A ,,Szűz Mária neve" katolikus templom Diósgyőrben található. Valószínűleg Árpád-kori eredetű, egy időben a reformátusok is használták, majd hosszú romos időszak után ismét a római egyház tulajdonába került. Komolyabb régészeti feltárás nem történt a templomban, így nem tudjuk megmondani építésének, történetének pontos adatait. Mindenesetre nagyon hasonlít az Avasi református templomra külsőleg is, csak egy léptekkel kisebb, persze ezt laikus szemmel mondom. A sorsa is sok ponton egyezik a miskolci imaházzal, leégette a török, parlagon volt egy időszakon át, csak utána nem reformátusok, hanem a katolikusok építették újjá. A templom műemlékvédelem alatt áll.
Szép, gondozott környezetben található Diósgyőrben
Az 1332-es pápai tizedjegyzékben már szerepel a templom.
,,Diósgyőr, a korona mezővárosa Borsod vármegyében. Templomát a Boldogságos Szűz Mária legszentebb nevére szentelték. A plébánia már állt 1332-ben, 1737-ben helyreállították."
A templom bejárata az építtetők nevével
A középkori eredetű, ámde barokk stílusú templom bejárata érdekes módon nyugatra néz, a mai településnek úgymond "hátat fordít." Mindez azért van így, mert amikor a templomot építették a település szélére, Diósgyőr városa még abban az irányban volt található. A középkori templomról szinte semmilyen forrásunk nem maradt, semmilyen értelemben, csak feltevések. A 15. században valószínűleg újjáépítették a már meglévő intézményt és Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Talán összefügg a története a miskolci Szent István templommal, akár az építtetők és az építők is ugyan azok lehettek. Építéstörténete csak egy alapos régészeti feltárás során lenne megtudható. Azért kicsit érdekes számonra, hogy egy ilyen középkori templom nem érdekli a régészeket, oké, hogy ott a vár, de nagyon sok érdekességet rejthetnek ennek az ódon épületnek a falai is.
Az 1560-as évektől a reformátusok birtokolták, - pontos adatunk erre sincsen - a 18 század közepétől pedig újra katolikusoké lett. Valószínűleg a díszített oszlopokat és az oltárokat a reformáció alatt megsemmisítették, a díszített külsőségek helyett a református egyház egyszerűsége vette át az uralmat a templomban. 1771-ig az volt egyetlen kőtemplom Diósgyőrben.
A templom a reformáció után a diósgyőriek elbeszélése alapján 1585-ben került felújításra. Az akkori uradalmi zálogbirtokos Török István királyi tanácsos saját költségén tette ezt, ezért a diósgyőriek nagyon tisztelték, templomalapítóként emlegetik őt a források. 1618-ban hunyt el, a templomban temették el, márványtábláját állítólag 1742-ig látni lehetett, aztán a katolikus felújítás eltüntette annak nyomait.
1596-ban Eger elesett. Az ez utáni évek valamelyikében egy portyázó török sereg felégette a templomot. Balogh János nemesember 1712-ben az vallotta, - apjától azt hallotta - hogy Eger eleste után 5 évvel 1600-as évek legelején égette fel a török had a templomot, melyet a gyakori portyázások miatt nem mertek újjáépíteni. Ekkoriban a várban miséztek.
1658-59-ban a Szinva északi partján kis fatemplomot és harangtornyot emeltek a hívek, ebbe a templomba nem tértek vissza, romos valójában hagyták. Majd' 150 évig ebben az állapotban várta sorsa jobbra fordulását. 1719-ben Bél Mátyás ,,puszta kőtemplomnak nevezi, beomlott tetővel és viszonylag épp falakkal." Mindvégig így nevezték már a helyiek az újra katolizálásáig.
1741-ben Polgárdi Czene István református lelkipásztor egy levélben így említi az egykor szebb napokat látott templomot.
,,(...) Vagyon paróchia mellett egy puszta templom, melynek derék magas kőfalai fennállanak (...) Úgy adott tudtunkra az mostani plébános, hogy oda nem temetkezénk, mivel minden áron hozzáfognak annak építéséhez csak hogy levele erkezzék."
Tehát ugyanúgy temető volt a templom körül egykoron, mint a középkori templomoknál szokás és romos volta ellenére a temetkezés folyamatos volt a körülötte lévő földbe.
Az Immaculata
1743-ban újra birtokba vette az intézményt a katolikus egyház. Az akkori zálogbirtokos azonnal nekifogott annak újjáépítettéséhez.
