A sorozatom következő részében tíz, nem miskolci születésű zsenit mutatok be, akik maradandót alkottak városunkban, illetve különleges tulajdonságaik az átlag fölé emelték őket. Nem is akarom sokáig ragozni, lássuk kikre gondoltam! Az idézetek a Dobrossy-Eszenyi-Zahuczki: Miskolci életrajzi lexikon című kiadványból valóak.

Szendrei János, Miskolc első részletes monográfiájának szerzője. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

Szendrei János dr., Mindszenti (1857-1927; 1882-ig Wagner, 1912-től Mindszenti)

Különleges a helyzete Szendrei Jánosnak, mivel Mindszent Miskolc része volt és csak egy kis időszakban - 1724-1880 között - volt önálló település, úgyhogy ő tulajdonképpen miskolci. 

,,Történész, akadémikus. A már Miskolc részét képező Mindszent községben született. Iskoláit Miskolcon, Eperjesen és Kassán végezte, majd Budapesten folytatta az egyetemen, filozófiai doktorátust szerzett. Jogi és bölcsészeti tanulmányai befejeztével a Nemzeti Múzeum régiségtárának munkatársa, majd a honvédelmi minisztérium tisztviselője lett. (...) 1887-től 1911-ig az Országos Régészeti és Embertani Társulat főtitkára, 1890 és 1902 között a Műbarátok Körének titkára, 1910-től 1913-ig a Hadtörténeti Közlemények szerkesztője volt. 1902-ben megkapta a francia akadémia tiszti kitüntetését, 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. (...) Első hírlapi, s történeti tárgyú írása 1878-ban a miskolci árvizről jelent meg. (...) Miskolc monográfusaként tiszteljük: ötkötetes munkája mindmáig a várostörténeti kutatások fontos forrása. Már gyermekkora óta nagy gonddal és szeretettel gyűjtötte a Miskolcra vonatkozó adatokat. (...) Összesen 17 rendjel és érdemkereszt, csillag birtokosa volt, melyek közt a pápa legmagasabb egyházi kitüntetése és a francia akadémia pálmája is megtalálható. Halála után, 1927. november 29-én Miskolc közgyűlése jegyzőkönyvben örökítette meg emlékét, s bár nem volt díszpolgár, a város saját halottjának tekintette. Védett síremléke a budapesti Kerepesi úti temetőben található."

Főbb művei: A képzőművészet remekei. A festészet és szobrászat legkitűnőbb műemlékei I-IV. (Divald Károllyal; Bp., 1882-1885); Borsodmegye őstelepei. (Bp., 1884); Dűrer Albert élete és művészete (Bp., 1885); Dűrer Albert származása és  művészete (Bp., 1886); Miskolcz és egyetemes helyirata I-V. (Bp., 1886-1911); A gyűrű történeti és műtörténeti szempontból (Bp., 1890); Magyar díszítmények (Bp., 1891); Magyar viseletképek czímeres leveleinkben (Bp., 1892); Magyar hadtörténeti emlékek külföldi múzeumokban (Bp., 1894); Magyar hadtörténeti emlékek az ezeréves országos kiállításon (Bp., 1896); Magyar műkincsek I-III. (Radisics Jenővel; Bp., 1897-1902); A magyar viselet történeti fejlődése (Bp., 1905); Adatok a magyar népviselet történetéhez (Bp., 1908); Árpád sírja (Bp., 1907); Adatok a magyar viselet történetéhez (Bp., 1908); Magyar képzőművészek lexikona (Szentiványi Gyulával; Bp., 1915); A diósgyőri vár története (Bp., 1927).

Szentpáli István. Forras: Wikipédia.

