Interjú Szabó Sándor lelkésszel
2017. szeptember 16. írta: Reiman Zoltán

Interjú Szabó Sándor lelkésszel

Következő interjúmat Szabó Sándorral készítettem, aki a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség lelkésze. A Nyilas Misi ház atyja és mindemellett egy nagytudású lokálpatrióta. Klasszikus úriember, ha ilyen emberek lennének a megfelelő pozíciókban, egy sokkal jobb világban élhetnénk. A Nyilas Misi Házban találkoztunk.

- Ezt a helyiséget, ahová bemegyünk most, ezt mire használják?

- Imaterem, azaz oratórium. Régies szóhasználattal illettük a Nyilas Misi Háznak a termeit, egyes helyiségeit, úgyhogy van ezen kívül egy Auditórium, az az előadóterem, és a Dormitórium pedig az ifjúsági szálláshely.

- Bárki vehet itt ki szobát?

- Tulajdonképpen egy család: az egyház, a gyülekezet gyermek-, és ifjúsági háza ez, de Miskolc különböző pontjairól is jönnek a lelki-közösségi programok iránt érdeklődők. Mivel szálláshelyeink is vannak, ezért nagyobb csoportok és osztályok is gyakran megfordulnak nálunk, s vendégeinktől jó hallani, hogy itt – bár a város szívében vagyunk - csendre, békességre találnak.

- A Nyilas Misi házra még visszatérünk, a családjáról mondana pár szót?

 

pic_reformacio21.jpg

fotók: tirek.hu

 

- Két családi körhöz tartozom. Az egyik az örökölt családom, a másik a szerzett családom. A szüleim egy Hajdú-Bihar megyei kis községben - most már kisvárosban - éltek és én is ott nevelkedtem. Vértesen születtem 1952-ben, történelmünk egyik legnehezebb időszakában, amit mi gyermekek alig érzékeltünk, hiszen szülői védettség alatt éltünk. Hamar kiderült azonban, hogy az egy nagyon mostoha időszak volt a magyar nép történetében. Ez volt a Rákosi-rendszer. Emiatt nem is volt olyan nagy kibontakozási lehetősége a mi családunknak. Édesapám szegény paraszti családból származik, édesanyám nemkülönben. Hárman vagyunk testvérek és a legfiatalabb testvérem is a lelkipásztori hivatást választotta és most is szolgáló lelkipásztorként tevékenykedik Debrecenben. Az ő fő feladatuk az volt, hogy a mindennapi életünk azokat az értékeket tükrözze vissza, melyekre ők tanítottak bennünket. Szüleim kívülről idézték Petőfit, Jókait és Arany Jánost. Református és nemzeti, konzervatív értékrendet örököltem tőlük és ezen kívül a kultúra nagy szeretetét. Nagymamám egyetlen szerelmes könyve a Szentírás volt. Ebből tanult meg olvasni. Szüleimen és nagymamámon kívül lelkipásztoraim is segítettek felfedezni a világban rejlő biblikus igazságokat. A tisztesség a becsület, az igazmondás, az mindig alapvető követelmény volt. A hála érzése azért, amink van. Nem amiatt keseregtünk, hogy ez sincs, az sincs. Azért adtunk hálát, ami van, hiszen az ötvenes években különösen nagy szegénység volt Magyarországon. Korán hozzá kellett szokni a munkához, már 12 éves koromban édesapám vitt magával mezei munkára és amit tudtam, csináltam, hiszen én voltam a legidősebb. Utána a Tsz-be bekényszerítették őt is. Ott is megállta a helyét, mint Tsz-pénztáros. Rá merték bízni a Tsz vagyonát és ő becsülettel végezte munkáját. Nagyon hálás vagyok, hogy Isten ilyen családot adott számomra.

