Az Avasi református templom különleges története
2018. január 19. írta: Reiman Zoltán

Az Avasi református templom különleges története

Az újkor embere a 19. század első évtizedeiben kezdett el a múltjával foglalkozni, ekkor kezdték el az Avas oldalában lévő, Miskolc jelképének számító templom kutatását is. Az avasi templom egyetlen műemléke Miskolc középkoriságának, története a városunkkal egyidős valószínűleg, bár erre régészeti bizonyítékunk nincsen, ahogyan arra sem, pontosan mikor alapították Miskolcot. Az első komoly objektum Árpad-kori lehetett, talán még egy egyszerű fatemplom.

 

1_png.jpg 

Az imaház a 234 méter magas, város központjában lévő hegy, az Avas, vagy ahogy akkoriban hívták, a Szent György-hegyen található. Először III. Béla névtelen jegyzője írta le városunk eredetét 1173-ban. Árpád vezér Bors atyjának, Bunger vezérnek adta e földet, a Tapolucca vizétől a Souyou vizéig, melyet Miscoucynak neveznek el. A tatárjárás idején pedig már jelentékeny város volt Miskolc. A legenda szerint a mongolok támadása idején ezen a tájon is menekült királyunk az őt  üldözők  elől. IV. Béla hű katonájának – megmentőjének, aki a lovát adta a királynak és ő maga megállt feltartani az ellenséget - Ernye bánnak adta Diósgyőr várát hálája jeleként. Az ő fia, István nádor építette az első kőtemplomot 1281-ben. A templom legkorábbi, okleveles említései 1323-ból és a pápai tizedlajstromból 1335-ből valóak. Ekkor Miskolc 9 garast fizet, ami arra utal, hogy nem volt jelentős a templomunk, egyházunk a vallási hierarchiában. 1411-ben megkapta a város a szabad papválasztási jogot. 1445-ből már található valami a pápai levéltárban is, búcsúengedélyt kért tőle a két miskolci templom a Szent István és a Boldogasszony. A védőszentje tehát Szent István királyunk lett. Elnevezésének körülményeit nem ismerjük.

 

„I. (Szent) István, születési nevén Vajk (969 körül – 1038. augusztus 15.) az utolsó magyar nagyfejedelem és az első magyar király. A keresztény magyar állam megteremtője, az egyik első magyar szent, a magyar és az európai történelem kiemelkedő alakja.” 

Később Miskolc pecsétjén, majd címerén is ő szerepel.

 

4_4_1.jpg 

A templom története a katolikus időszakban

Az első templom Árpád-kori kis épület volt valószínűleg. Erre épült bővítve a román stílusú építmény 1380 körül, a mai csonka toronnyal, ekkor az eredeti objektum a talajszint alá került, majd a bajor típusú gótikus stílusban az 1400-as évek utolsó harmadában jött létre a szép freskós katolikus templom. Az írások említik, hogy Kovács István Temesvári Mihállyal együtt munkálkodott a templom építésén. Mihállyal már 1453-ban találkozhatunk az írott forrásokban, mint a templomot segítővel, támogatóval. 1926-ban feliratot találtak az északi falon 1489-es évszámmal. Ebben az évben Beatrix – Mátyás felesége – rendelkezik az egyház javairól. Valószínűleg az új templom felszentelésének dátuma 1489., első papja János plébános, bár egyesek szerint a Janus felirat nem János papra, hanem Keresztelő Szent Jánosra utal. A mai templom mérete 42x17 méter, 400 ülőhellyel. Az építés helyének kiválasztásának oka nem ismert, valószínűleg a természeti csapások ellen biztosított volt – Miskolcon gyakoriak voltak az áradások –, a település központi helyén és mezőgazdaságilag jelentéktelen területen feküdt, így kultikus jellege nem szenvedhetett csorbát egyéb felhasználásokból adódóan. Akkoriban még pincék sem ékesítették az Avas oldalait. Elhelyezkedése, méltóságteljessége a város díszévé tette a város története során mindvégig, napjainkig. Már Benkő Sámuel is erről ír várostörténeti könyvében (1782). Ősi szakrális jellege is volt a helynek, amelyet nemcsak a templom és temető építése igazol, hanem egy 11. századi Szent László dénáros lelet a Mélyvölgy utcában. 1380 körül nem királyi kegy,  támogatás, hanem a miskolci polgárok véres verítéke kellett minden szempontból az akkori templom újjáépítéséhez. Talán ezért is kapta meg a város nagyon korán, 1411-ben a szabad papválasztási jogot, Zsigmond által. 1523-ban pedig Mária királyné – II. Lajos felesége – ezt megerősítette. Nem is olyan sokára ennek fontos szerepe lesz a város és a templom történetében. Mátyás király idejében egy jómódú miskolci polgár – kinek nevét nem említik - nagyobb összeget is adott a továbbépítésére. A plébánia a 15-16. században még a főutcán volt található, később költözött a Papszerre.

 

epiteszti_korszak_1.jpg 

Az Avas alatt egy egyházi centrum alakult ki: A pap malma a mai Erzsébet tér helyén volt, az iskola már a 15-16. században a jelenlegi helyén működött. A katolikus időkben oltárigazgatóságokat alapítottak, a Szent Katalin, a Szent Benedek és a Szent János volt a legismertebb. Legtöbbjük 1478-1504 között jött létre. A mészáros céh 1508-ban alapít külön oltárt. Az oltárigazgatóságok külön szertartásrendet gyakorolhattak, évfordulós ünnepet tarthattak. A középkori igazgatóságok alapítványként működtek, melyek a tagok vagy adományozók és az ő rokonaiknak lelki üdvéért imádkoztak. Az igazgatójuk gyakorlatilag fel nem szentelt papként szolgálta közösségüket. Az egyház a város gondjain is osztozott, ezért épült az ispotályos egyház Mindszenten. 15-16. században épül ki a Papszer, Alsópapszer, Toronyalja és a mindszenti zsellérség. Mindszent fontos középkori úti csomóponttá vált.

