Szkíták, kelták és a Kyjatice kultúra Miskolcon
2018. január 10. írta: Reiman Zoltán

Szkíták, kelták és a Kyjatice kultúra Miskolcon

Vajon tudják-e kedves miskolciak, milyen népcsoportok lakták egykoron városunk területét? Gondolkodtak-e azon, kik járhattak azokon az utakon, melyeken nap mint nap lehajtott fejjel sietünk valahová? Próbáltam egy egyszerű kis cikket  írni a bronzkori viszonyokról. A rejtélyes újkőkor után egészen a késő bronzkorig nem találunk semmilyen bizonyítékot arra, hogy városunkban emberek közössége élt volna. Persze a Belvárosban a házak alatt nem lehet kutatni és ki tudja mennyi értékes lelet vár ott felfedezésre. Egyébiránt nagyon érdekes helytörténeti tény, hogy a főutcánk nyomvonala azon a szekérúton fut, melyet még a kelták vágtak maguknak körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Ez az út kötötte össze a Sajó menti nádasokat a Nagysáncon lévő telepükkel. 

 

dscf1056.jpg

A Kárpát-medence népei Kr. e. 1. században

 

A kőkorszakban immár földvárat is találunk a város jelenlegi közigazgatási határain belül, mely a tapolcai Várhegyen található. Ezt a földvárat a kommunizmus nem kímélte, feltárás helyett bányaként használták. Ki tudja mennyi értékes lelet semmisült meg ezekben az évtizedekben.

 

A régészeti kutatások alapján azt feltételezik, hogy a vár ahhoz a népességhez köthető, melyek a Kyjatice-kultúrát képviselték. Ez a kultúra kiterjedését tekintve Észak-Magyarországot, illetve délkelet Szlovákiát foglalta magában.

 

Kyjatice kultúra

A ma Szlovákiában található kiétei (Kyjatice) lelőhely nevéből eredeztethető az elnevezése. A kiétei kultúra képviselői Közép-Szlovákia déli és Közép-Magyarország északi részén éltek. Közel 300 lelőhelyről tudunk. Nagyobb feltárást csak elvétve végeztek közöttük. A fiatalabb bronzkor második fele és a késő bronzkor közé tehető a kultúra virágkora. 1939-ben Patakalján (Podrecany) egy hamvasztásos rítusú temetőt tártak fel, ekkor a feltáró régész patakaljai-típusnak nevezte el, a kultúrát azonban Ján Filip nevezte el mai nevén 1948-ban.

 

,,A Várhegy közvetlenül a tapolcai Barlang-fürdő felett, attól nyugatra emelkedik. Önálló hegyeket képez, meredek oldalakkal. Nyugati oldalának nagy részét kőbánya pusztította el. A földvár az egész hegytetőt magába foglalja. A hegy természetes alakjához igazodva szabálytalan, hosszúra nyúlt formát mutat. Földsánc veszi körbe minden oldalról, kivéve a keleti, igen meredek oldalt a Barlang-fürdő felett, ahol elmosódott hegyperem jelzi a telep szélét. A sánc jó állapotban maradt fenn, magassága helyenként 4-5 métert is elér. A déli oldal sánca kelet felé mélyen lefut a meredek széléig, középen egy kapunyílás szakítja meg. Az északi oldal sánca egy rövid szakaszon megszűnik, ott a természetes sziklaalakzatok veszik át szerepét, egy további kis szakaszon pedig már csak terasz alakjában követhető. Ennek az oldalnak a közepén is van kapunyílás. Árok nem kíséri a sáncot egyik oldalon sem, egyedül az északkeleti sarokban találunk közel 30 m hosszúságban egy külső árkot. A kőbánya által lebányászott nyugati részen a sánc mindkét oldalon megszakad. A vár területének egykori kiterjedésére semmilyen adatunk sincs, a domborzati viszonyokból következtetve további 70-90 M távolságra tételezhetjük fel az egykori szélét. A vár hossza jelenleg (a kőbánya széléig) 330, legnagyobb szélessége 140 m. Egykori területe, a lebányászott résszel együtt 3 ha körül lehetett. Az egész hegyet idős állományú erdő fedi, a felszínen őskori cserepek gyűjthetők. Az eddig előkerült leletek szerint az első telep a neolitikumban keletkezett, majd hosszú szünet után a késő bronzkori kyjatice kultúra lakja, később pedig a kelta korban is használták. Magát a sáncot a két utóbbi korszakba helyezhetjük, feltehetően a késő bronzkor embere volt az első építője."