Szentpáli István dr. (1861-1924)

,,Polgármester, országgyűlési képviselő. Apja Ugocsa vármegye alispánja volt. Alapfokú tanulmányait Halmiban, gimnáziumi éveit Szatmáron, majd Iglón töltötte. Ezt jogi tanulmányok követték Bécsben és Budapesten. 1887-ben doktorrá avatták Budapesten. (...) Saját kérésére került Miskolcra a Kamarához, ahol Szentpáli Kovács Gyula titkári státusát, teendőit ,,örökölte", s 1902-ig Szentpáli Sugár Ignáccal közösen koordinálták a kamarai irodát, emellett mindketten tanítottak a középkereskedelmi iskolában. Szakmai felkészültsége és népszerűsége okán megnyerte az 1902. évi polgármester-választást. Jelentős érdeme volt abban, hogy az 1908. évi LI. törvénycikk a rendezett tanácsú városból a megyével hasonló hatáskörű törvényhatósági jogokkal felruházott várossá alakította Miskolcot. 1912 és 1916 között országgyűlési képviselő volt. Első polgármesteri ciklusát a város területének és vagyonának gyarapodása jellemezte. 1917-ben a város újra polgármesterévé választotta, s ez a ciklus 6 évig tartott. A háború végén és a Tanácsköztársaság idején is Miskolc elfogadott vezetője volt. A második polgármesteri ciklus után kiderült, hogy a polgármester ,,nyugat-európai ízlést, széles látókörű tudást, modern városfejlesztési programot" képvisel és valósít meg. Polgármesterségének ideje alatt épült meg a Miskolc-Mezőcsát közötti vasútvonal és a Miskolc-Diósgyőr, Miskolc-Hejőcsaba villamosvonal. Ekkor nyílt meg a Szent István utcai (ma: Zrínyi Ilona Gimnázium) és a Kun József utcai (ma: Istvánffy Gyula) általános iskola, épült fel a fiú felsőkereskedelmi (ma Berzeviczy) iskola, ahol tanított is. Kezdeményezésére indultak a csatornázási munkálatok, a vízvezetékkel való ellátás. A városnak több értékes birtokot szerzett, valamint Tapolcát (egy részét, a szerk.) (...) 1920-tól már betegségével küzdött, ennek ellenére 1922-ben másodszor vállalta el az országgyűlési képviselőséget. A fővárosban gyógyítatta magát, de Miskolcon hunyt el. Sírja a tetemvári Deszka-temetőben található. Emlékét Miskolcon a kereskedelmi középiskola és utca, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában állandó emlékkiállítás őrzi."

Főbb műve: Emlékirat Miskolcz város önállósítása tárgyában (Miskolc, 1906)

Szalay Lajos. Forrás: Wikipédia. 

Szalay Lajos prof. (1909-1995)

,,Grafikus- és festőművész. Őrmezőn született. Már elemista korában felfigyeltek kivételes rajztehetségére. 1917-ben egy évig háborús gyerekrajzaival Bécsben szerepelt kiállításon. (...) A miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium tanulójaként az iskolai illusztrációs pályázaton első lett. A miskolci Művésztelepen találkozott össze a telep vezetőjével, Benkhard Ágosttal, aki hamar felfedezte a tehetséges fiatalt. 1927-től 1935-ig a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt, akit legnagyobb mesterének tekintett. Pályáját festőként kezdte, azonban elég hamar a tus-tollrajz lett kizárólagosnak hitt eszköze. Főiskolai tanárának előadásából ismerte meg Picasso művészetét, és 1930 őszén Párizsban kilenc hónapig tanulmányozhatta azt személyesen. (...) 1946-ban Boldizsár Ivánnal Párizsba ment a béketárgyalások idejére, az ottani rajzos riportok készítése volt a feladata. 1946-tól Párizsban élt, nem tért vissza Magyarországra. (...) 1948 és 1955 között a tucumani egyetem professzora. 1958-tól 1960-ig a Buenos Aires-i képzőművészeti főiskola (Esculea Superior de Bellas Artes) tanára volt. 1960-ban az Egyesült Államokba költözött. (...) Ekkor készült élete főműve, a hat fejezetre tagolt, 124 rajzot tartalmazó Genesis című albuma, amely 1966-ban New Yorkban jelent meg. 1970-ben elhagyta az Egyesült Államokat, egyéves ösztöndíjat kapott Párizsba. (...) 1988 nyarán költözött vissza Miskolcra. Külföldi tartózkodása idején is érdekelte a miskolci Művésztelep sorsa, ez derül ki Csabai Kálmánnal folytatott levelezéséből. 1993-ban Miskolc díszpolgárává választották. Sírja a Szentpéteri kapui temetőben található. Emlékét nemcsak a miskolci polgárok és művei, hanem a művelt világ is őrzi. A két világháború közötti magyar művésznemzedék egyik legtehetségesebb rajzolója, a modern magyar grafika stílusteremtő mestere. Egyszeri és megismételhetetlen jelenség életműve, munkássága a magyar kultúrában. (...) Hazatérésekor 450 rajzát hazai múzeumoknak ajándékozta. Miskolcon műveiből az 1992 óta a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Petró-házban látható állandó kiállítása őrzi emlékét. 