 

7_1_1.jpg 

 

A két templomi kápolna

1489-ben Csabai Kovács István kápolnát alapít Miskolcon, melyet két néven is említenek. Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele és Áldott Szűzanya Mennybemenetele. Volt egy másik is, a Szent Mihály kápolna, amely részben megsemmisült, részben beépült a templomba, a körvonalai és ablaka ma is látható az oldalában. Egészen a közelmúltig így gondoltam. Aztán a minap egy templomlátogatás alkalmával új történetet ismertem meg, mely a legkézenfekvőbbnek tűnik. Szóval a két kápolna egymásra volt építve, még ma is megvan a felsőhöz vezető lépcső, illetve a körvonalak az épület oldalán is ezt sejtetik. A kápolnáról csupán egyetlen okleveles adatot ismerünk, 1681-ben a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetelének tiszteletére emelt kápolnát sekrestyeként említik, amikor a templom már valamivel több, mint 100 éve a református egyház kezében volt. Nézzük a vadabbnál vadabb elképzeléseket a kápolnáktól: a Szent Mihály kápolna lehetett a mai cinterem – tehát beépült a templomba - és a Boldogságos Szűz kápolnája nyomai láthatóak a falon, ami megsemmisült. Olyan verzió is van, hogy a Szent Mihály kápolna a mai harangtorony alapja lehetett, vagy esetleg a mai ravatalozó helyén állt. Mindkét kápolnáról ellentmondásos adatokat találtam, a kérdéseimre nem találtam választ kutatásaim során, részletesebben kellene foglalkozni a két imahely és a Szent György kápolna történetével. Kissé hihetetlen volt számomra, hogy ez a része az avasi egyházi központnak nincs megfelelően kutatva.

 

3_1_1.jpgSzendrei János helytörténész levele Révész Kálmán református püspöknek, melyben összegzi az avasi templomról végzett kutatásait

 

Szent György kápolna

Állt az Avas hegy tetején is egy kápolna. Ez az építmény volt a legrégebbi egyházi létesítmény Miskolcon, talán az Árpád-kor elejéig nyúlik vissza a története. Pontos helye nem ismert, ahogy pontos megjelenése sem. A tizennegyedik században a kápolna már biztosan megvolt. 1507-ben említik először, de valószínűleg sokkal régebbi. Szekérút vezetett hozzá a szőlőföldek között. Az elnevezése is koraiságára utal, Árpád-kori rotunda, azaz körtemplom volt valószínűleg. Az Avasi kilátó mai helyétől keletre állt, pontos helyét talán sosem fogjuk megtudni. Hihetetlen módon még olyan forrásokat is találtam, miszerint a kápolnáról nevezték el a hegyet és nem fordítva (?), ez eléggé a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik. Egy 1817-es metszeten még ábrázolják, aztán nyomtalanul eltűnt. Manapság az a hír járja, hogy megtalálták az alapjának romjait, de semmilyen hivatalos publikáció nem jelent meg eddig az ügyben.

 

4_10.jpg 

A reformáció

1531-ben a reformáció ellen harcoló Márton miskolci lelkipásztor meghal. Tamás egri püspök azonnal papot akar küldeni, csakhogy szembetalálja magát a főispánnal és a szabad papválasztással rendelkező várossal. 1534-ben Oláh Miklós esztergomi kanonok levelet ír Pemflinger Sebestyén főispánnak,  hogy a tapolcai monostort 1532 nyarán Bebek Imre és Ferenc - akik János király pártjára álltak - megtámadta, ezért miskolci házukba költöztek a szerzetesek. Oláh Miklós hiába telepített előzőleg hozzájuk horvát huszárokat, hogy testi épségüket védje. A Bebekek a monostor embereit részben megölték, részben fogságba vetették, az arany ezüst tárgyakat és a templomi ruhákat elrabolták. Bebekék nemcsak a kolostort fosztották ki, hanem az erődítménnyé alakított kolostorhoz tartozó egyéb házakat is, majd fölgyújtották és a földig rombolták, birtokait több éven át a kezükben tartották. Ezekben az években Serédy Gáspár, Ferdinánd híve feldúlta a szentléleki pálos kolostort, majd 1549 körül Balassa Zsigmond elpusztította azt. Ugyanerre a sorsra jutott a diósgyőri pálos kolostor is, bár még korábban 1526-ban.

Sajnos ezekben az években, a török magyarországi tartózkodásának végéig leginkább pusztulás volt jellemző erre a vidékre is. A 16. század pártviszályai idején országgyűlésnek is helyt adott a város és annak temploma az Avason.

,,1541 december 21-én Fráter György váradi püspök itt a 13 nemesi keleti megye nemesi képviselőinek gyűlését, ahol kinyilvánították Ferdinándhoz való tartozásukat. (Ezt megelőzően 1526-ban, a mohácsi csatavesztés után volt országgyűlés Miskolcon , amelyen Borsod, Heves, Gömör, Torna és Abaúj követei vettek részt. Ekkor tanakodták meg , hogy ,, miképp lehessen a török által elárasztott , s fenyegetett országot megvédeni.")''

 

Miskolc ebben az időszakban a túlélésre játszott, olykor három felé is adóznia kellett. Három részre szakadó Magyarország, – Habsburgok, Erdély, Török hódoltság – pártharcok, gyilkosságok, rombolás.

 

6_1_1.jpg

A miskolci Avas egy korabeli metszeten, a hegy tetején az öt házikó mellett a Szent György kápolna

 

Ahogy fentebb említettem, ezeknek a pártharcoknak lett áldozata a tapolcai, a szentléleki és a diósgyőri egyházi objektum is. Az elpusztított egyházi objektumoknak az a volt a bűnük, hogy Szapolyait támogatták Ferdinánd ellenében.  A török rabiga után pedig a Rákóczi szabadságharc következik.

 

Ekkor ismerik fel a Habsburgok, hogy meg kell osztaniuk az országot, csak így uralkodhatnak Nagy-Magyarország egész területén. Próbáltak minél több idegent betelepíteni az országba, románokat, szerbeket, németeket, erősítették a nemzeti érzéseket a tótokban, a horvátokat pedig sikerült végleg ellenünk fordítaniuk, pedig 700 éven át kitartottak mellettünk. Sajnos nem is volt más választásuk – mármint a betelepítés a Habsburgoknak -, ugyanis a törökök – a közhiedelemmel ellentétben – óriási emberi és infrastrukturális pusztítást vittek véghez, nekik köszönhetően "felborultak" a nemzetiségi arányok, megtették az első lépést Trianon felé. A 19. század elején-közepén pedig már nem a kisebbségi jogok, hanem a nemzetté válás gondolata sejlett fel a velünk együtt élő népekben, a Habsburgok pedig támogatták őket ebben is, folytatták az uszítást és persze hamis ígéretekkel kábították őket. Az osztrák uralkodó ház nemzetünk olyan kártékony eleme volt, mint később az első világháború után már megmutatkozó, de igazán a második világégés után Európa keleti felét behálózó kártékony eszme – a kommunizmus - lesz.