 

img_20171211_201400.jpg

 

Valószínűleg valahol itt találkozott a kelta és a szkíta kultúra képzeletbeli elválasztó vonala. A szkíta lovas-nomád nép volt, ők nem építettek várakat és településeket, viszont sok leletet hagytak maguk után. A Dudujka-völgyben került elő egy gepárdot ábrázoló szobrocska és a Szentpéteri kapuban temetőjüket is megtalálták 1986-ban. Ezek a népcsoportok együtt éltek egykor városunk területén. A szkítákat - akik körülbelül Kr. e. VI. században érkeztek hazánk területére - a Kr. e. V. században érkező kelták lassanként felváltották. 

 

Szkíták

A szkíta elnevezéssel a történelem során sok népcsoportot definiáltak. A görögök például minden lovas-nomád életmódot folytató etnikumot így neveztek. Török eredetű népeket is szkítának "bélyegeztek", a Besenyők három törzsét is. A magyarokat nevezték már szkítának, türknek, hunnak, onugornak és avarnak is.

 

Tacitus, aki római történetíró, számol be arról, hogy a ,,Cotinus" nevű törzs lakja a Bükk erdejeit és bányássza vasérc lelőhelyeit. Ez a törzs lehetett a bükkszenlászlói Nagysánc lakója. Népes oppidum - erődített városias kelta település - volt, 400x600 m kiterjedésű, pénzverővel, vasfeldolgozóval, fegyverkészítővel. Arany ékszerek, kerékagyak, abroncsok, fejszék, kalapácsok, fegyverek, kaszák, eke, szóval komoly ismeretekkel rendelkeztek a vasgyártás és az ékszerkészítés területén. A hatalmuk alatt álló terület egészen a mai Radostyánig ért. Sokáig lakták városunk területén, hiszen több rétegben találtak leleteket a régészek.

 

img_20171211_202316.jpg

Késő bronzkori leletek a Nagysáncról

 

,,A bükkszenlászlói Nagysánc feltételezhetően a kelta éremverés egyik központja lehetett. A ,,cotinus" pénzek fő koncentrációja az Északi-középhegységre, illetve Szlovákia területére esik, a Vágtól a Bodrog folyóig. A legészakibb lelőhely Nagybeszterce, délnyugati, nyugati és keleti irányban pedig a dunántúli Szárazd, Sopron, illetve Máramaros-sziget volt. Ez a térség a ,,cotinus" törzsi-kereskedelmi hálózat kiterjedését mutatja."

 

Egyes történészek szerint  államszervezetet nem alkottak, viszont kiterjedt kereskedelmet folytattak a törzsek egymással és az őket körülvevő hatalommal. Van olyan vélemény is, hogy mivel soha nem jegyeztek le háborúskodást közöttük, - ami persze nem jelenti azt, hogy nem is volt - erős központi hatalommal rendelkezhettek, vagyis mégiscsak volt valamilyen közös uralkodó, vagy szövetség. Úgy vettem észre kutatásaim során, hogy a régészek és történészek sötétben tapogatóznak ezen témakört illetően, ahány tanulmány, tudományos cikk, mindegyik más elvet képvisel.  