Díjai, kitüntetései: Székely Bertalan-díj (1936); Székesfőváros díja (1936); a Szinyei Merse Társaság grafikai díja (1944); UNESCO-ösztöndíj, Párizs (1947); a Szép Magyar Könyv pályázat nívódíja (1978); a Lipcsei Nemzetközi Képkiállítás ezüstérme (1982); a Miskolci Téli Tárlat nagydíja (1988); kiváló művész (1989); a Miskolci Téli Tárlat, a Miskolci Galéria díja (1990); Kossuth-díj (1992)."

Egyvalamit még hozzátennék ehhez, ami talán a legjobban érzékelteti nagyságát. Pablo Picasso szavai Szalay Lajosról:

,,Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, akkor a másik én leszek, ha egy, az Szalay Lajos lesz."

Szemere Bertalan. Forrás: Wikipédia.

Szemere Bertalan, szemerei (1812-1869)

,,Politikus, miniszterelnök, akadémikus."

Borsod vármegye és Miskolc rengeteg értékes embert adott hazánknak az elmúlt ezer év során. Sok olyan embert, akik meghatározóak lettek életük során Magyarország történelmében. Az egyikük szemerei Szemere Bertalan (1812-1869) de genere Huba, író, országgyűlési képviselő, országgyűlési jegyző, miniszter, kormánybiztos és miniszterelnök. Életét és tehetségét a hazának szentelte, melynek sanyarú sorsa miatt elméje megzavarodott élete utolsó éveire.

Fiatalon

Megyénk déli részén, Vattán született ősi, bár elszegényedett nemesi család sarjaként. Anyja Karlove Erzsébet, apja Szemere László katona volt. 1820-ban Sárospatakon tanult, de 1822-ben a miskolci evangélikus iskolában találjuk. 1826-ban a késmárki líceum hallgatója, majd a kört bezárva Patakon fejezte be tanulmányait 1832-ben, ekkor jogász diplomát szerzett. Latinul, olaszul, németül és franciául kitűnően beszélt. Nagyon korán elkezdett verset írni, a Minerva című folyóiratban rendszeresen jelentek meg művei.

Felnőtt éveiben

A diploma megszerzése után két éven keresztül Pozsonyban lakott és gyakorolta szakmáját. Miután visszatért Borsodba 1834-ben, tiszteletbeli jegyzőnek választották, mely címet 1836-ig büszkén viselte. Ekkor kezdődött nagy utazása, Bécsből indult rokoni támogatással és egész Európát beutazta. Ekkor szembesült azzal, hogy Magyarország mennyivel el van maradva a nyugattól, melynek hangot is adott könyv formájában. Ez a könyv hozta meg számára az áttörést, bár a korabeli cenzúra miatt csak 1840-ben jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta és a könyvének egy második kiadására is sor került. 1841 és 1847 között a vármegye főszolgabírója, később alispánja, 1843-44-ben - ekkor fogadták el hivatalosan az országgyűlés nyelvét magyarnak - és 1847-48-ban Borsod vármegye követe az országgyűlésen.

A forradalom és szabadságharc idején

Az 1848-as választások alkalmával is Miskolc képviselője, a Batthyány-kormányban pedig belügyminiszter lett az első felelős magyar kormány tagjaként. A Batthyány-kormány szeptemberben lemond, a törvényes uralkodó Ferenc József pedig megtagadta új kormány kinevezését, úgyhogy ezután az Országos Honvédelmi Bizottmány gyakorolta a végrehajtó hatalmat. Szemere itt is tevékeny részt vállalt, az igazságügyi feladatokat látta el. 1848 decemberétől felső-magyarországi kormánybiztosként tevékenykedett. A von Schlik elől menekülő felső-tiszai hadsereg újjászervezésében is tevékeny részt vett. Ezt a közleményt adták ki hirdetmény formájában, ezt olvashatták a miskolciak is abban az időben:

,,Schlick Ferencz gróf seregének előnyomulása meggátlása czéljából, hogy fővezérül Mészáros Lázár hadügyminiszter, felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztosnak pedig Szemere Bertalan neveztetett ki, az ország honvédelmi bizottság elnöke tudtul adja."