Az egykori általános iskolai osztálytársakkal nemrég találkoztunk. Az osztályfőnökünk elmondta, hogy ketten, az egyik osztálytársammal nagyon jól döntöttünk, hogy a Debreceni Kollégiumot választottuk. Erős iskola volt, de megálltuk a helyünket. Tudom, ez is Isten vezetése volt az életemben. Olyan tanárok oktattak, akik amolyan utolsó mohikánjai voltak a régi klasszikus nevelésnek, oktatásnak. Olyan fegyelmezett iskolai körülmények között nőttünk föl, hogy a szigorúság – a szeretetteljes szigorúság – jellemezte a nevelésünket és neveltetésünket, és természetesen az Istenbe vetett hit. Minden nap jártunk áhítatra, imádkoztunk. Istentiszteleteken vettünk részt. Nem volt teher a számunkra, sőt ez adott nekünk erőt. Míg az általános iskolában a fizikai és kétkezi munka mellett kellett tanulnom, addig a gimnáziumi éveimtől kezdődően a kitartó tanulás jellemezte életemet.

Mindig az értékek mentén próbáltunk a lehetőségeink határain belül előre haladni. Vértes és Debrecen azonban más módon is összefonódik szívemben: Irinyi Jánosnak, a foszforos gyufa feltalálójának a sírhelye van Vértesen, ott van eltemetve. Ő az 1848/49-es szabadságharcban testvérével, Irinyi Józseffel részt vett a márciusi ifjak közösségében, egyesek szerint ott fogalmazódott meg a vértesi középnemesi kúrián a 12 pont kiáltvány. És ebben neki meghatározó szerepe volt. Abban az időben az úttörőcsapatot nevezték el Irinyi Jánosról, de engem nem elsősorban az úttörőcsapat tevékenysége, eszmeisége vagy ideológiája érdekelt, hanem a névadó sokkal inkább. Újra találkoztam a debreceni kollégiumban Irinyi Jánossal, hiszen ő is ott pallérozódott, ott érettségizett és ennek a régiónak egy meghatározó személyisége volt. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt ő a nagyváradi Lőporgyárnak volt az igazgatója. A település, ahol éltem, ahol születtem, az tulajdonképpen a trianoni határ által kettévágott terület volt. Ez is egy örökké visszatérő és engem feszélyező gondolat volt, hogy Istenem csak három-négy kilométerrel kellett volna odébb meghúzni a határt és akkor már a mi életünk is teljesen másképpen alakul. Több olyan tragédiát is fel tudnék sorolni, amikor emberek sorsát, életét keserítette meg a trianoni békediktátum.

A másik ugye a szerzett családom, ami már Miskolchoz kötődik. 1974. április elsején kerültem ki a debreceni Teológiáról miskolci segédlelkésznek az akkori püspöki hivatalba. Tulajdonképpen itt ismerkedtem meg a menyasszonyommal és ösztöndíjas évem letelte után kötöttünk házasságot. Három gyermekünk született, Eszter, Márton és Zsófia. Akik közül sajnos – 30 éves korában - a fiúgyermekünket elveszítettük. Ez nagyon fájdalmas érzés számomra, miközben nagyon boldog vagyok, hogy a másik két gyermekem – két leányom – tisztességes, becsületes munkával keresi a kenyerét. Egyikük Amerikában él, ott ment férjhez. A saját szorgalmával, az ott kint szerzett diplomájával - mert ugye az ittenit nem fogadják el - keresi a kenyerét és tisztességesen meg tud élni belőle. Rendszeresen telefonálgatunk és évente találkozunk, ápoljuk a kapcsolatot. A héten másik gyermekünknél voltunk Budapesten, kicsit a vizes világbajnokságba is belekóstoltunk. Csodálatos a hangulata a Duna Arénának. Őszintén szólva nem is nagyon tudtunk a versenyre figyelni. Olyan gyorsan peregtek az események, hogy az ember nem is tudott rá koncentrálni. Az úszás időtartama is pár perc és rögtön jön a következő csapat, de maga a hangulat az valami fantasztikus volt. A főváros rendbe van téve, biztosan nagyon sokat is költött rá a kormány. Ez gyönyörű hozadéka, megkoronázása a sok munkának.

