Interjú Kupcsik Saroltával, a miskolci turisztikai szervezet idegenvezetőjével
2017. augusztus 20. írta: Reiman Zoltán

Interjú Kupcsik Saroltával, a miskolci turisztikai szervezet idegenvezetőjével

Következő beszélgetőtársam Kupcsik Sarolta, aki a Tourinform munkatársa, a miskolci tematikus séták ötletgazdája és idegenvezetője. Gyerekkora óta Miskolc-fanatikus és nagyon sokat tud is városunkról. Mindenkinek javaslom, hogy írja be a naptárába minden hónap második szombatját, ekkor van ugyanis a havi aktuális tematikus garantált séta.

- Nem nagyon szeretek a reflektorfényben lenni, de munkámból kifolyólag előfordul. Kiugrott középiskolai tanárként azt megszoktam, hogy beszélek és sokan hallgatnak - vagy nem hallgatnak -, de ott vannak. Szoktam mondani, hogy most azt csinálom, mint az előző munkámban, az ismereteimet az általam ismert nyelveken továbbadom másoknak. Csak nyilván mások a keretek és mások a formák.

- Hány nyelven beszél?

- Az orosz a legerősebb, mivel orosztanár voltam.

 

20615990_1435365353209267_3707793676040802835_o.jpg

 

- Akkor a környékbeli szlávokat is megérti így, igaz?

- Egy lebutított orosszal elég jól megértem magam, a lengyellel vagy az ukránnal. Az orosz az egy magas szintű, tárgyalóképes tudás nálam. Angolul itt mindnyájan beszélünk, mert a betérő turistának ez egyfajta eszperantó. Sokszor könnyebb dolgunk van, ha a turistának is tanult nyelve az angol. A múltkor ausztrálokkal volt dolgom, ott nagyon hegyeznem kellett a fülemet. Nevezzük kihívásnak, de ezek érdekes és jó élmények. Finnül beszélek még, merthogy az alap végzettségem az nemcsak középiskolai tanár, hanem finnugor nyelvész is. Voltak ilyen eltévelyedéseim.

- Akkor ez pont kapóra jön, Miskolcnak finn tesvérvárosa is van.

- Tömegével azért nem jönnek onnan turisták, ráadásul a finnek nagyon nagy része beszél angolul. Skandináviában azért ez megoldott. A Tourinformban kell, hogy vezessünk egy statisztikát, minden külfölditől megkérdezzük, hogy melyik országból jött. Nyilván nem a személyes adataira vagyunk kíváncsiak. Ez érdekes és egyébként nagyon tanulságos is, hogy honnan jönnek. Ha ezt összevetjük a szálláshelyek adataival - kik szálltak meg, úgy értve mely ország fiai és lányai -, nem feltétlenül ugyanazok az arányok. Ide bejön az egyéni turista, de aki megszáll, az lehet, hogy egy csoporttal jött és velük nem fog megjelenni az irodában, mert megkapja az infót az idegenvezetőjétől vagy az utazási irodájától. Ez alapvetően az orosz és az ukrán vendég, bár egyre több egyéni turista van köztük is. Sok lengyel is jön ide be hozzánk. Előfordulnak persze finnek is, és ékes angolsággal megkérdezik, amit szeretnének. Amikor pedig a statisztika miatt elhangzik a kérdés, és én itt vagyok, akkor a kollegák hátraszólnak: - Nem akarsz finnül beszélni? Én előrerohanok, mint Zrínyi, akkor pedig a kedves turista meglepődik. Nekünk magyaroknak borzasztó könnyű megtanulni a finn kiejtést, ez fordítva nem igaz. Több hangunk van, mint nekik, és mondjuk azzal a szóval, hogy gyöngytyúk, ki lehetne őket kergetni a világból. Mert gy, ny, ty náluk nincsen. Ezért olyan, mintha nekem ,,húdenagyon" jó lenne a kiejtésem. Nem egy finn vendég távozott már innen úgy, hogy hú itt van valaki, aki már-már tökéletesen beszél a nyelvünkön. Nem. Távolról sem, de abban az öt percben ez úgy tűnik. Ami nekem érdekes, hogy előfordulnak például a Baltikumból, és a fiatalok is megörülnek, hogy én oroszul beszélek. Ha az én korosztályom, oké, hogy ezt a nyelvet beszéli - vagy szívesebben beszél oroszul, mint angolul, mert ő még szovjet iskolába járt -, de éppen tegnap is voltak itt lett fiatalok - max 25 évesek, bőven a szovjet korszak után -, beszéltek angolul, amikor azonban kiderült, hogy van oroszos is, inkább azt választották.