1849. április 14-én kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. 1849. május 2-ától miniszterelnök és belügyminiszter Kossuth kormányzó kormányában. A Szemere kormány rövid tevékenysége alatt megpróbált alkotni. Megszüntették a statáriumot, a jobbágyfelszabadítás ügyében is változásokat eszközöltek. A legfontosabb azonban a nemzetiségi törvény volt, sajnos túl későn. 1849. július 28-án fogadták el, ez azt tartalmazta, hogy a nemzetiségiek szabadon használhatják anyanyelvüket az oktatásban és a közigazgatásban is. Milyen érdekes, hogy jelenleg a környező országokban ez nem mindenhol biztosított magyar testvéreink számára. Amikor az orosz csapatok is "beszálltak" a küzdelembe és a bukás valószínűnek látszott, Batthyány Kázmér gróffal az oroszoknál járt követségben, hogy megegyezzen velük, természetesen ez a tárgyalás nem vezetett eredményre. Ott volt augusztus 11-én Aradon is, ahol a minisztertanács Görgeyt diktátorrá nevezi ki.

Az emigrációban

Világos után az utolsók között hagyta el az országot, a Szent Koronával felvértezve. 1849. augusztus 23-án Orsova mellett a határvidékén elásatta. Ezután menekült Törökországba, augusztus 24-én. Menekülése során fél Európát bejárta, mielőtt Párizsban letelepedett. Szerény körülmények között éldegéltek felesége megmentett vagyonából. Közben itthon 1851-ben halálra ítélték. Sokat levelezett a migrációban lévő társaival, végül arra a döntésre jutott, hogy a kiegyezés szükséges és elfogadható. Ezt a Kossuth közeli tábor nem vette jó néven, szembe találta magát velük. A zavartság jelei ekkor kezdtek mutatkozni rajta először, nyíltan támadta Kossuthot és Görgeyt is. Mivel - Kossuthal ellentétben - ő soha nem mondott le és megtartotta miniszterelnöki posztját, úgy gondolta, hogy ő lesz az emigráció első számú vezetője. Az egykori kormányzó viszont nem ezen a véleményen volt. Közben úti élményeiből megírta az Utazás keleten című könyvét, melytől anyagi helyzete jobbra fordulását is várta, de csalódnia kellett. Angliában sokat időzött, a száműzött társaival múlatta az időt, közben pedig a magyar bortermelők és az angol vevők között próbált közvetíteni. 1862-t írunk, amikor sajnos egy magyar származású csaló "horgára akadt", aki maradék vagyonából is kiforgatta egy vállalkozás által. Ez volt az "utolsó csepp", idegei nem bírták tovább elviselni az őt ért hányattatásokat és elméjében megzavarodott.

A hazatérés

Felesége barátai és kapcsolatai segítségével amnesztiát harcolt ki számára. 1865. január 24-én Budapestre érkezett, sajnos ekkor már mint emberi roncs. Több elmegyógyintézetben kezelték, de az állapotában nem mutatkozott javulás, a dührohamai is csak súlyosbodtak. 1869. január 18-án szervezete nem bírta tovább a harcot. Budán temették el, de rendelkezésének megfelelően Miskolcra szállították hamvait és 1871. május 1-én itt helyezték örök nyugalomra véglegesen az avasi templom alatti családi kriptában.

Családja

1846-ban feleségül vette Jurkovich Leopoldinát (1829-1865), akitől összesen 6 gyermeke született, sajnos a felnőttkort csak hárman éltek még.

• Mária
• Gizella, akinek leszármazottja Magyar Bálint az SZDSZ egyik alapítója, volt oktatási miniszter
• Attila, volt országgyűlési képviselő

Emlékezete

Miskolcon utcanév őrzi emlékét, szobra a róla elnevezett belvárosi kertben áll 1906 óta. Sírja az avasi temetőben van, fiával együtt az Avas-hegy oldalában nyugszik. Iskola is van elnevezve róla városunkban. 1906. november 11-én avatták fel a szobát, mely Róna József alkotása. Avatásán Lévay József szavalta el saját szerzeményét, majd a Korona éttermében rendeztek nagyszabású fogadást. ,,1930-ban férje halálának negyedszázados évfordulóján, Szemere Attiláné Miskolc városának, illetve a Borsod-Miskolci Múzeumnak adományozta a Szemere-család még megmaradt tárgyi és dokumentációs emlékanyagát."

