2017. okt 21.

A miskolci bíró elrablása

írta: zolman
A miskolci bíró elrablása

1561-et írunk, Magyarország történelmében egyik legzavarosabb időszakában járunk. Három felé szakadó ország, három hatalom, három hűbérúr. Miskolc földrajzilag nem is lehetett volna rosszabb helyzetben, ugyanis mindhárom uralkodónak adózhatott hellyel-közzel, illetve időszakonként. Nagyon nehéz helyzetben volt a város, több vármegyebeli településünk is ekkor néptelenedett el, ekkor pusztult el teljesen. Miskolc próbált "lavírozni" a hatalmak szorításában. Ekkor ért ide a reformáció is, vallási problémák, harcok is mindennaposak voltak. Főleg akkor volt ebből probléma, ha a jobbágyság református, az uradalmi zálogbirtokos pedig katolikus volt. 

 

s018-2.bmp

Nemesi vagy főbírói viselet a 16. századból. A kép nem Iskora Mártont ábrázolja.

 

Jelen esetünkben ez így történt és a már akkor is "nyakas" miskolciak nem viselték el a hűbéruruk zsarnokoskodását, - aki ekkor még Balassa Zsigmond, majd halála után özvegye, Fánchy Borbála volt - bizony panaszt tettek ellene a nádornál, aki megegyezésre szólította fel a feleket. 

De ki volt ez a már annyiszor emlegetett nemes asszony? Gordovai Fánchy Borbála (? - 1563). A bozóki vár kapitányának lánya, aki a férje halála után testvéreivel - János és Gergely - tovább folytatta zsarnokoskodását. A miskolciak "török asszonynak" is nevezték a muzulmánokkal való üzérkedései miatt. Azért Zsigmond sem volt egy úriember. 1530-ban még Szapolyai János királytól kapta meg a várat, mint az egyik leghűségesebb embere. Aztán 1540-ben már - János halála után - pártot és vallást váltott. Ferdinánd hűségére esküszik és 20 000 forintért zálogba veszi a diósgyőri uradalmat. Olyan forrásra is akadtam, miszerint Borbála asszony Pemflinger Sebestyénnek, a Balassa előtti zálogbirtokosnak - aki szintén a Szapolyai párt tagja volt - az özvegyeként ment feleségül Zsigmond uramhoz. Sőt, 1536-ban Sebestyén halála után már ő volt a vár ura. Ezen az elven haladva Balassa 1530-ban nem lehetett birtokos. Egyébként Pemf(f)linger Sebestyént Stephan-ként emlegetik több forrásban, ami ugye István. Szóval kicsit zavaros ez a kora újkor, de ezért szeretjük.

 

9_41terkep_torok.jpg

 

 

1861. szeptember 2-án határozta el Fánchy Borbála, hogy most tényleg megleckézteti a miskolciakat és bírójukat, Iskora(Eskora, Skora) Mártont. 

Szóval Borbálát zavarták a miskolciak, azt hitte, mint zálogbirtokos mindent megtehet. Atyafiát, Fánchy Jánost küldte be Mártonért Miskolcra, aki kicsalogatta házából, majd lovasaival elragadta és meg sem állt vele a diósgyőri várig. Borbála asszonyság viszont valamit nagyon elnézhetett, mert bár leskelődve figyelte az eseményeket a távolból, valaki kiszúrta és a fél város utána eredt.

De hallgassuk meg az ő szavait, amiben az elrablásról szót sem ejt: 

,,(...) Iskora Márton nem úgy adta az választ az kesség eleinte, amint őfelsége rendelte, hanem más levelet mutatott elő és hamis magyarázzák tett az levélből, kin az miskolczi váras igen felfuvalkodott én ellenem, kit én el nem tűrheték, hanem indulék Kassára, az őfelsége kapitányához. És mikor Miskolczhoz közel jutottam volna, küldém ez Iskora Mártonhoz Fánchy János atyámfiát, és hivatnám, hogy megkérjem tőle, miért indította fel az várast azfélle hamis beszéddel és levéllel. Mikor az Iskora Márton közzel jutott volna énhozzám, háta megül, nem tudom, ha ő intéséből, mind az egész váras rejám támada, fegyverekkel és dorongokkal, puskákkal és szekercékkel. Atyámfiát, szolgáimat hagyigálták, sebes is vagyon bennek, és az én személyemet kiűzék, mind szolgálnak öszve, és futva szalattam mind harmad határiglan. Ezzel nem elégettek az miskolcziak, hanem ez Győr határában is lest hántak seregekkel, végezet akaratból, hogy megöljenek, kit az várason is nagy felszóval kiáltottak, undok szitkokkal öljenek."

