,,A tűz, mely a várost felemészté"
2017. november 20. írta: Reiman Zoltán

,,A tűz, mely a várost felemészté"

Miskolcz.

 

A város ég, dulong a vész;

A jajszó szárnyra kél, 

Nem hangzik el pusztába, nem, -

A hon szerelme él!

 

A romboló tűz szerte csap;

Hatalma elterül,

Százezrek bánatos szemén

Részvét könnye ül.

 

A láng megkapja a szivet,

A keblek mélyiben,

És áldozatra lelkesül

Erénye kéjiben.

 

Gyuladjatok föl szent tüzek,

Miként a város ég:

Ott sujt a sors haragja, itt

Irgalmat oszt az ég.

 

Lobogj föl honfi szive, légy

Vész lánginál is hőbb:

Ott dul a tüz, e láng minél 

Nagyobb, annál dicsőbb.

                                       Ney.

 

miskolc_panoramic_c1840.jpgMiskolc 1850 körül az Avasról

 

 

1843. július 19.

 

,,Legszegényebb néposztályunk s fejlődésnek indult kereskedelmünk és iparunk ment tönkre e rettenetes csapás hatása alatt."

 

Miskolc városának egyik legnagyobb elemi csapása történt a 19. század közepén. Pusztító erejét talán csak az 1878-as árvíz múlta felül. A hatalmas vész után városunk hihetetlenül gyorsan újjáépült az országos összefogásnak köszönhetően. Érdekesség, hogy erről az rettenetes katasztrófáról nem találunk annyi forrást, mint a nagy árvízről, pedig rombolása vetekedett vele. Szerencsére emberéletben nem tett akkora kárt.

Az Alsó-Papszeren ütött ki a tűz. A lakosság már-már megkönnyebbülten sóhajtott fel a megfékezése után, amikor a Piac utca felé fújta a szél a még parázsló szikrákat. A színház tornyát gyújtotta meg először, majd a hatalmas tűz, ami a tornyot emésztette szétterjedt, szétszórta erejét a városra. A különösen száraz idő és rekkenő hőség melegágya volt terjedésének.

A nagyobb tragédiát azért sikerült elkerülni, mert - a már többször említett nagy árvízzel ellentétben - nappal történt a katasztrófa, másrészt pedig az emberek az aratás körül foglalatoskodtak, vagy úton voltak az aznapi szikszói vásárba, ezért viszonylag kevesen tartózkodtak a városban. 

 

,,Mivel a magasabb épületek, s köztük a zárda egyik tornya gyulladtak meg legelőbb, a közép égi tűznek, kénköves essőnek volt hajlandó tulajdonítani e szörnyű veszélyt."

 

A tragédia szerencsére "csak" hét ember életét követelte. Szücs Sámuel naplója szerint viszont csak két halálos áldozata volt a természet vad tombolásának. Érdekesség, hogy amikor a rabokat a tömlöcből kimenekítették az Avasra, egyikük - kihasználva az alkalmat - megszökött.

 

rotundamiskolc.jpg

Miskolc a Tetemvárról, szintén a 19. századból

 

,,Leégett a Piacz utca, az északi oldalon a három rózsa fogadótól, a déli oldalon pedig a luczi-kocsmátol (ennek a helyén van a miskolczi takarékpénztár egy része) kezdve egész fölfelé, a vármegye, czikó, boldogasszony, klastrom, kádas (most Palóczy), nagy-hunyad, kis-hunyad, püspök, fazekas, major, nyakvágó-utczák stb. egészen. A vereshid, ujváros, posta (most Battyányi) tetemvár, szt.-györgy utczák nagy része, továbbá a bagaméri és szepesi sorok, a forrásvölgy és a bábonyi-bérczen mintegy hatvan, a tetemváron három pincze; nevezetesebb épületek közül a zárda, minden hozzá tartozó épületeivel együtt, a ref. uj egyház, ág. egyház, izraelita egyház (t. i. a régi) ágostaiak iskolája, paplaka, a reformátusoknak két paplaka, a kádas-utczai elemi leányiskola, a megyeház tömlöczével és minden épületével, a szinház, melynek kifestése épen most vala munkálatban, a városháza, az egri káptalan háza, (a mostani apácza zárda) korona-fogadó, postaház, (a mostani Battyányi utczán) lotteria, (a boldogasszony-utczán) katonatiszti lakok, (a mostani szinház és takarékpénztár helyén) kaszárnya, (a czikó-utczán) catholikusok normája, gymnasiuma, a görög nemegyesültek iskolája, paplaka, kórháza, a rabdolgoztató, kisdedóvóintézetek, casino, polgári egylet, könyvnyomda, a megyeház padján több égett meg ezer életnél."