- És milyen lett volna, ha az olimpia is megrendezése kerül?

- Az lett volna az igazi, de úgy látszik, hogy vannak olyan csoportok, akiknek az az érdekük, hogy ne legyen. Ne tudja megmutatni a magyar ember, hogy Isten segítségével mire képes. Én nagyon-nagyon jó véleménnyel vagyok a józan életfelfogású magyar emberek tevékenységéről. Mivel egy teremtő, alkotó elme, aki állandóan azzal küszködik hogy a nagy szláv tengerben meg tud-e maradni. Mindig bizonyítani kell, hogy képes rá. Talán ez is egy érdekes jellemzője a magyar gondolkodásának, hogy az állandó végveszély fenyegetettségében a legnagyobb dolgokat tudja produkálni, amire azt hiszem, nagyon kevés nemzet képes.

- Visszatérve családjához: tudatos egybeesés a Kossuth utcai templomhoz fűződő Bató Eszter név és nagyobbik leányának névadása?

- Az Eszter egy bibliai név, perzsa eredetű, csillagot jelent. Nem gondoltunk mi semmi párhuzamosságra a Bató Eszterrel. Szerettük ezt a nevet. Mindhárom gyermekünknek két-két nevet adtunk a feleségemmel: Eszter-Erzsébet, Márton-Sándor, Zsófia-Sára. Ők az én szerzett családom. Gyakorlatilag gyermekekből felnőttekké nőttek lelkipásztorságom ideje alatt. Mártonról pedig tudjuk, hogy Istennél jó helyen van.

- A gyülekezetről kérdezném most. Hányan vannak most ebben az egyházközségben?

- Ez egy, változó létszámú közösség. Mivel 15 református gyülekezet él Miskolcon és ez az úgynevezett központi egyházrész a város szívében. A belvárosi gyülekezet hivatalosan 1950. július 1-én alakult. Nyilván rányomta a bélyegét az, hogy központi helyen található, a legnagyobb templommal, a legnagyobb haranggal és a legmagasabb toronnyal. Ez a gyülekezet nagyon nagy támadásnak volt kitéve - pontosan a központi helyzete miatt - a kommunizmusban. Egy olyan ambivalens dolgot éltünk át, hogy mutatni kellett kifelé a létezésünket, ugyanakkor mindent elkövettek annak érdekében, hogy a gyülekezetet leépítsék, a szülők és a tanárok révén a gyerekekkel való foglalkozást ellehetetlenítsék. Ennek ellenére a mostani becsült adataink alapján 1000 körül van a gyülekezetnek a nyilvántartott száma. 5-600 körül van a egyházfenntartást fizetők száma. Sajnálatos módon a magas átlagéletkor miatt évenként 40-50 egyháztagunkat elveszítjük. De azért a gyarapodás jelei is mutatkoznak.

-Az idősebbek könnyebben visszatalálnak Istenhez? Ők lesznek, akik újra gyakorolják vallásukat egy idő után?

 

pic_augusztushusz24.jpg

 

 

- Akinél van személyes hit, az életkortól független. Nagyon érdekes ez az egyházszociológiai aspektusa az egyházhoz való tartozásnak. Emlékszem arra, hogy a rendszerváltás után tódultak az emberek a templomokba. Keresztelkedtek, konfirmáltak. Óriási egyházi élet volt kibontakozóban, talán egy kicsit spekulatív szándék is vezérelte őket, hogy majd most egy új világ következik, amelyben az egyházhoz való tartozás jól kifizetődő dolognak számít. Aztán utána új társadalmi visszarendeződés következett. Addig hittek a rendszerváltásban. Bíztunk abban, hogy a szocializmus keserves évei után valamivel jobb kor köszönt majd ránk, de végül is jött helyette más. Minden egyes rendszerváltás az ország javainak kifosztásával járt. Olyan mértékű szabad rablás indult meg, melynek káros következményeit mai napig is szenvedjük.

- Talán már az akkori kormánynak is arra kellett volna ösztönöznie az embereket, hogy vallásos életet, életvitelt folytassanak.