- Családjáról mondana pár szót?

 

 dsc_0018.JPG

 

- Ketten vagyunk életem párjával, meg ,,A Kutya”. Ő egy 12 éves keverék golden retriever-németjuhász. Nyilván nem vagyok elfogult gazdi, nyilván okos és gyönyörű. Ezt tegnap a kollégák is megállapították. Megálltam az ajtóban és mondtam: - Ne mondjátok, hogy a kutya sem jön a Tourinformba! Gyerekkori vágyam volt a kis ház, nagy kutya. 40 évig laktam egy Szentpéteri kapui négy emeletes bérház legfelső emeletén, a szüleimmel - utána már nem a szüleimmel -, szerettem azt a környéket, csak már a dobozlétet nem bírtam. Mivel a párom világ életében kertes házban lakott - leszámítva azt a rövid időt, ott együtt a dobozban -, őt nem nagyon kellett győzködni, hogy akkor költözzünk kertes házba. Nagyon nagy szerencsével a belvárosban sikerült egy nagyon régi, nagyon kicsi, ám de kertes házat szerezni. Kettőnknek pont elég is. 30 év múlva, ha Mamóka és Papóka leszünk - ha még leszünk -, akkor feltehetően nem lesz baj, hogy nem egy nagy telket kell gondoznunk.

- Pedagógus múlt. A Herman Ottó Gimnáziumban tanított mindvégig?

- 21 évig.

 

dsc_0011.JPG

 

- Miért hagyta el ezt a pályát?

- Én csodálkoztam a legjobban, mert világ életemben tanítani akartam. 10 évesen gyakorlatilag elrángattam a szüleimet Debrecenbe és ott az egyetem előtt elmondtam nekik, hogy én ide fogok járni és a ''rokonokról'' fogok tanulni. Ennyit a pályaválasztásról. Nagyon szerettem tanítani - tulajdonképpen azért mondtam, hogy a mostani munkámnak az idegenvezetés része kicsit rokon ezzel -, de nagyon sok tényező volt, ami miatt otthagytam, leginkább úgy éreztem, hogy a mostani - vagyis a nyolc évvel ezelőtti iskolarendszerhez - én már nem tudok mit hozzátenni és kicsit elszomorítónak találtam a helyzetet. Ez volt a fő oka, voltak persze egyéb okai is.

- Ekkor jött a képbe az idegenvezetés?

- Nem. Ezt 25 éve már párhuzamosan is csinálom a tanítással. Egy fakultáció keretében tanítottam is turizmust a Hermanban, amit nagyon élveztem és a gyerekek is nagyon szerették. Fontos volt még az idegen nyelv, én roppant módon szeretem az oroszt mint nyelvet. Az orosz kultúrát - a klasszikus orosz kultúrát - és ez az iskolák többségében háttérbe szorult az elmúlt évtizedekben. De ha csak simán ez lett volna a bajom, elmegyek egy másik intézménybe. Most már nem szeretnék tanítani.

- Osztályfőnökség?

- Osztályfőnök is voltam, nagyon szerettem osztályfőnök lenni, ha a másik oldalt megkérdezzük, ezzel nem biztos, hogy mindenki így van. Sokszor voltam szigorúbb a kelleténél, de ez mindig a gyerekek érdekében történt. Nagy élmény volt pár héttel ezelőtt a legelső osztályom 20 éves találkozója, jó volt azt látni, hogy mindenkiből ember lett. Kicsit hozzám öregedtek, mert 20 év ugye hosszú idő. Barátian tudtunk beszélgetni sok mindenről mindenkivel, az nagy élmény volt. Ha több nem is, de ha egy hangyányi szerepem nekem is volt abban, hogy ezek az emberek most jól érzik magukat a bőrükben, akkor az jó. Roppant módon szerettem osztályfőnök lenni, főleg olyan osztályokban, aminek a fele fiú volt. Az egészséges ivararánnyal könnyebb szót érteni. A négy osztályomból három biológia-matematika szakos volt, bölcsész létemre szerettem ezeket az osztályokat. Mindkét szakmánál a logikus gondolkodás volt a fontos. Rendszerben látnak mindent. Én a magyar szakommal elsősorban nem irodalmár voltam soha, hanem inkább nyelvész és ott inkább jobban kell rendszerben látni és logikusan gondolkodni. Az egyik oka az volt, hogy otthagytam az iskolát az az, hogy szent meggyőződésem, nem úgy kell irodalmat tanítani, ahogy tanítjuk. Olyan részletes iromdalomtörténetre, amit a gyerekek fejébe próbálnak tölteni, annak semmi értelme. Nincs szükség rá. Az értő műélvezésre lenne szükség, illetve a mostani mindenféle új technikákat bevinni a tanításba. Nem azt a kötelező olvasmánylistát használni, amit 30 évvel ezelőtt. Nyilván vannak olyan művek, amelyeket nem lehet kivenni belőle, bűn lenne kikerülni, de azért valljuk be - akár az általános, akár a középiskolás -, listán lévő könyvek egy részével - akkor sem, ha szeret olvasni - nem lehet lekötni a gyerekeket. Rengeteg lexikális adat, amit számon kér rajtuk az érettségi, nem erre lenne szükség. Ez igaz más tárgyakra is. A logikus gondolkodásra alkalmas gyereknek sem marad szabad vegyértéke arra, hogy ezt használja, mert a rengeteg lexikális anyagot próbálja megtanulni, ami aztán, mint az indián nyílvessző, egyik fülén be, a másikon ki. A vizsgáig tudja, utána pedig már nem emlékszik rá.