 

11_2.jpg 

De ne szaladjunk ennyire előre. 1544-ben a budai Pasa csapatai felégették a várost. Miskolc nem volt hajlandó adózni, mert nem volt török fennhatóság alatt, sajnos a törökök nem így gondolták. Ekkor vált használhatatlanná a Szent István és semmisült meg a Boldogasszony templom, utóbbi nem is épült újjá, csak a minoriták megjelenésekor a 18. század első évtizedeiben. Az avasi objektum pusztulásáról két féle történet maradt meg a miskolciak emlékezetében. Az egyik szerint a lakosok egy része bemenekült a templomba, a török felgyújtotta a bejáratot, a csonkatorony leégett és rádőlt az építményre, a boltozatot beszakítva. Más források szerint nem a hívek, hanem a város élelmiszerkészlete volt a templomban és miután kifosztották, felgyújtották és úgy történt a fent említett eset. A tény (?) az, hogy 1544 és 1560(63) között romokban hevert.

A reformáció Miskolcot viszonylag későn érte el, ezért inkább a Kálvini és nem a Luthetri tanok érvényesültek. A korai reformáció idején Henckel János próbálta békíteni - országos szinten - a feleket, de nem járt sikerrel, sőt az 1523-as országgyűlés már fellépett az eretnek vallás ellen. 1526 után vándorprédikátorok jelennek meg, járják a falvakat, városokat. Észak-Magyarország legaktívabb prédikátora Dévai Biró Mátyás volt. Krakkóban tanult, 1531-ben kassai, 1639-ben sárospataki pap. 1541-ben a szikszói iskola vezetője. 1543-44-ben a miskolciak még ellenállnak tanainak, pedig ekkor Sajószentpéter vagy Szikszó már református volt. Miskolcon 1563-ig nincs protestáns főúr, Balassa Zsigmond - a diósgyőri koronauradalom vezetője, ahová Miskolc is tartozott -, majd özvegye is, kemény kézzel bánt a reformátusokkal, ez akadályozta városunkban a reformáció kiteljesedését. 1563-ban a miskolci polgárok panaszkodnak az udvarnál az őket ért vallási atrocitások miatt. Balassáné Fánchy Borbála - Zsigmond rettegett özvegye - 1563-ban meghal, ezután ''intézményesedhetett'' a vallás városunkban. Fánchy egyébként a rombolás után a midszenti kápolnát használta, hiába követelte a város az avasi templomot, azt nem engedte újjáépíteni, félt, - nem is alaptalanul, mint a későbbiek igazolták - hogy a templom reformátussá lesz. Balassáék után Perényi Gábor, Guthi Ország Ilona, Török Ferencné reformációt támogató földesurak voltak. Első református lelkipásztori adatunk 1566-ból való.

 

Hevesy Mihály miskolci „pastor et senior”, az első bizonyíthatóan a miskolci gyülekezet akaratából lett református lelkipásztor.

 

1_13.jpgA különálló harangtorony

 

Ahogy említettem, Miskolc pár évtizeddel később lett protestáns, mint a környező települések, másütt már kiépültek az egyházi intézmények, míg nálunk gyerekcipőben járt a reformáció. A lakosság valószínűleg már 1560 előtt is nyitott volt Kálvin tanaira, csak a koronauradalom állt a vallásváltás útjában. Ami nagyon fontos, Hewessy Mihály megjelenése után közel 150 évig nem tudunk katolikus papi szolgálatról a városban, - nem biztos, hogy így történt, lehetséges, hogy Mindszenten volt papi szolgálat, nemrég találkoztam ezzel az információval - uralkodó lesz a Kálvini reformáció. Az egyház szervező, fenntartó, kormányzó feladatait a városi magisztrátus látja el.

A templom 1560(63)-1569 között épült újjá. Az újjáépítésnél veszítette el végleg katolikus jegyeit. A Kassa-Gyöngyös-Eger-Miskolc 16. századi késő gótikus templomai rokonságot mutatnak, talán a mesterek ugyanazok, vagy ugyanott képzettek lehettek. A különálló harangtorony 1557-ben épült, - erre a feltárás címszónál még visszatérünk - a belső torony soha nem épült újjá. A boltíves mennyezet helyett egyenes famennyezetet kapott. 1690-1792 között épült a ravatalozó vagy cinterem. Hasonló elrendezésű a budapesti belvárosi, a brassói fekete, valamint a debreceni nagytemplom. A tető felújítását a szentély keleti oldali tetőrészen évszámok jelzik. (1666,1696,1734,1768,1796,1832,1868,1923,1980) A lelkészek között Miskolczi Csulyak István, Tolnai Dakli János, Rimaszombati Mihály a protestantizmus fontos szereplői lesznek majd. A városunkban erős volt a magisztrátus, ezért nem alakul ki az a rossz értelemben vett fanatizmus, mint más városokban. Az egyház látta el a bíráskodást, de a világi vezetésnek is van beleszólása, akár az egyház megkerülésével is. A 16. században gazdag egyháznak számít a helyi közösség. Az új egyház megkapja az avasi templomot, a hozzá tartozó papi szőlőt és parókiát, a malmot, az iskolát és a két zsellérsort, a Papszert és Tót utcát.

Hozzá kell még tennem a reformációhoz, hogy rendkívül sok eltérő információval találkoztam. Legutóbb, olyan információkat találtam Szendrei János monográfiájában, ami azt árulta el, hogy a templomban meg az 1600-as években is katolikus szertartás szerint miséztek. Vajon igaz lenne? A reformátusok például az iskola alapítására az 1560-as dátumot használják, ami aztán nagyon-nagyon korai dátumnak tűnik nekem.