A kicsit érdekes nyelvezetű és helyesírású szöveget csak azért írtam le, mert érzékelteti a kár nagyságát. Ráadásul el lehet böngészni a régi térképek között, hogy az akkori utcaneveket lecseréljük a maiakra. 

A város ,,tetőbeli kára" 605 316 forint volt, az összes kár meghaladta a két millió és majdnem elérte a három millió forintot.

 

1_2.png

 

Negyessy Szepessy László első alispán szavai a másnapi megyei közgyűlési jegyzőkönyvben:

,,Első alispánunk elérzékenyedve előadá azon rendkívüli szerencsétlenséget, miszerint tegnap délelőtti 10 óra után támadt s hallatlan sebességgel elharapódzott tüzveszély által Miskolcz városának nevezetesebb része, az abban lévő templomok s középületekkel együtt, mintegy 6 óra leforgása alatt elhamvadván, számos lakosok lak és élelmektől megfosztva, szorgalommal és terhes fáradozással szerzett vagyonaik végső pusztulását, könnyező szemekkel s a kétségbeesés keserü könnyei közt szemlélik, - felszólitván a megye rendeit, hogy ily rendkivüli szerencsétlenség esetében szükségesnek látandó intézetek tételéről gondoskodni méltóztassanak." 

A vármegyei közgyűlésen rendelkeztek arról, hogy szólítsák fel a megyei városokat, aki tud adakozzon a ,,nyomorúság enyhítésére."

A romok elszállítására a vármegye börtönében lévő rabokat is felhasználják. 

Gencsy László főszolgabírót bízzák meg a tűz okának kiderítésével. A nyomozás során arra jutott, hogy a  tűz Levandovszky Antal Al-Papszeren lévő házából terjedt szét, ahol a cselédek kévekötegek készítésével foglalkoztak. Akinek az ingósága biztosítva volt, azokat próbálták minél előbb pénzéhez juttatni.

A július 21-én tartott közgyűlésen báró Vay Miklós császári és királyi kamarás 1000 forintot ajánlott fel a károk enyhítésére, ezt Négyessy Szepessy László megtoldotta 100 forinttal. 

Az asztalos czéh levele az ország összes czéhszervezetéhez: 

,,Felső-Magyarországnak legjelesebb s kitetszőbb városai között álott Miskolcz városa, hol kereskedési élénkség, a nemzeti haladás, s a jólétet eszközlő mesterségi iparok szép lábon állásnál s gyarapodának - mindaddig, míg e folyó 1843-ik évi julius hó 19-ik napját, egy rendkívül gyászos eset, ezen nemzeti érdek tekintetibe legkitűnőbb magyar városra nézve, örökre gyászos emlékezetűvé tette; - mindaddig, míg ama közönségesen szabadon uralkodó sors, tűzzel fegyverkezve mintegy dühös ellenségképen rohana e városra, s négy szentegyházait, tanitó helyeikkel egyeteben, törvényhozó Sági épületeket, diszesebb lakházait 1945 számmal 6 órák lefolyta alatt elhamvasztván romba döntötte s több mint két milliomot haladó kárvallás mellett a ruházat, s élelemtől megfosztatott lakosokat a nyomor és inség martalékává tette:

A keresztény hit legmennyeibb szülötte a könyörületesség! Szálljon és szenteljen meg minden Istent és embert szerető felebarátokat e borzasztó csapás hallására! s buzditva inditson fel mindenkit az atyafiságos jótételre s adakozásra!"

 

londoni-tuzvesz.jpg

A nagy londoni tűzvész. Hasonló lehetett a miskolci is, csak kisebb léptékben.

 

A lakosság érzéseit és gyászos emlékeit Pilta Mihály írása szemlélteti leginkább.