- Az állam és az egyház szétválasztása jogi értelemben alkotmányos keretek között megvalósult. Viszont vannak olyan átfedései, területei, ahol a társadalom hasznára válik. Oktatás, nevelés, szociális és karitatív ügyek területén. Mint tudjuk, nem rejthető el a hegyen épült város. Így az egyház sem önmagának való. Amit azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy szeretetszolgálati, diakóniai, lelkigondozói szolgálatunknak az alapja: Isten bennünket megelőző szeretete és Jézus Krisztus miattunk, helyettünk és értünk történt keresztáldozata.

- Hogy jött létre a Nyilas Misi Ház?

- A Nyilas Misi ház tulajdonképpen egy Istentől kapott látás következtében született meg. 2018-ban, jövőre lesz 15 éves a Nyilas Misi Ház. A rendszerváltás korában intenzíven részt vettem az egyházon belüli megújulás véghezvitelében. Gyülekezeti lelkészként is és püspöki titkárként is dolgoztam. Volt olyan államosított ingatlana az egyházközségünknek, amely után - miután lebontották - pénzbeli kárpótlást kaptunk. Történetesen a mi egyházközségünk jussa volt a Bató-ház is, a Széchenyi utca 70. szám alatt. Annak a kárpótlását kapta meg a gyülekezet, egy 34 millió forint körüli összeget. Abból indult el ennek a városi tulajdonban lévő ingatlannak a megvásárlása azzal a céllal, hogy mi itt egy gyermek és ifjúsági missziós központot hozunk létre. Éreztem annak a szükségességét, hogy nem biztos, hogy az egyház integrálni tudja olyan mértékben az ifjúságot, amely gyülekezeti, istentiszteleti, vagy egyházi keretek közt tud majd kibontakozni. Amikor megfogalmazódott bennünk a Nyilas Misi Ház gondolata, kicsit nyitni akartunk a külvilág felé. Szerettünk volna létrehozni egy olyan helyet, ahol találkozhatnak olyan fiatalok, akik már az egyház közösségében élnek és akik még csak érdeklődnek Isten dolgai iránt. Én a saját ifjúsági gyülekezetem eszével próbáltam gondolkodni. Éppen most figyelmeztettek rá, hogy emlékszel-e rá Sándor bácsi, hogy megkérdezted tőlünk, mit szólnánk ahhoz, ha csinálnánk egy ifjúsági házat? Egy nagy csapattá nőtte ki magát az akkori rendszerváltó ifjúsági közösség. 4 lelkipásztor került ki ebből a csoportból és azóta is nagyon sok értelmes és jó embertársunk, akik hasznos tagjai a társadalomnak, a gyülekezetünknek is. Családi rendezvények is voltak itt, házasságkötések utáni szeretetvendégségek. Nagyon sok családias, kulturális rendezvény volt. Koncertek, ünnepségek, ifjúsági hétvégék, családi napok is szerepeltek programunkban, de az alapvető tevékenységnek ma is a hit továbbadását szolgáló alkalmakat tekintjük. Azt vallom, hogy az Istennel való kapcsolatunkat is úgy tudjuk igazán megélni, ha ezt egy megfelelő színvonalú környezetben tesszük, mint ez a ház, ahol a lélek is el tud csendesedni és az Istennel való találkozásnak egy meghitt, bensőséges atmoszféráját biztosítja. Úgy gondoltam és úgy éreztem, hogy erre van most a legnagyobb szükség és ezért igyekeztem különféle forrásokból és lehetőségekből azt a bizonyos 34,8 millió forintot - ha jól emlékszem - egy körülbelül 150 millió forintos beruházássá megnövelni. A szüleimtől tanultam, hogy ha van egy kis pénzed fiam, akkor tegyél hozzá. Gyarapítsd azt a pénzt, miközben most pontosan az ellenkezőjét látom a fiatalok részéről. Ha van egy kis pénzed, akkor gyorsan költsd el, éld föl, élvezd annak a hasznát! Én pedig úgy gondoltam, hogy minden ilyen anyagi erőforrás befektetési céllal adatik az ember számára és így sikerült megháromszorozni azt az összeget.