 

4_1_1.jpg 

Az Avasi Templom kulcsa

Erre az elbeszélésre találtam kutatásaim során. A tartalmát röviden összefoglalnám. Szepessy Zsigmond Mária Terézia idején magas tisztséget töltött be Bécsben. Megunta azonban a fényűzést, a bájolgást, kétszínűséget és hazatért miskolci birtokaira. Az avasi templomot is vissza akarta venni egyszer a katolikus egyház, hát Zsigmondért szalajtott Csáji Márton lelkész, hogy - mivel ismerős udvari körökben - járjon már közbe érdekükben. Szepessy úr másnap reggelre hívatta a rekvirálókat az úr háza elébe. Felöltözött szépen és magára öltötte egyenruháját, fegyvereit, majd elkérte az intézmény kulcsát Mártontól. Jött is az érsek tiszttartója két huszárral felvértezve, kérte vissza a templomot. Szepessy egy cintányérba tetette a kulcsot és azt mondta, ha el tudják venni belőle, övéké a hely, minden jószágával együtt. Próbálkozott is a tiszttartó és a két huszár, de Zsigmondunk, nagyon elverte őket. Fenyegetőzve, szitkozódva, bosszút ígérve inaltak el és azt rebegték Mária Terézia nem hagyja majd annyiban a dolgot. Azonban a királynő nem intézkedett, nem fogta perbe Szepessy uramat. A katolikusok pedig nem akarták visszavenni többet a templomot. A hálás miskolciak állítólag az úr asztala alá temették Zsigmondot.

Kedves kis történet, még ehhez tenném hozzá, hogy az egri egyházmegyét is felkerestem - katolikusok - , hogy megkérdezzem van-e valamilyen adatuk a templomról, ami azért majd' 300 évig a római egyház keblén volt. Azt a választ kaptam, hogy a ''reformálódott'' templomokról nem tárolnak információkat.

 

1_2_1.jpg 

A reformáció megszilárdulása

Ezekben az időkben is és majd később is az első, vagy főprédikátornak fontos jövedelemforrása volt a malom, melynek „a prédikátoré minden haszna”. A malomhoz és a parókiához külön-külön földek tartoztak, az utóbbihoz öt szőlő.

„A szőlőket tartoznak dolgozni a pap szeren lakók ötödfél nap, ezen kívül tisztek a malom gát csinálás, tisztítás etc., melyet mikor cselekszenek, tartozik a prédikátor ebédet adni kenyérből.”

Az iskolai oktatás is szépen fejlődött, 1648-ban már a borsodi kerületben a miskolci iskola a nagyobbak közül való. Közben státuszszimbólummá válik a templomban elfoglalt hely. A város adományozza ezeket a helyeket. Vannak kiemeltek, ilyen a prédikáló szék melletti, ez a Dőryeké 1655-ben. Egyéb költségek is felmerülnek az egyházközségben, - ilyenek eddig is voltak, viszont feljegyzés nem - 1649-ben a harang „elhasadott”, Virt György eperjesi harangöntő 50 forintért öntött újat. Érdekes eleme a templomnak a Fekete szék – a közösség előtt nyilvánosan bűnbánatot tartók itt ültek a misék során – ezt is, és a szószék faragott kő lábazatát is Dőry Ferenc adományozta a felekezetnek 1670-ben. A templom sokszerű felhasználását bizonyítja, hogy 17-18. században tűzfigyelésül is szolgált a harangtorony – a századok során élelmiszerraktárként is funkcionált, miként az 1544-es eset egyik esetleges okozata is bizonyítja -, ahol 1680-tól toronyórát is helyeztek el.

 

6_4_1.jpg

 

Az első adatunk arra, hogy a parókia a Papszerre költözött 1692-ből való. Hangó István lelkésztől azt az információt kaptam, hogy a jelenlegi parókia az 1700-as években épült és a 20. század elején kapott még egy szintet és teljes renoválást.

A Rákóczi-szabadságharc idején amikor a fejedelem a városban tartózkodott, 1704-ben, egy megrongált ágyút kaptak, amiből harangot öntöttek. Sajnos Rákóczi után jött a megtorlás, - Miskolc fontos szerepet töltött be a szabadságharc alatt - 1706-ban hatalmas pusztítást vitt véghez a városban Rabutin császári generális, az el nem menekült lakosságot lemészároltatta, majd felgyújtatta a várost. Egyedül a templom és az iskola nem szenvedett kárt.

 

6_2_1.jpg 

Az ellenreformáció

Az 1714-15-ös fontos - nem pozitív végkifejletű a reformátusok és más vallásúak szempontjából - országgyűlés a katolikus kisebbségnek kedvezett. Katolikus ünnepek tartása felekezeti hovatartozástól függetlenül, céhek részvétele a körmeneteken, minden egyház köteles volt stóladíjat fizetni – például ha egy ortodox hívő meghal, a temetésért a római egyházközségnek is kellett fizetni, nemcsak az eltemető ortodoxnak – a katolikus egyháznak.

Azért 1715-ben Kozári Györgyöt Tállyára küldték, hogy győzze meg az ottani órásmestert és harangozót miskolci szolgálatra. 1781-ben kapott új órát a torony.

Az Istentiszteletre harangok hívogatták a híveket. A harangozónak fél óráig kellett húzni a harangot.

 

3_4_1.jpg

 

1768-ban „a vice curator új órát fog őkegyelmének szerezni”.

1725-ben megjött az a rendelet is, hogy nem építhetnek templomot, még egy keresztet sem állíthatnak – az uralkodó beleegyezése nélkül - a nem katolikus vallásúak.

A templom déli hajójában áll az a carrarai fehér márványból készült emléktábla, mely az ellenreformáció három miskolci református üldözöttjének állít emléket.

 

HARSÁNYI MÓRICZ ISTVÁN és KÖPECZI HALLER BALÁZS gályarabságot, KAPOSSY ISTVÁN pozsonyi raboskodást szenvedett miskolci lelkipásztorok emlékének.

 

2_1_1.jpg

Borsod vármegye meghatározó települései a középkorban

 

Átalakult az egyházszervezet 1733-35-ben. Ekkor szervezték meg a Tiszáninneni Egyházkerületet, amely máig fennáll. 1735-ben szervezte meg a református egyház a presbitériumot, ez volt az első lépése az egyház és a város különválásának - azért maradt az egyházat képviselő a város vezetésében is, a reformátusok még mindig domináltak - Miskolcon Curratoriale Consistoriumnak nevezték ezt az intézményt. Saját jegyző, külön jegyzőkönyv, a világi vezetéstől teljesen különálló dokumentáció. Az egyházi gazdálkodás is ekkor vált el a városétól.

