2018. már 13.

Pákozdtól Schwechat-ig, miskolci nemzetőrök az 1848/49-es szabadságharc első csatáiban

írta: zolman
Pákozdtól Schwechat-ig, miskolci nemzetőrök az 1848/49-es szabadságharc első csatáiban

Hazánk történelmében jelentős szerepet töltött be az 1849/49-es forradalom és szabadságharc. A márciusi ifjak örökre beírták magukat a történelemkönyvekbe. Bár a szabadságharc elbukott, eszmeisége máig él, határon innen és túl minden magyar szívében. Ha az "orosz medve" nem segíti ki az "osztrák sast", akkor talán nem jutunk el Trianonig, talán nem jutunk el nemzetünk legnagyobb tragédiájáig. A nemzetiségieket ekkor "piszkálták fel" a Habsburgok hamis ígéretekkel, ármánykodással és innentől kezdve már nem a Magyar Királyság tagjai akartak lenni, hanem egy ország az országban, a saját országukban. 

 

pakozdi_csata-749x415.jpg

 

De ne kalandozzunk el ennyire! Maradjunk itthon, ezen belül is szűkebb pátriánkban, Miskolcon. Hogy zajlottak az események? Nem sok információt találunk erről az interneten vagy az újságokban. Szerencsére ebben az időszakban városunkban több naplóíró is "tevékenykedett". A három Szűcs, - Miklós, Sámuel, Lajos - de említhetem Lichtenstein Józsefet, vagy Sáfrány Mihályt is, akik forrásértékű írásokat hagytak az utókorra. 

 

banlaky-big_hadtortpic_2102.jpg 

 

Miskolc lakossága teljes odaadással, teljes szívvel állt ki a forradalom mellett. Minden harcra képes 15-70 közötti férfi, vagy honvéd, vagy nemzetőr volt ebben az időszakban. 

 

 Baró Vay Lajos (1803-1888)

 

,,A Szabolcs vármegyei eredetű, s a legősibb családok közé tartozó Vay család leszármazottjai a 18. században mint nagyműveltsésű nemesi reformerek, s a helytartótanács felvilágosodott tisztségviselői ismertek voltak Zemplén és Borsod megyékben is. Szűkebb régiónkban generációkon keresztül kötődtek Miskolchoz, Alsózsolcához, Olaszliszkához és Sárospatakhoz. (...)

1848-1849 között (...) főispáni helytartó. (...)

Berecz Mihály betegsége miatt ő vezeti a miskolci nemzetőröket a pákozdi csatában. 1860-ban ismét főispán egy rövid ideig, majd utoljára 1867-1872 között állt a megye élén. 1888-ban hunyt el, amikor fia, Vay Béla volt a főispán. 

 

Szűcs Sámuel így ír róla:

,,(...) Új főispánul Báró Vay Lajost nyerénk, kinek beigtatásánál a' szokásos czeremóniák mellőztettek, mert azon időszak derült fel, melyben nem fényleni, de tenni kell. Ez elvet követi főispánunk, ki nemcsak a polgári pályán, de a' harcz téren is rendíthetetlen jellemet tanúsított."

 

 

Városunk lakossága március 17-én értesült a pesti eseményekről:

,,Híre jött, hogy a tanulók és ifjúság Pesten zavargani kezdenek, - országgyűlési követeinktől igen érdekes levelek érkeztek, azok folytán az adminisztratornál conferentiát tartatott, még most is titkolni akarták az eseményeket, sokan igen megrémültek azon hírre, hogy Bécsben kiütött a revolutió. Estve a Casinoban felolvastatott Kun József levele, ki éppen Pesten volt, ebből tudtuk meg, hogy Bécsben 13-án a katonaság a népre lőtt, s némelyek elestek, mely esemény a Pesten már elindult mozgalmat igen nevelé. A 12 pontot, és Petőfi dala, a Casinoban dictaturára bocsátattak. A Sajtó szabadság minden helyes gondolkozásu emberben nagy örömet gerjesztett, már ekkor mindenki látta, hogy igen nagy dolognak kellend történni és oly idő következend reánk, milyenről a történetek nem emlékeznek. És Márczius 20-áról. Gyűlés a megye kisebb termében roppant nép. Elnökül Szathmáry Király József hivatott meg, kit már mindenki volt administrátornak tekintett, ő kerek kalapban kokárdával jelent meg, a reformok fölött örömét nyilvánítá. Az országgyűlési követek levele leírhatatlan lelkesedéssel fogadtatott, tapsvihar tombolás, követé azt, s öröm könnyek csillogtak a szemekben; megértettük, hogy Bécsben a feliratot vivő küldöttség mily diadallal fogadtatott, megtudtuk, hogy e nevezetes felirat a Felség által el van fogadva, Batthyány Lajos miniszterelnöknek czimezve."