 

94915647.jpg

Kilátás a Nagysáncról

 

,,Területünkön először a kelták használtak pénzt. Katonák voltak a macedón uralkodók hadseregében és zsoldjukat pénzben kapták. Miután visszatértek hazánk területére a nagy Balkán-hadjáratot követően, utánozták a forgalomban lévő görög pénzeket, illetve ezek utánzatait, egymás között is pénzzel fizettek. Ekkor még eredeti görög vereteket is hoztak, melyeknek a Kárpát-medence a legészakibb előfordulási helye. Később a görög veretek áramlása megszűnt, a kelták a saját régi vereteiket kezdték másolni. A prototípust általában II. Fülöp (i.e. 359-336) tetradrahmái jelentették s filippeusoknak nevezzük őket. (...) A numizmatikában az úgynevezett ,,cotinus" pénzeknek két csoportját különítik el, az egyik fő területe Borsod megye, lelőhelyei: Óhuta, Szirmabesenyő, Sajó-, Hernád-, Garam-, folyók völgye Nagybesztercéig. A másik fő terület Nógrád megye, lelőhelyei: Lapüjtő, Pilin, Karancshegy."

 

Kelták

,,A kelták szűkebb értelemben egy Közép- és Nyugat-Európában élt ókori indoeurópai nép, népcsoport volt, amely ősi indoeurópai nyelveket (...) beszélt. (...) Hagyományosan a keltákat a gallokkal azonosították (...), azonban ez mára elavulttá vált (...) Kialakulásuk két fő tényezője: a bronzkori úgynevezett gödörsíros urnamezős kultúrái. Az őskelta népcsoport feltehetőleg e két kultúra összeolvadásából született. (...) A kelta népek kárpát-medencei hatalmának (...) az Alföldön a szarmaták (...) vetettek véget."

 

A kelták nyomait megtalálhatjuk még Diósgyőrben, illetve a Belváros egyes pontjain is. 1846-ban 367 db kelta ezüstpénzt találtak a Nagysáncon, melyet 1849-ben Bécsbe szállítottak, Windisch-Gratz herceg magángyűjteményébe került. Vajon hol lehetnek manapság ezek a pénzérmék? Összegezve, városunkban a kelták éltek először "városias rendben" és ők használtak először pénzt fizetőeszközként. 

 

vaskor.jpg

 

,,A kelta ,,cotinus" törzshöz fűződik Miskolcnak, mint emberi településnek létrejötte."

 

szkitak.jpg

Szkíta lovasíjász

 

Gondoljunk csak bele, milyen érdekes lenne belepillantani a Nagysánc életébe, hétköznapjaiba. Végigkocsikázni egy kelta szekéren a főutcától Mexikóvölgyig. Érdekes lehetett a szkíták és kelták együttélése, kultúrájuk keveredése. Vajon merre kanyargott akkor a Szinva és hogyan nevezték? Használták az Avas-hegy javait valamire? Felfedezték-e Tapolca meleg vizű forrásait? (Minden bizonnyal igen) Vajon jártak-e a Szeleta-barlangban? Ezekre a kérdésekre soha nem kapunk választ, mint ahogy arra sem, hogy miért nem lakták ezt a kényelmes, minden igényt kielégítő területet jó néhány évezreden keresztül.

img_20171213_143037.png

 

Források:

 

Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várak

Ringer Árpád: Miskolc földjének története a Honfoglalásig

B. Hellebrandt Magdolna: Régészeti tanulmányok Miskolc korai történelméből

Szojka Ágnes cikkgyűjteménye

Komáromy József: A kelták kocsiútja

Komáromy József: A Nagysánc hétköznapjai

Wikipédia

epa.oszk.hu

sulinet.hu

Dobrossy István: Miskolc története I.

Szabó Miklós: A keleti kelták

baloghpet.blogspot.hu

panoramio.com

sirasok.blog.hu

magyarnemzetikartya.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1113460563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jani de Scytha 2018.01.13. 18:56:35

Egész pártatlan és leginkább "közel az igazsághoz" cikk :)