1760-ban újraöntötték a még Rákóczitól kapott harangot. A mester Evelth János Miskolcon öntötte, mert az egyház vállalta, hogy mindenről gondoskodik, ami a munkához szükséges. Mázsánként 8 forintot kért a mester. A köznép – azt rebesgették, a harangöntő után - Samunak nevezte el az új harangot. Hétköznapokon a ''könyörgéses'' harangot húzták (1782-ben öntötték újra), de volt egy ''lármás'' harang is, kivégzések és riasztások esetén szólt (1839-ben öntötték át).

A református homogenitás megszakadt a 18. század első felétől kezdődően, Miskolc vallási összetétele átalakulóban volt. Mindszenten 20, Miskolcon 9 katolikus család élt, - egyelőre - elenyészőnek számítottak a 4-5 ezer református mellett. Megérkeztek viszont a zsidó és a görög kereskedők.

 

6_5_1.jpg 

Mária Terézia rendelkezésének – kötelező volt két katolikust a magisztrátusba illeszteni - köszönhetően az alispán és a főjegyző katolikus volt.

 

Erőteljes rekatolizáció kezdődött. Sokan, nemesek és nem nemesek is visszatértek a római egyházhoz. A református városi vezetés viszont mindent megtett a katolikusok visszaszorítása érdekében.

A templom is szépült, 1752-ben új székeket kapott. 1764-ben pedig teljes belső meszelés volt. Nem volt egyszerű a református egyháznak az építkezés sem. 1758-ra az Ispotály már-már lakhatatlanná vált, 1759-ben kőből építették fel újra, Poch (?) Majster János volt az építő mester. Sok hercehurca volt az engedély megszerzésével. 1768-ban a szegények számára perselyt állítanak. 1770-ben a harangtorony teteje is renoválásra szorul, átépítették.

1781-ben hatalmas tűzvész pusztított Miskolcon, sajnos az egyház levéltári anyagának nagy része megsemmisült.

Az 1781-es II. József türelmi rendelete újabb korszakhatár. Sok – fentebb említett – rossz dologtól megszabadultak nemcsak a reformátusok, hanem a többi egyház is. Eltűnt a stóladíj, a kötelező részvételek a katolikus ünnepeken, akárcsak a templomépítési tilalom is.

1781-ben a csonkatornyon – a régi harangtornyon (katolikus idők) – ablakot vágtak és feljárót készítettek, hogy az ott tárolt iratok könnyen megközelíthetőek legyenek, manapság már nem tárolnak ott semmit. Időszakunk végén a katolicizmus egyre nagyobb teret követel magának a városban. A lassú, de biztos vallásváltás elkezdődött.

 

1_3_1.jpg

A lelkészi hivatal és imaterem manapság

 

Reformkor és a dualizmus kora

Az egyház és a város sajátos szimbiózisának teljes felbomlása a 19. századra esik. Bomlásához hozzájárult az is, hogy a város homogenitása megtört, bár a reformátusok 1781-ben még jelentős többségben voltak. A türelmi rendeletnek hála, a közösség fellélegezhetett, szinte azonnal templomépítésbe kezdtek.

A Négyesi-Szepessy család jelentős támasza volt a gyülekezetnek a 18. században. Szepessy Ferenc adományozta az új templom telkét 1784-ben, ide épült a belvárosi ''Kakastemplom'' 1786-1808 között. 21 000 rajnai forintba került az építése, a hívek nagy száma miatt már régen esedékes volt. 1822-ben már orgonát építettek a templomba, míg az Avasiba csak 1896-ban kerül, bár valamilyen hangszer, ami a gyülekezetet szolgálta, már a 16. századtól van a templomban. A Vay család, Szathmáry Király család, szintén fontos támaszai voltak ennek a korszaknak.

 

A türelmi rendelet után Miskolc az egyházkerületben egyre jelentősebb szerepet töltött be, ez annak is köszönhető, hogy Kassa nagyobbrészt Lutheránus volt.

 

Hivatalosan nincs püspöki székhely a református egyháznál, gyakorlatilag ez a regnáló püspök szolgálati helye. Városunk a korszakban meghatározó volt, a püspökök nagy része tőlünk került ki.

A miskolci református iskola a sárospataki anyaiskolája partikulája, tagintézménye volt. Azt az érdekességet találtam, hogy magyar beszédért csak 1821-ben törölték el a büntetést a diákoknál. Ugyanebben az évben végre megalakul a leányiskola is. 1853-ban a Lyceum főgimnáziummá alakul, tehát nem kell Patakra menni, ha tovább akarnak tanulni a diákok. A helyszűke kezd égetővé válni a tanintézményben. Át is költözik az iskola – iskolák - 1899-ben a mai épületébe. 153 000 aranykoronáért épült az új intézmény, azért a költségeken valamelyest finomít, hogy a város múzeum céljára a régi épületet megvette. 1915-től már a leányok is érettségizhettek az intézményben.

1834-ben földrengés sújtja a várost, a templom oldala is végigreped.

1864-ben Palóczy emléktáblát avattak, a középkori intézmény előtt, a nemrégiben elhunyt nagy miskolci polgár tiszteletére, ami Gerenday Antal szobrász munkája. Palóczy László korának kiemelkedő alakja volt, országgyűlési képviselőként is jelesen küzdött a reformátusok jogaiért.

1884-ben a régi óra meghibásodik, javítás történik a toronyban. 1908-ban árvaházat nyit a református egyház, a dualizmus korában erre is futja, épül-szépül az egyházközség.

 

5_3_1.jpg 

A két világháború

Sajnos a Tanácsköztársaság elején a reformátusok sem ismerték fel annak veszélyeit, sokan beléptek közölük a szocialistákhoz. Tóth Béla lelkipásztor, alsóborsodi esperes vezetésével 1919. április 2-án 57 lelkész testületileg kérte felvételét a pártba. Várakozásaikban nagyot csalódtak amikor a proletárdiktatúra vezetői létrehozták a Vallásügyi Likvidáló Hivatalt és elkezdték az egyházak kifosztását. Idézzük Révész Kálmán püspök, híres kassai lelkész – 1920-tól miskolci - szavait, a két világégés között:

„A vérszomjas szovjet uralom legelső feladatának ismerte az egyház és állam szétválasztásának kimondását, a vallásnak magánüggyé nyilvánítását, az összes iskoláknak a hozzájuk tartozó vagyonnal együtt kárpótlás nélküli kommunizálását, a vallásoktatásnak az iskolákból való kitiltását, az egyházi adózás eltörlését, az egyházi vagyon elvételét, a lelkészeknek állampolgári jogaiktól való megfosztását és mindennemű, úgy állami, mint egyházi forrásból eredő javadalmazásuknak azonnal való megszüntetését. (...) A szovjet kormánnyal egy olyan őrült politikai rendszer jutott uralomra, melyben nincs élet- és vagyonbiztonság, nincs szentsége a becsületnek, védelme a tisztaságnak, tisztelete a tekintélynek, hatalma a jognak és a törvénynek."