Az Arany Szarvas gyógyszertár (manapság tulajdonjogi viták  miatt nem működik, bár a minap láttam rajta egy kiadó táblát)

Trangus Illés dr. (1705 k.-1780 k.)

,,Orvos. Nagyszebenben született. Orvosi tanulmányait Halléban végezte, ezt követően Egerben praktizált. 1735-ben a város engedélyével patikát nyitott Miskolcon. Az ,,egyik egri kanonok, régi orvosa iránti hálából, az új miskolci gyógyszertár címeréül egy kézzel faragott, darabokból összeállított, természetes nagyságú aranyozott szarvast ajándékozott Trangus orvostanárnak." Tehát ő az Arany Szarvas patika első tulajdonosa. Később feleségül vette a neves lőcsei orvos, Rayman János Ádám leányát, Máriát. Források szerint már az 1730-as évek végén - a világon az elsők között - végzett himlőoltást, amit apósa valószínűleg a Lőcsén átutazó izmaelita kereskedőktől sajátított el." 

Főbb műve: Dissertatio inaug. medica de sanatione divitum dificili (Halle, 1731)

Csáthy Szabó István zseniális üzletember volt

Szabó István dr., csáthi (1834-1903)

,,Gyógyszerész, üzletember. Mezőcsáton született birtokos családban. Elemi iskoláit szülőhelyén, a gimnáziumot Miskolcon végezte. 1852-től a pesti egyetemen tanult, gyógyszerészeti oklevelet szerzett. Eleinte beosztott patikus, 1860-ban megvásárolta a Korona Gyógyszertárat, majd 1866-ban ugyancsak a pesti egyetemen kémiából doktorátust szerzett. 1882-ben patikáját eladta vejének, Rácz Györgynek. Ettől kezdve üzleti vállalkozásokkal foglalkozott. Tállyán, Miskolcon, Diósgyőrben szőlőbirtokokat vásárolt, s az Avason borpincészetet rendezett be. Ezt követően kályhagyárat és téglagyárat alapított, melynek vezérigazgatója lett. 1891-től a Miskolczi Takarékpénztár vezérigazgatója, a Borsod-Miskolczi Gőzmalom Rt. igazgatósági tagja. Elsőként vetette fel a miskolci villamos építésének tervét, a Miskolczi Villamossági Rt. igazgatósági tagja lett. A Miskolczi Polgáregylet elnökévé is megválasztották, s vezető tagja volt a Borsod-Miskolczi Orvos-Gyógyszerész Egyesületnek."

Kivételes tehetségű üzletember volt, kis túlzással minden, amihez nyúlt "arannyá vált."

Adler Károly egyik térképe a városról 1884-ből

Adorján Károly (1849-1905, 1903-ig Adler)

,,1872-ben a budapesti műszaki egyetemen szerezte végzettségét. Közel egy évtizedig a fővárosi Andrássy úti építési vállalatnál, majd a fővárosi mérnöki hivatalban dolgozott. 1880-ban nyerte el Miskolc város főmérnöki állását. 1891-ben tervei és vezetése alapján szabályozták a Szinva vizét. A városrendezési terven kívül számos középület az elképzelései szerint épült fel (Erzsébet Közkórház épületegyüttese, Erzsébet-fürdő, Korona szálló, közvágóhíd, református gimnázium). 1894-ben Lippay Béla főmérnökkel közösen elkészítették Miskolc város általános rendezési tervét. A millennium évében megjelentetett egy kiadványt, amely az 1881 és 1896 között általa tervezett és megvalósult középületeket mutatja be alap- és homlokzati rajzaikkal. Ezt követően megpályázta Debrecen főmérnöki állását. 1904-ben nyugdíjazását kérte, ennek eleget tettek. 1905 végén, hosszas szenvedés után halt meg, a sírja a mindszenti római katolikus temetőben található."