- Nagyon jó, nagyon szép, és nyugalmat áraszt. Már csak azért is, mert minden rendben van itt, tisztaság van, stb., így tényleg el lehet lazulni. Voltam én már olyan egyházi intézményben is, ahol ennek az ellenkezőjét tapasztaltam és furcsának találtam. A Nyilas Misi Ház és a templom is nagyon szép állapotban van. Láttam a múltkor, amikor az Eszter harang látogatásán voltam. Mikor történt a harang felújítása?

- 2006-ban. Akkor kezdtük a harang felújítását. Aztán folyamatosan úgy, ahogy jött. Egészen 2013-ig az egész templomot megújítottuk kívül-belül. A tetőzetét lecseréltük, falait új vakolattal láttuk el. Az a különlegessége ennek a mostani templomnak, hogy 1981-ben - amikor idekerültem - már volt egy felújítása és mindig azt a sárga-fehér, törtfehér, barokkos színvilág jellemezte a templomunkat az éppen aktuális felújítás alkalmával. És hogy miért van olyan sok sárgára festett templom az országban? Ez egy nagyon érdekes dolog. Volt a monarchiában egy olyan bánya, ami ezt a festékanyagot vagon számra termelte és azért lett majdnem mindegyik sárga. Ez is sárga volt, aztán a református színvilágot, a fehéret az építész tervező elgondolása alapján vetettük fel és teljesen megváltozott a templom atmoszférája, aurája. Az is egy nagyon nagy erőfeszítés volt. Érdekes, 1843-ban volt egy tűzvész, amikor leégett a templom zsindelyes tetőszerkezete, az akkori korom még mindig ott volt. Mi takarítottuk el.

 

szabo-sandor-koszontese-110918ml_08.jpg

 

 

- Térjünk át városunkra, mi a kedvenc helye Miskolcon?

- Nekem azok az épületek a kedvenc helyeim, amelyek a történelmi Miskolchoz kötődnek. A legnagyobb fájdalmaim közé tartoznak, hogy végeredményben nem tudják azt a történelmi küldetést betölteni, ami a feladatuk lenne, ilyen például az Avas szálló. Én nagyon szeretem az Avasi templomot, a Deszkatemplomot, a Herman Ottó Múzeumot, ami református iskola is volt. Ez a hely, a Kossuth utca volt a történelmi főutcája Miskolcnak. Megítélésem szerint most egy méltatlanul elhanyagolt utca, gödrös, veszélyes útburkolat, gyér világítás. Ha a lokálpatrióta szemléletmód érvényesülne, nem így nézne ki. Itt rengeteg turista megfordul egy Operafesztivál vagy Kocsonyafesztivál alkalmával. Az ortodox templom vonalától jönnek sorban és a belváros épületeit fotózzák. Fel kellene újítani az épületeket. Ez a régi barokk Miskolc, ami Mindszenttől indult a Szinván át, a Sötétkapun keresztül vezetett ide. Ez volt a történelmi főutca, és egyben Miskolc vízválasztója. Sok történelmi nevezetességét megszüntették a városnak. A Zenepalota nagyon tetszik. Személyesen is kötődöm hozzá, hiszen a Lévay József Közművelődési Egyesület is ott tartotta egykor kulturális rendezvényeit.

- Nagyon szép a hangverseny terem is. Én a múltkor voltam bent. Meg ott van most a terem előtt Déryné zongorája, a belső udvar, ahogy üvegezve van a teteje, az is annyira szép.

- Igen, szerintem a mostani miskolci életünknek az egyik legemblematikusabb és legszebb épülete a Zenepalota. És azt már a trianon utáni Miskolcon építették. De a Diósgyőri vár az igazi turisztikai látványosság.

- Mi az, amit a legjobban szeret Miskolcon?