 

rek2.jpg

 

A harangokat félreverték, mindenki az utcára tódult és rögvest Borbála után vetették magukat. Szerintem  özvegy Balassánénak esze ágában sem volt Kassára menni, ez csak indok volt arra, hogy Miskolcra jöjjön és előtte a bíróval beszéljen. Persze csak a levél szerint, a valóságban csak leselkedett, hogy miként történnek az események. De balszerencséje volt, valaki észrevette és máris menekülhetett. Egészen Sajókeresztúrig menekült, majd utána, hegyen-völgyön át Sajószentpéter felé egy elkerülő úton - Miskolc megkerülésével - érkezett Diósgyőrbe.

Ezt a menekülést is olvashatjuk tőle, ugyanis Nádasdy Tamás nádornak is elpanaszolta az őt ért sérelmet. Az emberrablást itt is hiába keressük sorai között. A levél 1561. október 8-án íródott.

,,Imár elmegyek Kassára, csak hívd ki, vagy nem. Fánchy János bemene az várasba, hogy az bírót kihívja elémbe. (...) Én pedig immár akkor az város kerte megett az kassai úton valék. Félreverék az város harangját. Én elfutván mindjárt lovammal, szekeremmel mind árkot-bokrot, szántóföldet. Kegyelmes Uram! Egyaránt kezdém futomban ugratnom (...) Hamar elfutonk az Bessenyei határba (...) Látam hogy az Szentegyház igen hitván, hanem menekült az harmadik határra, Keresztúrra. (...) Ugyanezen Győri határban meglepnek, gondolták ezt, hogy együtt hazatérek, hogy megfárattanak lovaim (...) Mindez dolgok meglévén Szentpéter felé menek föl, és onnat a nagy völgyeken, Istennek segítségéből nagy hamar ide hazajuték (...) Az polgárok az várasbeliekkel engemet fegyveres kézzel, puskákkal dárdákkal mind az völgyeken lepének itt Győr körül." 

 

habsburg-ferdinand.jpg

Habsburg Ferdinánd

 

Itt egy kicsit már másabb a sztori, ebben a levélben leírja, hogy nem ment be a városba, csak az úton várakozott. Milyen érdekes, nemde?

A ravasz özvegy valahogyan ugyan bejutott a várba, de kijönni már nem tudott a miskolciaktól. De mivel a miskolciak nem ülhettek a vár alatt örökké, -  ostrom felszereléseik nem voltak - Borbála pedig a várban, így megegyeztek. 200 hordó bor és 1000 forint ellenében Márton urunkat szabadon engedte fogvatartója. 

Így ért véget a harcias asszonyság és a bírójukért tűzbe menő miskolciak története. A vár úrnője már nem sokáig élvezhette összeharácsolt javait, mert két év múlva elhunyt. Utána protestáns birtokosok következtek az uradalom életében megkönnyítve alárendeltjeik életét. 

 

john_sigismund_of_hungary_with_suleiman_the_magnificient_in_1556.jpg

János Zsigmond hódolata Szulejmán előtt egy török miniatűrán

 

 

Források: 

Gyulai Éva: Helyek és helyszínek kora újkori mezővárosban

Czeglédi Ilona: Diósgyőr a magyar történelemben

Dobrossy István: Miskolc története II. 

Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok

nokorszak.hu

hellomiskolc.blog.hu

geni.com

minap.hu

arcanum.hu

Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium

archeologia.hu

tort-tura.blogspot.hu

tortenelemcikkek.hu

honvedelem.hu

budapestcity.org

wikipedia

Tircsné Dr. Propper Valéria: Felső-Magyarország nagyasszonyai

Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történelméről

Szólj hozzá

Mini