Nincs tévedés, mindezt a húszas években mondta, mi lett volna ha még látta volna a helyzetet 1948 után...és érdekes, hogy szovjetnek nevezi őket, ezek szerint akkor (is) mindenki átlátta a dolgokat, bár rengeteg liberális még most ennyi év távlatából, tapasztalatából is jónak találja a Tanácsköztársaságot...

Egy másik nagy egyházi vezetőnek, Enyedi Andor tevékenységének - és a rendszernek - is köszönhetően a húszas években végre fellendült az egyházi élet Miskolcon.

,,Vasárnap délelőtt tartott egymás után börtön-, gyermek-, majd ifjúsági istentiszteletet, 10 órakor templomi istentiszteletet, előtte és utána gondja volt a keresztelésekre, jegyesoktatásra, délután a különböző társadalmi foglalkozási csoportoknak (háztartási alkalmazottak, kereskedelemben és iparban dolgozó fiatalok, munkáslányok, postások, vasutasok stb. részére) tartott külön bibliaórákat, majd öt órától istentiszteletet a Deszka-templomban, este pedig különböző ifjúsági egyesületek munkájában vett részt.”

Ezekben az években a 17 ezres miskolci református közösséget egyetlen egyházközség tartotta össze, melynek három temploma (Kossuth utca, Avas, Deszka-templom) és egy gyülekezeti terme három lelkipásztorral tevékenykedett. A főgondnoki tisztet Haller József töltötte be. A harmincas években vált ki a martintelepi egyházközség. A reformátusok ebben a korszakban már lényegesen kevesebben voltak a katolikusoknál. Területileg a belvárosban koncentrálódtak inkább, de persze más részein is voltak a városnak. A harmincas évektől kezdődően megjelent a Református Egyházi Értesítő, mely a

 

„miskolci gyülekezet kebeléből"

 

alcímmel jelent meg.

„A gyülekezet ingatlanvagyon-leltára szerint három templom, egy imaterem, két gimnázium és két iskola mellett néhány többfunkciós épület (lelkészi lakás és iroda a Dózsa György utcán, iskola és tanítói lakás a Görgey utcán, iskola és gyülekezeti terem alkalmi lakással a Palóczy utcán stb.), 20 lakás volt a tulajdonukban, néhány romos épület, pinceház és beépítetlen üres telek mellett. A vonatkozó leltár 40 tételt sorol fel.”

 

5_10.jpg

 

Az egyház három elemi iskolával – egy fiú és két lány – és egy reálgimnáziummal és leánygimnáziummal rendelkezett.

1941-ben a református egyház elhatározta, hogy rendbe hozatja az Avasi Templom belső részét. Ekkor nagyszabású ásatások is kezdődtek, a harangtoronyban pedig még 1941-ben Győry Nagy Samu és felesége, Mihályfalusi Forgón Irma házasságuk 50. évfordulójára harangjátékos órát építtettek. A második világháborúban az oroszok belőttek a templomba és a Kossuth utcai templom is jelentős károkat szenvedett. 

„A miskolci lelkipásztorok a legnehezebb időszakban is tevékenykedtek, 1944. november 12. és december 31. között 86 istentiszteletet, 250 áhítatot, 18 úrvacsoraosztást, számos egyéb szolgálatot végeztek a pincékben, óvóhelyeken is. Fegyverropogás közepette is végezték munkájukat.”

Az orosz katonák kegyetlenkedései után a lelkipásztorok nyújtottak sok embernek vigaszt. A háború utolsó éveiben és a békeidőszak elején nőtt fel egy olyan lelkészgeneráció Enyedy Andor keze alatt, (Kóris Lajos, Szilágyi István, Nagy József, Tussay János, Csorba Zoltán stb.) akik meghatározóak lesznek a következő évtizedekben. 1945 áprilisában négy egyházrészt alakítottak ki: Központi, Avasi, Felső- és Alsóvárosi, utóbbiba tartozott a martintelepi egyházközség, önállóságának fenntartásával.

1945 őszére a politika egyre jobban szerepet játszik az egyház életében, a földreform még nem érte önmagában tragikusan az egyházat, de már észlelték az oktatás fenyegetettségét, mind anyagi téren, mind szellemi téren (mint Enyedy Andor mondta: „megkondult a halálharang felettünk"), a kommunistákat már jól ismerte az egyházmegye. A templomok látogatottsága nagy volt, hétköznapokon 1400-2500 fő, ünnepeken majdnem a duplája járt templomba. A felnőtt alkalmak mellett beindultak a gyermek Istentiszteletek is a Füzes utcán.

 

6_3_1.jpg 

A szocializmusban

1949 októberében tudomásul vették, illetve ''önként" kezdeményezték a 14 legfontosabb egyesület (köztük a Bethánia Egyesület, a KIE, a szeretetszövetség, a MEKDSZ, a lelkész- és tanáregyesület stb.) megszüntetését. Az Egyházi Értesítő halódása, majd megszűnése után 1948 júliusától négyoldalas havilap kiadásával kísérleteztek Ébresztő Gyülekezeti körlevél címmel, mely már fejlécén is viselte, hogy címzettjei a „nagy-miskolci református gyülekezetek" tagjai voltak. 1948-ban, immár Nagy-Miskolcon hét egyházközség működött a városban. Ebben az évben a Református Egyház – persze nem csak az övékét - minden iskoláját elvették a kommunisták. 1949. január l-jével három egyházközségre (Avas, Belváros, Felsőváros) osztották a város református népességét. A kommunista uralom alatt folytatódott a vallásosság elnyomása.

 

A kommunizmus nem tűrte a "konkurenciát'', nem tűrte el azt, hogy másvalaki szó szerint ''papoljon'' bármiről is. Fordulatot – és kárpótlást - csak a rendszerváltás hoz.