- Amit szeretek benne, hogy még mindig őriz valamit a történelmi múltjából. Dacára annak, hogy annyi minden átalakította ezt a várost és nagyon sokan betelepültek. Itt még élnek egészségesen gondolkodó lokálpatrióták. Önmagában véve egy nagyon nehezen követhető településszerkezet alakult ki itt. El tudtam volna képzelni, hogy a Millenium idején itt, a Szinva meder mentén egy kis földalattit építettek volna és ezzel végig tudtak volna menni mondjuk Lillafüredig. Szerintem ez évszázadokra megoldotta volna Miskolc belvárosának a közlekedését.

 

pic_kossuthutca22.jpg

 

 

- Volt is egy ilyen terv, nem most, még régen, a miskolci metró legendája. Azt tervezték, hogy csinálnak egy földalattit, még a 19. század végén.

- Amikor 1974-ben idekerültem, a Tiszai pályaudvaron szálltam le és akkor egy ködös, füstös város fogadott. Nagyon nehezen barátkoztam meg vele. Érdekes dolog volt. Aztán kerestem azokat a helyeket és azokat a személyeket, akik nekem egy másik Miskolcot tudtak mutatni. Például a régi gazdák közössége, akik földműveléssel, szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Óriási pincerendszerek vannak Miskolc alatt ezekből az időkből. Az én kezdeti itt-tartózkodásomnak nagyon szép emléke, hogy hajnalok hajnalán fölkeltem és fölmentem az Avasi templomhoz, a hátamat nekitámasztottam a templom falának és onnan néztem a napfelkeltét, a város életének beindulását. Az Avas számomra történelmi ihletettségű hely.

- Igen, az ember ott érzi magát, a történelmet azon a környéken. Ha a Kisavason vagy a templom környékén sétál, ott érzi, hogy nagy dolgok történtek régen.

- Én a magam részéről is próbáltam valamit hozzátenni a történelmi emlékek ápolásához. A miskolci országzászló helyreállításánál ott voltam, aztán tevékenyen részt vettem annak a megépítésében. Tudniillik, a Lévay József Közművelődési Egyesület vállalta magára ennek a finanszírozását. Mi kalapoltuk össze különböző forrásokból azt a közel 18 millió forintnyi összeget, amiből az országzászlót meg tudtuk építeni. Ezért is Istennek adok hálát. Igyekeztem minden olyan ügyet segíteni, amely a történelmi értékek megőrzését szolgálta. Önkormányzati képviselőségem ideje alatt a doni kopjafa újrafaragtatása adott örömteli feladatot.

- Ott a Szemere-kertben?

- Igen. De talán ami most a legközelebb áll a szívemhez, az Oláh Miklós egykori gyülekezeti tagunk, 1956-os mártírunk emlékének gondozása. Itt lakott szüleivel és testvérével a szomszédos Tárkányi utcában, melynek falára emléktáblát készíttettünk. Édesanyja naplója adta az ötletet számomra, hogy ennek az ismeretlen fiatalembernek a hősiességét minél többekkel megismertessem. Emlékfüzetet készítettünk, az Avason lévő sírját pedig védetté nyilvánították. A 60. évfordulóra egy gyönyörű mellszobor is készült róla, ami azért fontos, mert Miskolcon ’56-os mártír szobrot eddig még nem állítottak. Ahhoz, hogy jövőt tudjunk biztosítani magunk és a gyermekeink számára biztosítani itt, ezen az Istentől nekünk adott helyen, országban, városban, kétfelé kell irányítani a növekedésünket, mint a piciny kis mag, ami bekerül a földbe. Először gyökeret ereszt a mélybe, majd csírájával a föld felé kúszik a magasba. A kettő elválaszthatatlan egymástól. A múlt a gyökerünk, melybe szorosan meg kell kapaszkodnunk, hogy felfelé, szárba szökkenve jövőt építhessünk Isten gondviselő szeretetével.

- Köszönöm, hogy rendelkezésemre állt! Köszönöm a beszélgetést!

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr5112795474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.