- Térjünk át Miskolcra és a mostani foglalkozására. Van egy okostelefonos alkalmazása a Tourinformnak, ha jól tudom, így van?

- Van, a GUIDE@HAND Miskolc. A Tourinformban kint van a QR-kódja, illetve a hellomiskolc.hu-ról letölthető. Egyrészt kap az ember egy jó térképet, amin az objektumok jól meg vannak jelölve és offline is működik. A hellomiskolc.hu oldalról kapja az információt. A lényege a séták nevezetű fül, ott van Lillafüredi függőkert, a Diósgyőri vár, Avasi Borangolós séta, és van olyan, hogy Miskolc a múltban, ajánlom figyelmébe. Az szó szerint vezetett séta, nem csak a látnivalókat mutatja meg és mondja el hangos szóval, hanem tényleg idegenvezető. Navigációs utasítást is ad - erre menjél, arra menjél -, lehet rögzíteni saját sétaként, saját képekkel ki lehet egészíteni, és ezt meg lehet osztani közösségi oldalon. Abszolút a mai kor igényeinek megfelelő.

 

20429606_1655095797847963_6964461494183444856_n.jpg

 

- Hogyan került a Miskolci turisztikai szervezethez?

- Korábban is volt munkakapcsolatom velük. Ahogy említettem a Hermanban tanítottam idegenforgalmi fakultációt, némi gyakorlatra mentek-jöttek ide-oda a gyerekek. Nagy ritkán idegenvezettem is a Tourinformnak, akkor még nem volt saját szolgáltatásként idegenvezetése. 1988-ban kezdtem tanítani, 2009-ig. 2010 július elsejétől vagyok itt főállásban.

- A városi séta hogyan ,,született meg”?

- Ez a harmadik szezon, harmadik év. Alap városnézést, alap idegenvezetést már az elejétől kezdve csinálok a Tourinformnál, de ezek a tematikus séták úgy indultak, hogy sok városban elkezdtek hasonlókat tartani, úgyhogy úgy gondoltuk, elindítunk mi is egy ilyet. Az első évben az volt az alap gondolat - 2015-ben -, hogy 12 hónap, 12 téma. A 12 téma akkor Lillllafüreden is ment, de azt nem én követtem el, hanem egy másik kolléganőm. Aztán úgy gondoltuk, a garantált tematikus sétákban nem jó a hideg és a nagy sár, ezért már tavaly is úgy hirdettük meg, hogy márciustól novemberig. Ez jól is működik, úgy érzem. Különben tematikus séta vagy idegenvezetés bármikor rendelhető nálunk egyénileg is. Azt hittem, hogy az első évben nagyon nehéz lesz 12 témát találni, most már a harmadik évet írjuk, 26 téma, 26 séta. És már a jövő évin gondolkodom.

- Ön állítja össze a témákat is?

- Igen. A tavalyi utolsó, novemberi sétán, az általam ,,kemény magnak” nevezett törzsközönséget azért megkérdeztem, hogy mi az amit szeretnének, vannak-e ötletek. Többször elhangzott már többektől, akik később találtak ránk, hogy a régi témákból is kellene ismételni. Lehet, hogy lesz jövőre néhány ilyen is, nyilván kicsit új köntösben. Egy kicsit az adott évszakhoz és a városi rendezvényekhez is próbálunk az adott témával igazodni.

- Nagyon köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a városi séták szervezéséhez, találkozunk a következő alkalommal!

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr512750978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.