Ferencsik Nikolettet egy cikkben "fedeztem fel" az interneten, majd olvastam, hogy egy színező naptárat is készített, melyben miskolci épületeket lehet kiszínezni. Amikor megtudtam, hogy kiállítása is volt a rajzokból, akkor gondoltam azt, hogy beszélgetnem kell ezzel a hölggyel.

- Bemutatkoznál pár szóban? Sok információt nem találtam rólad a világhálón.

- Az Avasra jártam elemibe, aztán a hámori Waldorfban végeztem, - ott érettségiztem - majd szereztem egy szakmát, dekoratőr vagyok hivatalosan. Ezután kiköltöztem majdnem öt évre Angliába, - pontosabban Walles-be - ahol dolgoztam és gyűjtögettem a kis pénzemet. Legalábbis azt gondoltam, hogy így lesz, ez persze nem így működik. Tavaly nyáron költöztem haza és döntöttem el, hogy folytatom, - vagyis inkább nekikezdek - annak, amit eredetileg akartam és elkezdtem lakberendezést tanulni. Itt tartunk/tartok most.

- Milyen indokok játszottak közre a hazaköltözésednél?

- Elegem is lett egy kicsit, el akartam kezdeni a tanulmányaimat és hiányzott is a város, a közeg. Igazából sosem akartam kiköltözni, akkoriban belegondolni sem mertem ilyen hatalmas távlatokba, de kaptam egy lehetőséget, segítséget, aztán ottragadtam. Sok mindent tanultam és hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a kitérőben, de valóban, most már itthon a helyem.

- Család, barátok?

- Négy testvérem van, én vagyok a második a sorban. Felnőttek míg távol voltam. Újra kellett “ismerkedni” velük. A barátokkal hasonló volt a helyzet… Most már jobb.

- Miskolci vagy, itt születtél?

- Igen. Öt éves koromtól az Avason laktunk a második ütemben, aztán kiköltöztünk Sajóecsegre. Ott elég kevés időt töltöttem, akkor már a saját utamat jártam.

- Hogyan jött, merült fel a rajzaid kiállítása?

- A Waldorfos rajztanárom annyira megörült hazaköltözésemnek, hogy azt mondta, valamit kell csinálnunk, a rajzaimból kell egy kiállítás.

- A naptár is ennek a folyománya?

- Igen, ezekből a rajzokból készült, de nem is naptárnak indult, hanem színezőnek alapvetően. Akkor jött az ötlet, hogy jön az év vége, miért ne csináljunk egy naptárat.

fotó: Bujdos Tibor, boon.hu

- Mióta rajzolsz?

- Amióta az eszemet tudom. Mindig is rajzoltam, a sulit is művészetiben kezdtem. Aztán a Waldorf jött, amely elég szép tudást adott nekem ebben a műfajban.

- Lehet még vásárolni ebből a naptárból?

- Igen, a Fókusz könyvesboltban a Pátria közben és a Szinvaparkban a Líra könyvesboltban is van még belőle néhány.

- A kiállításon látott rajzokat már nem láthatjuk csak naptár formájában viszont?

- Igen, de nem az összeset, nem mindegyik szerepel benne. Szeretnék majd még egy naptárat összeállítani a további rajzaimból is, illetve új rajzokat készíteni. Ezeket pedig együtt majd újra kiállítani.

- Van kedvenced a rajzaid között?

- Igen, a február, amely egy épületrészt, egy ablakot ábrázol, a színészlakásoknak az egyik ablakát. Különböző méretű lapokkal van burkolva az épület homlokzata és azokat rajzoltam ki, mindegyiket különféle mintákkal.

- Hol dolgozol a suli mellett jelenleg?

- Most grafikusként egy dekoratőrnél. Nemsokára váltani fogok, de még nem tudom, hogy merre.

fotó: Bujdos Tibor, boon.hu

- Mit szeretsz a legjobban Miskolcban?

- Ez jó kérdés. Nehéz lenne megmondani. Szeretem a színházat nagyon, bár ehhez Miskolcnak nem sok köze van. Inkább csak azért, mert színház. A másik szeretem-hely Lillafüred, - oda jártam suliba, vagyis Hámorba -, az a környék mindig szép.

- Kedvenc helyed Miskolcon?

- Igazából a főutcára nagyon jó kiülni, azt nagyon kedvelem. A Szinva teraszt is, nézni az embereket, ahogy csinálják a mindennapi kis dolgukat. Ez a rész, ez a környék - a Belváros - a kedvenceim közé tartozik.

- Köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál, további sok sikert kívánok neked és ahogy megbeszéltük, fogunk mi még valamin együtt dolgozni.

- Én köszönöm. Olyan érdekes, vicces is egy kicsit, hogy nemrég költöztem haza és mintha már itthon lennék régen, vagy nem is mentem volna el innen. Talán a város szeretetét és hiányát külföldön érzi igazán át az ember. Lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, de én kint szerettem meg igazán Miskolcot.

- Ha az ember itthon van és nem figyel oda, észre sem veszi az értekeit. Belefásulunk a mindennapokba. Távol az otthontól pedig elkezd hiányozni az, ami addig természetes volt.