 

img_20180301_042856.jpg

A miskolci nemzeti őrsereg alapító okirata 

 

Tehát Szathmáry Király József lett a választmány elnöke. Március 24-én megérkezett a helytartótanács levele arról, hogy a sajtó újra szabad, eltörölték a cenzúrát. A nemzetőrség is megalakult, a város katonakorú népességét lajstromba vették, - 700 embert -  ezen lajstrom fejlécén ez szerepelt:

,,Alólirottak a miskolci nemzetőrség soraiba beállva minden had és fegyverszabály szigoru megtartására ha ugy kell eskü alatt is kötelezzük magunkat. 

Miskolcz, 1848. márczius 22."

 

A 700 nemzetőr négy századra lett szétosztva. Egy héten két alkalommal gyakorlatoztak közösen, - vasárnap és csütörtökön - március 26-án pedig megkapták a fegyvereket. A gárda fő őrhelye a Városháza volt. A négy században a csapatokat egy-egy százados vezette, a sereg élén a fővezér állt.

 

img_20180301_042823.jpg 

A négy század századosai a következők voltak: 

  • Liptay János 
  • Kun Bálint
  • Demcsa János
  • Rábel Mihály

Mindannyian nyugalmazott császári és királyi tisztek voltak. A tisztek neveit böngészve megtalálhatóak benne Miskolc ősi családjainak képviselői. A Szepessy, a Kun, az Okolicsányi, a Serfőző, a Sassy, a Soltész, a Tegledy, a Szűcs, a Donga, a Balajti család - a teljesség igénye nélkül - tagjai mind-mind ott voltak nemzetünk szolgálatában. Érdekesség, hogy a harmadik században káplárként megtaláljuk Piskóty Jánost, - szintén régi miskolci család sarja - aki később a tragikus sorsú Bató Eszter férje lesz.

 

Miskolc jelentős állománnyal támogatta a szabadságharc katonai erejét. Hat egységben voltak miskolci - borsodi -katonák, illetve nemzetőrök:

  • Márciusi nemzetőrség. A nemzetőrök remekül helytálltak a Jellasics elleni csatákban. Vezetőjük Báró Vay Lajos ,,szép példával járt elöl". 
  • A kilencedik zászlóalj egy része, a ,,veres sapkások".
  • általános nemzetőrség
  • a ,,tizenhetesek"
  • ,,Veresszalagosok". Az ,,1849-ik január 4-iki kassai csatában jól viselték magukat", illetve Tarcalnál is január 22-én.
  • ,,Gverillák". ,,A gverillák rettegett háborgatói voltak az ellenségnek".

Alakult Miskolcon egy lengyel légió is Wisoczki tábornok vezetésével. Közben elkezdődött megyénkben és városunkban a katonák toborzása Sütő János hadnagy vezetésével. Ő a saját vagyonát is felhasználva, óriási lelkesedéssel kezdett bele munkájába. Nemsokára az itt toborzottakból alakult a híres ,,,veres sapkás" egység, a fent említett 9. zászlóalj egy része, náluk a Szűcs-naplók feljegyzései szerint közel 400 miskolci szolgált. 