,,Miskolcz vésznapja

Borzasztó a kép, ugymond mellyel naplómat megkezdem. Minden vonása a kétségbeesés, nyomor és inség bélyegét viseli: Fagyasztó dér, melly egy viruló sudárnak zöld lombjait elsorvasztja s remény gyümölcseit letépi: átok, melynek sulya alatt ezrek jajdulnak föl, s a megrepedt sziv fájdalma könyözönyt áraszt az irgalom oltárára. Ha mindez - egykori olvasóm nem indit meg, nem rázkodik meg kebled föllázadt érzelmeid viharában, nem lágyul mega szived a részvét szavára, melynek hódolnod embertársaid nyomasztó sorsa kényszerít, s szemeid a szemléléskor könyütlenek: Ugy - én vagyok a hibás. Ecsetem gyönge volt a rajz nagyszerüségéhez. De ne kárhoztass; az eredeti kép látásán megrendült lelkem, s elbúdult eszméletem csak kevés emléket bírt megtartani, melyből készithetném rajzomat.(...) Tűzben állott a lég, villanyként áthasítva szétcsapott lángok folyamától, melly a várost átkarolni látszott. Égő atomözön áradt el a légkörön, honnan tüzzápor hullott: rubinszinben borítva el földet s tündöklö fényt árasztva, vetélkedőt a napéval melynek sugarai aranynyal szinezék a roppant füsttömeget. De a füstfölleg ezer kebel panaszától terhelten csak lassan emelkedheték föl, s az irgalom elkésett segélyt nyujtani.

Az utczákon egy-két embert lehetett csak látni, kik futottak, mintha rossz szellemők által üzetnének, arczaikon a rémülés és kétség kifejezése ül, lábaik reszkettek, de futniok kellett, mert a hőség kiálhatatlan vala; kapuk alól, ablakokból segélykiáltozások hallatszottak, de minden szó, esdeklés, igéret siket fülekre talált, sőt korunk talizmána - a pénz elveszté bűerejét: mert a vész olyan kiméletlen volt, mint maga a halál. (...)

A lángfolyam zugása, égő anyagok recsegései, födelek s tűzfalak zuhanása s jajvezeklés olly borzasztóan hatottak rám, hogy öntudatlan futottam a parázs járdán egyik utczából a másikba, hol közelérdeklőim lakását gyanitám. Puszta s elhagyott volt minden hová betekinték. 

Tünődéseimből hatalmas moraj ébresztett föl. A kettős tornyu egyházra tekinték s elszomorodtam. A tornyok elégett ablakain kigyózva tört ki a láng, s az eget látszott megtámadni. Harangzuhanás okozta a morajt, s tán azé, mellynek ezüst hangja érzelmeket költött föl ezrek keblében. 

Mély elmerültemből ismerősim egyike rázott föl, s értesített, hogy rokonim az Avasra menekültek. 

(...)

Házsorok, közöknek, sőt egész utczáknak is csak rombadőlt nyomai látszottak, s visszaidézve lőn a gyászidő, melyben a mongolok városunk határán kivitt epochalis gyözelmük után rajta kegyetlenkedtek."

 

img_20171106_120118.jpg

A Szivárvány album

 

Az egész Monarchiában elterjedt Miskolc városának katasztrófája. Öt hónap alatt óriási összefogással majdnem teljesen felépült. A tanács segélykérő leveleire Bécsből, Gráczból, de még Trieszt és Montova városából is érkezett adomány, több, mint 100 000 forint értékben. 

Halászy József szerkesztésében 1844-ben egy Szivárvány című albumot állított össze. A városi, megyei költők, írók verseivel ellátott kis kiadvány bevételét a tűzvész kárainak felszámolására fordították. Ezen írásomban a két kis versike is innen való. 

 

Szivárvány.

 

Isten népének, hogy özönvíz nem boritandja,

Tarka szivárványát adta kegyelmi jelül:

Rád Miskolcz! tűzvésze midőn nehezüle Szivárványt 

Részvét s emberiség tettlegesitve derit.

 

                                                              Trucka Pál.

 

 

Források:

 

Szücs Sámuel naplója 1.

Dobrossy István: Miskolc története III/1

Kárpáti Béla: Miskolc várostörténeti kalendárium

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

Dr. Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata 4.

wikipedia

hellomiskolc.blog.hu

gyujtoforras.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr4813163310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.