 

Érdekes dolgot találtam kutatásaim során, idézem:

„Még a második világháború előtt hozzákezdtek a Csabai kapui templom építéséhez. A reprezentatív épület el is készült, de berendezésére a háború miatt már nem kerülhetett sor. 1948-ban pedig állami tulajdonba került, mondhatni azt is, hogy az állam elvette, s benne alakította ki a napjainkban is látható SZTK-épületet.”

Vajon hogy nézett volna ki, meddig jutottak az építkezésben? További kutatást igényelne ez az érdekes része helytörténetünknek. Felépült a templom egy része, miséket is tartottak benne, mielőtt elvette a párt az intézményt - ezeket az információkat most tudtam meg nemrégiben a kéziratom befejezése után (a szerk.).

A régi iskola – mai múzeum – előtt látható Herman Ottó szobor 1957-ből való, Medgyessy Ferenc munkája. Még az egypártrendszer idején az ''enyhülő időkben'', 1978-82 között felújították a templomot városi segítséggel. A nyolcvanas évek végére híveik nagy részét elvesztették az egyházak Magyarországon. Sokat lehetne regélni arról hogyan tiltották a vallásosságot ezekben az időkben, de ez nem e tanulmány témája.

 

3_2_1.jpg 

 A rendszerváltás után

A kilencvenes évek elején ''reneszánsza'' volt újra a templomba járásnak, de a lelkesedés hamar lelombozódott. A mai ateista világban nehéz lesz újra felvirágoztatni az egyházakat. A Református Egyházat a rendszerváltás után kárpótolták az elszenvedett anyagi károkozásért. Morális veszteségeit vajon ki fogja heverni a multikulturális világunkban?

A templom és a temető napjainkban elég lehangoló látványt nyújt. A sírok össze-vissza, szemét, drogosok, hajléktalanok. Hangó István lelkész szerint először a közbiztonságot kellene helyreállítani, aztán jöhetne a temető helyreállítása is. Egy nagyobb szabású templomi felújítás is tervben van.

A regisztrált hívők száma 400 körüli, misékre ennél jóval kevesebben járnak. Megmondom őszintén én sem jönnék ide Istentiszteletre egy késői órán, főleg télen, sötétedés után. Reméljük, hogy a most induló Kisavas rendbetételét célzó nagyproject jó hatással lesz a templomra, temetőre is, és a környék közbiztonságára. Sokan emlegetik a házsongárdi temető szépségét, ez nekünk is meglenne itt kicsiben, ha tennénk érte.

Napjainkban orgonakoncertekkel is kihasználják a régi orgona hangzását és a templom nagyszerű akusztikáját.

 

5_2_2.jpg  

A templom harangjai:

Optimális esetben 5 harang töltötte be szerepét a toronyban. Ezeket a világháborúkban elvitték, fegyverkezési célokra. Jelenleg egy 750 kg-os ''Miklós'' harang és egy 250kg-os ''Johanka'', Újhelyi Miklósné és Petra István ajándékai zúgnak, villanymeghajtással a toronyban. Miklóst Fritz Wilhelm Rincker öntötte (Ecclesia Harangművek) budapesti műhelyében 1923-ban.

ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS HALÓ PORAIBAN IS ÁLDOTT FÉRJE EMLÉKÉRE ÖZV. ÚJHELYI MIKLÓSNÉ 1923. ÉVBEN.

Johanka szintén az Ecclesia Harangművek öntödében készült Budapesten, az 1926-os évben.

NEMES PETRA ISTVÁNNÉ SZÜL. NEMES SZABÓ JOHANKA EMLÉKÉRE KÉSZÍTTETTE FÉRJE NEMES PETRA ISTVÁN 1926.

 

6_10.jpg 

Toronyzene és óra:

„A miskolci belváros mindennapi hangulatát meghatározó, harangjátékszerű toronyzenét 1941 óta sugározzák a toronyból, azóta többször felújításra és digitalizálásra került. Az óraszerkezet Csury Ferenc szegedi órásmester alkotása. A teljes dallam minden egész órában hallható, negyedóránként pedig részletek szólalnak meg. Ez a dallam a miskolci rádió és a Miskolci Nemzeti Színház szignálja is egyben, sőt az egyik közelmúltban felállított, avas-lakótelepi köztéri óra is ezt a dallamot játssza.”

 

Az 1941-es nagyszabású régészeti feltárás

1941-ben nagyszabású feltárás kezdődött a templomban. Eredményéből bepillanthatunk egy kicsit a templom múltjába.

„A templom berendezésének eltávolítása után egy késő gótikus ajtókeretet találtak a templom északi falán. Az ajtókeret a XV. század második felére tehető. A karzatok felszerelése után előtűntek a templom falain az eddig - deszkázatok által - eltakart részletek, amelyek az 1560—69-es építkezésből származnak. Ekkor a templomot belülről átépítették. A nagyméretű oszlopokba gótikus kőfaragványokat építettek be. Ezzel a „helyreállítással" olyan nagy szerkezeti átalakuláson ment át a templom belseje, hogy eredeti és egykori szépségére már csak a helyenkint megmaradt faragott boltozati indításokból, a kóruskörül járónak külső falából, a kézműves és egykor ólomkeretes üvegeket tarló gazdag kiképzésű ablaknyílásokból, az északi és déli vaskapukból, a kapuk igen gazdagon tagolt kapubálleteiből tudunk következtetni. A templom belsejében meghagyott és nem rendeltetésének használt torony helyett, külön harangtornyot építettek, kívül a templom mellett. Ez 1557-ben épült. Az északi, egykori főbejárati kaputól nyugatra freskónyomok, kör alakú medallions maradványai.” 

Rengeteg freskónyomot és töredéket találtak még a templomon belül. Egy feliratot is előkerült 1574-es évszámmal. Ilyen freskókat találtak a szalonnai református templom felújítása során is. Az orgonakórus alatt kisebb szobormaradvány található.