Az 1746-os canonica visitatio ezt írja:
,,A város közepén csodálatos templom áll, ahogy a jelekből kitűnik, fel volt szentelve, de az eretnekek esztelensége már igen régen elorozta, felszerelésétől megfosztotta, mígnem a háromszor Legjobb és Legnagyobb Isten akaratából a tisztelendő és tekintetes zálogbirtokos urak 1743-ban meg kezdték felújítását. (...)"
A templom bejárata fölött van egy faragott kőcímerekkel ékesített tábla latin szöveggel. Ez őrizte meg az újjáépítettetők nevét.
,,DEO. OPTIMO. MARIMO
DEI. PARÆ. HONORI
CAPITULUM. AGRIENSE. IOANES ALMASY
LADISLAV FAI. REÆDIFICAVERE. ANO 1753."
A kőtábla stílusa és írásmódja is engem a mindszenti templom bejarata fölötti alkotásra emlékeztet. Barkóczy Ferenc egri püspök szentelte fel 1753-ban. A tornya később készült el, 1809-1811 között.
Nevezetességei közé tartozik egy gótikus Szűz Mária fa szobor, mely valamikor a XV. században készült, illetve egy másik Szűz Mária szobor, melyet Vidinszky László kántortanító állíttatott fia csodás gyógyulása hálájaként. Az épület mellett pedig az Immaculata szoborcsoport áll, a Csupros Mária szobor "testvéralkotása", melyet egy évvel - 1739 - a Mindszenti téri alkotás - vagyis annak az eredetije - után állítottak. Az alkotója valószínűleg ugyan a mesterember volt, aki a Mindszenti téri szobrot is létrehozta.
Az 1769-es egyház látogatási jegyzőkönyv így ír a diósgyőri templomról:
,,Diósgyőr helységben, amely anyaegyház, 1752-ben, részben egri káptalanunk, részben az uradalmat akkor különleges zálog alapján kezelő Fáy László és Almásy János által - szilárd épitőanyagokkal újjáépített templomot találunk, mely a Boldogságos Szűz Mária Nevének van szentelve. A templom ünnepe is ezen a napon tartatik apostoli búcsúengedéllyel, melyet mi is jóváhagytunk. (...) 1753-ban közvetlen (püspök) elődünk, a kegyes emlékezetű szalai gróf Barkóczy Ferenc szentelte fel. (...) A templomban van szószék, 20 pad, 3 zászló, egy kereszt, a keresztre feszített Krisztus és Szűz Mária hordozható szobra. (...)"
Barkóczy Ferenc, a mai templom felszentelője
1969-ben Takács István által 4 nagyobb és 8 kisebb méretű freskó került a falakra. A templom negyedik kis harangja - 50 kilós, a többi három a toronyban van - 1766-ban öntetett Egerben, valószínűleg a pálosok kolostorában volt elhelyezve korábban.
,,Ennek a hangja ihlette a világhírű magyar költőt, Petőfi Sándort az ,,Alkony" című költeményének megírására, amikor 1847. június 8-án Diósgyőrben járt és megállt a vár omladozó falainál. A harang ma a pálos kolostor udvarán elhelyezett állványon áll."
A szöveg kissé ellentmondásos, hol is van most ez a harang? Megkérdeztem a plébános urat, jelenleg ők őrzik, náluk van, raktáron. A 19. század közepén - vagyis ahhoz közeledve - óra is került a toronyra, mégpedig egy kassai mesterrel készíttetett - 900 forint volt az ára -, ennek üzembehelyezése 1846. december 19-én történt. Jelenleg is van óra a templomtorony mind a négy oldalán, de ezek manapság már nem működnek.
Érdekesség, hogy 1928-ban Füstös Pál plébános javaslatára változás történt Diósgyőr címerében. Az addigi címer Szűz Máriát ábrázolta a kis Jézussal két diófa között. A diófákat palmafákra változtatta, azért mert a pálosok címerében ez szerepel. Ezzel akarta szimbolizálni a pálosok és Diósgyőr egységet. A belügyminiszter jóváhagyásával ez a csere megtörtént.
Szépen néz ki a templom és a hozzá tartozó intézmények manapság, látszik, hogy szépen gondozva van és törődnek a környezettel. Szerintem lesz még téma ez a templom a szemelvényeken, - ennek története - ha máshogy nem, egy interjú keretein belül.
Források:
Vajda Lajos képe
Wikipédia
Szalax Miskolc enciklopédiája
Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3.
szentferencmiskolc.hu
magyarcimerek.hu
itthon.hu