkat megölte. Sokadalmi alkalmatossággal lévén, sok idegen emberek a vízben holtanak, a lakosok közül is a házban a vízben megfullattanak. Ezek közt az Istennek rettenetes itélleti között keservesebb dolog, hogy a felső hegyen lévő szőlőhegyeinket a rettenetes zápor a kőeső annyira elrontotta, hogy földét is elmosta, szőlőtöveket, gyümölcsfákat öszverontott. Sok kárvallásunkot Isten tudná kimondani, nem ember." (Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II., 141. oldal)

A Szinva a miskolci polgároknak ennek ellenére gazdaságuk egyik alapját, illetve nemcsak állandó veszélyforrást, hanem polgári szórakozást is jelentett. Gyermekeknek és felnőtteknek a tisztább részein fürdésre is szolgált. 1845-ben is rázudult a Szinva a Piac utcára, elsodorva az összes hidat, több malmot.

A lillafüredi vízesés. Forrás: hotelszeleta.hu.

Az egyik leghíresebb hídja a Forgó-híd, amit a Forgó családról neveztek el, tehát soha nem lehetett forgatni, vagy mozdítani. A város hídjaihoz egyébként a diósgyőri uradalom biztosította az építőfát.

A legnagyobb, legpusztítóbb áradást 1878-ban jegyezhettük fel, amely a magyar történelem legnagyobb emberáldozattal járó árvize volt.

1878. augusztus végén zivatar és esőhullám érte el Észak-Magyarországot. Áradásokat okozott számtalan településen a környéken, de sehol sem akkorát, mint városunkban.

A Bükkből lezúduló, hömpölygő árhullám augusztus 31-én hajnalban lepte meg a miskolciakat. 277 embert ölt meg a gyilkos ár. Néhol 4-6 méteres víz állott a városban, a menekülésre esély sem volt. 2182 ház semmisült meg, a kár 1 739 771 koronára rúgott. Sajnos az 1838-as pesti és a 1879-es szegedi árvízzel ellentétben a károk elhárításában magára maradt a város. Az említett két elemi csapás esetében országos összefogás indult, - Szeged belvárosa például teljesen megújult, újjáépült - városunk esetében ez jócskán elmaradt. A katasztrófa után a malmokat - mint a bajok feltételezett fő okozóját - felszámolták a Szinva patakon. Az áldozatok emlékére emlékművet állítottak a Szent Anna téren 1928-ban.

A befagyott Szinva-patak a belvárosban. Forrás: miskolcblog.blogspot.com.

Miskolcot a házak lábánál folyó vizeik, számtalan híd és gázló miatt, egy időben Kis Velenceként is emlegették. A Szinva medrét a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években kikotorták, betonozták, szabályozták, több helyen elrejtették a szemünk elől.

Utoljára 1970-ben és 2010-ben okozott magas vízállást a rengeteg csapadék. A felső bükki, illetve diósgyőri részén azért még nincs teljesen megzabolázva a patak, azokon a helyeken okozhat meglepetéseket egy-egy lezúduló nyári zápor, zivatar.

Összességében a Szinva olyan jelképe városunknak, mint az Avasi kilátó, vagy a Diósgyőri vár. Mégis olyan észrevétlenül lopja bele magát hétköznapjainkba, hogy nem is tulajdonítunk neki akkora jelentőséget, mint a fent említett két emblematikus épületnek.