 

img_20180301_043923.pngBáró Vay Lajos  

 

Május 19-én került sor városunkban az országgyűlési követek választására. Miskolc két képviselőt adott a gyűlésbe, Palóczy Lászlót és Szemere Bertalant. Szeptember elején jött a rendelet, mozgósították a nemzetőröket, 8-án indulniuk kellett, a célállomás Zenta volt.

Szűcs Lajos naplója szerint:

,,Reggel 6 órakor indultunk ki gyalog a város végéig, a Csabai-kapuba, hová bennünket a hon maradt édes szülék, szalmaözvegyek, testvérek egész serege könnyhullatások között siránkozva kísért el, s búcsúzott, midön a városon tul a már reánk várakozó előfogatokra ülve utaztunk Mező-Kövesdig."

 

 A pákozdi csata

 

,,A pákozdi vagy pákozd-sukorói csata az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentős csatája volt. 1848. szeptember 29-én a Velencei-tótól északra, a Pákozd - Sukoró - Pátka háromszögben vívott csatában Móga János altábornagy seregei vereséget mértek a Jellasics József horvát bán által vezetett seregre. (...) A pákozdi csatát (...) - mindkét oldalon - császári és királyi tisztek vezényelték. Megmutatkozott tehát az udvari politika végzetes hibája, amely valójában az egész Jellasics-hadjárat kudarcát okozta. A legfelsőbb császári hadvezetés ugyanis ebben az időszakban nem adott ki egyértelmű parancsokat, ezzel megosztotta a császári hadsereget, lehetőséget teremtett a parancsok értelmezésére és így végső soron minden egyes katona saját lelkiismereti ügyébe tette annak eldöntését, hogy miként értelmezze az uralkodóra és a magyar alkotmányra tett esküjét. A csatát lényegében így császári és királyi csapatok vívták császári és királyi csapatok ellen, ugyanannak az uralkodónak a katonái ugyanannak az uralkodónak a nevében. Mindkét oldalnak meggyőződése volt, hogy a parancsok szerint jár el."

 

 

Ekkor még úgy gondolták Zentára tartanak, de közben jött a parancs, hogy Pestre kell menniük, mivel Jellasics átkelt a Dráva folyón és egyenesen a főváros felé tart. Három napig gyalogoltak, mire a Rákos-mezőre érték. Innen már tábori zenészek által kísérve meneteltek át a hajóhídon Budára, közben virágeső és lelkesítő szavak közepette gyalogoltak végig Pesten. Egy nap pihenés után indultak tovább Székesfehérvárra, hogy megküzdjenek a ránk rontó ellenséggel. 

 

rakosmezo.jpgRákos mezeje, itt pihentek meg a miskolci nemzetőrök akkor amikor feléretek Pestre

 

A csata szeptember 29-én volt, mint említettem a miskolciakat Vay Lajos vetette. 

,,1848. évi szeptember hó 29-én, Szt.-Mihály napján már kora reggel a velenczei tó partjától kezdve a Pákozd-sukorói szőlők alatt elterülő fensikon csatarendben állott a magyar tábor; a balszárnyon közvetlen a velenczei tó mellett a Vürtenberg huszárok egy százada, azon innen az ország út melletti dombon Jungvirt tüzér-őrnagy 6 ágyújával, s ezeken innen a borsodi zászlóalj foglalt állást, a jobb szárnyon pedig túl a sukorói szőlőhegy völgyében állta útját Jellasich seregének. 

A borsodi zászlóaljat már ekkor a betegsége miatt segédtisztjével együtt eltávozott Berecz Mihály őrnagy helyett a szeptember hó 11-én önkéntes nemzetőri őrnagygyá kinevezett Vay Lajos báró vezényelte.

Reggel 9-10 között a jobb szárnyat előlünk elfedő sukorói hegyen tulról már hallottuk az előcsatárok szakadozott lövöldözéseit, jeléül annak, hogy a csata megkezdődött. 

Majd az öreg ágyúk bömbölő hangját a pákozd-sukorói hegyek viszhangozták. 