Főbb művei: Emlékirat Miskolcz város szabályozása tárgyában (Lippay Bélával; Miskolc, 1894); Miskolcz város középületei (1881-1896) (Miskolc, 1896)

Városunk kivételes tehetségű mérnöke volt. Miskolc mai arculatát meghatározó épületeinek tervezője.

Lévay József. Forrás: Wikipédia.

Lévay József (1825-1918)

,,Költő, politikus, akadémikus. Sajószentpéteren született. 1836-tól a miskolci református líceumban tanult, 1845-től köztanító lett ugyanitt. 1846-tól a késmárki kollégiumban jogot hallgatott, 1847-ben joggyakornok Miskolcon. A pozsonyi országgyűlésen Szemere Bertalan országgyűlési követ írnokaként volt jelen. 1848-ban belügyminisztériumi fogalmazó, rövid ideig nemzetőr, majd a Közlöny szerkesztőségi munkatársa, de írt a Nép Barátja című lapnak is, így ismerkedett meg Arany Jánossal. A szabadságharc leverése után szülei házában élt, 1850 februárjában a Pesti Napló munkatársa lett, versei Bátor Miklós álnéven jelentek meg. Barátságot kötött Tompa Mihállyal. 1852 és 1865 között a miskolci ref. gimnáziumban a magyar nyelv és irodalom tanára, 1859-ben kezdeményezte a Kazinczy-centenárium megünneplését. 1860-ban Nagykőrösre hívták Arany János utódjaként, de inkább a helyi közigazgatás szolgálatába szegődött. 1860-tól Borsod vármegye aljegyzője, majd 1865-től főjegyző. 1894-től alispánként szolgálta, képviselte a vármegye érdekeit, 1895-ben nyugalomba vonult hivatalából. Első verse 1843-ban jelent meg. Korai műveinek gyakori témája a hazafiság, legismertebb a Mikes, mely az önkényuralom idején vált igazán népszerűvé. Költeményei többnyire elégikus dalok, melyeket csendes, néha enyhén mélabús hang, egyszerű, könnyed verselés jellemez. Kései verseiben már az impresszionizmus hatása is érezhető. Termékeny műfordító volt. 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-ban rendes, 1906-ban tiszteletbeli tagjává választotta. 1910-ben ,,nagy irodalmi és kiváló költészeti munkásságára való tekintettel" Miskolc közgyűlése a város díszpolgárává választotta. 1911-ben a király Szent István-renddel tüntette ki. 1912-ben a budapesti egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Emlékét Miskolcon 1913-tól utcanév őrzi; 1934-től látható Borsodi Bindász Dezső egész alakos szoboralkotása Lévayról a Palóczy utcán, a református templom mellett. Hunyadi u. 4. szám alatti házát emléktábla jelzi; a könyvtár és a református gimnázium a nevében őrzi."

Főbb művei: Lévay József költeményei I. (Pest, 1852); Lévay József újabb költeményei (Pest, 1865); Szemere Bertalan emlékezete (Miskolc, 1870); Lévay József összes költeményei 1846- 1880 I-II. (Bp., 1881); Lévay József újabb költeményei (Bp., 1896); A múzsa búcsúja (Bp., 1909); Lévay József utolsó versei 1909-1918 (Bp., 1925); Lévay József verseiből (Bp., 1934); ,, Szentpéteri üres fészek" (Miskolc, 1935); Visszatekintés. Életrajzom. (Bp., 1935); Önéletrajz (Miskolc, 1935); A völgyben maradtam. Lévay József verseiből. (Miskolc, 1987); Lévay József versei (Sajószentpéter, 1993).

Hodobay Sándor

Hodobay Sándor  dr. (1880-1957)