„A szentély falában látható Miskolczi István, diósgyőri várnagy feleségének és fiának 1589-ből való sírköve, szintén a szentélyben, a tengelyében helyezték el a templom egyik fő ékességét, a XV. század végi, reneszánsz intarziás díszítésű úgynevezett királyi stallumot, amely valószínűleg a diósgyőri várkápolnából származik. (...) Királyi eredetre utal a stallum rövidebbik oldalát lezáró oldalfalon látható liliomos zászlót tartó, koronás fekvő oroszlán intarziás képe. Az avasi stallum az egyetlen bútordarab, amely a középkori királyi palotáink berendezéséből napjainkig fennmaradt.Sőt, a királyi udvarból kisugárzó művészet e korból való hasonlótárgyi emlékeit is hazánk mai területén csupán az avasival rokon két nyírbátori stallum képviseli.” (B. Szentgály Erzsébet)

„Érdekesség a 17-18. századi toronycsúcsok és szélkakasok gyűjteménye a déli falon, valamint az 1735-ből való „fekete szék”. Ugyanekkor készült a szószék pelikános koronája. A neogótikus nyugati karzaton álló Angster-orgona 1895-ben épült. A templomban emléktáblák őrzik a nagy reformátor, Dévai Bíró Mátyás és Palóczy László emlékét. Az épület körül helyezkedik el a város legrégebbi temetője, az avasi műemléktemető.”

A templom alatt több síremlék található.

„Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a mai gótikus avasi templom előtt valószínű még az Árpád-korban épült kisebb templom állt, egyenes záródású szentéllyel. Erre építették a gótikus templomot úgy, hogy oszlopait a régi templom falára alapozták. A XVI. században a református egyház megalakulása után belül átépítették az új liturgiának megfelelően. 1778-ban kapta a mai lapos mennyezetdeszkázatot, s lényegében abban a formában maradt meg napjainkig.”

Érdekességként még leírnék egy rejtélyt, bár lehet csak számomra meglepő. Az 1926-os felújítás alkalmával egy feliratot találtak a templomtorony építésére vonatkozóan latinul, persze én a magyar szöveget írom le:

„Balassa Zsigmond várurasága, Gombos Pál birosága és Szíjgyártó Mátyás gondnoksága idején az Ur 1557 esztendelyében.”

Nos, aki eddig figyelmesen olvasott, az láthatja, hogy nem ''életszerű'' a felirat. Miért építette a tornyot Balassa 1557-ben? Amikor a templom nem ''üzemelt'', a katolikus miséket a mindszenti kápolnában tartották és a Szent István templom romokban hevert? Balassa katolikus volt, 1560-ban halt meg, özvegye 1563-ban és csak utána kezdődhetett meg a református egyházi szerveződés Miskolcon. Szóval miért épít valaki egy lerombolt templomnak külön harangtornyot? Amit ráadásul követel a város, mert a lakossága református hitre tért? Nem találtam erre választ kutatásaim során..., ahogy sok mindenre a templommal kapcsolatban...

 

1_4_1.jpg 

A temetőkert

A város legrégebbi fennmaradt temetője, - sok történész szerint a várossal egyidős - gyönyörű környezetben varázslatos látványt nyújt(hatna). 17-18 századi sírok az elsők amik fennmaradtak, a többi sír nagyrészt az 1800-as évekből való. Az egyik legrégebbi sír Adolf Joost sírja, aki 1828-ban a miskolci cukrászipar megalapítója volt. 

Figyelemre méltó síremlék:

  • Szatmáry Paksi József püspök
  • Bay István és családja
  • Soltész Nagy Kálmán
  • Bornemissza Kováts János
  • Dobos Sámuel
  • Latabár család
  • Palóczy László
  • Szemere Bertalan

 

A temetőbe még manapság is temetnek. Érdekesség, hogy a '70-es években még lakótelep építése (!!!) is felmerült ezen a területen. A térkép alapján sem egyszerű tájékozódni, ha esetleg nem találnánk a listán szereplő védett sírt, ne csodálkozzunk.

 

5_1_1.jpg 

 

Felekezeti megoszlás

Számomra érdekes, az adatok azt mutatják, hogy a görögkeleti vallású népesség kimutatható volt, pedig eddigi kutatásaim szerint – amikor a görög írásomhoz kerestem adatokat - nem lehetett százalékos értékben mérni őket. Különböző adatokat látok felekezetenként mindegyik forrásomban, úgyhogy nem volt egyszerű a táblázat elkészítése, amelyben legszembetűnőbb a lassú, de biztos katolizálódás folyamata. A zsidóság is jelentős arányban volt jelen a városban, sajnos eltűnésük okát ismerjük.

 

 

1746 1771 1848 1869 1880 1900 1920 1949 2011
református 86 74 50 40 37 31 27 30 15,3
rom.kat. 8 20 21 30 33 38 42 57 29,3
ortodox 2 1 0,5 0,2
gör.kat. 2 2 1 1 1 2 3 5,6 3,9
izraelita 1 2 20 20 20 21 20 1,9 0,1
evangélikus 1 1 7 8 8 7 7 4,9 0,9
egyéb 0,5 1 1 1 1 0,4 1,6
ateista 18,4
nem vál. 30,5

Az adatok százalékban értendők.

 

5_5_1.jpg 

 

Források:

 

Kupcsik Sarolta fotója

www.miskolc.hu

www.diszmukovacs.hu

Wikipédia

www.sulinet.hu

Benkő Sámuel: Topographia appidi Miskolcz historico-medica

Miskolc története című könyv I-V.

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1-10.

Marjalaki Kiss Lajos: Az Avasi Templom építése

Gyulai Éva: Az Avasi Templom 16. századi sírkövei

Szendrey László: Mátyás király Hortobágyon

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata 1-5.

Megay Géza: Az Avasi Református Templom

Novotny Gyula: Az Avasi Templom

BAZ megyei levéltár

Kovács László: Adatok a miskolci Avasi Templom építéséhez

Bodó Sándor: Adatok a miskolci Avasi Templom kápolnáihoz

Deák Gábor: Az Avasi Református Egyház története

apatsag.hu

muemlekem.hu

miskolcblog.hu

homregeszet.tumblr.com

Czeglédi Ilona: A miskolci Avas

Herman Ottó Múzeum történeti adattár

Avasi Református egyházközség

www.templom.hu

www.magyarharangok.hu

Várady József: Tiszáninnen református templomai színesben

Dienes Dénes: A miskolci református egyházközség 1703-1918.

www.civertan.hu

Szendrey János levele Révész Kálmán lelkészhez az Avasi Templom építéséről

miskolcadhatott blog

www.espolarte.com

Kun Miklós: Miskolcz múltja, jelene, tekintettel jövőjére

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1813538573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.