Jellasich előbb a tábor jobb szárnyán akart áthatolni, de midön innen visszaűzetett, mintegy félórai szünet után a már akkor összpontositott seregével táborunk balszárnyát támadta meg.

Zászlóaljunk első százada előcsatározásra küldetett, s ekként a helyben maradt 3 századtól mintegy 200 lépésnyire előrehaladva egy határvonalat jelző s bennünket térdig elfedő árokhoz jutottunk melyből a legelső vezényszóra megkezdtük a már ekkor mintegy 300 lépésnyi távolságban irtózatos "zsivió" kiáltások mellett rohammal felénk közeledő serezsánokra a tüzelést, - mire a veres nadrágos hősök megállottak. Ugyanekkor eldördültek Jellasichnak az országúton felállitott ágyui, melyekből a huszárjainkhoz, majd a hátuk megett a pákozdi szőlőknél az ekkor is a Rákóczi indulót játszó Győri Gyuri bandájánál csapott le pár löveg, a nélkül azonban, hogy kárt okozott volna. 

De ezen pár lövés ágyuit a Jungvirt kitünő sikeres lövései elnémitották, mire Jellasich serege részint a mi folytonos lövöldözéseinktől, részint Jungvirt ágyuitól megrisztva, futamléptekkkel vonult vissza, hátrahagyva leszerelt ágyuinak roncsait és elesett szerezsánjait. 

Jellasich meg egy utólsó kisérlettel igyekezett seregét a sukorói szőlők szilvásában összpontositani, de hasztalan volt minden fáradozása, mert Jungvirt tüzérőrnagynak a csoportosulók közé irányzott lövegei és gránátjai, mellyekkel egy a serezsánokkal körül rajzott szalmafedelü szőlő kunyhót lángba boritania is sikerült, a csoportosuló tömeget szétrobbantották, s jónak látta a kudarczot vallott büszke bán, hogy szétszórt seregével, meg mielőtt a nap leáldoznék, Székes Fehérvárra visszavonuljon, honnan parlamentőrjei utján kieszközölte a 3 napi fegyverszünetet, mely időt arra használt fel, hogy seregével Bécs felé megszökjön." 

 

janos_moga.jpgMóga János altábornagy, seregeinknek vezére Pákozdnál 

 

Hős katonáink pár héttel később, november 26-án érkeztek haza, a helyi lakosság a csabai töltésen várta őket, meleg szeretettel.

 

,,Noha a pákozdi és schweháti csatában is résztvett, szinte hihetetlen, hogy egy ember sem esett el közülük, ruháikban igen meglátszott a sok sanyarúság nyomai de arczra jól néztek ki." 

 

Még a pákozdi csata közben történt, hogy a katonazenekar zenészei igen megijedtek a mellettük becsapódó ágyúgolyóktól. Ezért Győri Gyuri a vezetőjük kéréssel fordult Vay Lajoshoz, hogy ugyan hagy menjenek a pákozdi szilvásokba hátrébb, mert ,,veres nadrágjuk miatt őket az ellenség generálisoknak nézi és minden golyót reájuk irányoz."

 

jellasics_podnapisi.JPG 

Városunk a szabadságharc hátralévő részében is nagy áldozatokat hozott az ügy sikeressége érdekében. Sokan sajnos nem voltak olyan szerencsések, mint ezen nemzetőrök, akik mind egy szálig hazatértek. A következő időszakban Schli(c)k sok gondot okoz majd seregeinknek, Miskolcot megszállják majd az osztrákok, illetve az oroszok is. Az elvesztett szabadságharc vezetői pedig végül migrációra kényszerülnek. Sok év és sok szenvedés után kerül sor a kiegyezésre, majd a dualista állami berendezkedésre. 

 

Források:

 

Borsod és Miskolc 1848-1849-ben - naplók, töredékek, visszaemlékezések

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.

G. Jakó Mariann - Hőgye István: Választási dokumentumok a BAZ megyei levéltárban 1848-1948

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4., 5.

Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme

hungarytoday.hu

e-kompetencia.si

Szólj hozzá

Mini