,,Polgármester. Eperjesen született, tanulmányait is ott végezte, jogi tanulmányait szülővárosában és a kolozsvári egyetemen folytatta. Ezt követően Miskolcon árvaszéki, gyámügyi szakember, majd az árvaszék elnökhelyettese. 1912 szeptemberében választották meg Miskolc főjegyzőjének. 1914-től gazdasági tanácsnok. 1916-tól két éven át harctéri szolgálatot teljesített. Hazatérése után Szentpáli István polgármester helyettese, 1922 novemberétől a város polgármestere. Polgármestersége alatt Miskolc óriási fejlődésen ment keresztül, 1927-re a város minden utcáját kikövezték és kivilágították. Fontosnak tartotta a vízvezeték- és csatornarendszer korszerűsítését, az elkezdett, de a háború miatt be nem fejezett munkálatok befejezését, az új köztemető létrehozását, Nagy-Miskolc kialakítását, a Vásártér kibővítését és átalakítását. Polgármestersége alatt készült el 1925-ben a Vay (ma József Attila) úton 180 család részére szükséglakótelep, 1926-ban felépült a Búza téri vásárcsarnok, s szintén ebben az évben készült el a Tizeshonvéd utcán az a kétemeletes városi bérpalota, amelyben 33 lakás (1-4 szobás lakások) található. 1927-re épült fel a Soltész Nagy Kálmán utcai iskola14 tantermével, a Zenepalota, a Zálogház, megtörtént az Erzsébet Közkórház rekonstrukciója, új épületek emelkedtek (járványkórház, fertőtlenítőintézet, gyermekosztály, sebészeti osztály). Több városi alkotás is elkészült Hodobay polgármestersége alatt (pl. Deák Ferenc 1925-ben felállított szobra, az 1927-ben József főherceg által felavatott 10-es honvéd-szobor). Ebben az időszakban erőteljes művelődés- és kultúrpolitikai tevékenység bontakozott ki Miskolcon. Hodobay szervezésében csúcsosodott ki az első ,,Miskolci Hét" rendezvénysorozat. 1935-ben a zálogházak, a hadiárvaalap, és a szociális alapra felhasználandó pénzek kezelésével kapcsolatban visszaélésekre derült fény, mire Hodobay benyújtotta lemondását. 1943-ig ugyan családjával Miskolcon élt, ám a városi közéletben nem vett részt. 1943-tól Budapesten, majd az 1950-es évektől a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Abonyban élt, ott is hunyt el. Családi síremléke a budapesti Farkasréti temetőben található." 

Óriási munkát végzett a trianoni tragédia utáni években városunkba érkező magyar kitaszítottak életének jobbá tétele érdekében. 

Latabár Endre színigazgató

Latabár Endre (1811-1873)

,,Színházigazgató. Kiskunhalason született. A debreceni jogakadémián tanult, de tanulmányait abbahagyva 1831-ben Kilényi Dávid társulatában lépett színpadra. Kassán, Kolozsváron, Pécsett és néhány kisebb városban szerepelt. Operák tenorszerepeiben aratott sikert, de hangját túlerőltette, ezért 1838 után korrepetitorként, karmesterként és operarendezőként működött. 1842-ben miután sikertelenül pályázott a Nemzeti Színházhoz, önálló társulatot alapított. Jelentős érdemeket szerzett az 1849 utáni vidéki színészet újjászervezésében. 1854-ben társulatával felavatta a szabadkai, 1857-ben az újjáépített miskolci színházat, ez utóbbiban kisebb megszakításokkal 1861-ig játszott és igazgatott. 1861-től Győrben és Szegeden, 1863-ban Miskolcon, 1865-től Kassán, 1869-ben és 1872-ben ismét Miskolcon volt igazgató. Együttese prózai művek mellett operát, az 1860-as évektől kezdve operettet is játszott. Idősebb korában már csak néhány kedélyes apaszerepben lépett színpadra. Az első országos színészkongresszuson, 1870-ben létrehozott ,,színészkebelzet" igazgatósági tagja lett. Fellépései és igazgatói munkája mellett 1837-től német, francia, olasz nyelvből mintegy 50 színpadi művet - zömmel francia operetteket - fordított le magyar nyelvre. A miskolci avasi temetőben nyugszik. Unokája Latabár Árpád volt. Miskolcon szobor őrzi emlékét.

Főbb szerepei: Udvornik (Katona: Bánk bán); Almaviva (Rossini: A sevillai borbély); Elek (Kisfaludy Károly: Csalódások); Törvényszéki elnök (Szigeti: Viola); Jupiter (Offenbach: Orfeusz az alvilágban)."

A híres Latabár színészdinasztia alapítója. 

Források: 

Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon

Wikipédia

muzsakkertjemiskolc.hu

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1., 6., 7.

miskolciszemelvenyek.blog.hu

Wikiwand

Dobrossy István: Miskolc története 4/2