Darázs Richárd tanulmánya (megjelent a Herman Ottó Múzeum év-könyvében és az antroport.hu web-oldalon) legérdekesebb részleteit összerendezve mutatjuk be, mi történt 1947. április 20-án, és ki hogyan, mire emlékezett belőle. Jelen szöveg forrása az „Ott, ahol a 6-os megáll” project Hatos megálló című kiadványának cikke.

A perecesi sportélet históriája több nevezetes csapat, sportág és sportszakosztály hosszabb-rövidebb történetét foglalja magába. Az 1923-ban alapított perecesi sportegyesületet Perecesbánya-telepi Testgyakorlók Köre néven jegyeztették be, rövidítése: PTK.

A futballcsapatról már az alapítást megelőzően, 1920-tól megjelent több újságcikk, a további szakosztályok – kézilabda, teke, súlyemelés, céllövészet, sakk – azonban csak évtizedekkel később alakultak meg. A focisták 1926-ban, majd 1931-ben is az amatőr másodosztály (ÉLASZ II.) bajnokai voltak, 1938-tól az országos bajnokságban (NB II) szerepeltek. Megépült a PTK új sporttelepe is: a 4000 néző befogadásra alkalmas salakos focipálya, amely 300 méteres tengerszint feletti magasságban feküdt.

A PTK labdarúgócsapatát a futballtörténelem különleges csapatai közé választotta a korabeli magyar sportvezetés. A perecesi focicsapat és a legendás kapufatörő mérkőzés helyi kultuszát bizonyítja több ereklye is, például egy, a törött kapufát ábrázoló emléktárgy (plakett), illetve egy ősrégi, a csapat egyik klasszikus felállását ábrázoló cetli is.

A PTK csapatában előfordult, hogy egyazon családból többen is szerepet kaptak. Ilyenkor a családnév után az I., II. megkülönböztetést használták. Volt példa, hogy két azonos nevű család tagjai miatt a számozás tovább emelkedett. Ilyen eset fejleményeként jött létre a Futók–DVTK gálamérkőzés: „... azt Futó III. szervezte meg. A két legidősebb fiú a Miskolci Honvédban focizott. Egy nagy család volt, Perecesen hét fiú, a két Foczkó, Sanyi, aki a DVTK-nál focizott, meg a Diósgyőri Bányászban, meg Feri, aki Perecesen szélső volt, ők a focinéven Futóként szerepeltek, és akkor a Perecesnek a kapusa, a Krajnyák Pista védett.” (F. Elemér)

A csapat és a PTK történetének csúcspontját az 1946-47-es szezon jelentette, amikor is az NB I-ben szerepelt a háború után újjászervezett bajnokságban. Bár kiestek a legjobbak közül az első év után, legendás mérkőzések, komoly fegyvertényt igazoló győzelmek jelzik a rendkívüli teljesítményt.

Az összedőlt kapufa

Az 1947. április 20-i mérkőzés fontosságát és legendaszerű mivoltát az elbeszélések részletgazdagsága is jelzi.

Nagy élmény volt, amikor a Fradi itt volt! 3:0-nál leszakadt a kapufa. […] Gyorsan elhúztak, nem várták meg a végét. A Fradi nem várta meg a meccs végét! A bányász-legények nekiugrottak, a Fradi látta, hogy 3:0 volt az eredmény, de megszöktek. Elmentek, húsz perc múlva kész volt az egész! Majd később újrajátszották, akkor kikapott a Fradi. Mikor újrajátszották, 3:2 lett az eredmény. Mogyorósi Gyula bácsi védett nálunk a PTK-ban. Nem él már abból senki. Én még gyerek voltam, mikor ez a meccs volt. A szülők mondogatták nekünk, hogy mi történt. Ott voltam a meccsen, közvetlenül a pálya alatt laktunk.

Fater rendező volt, jegyszedő. Sokan voltunk, a fákon csüggtek az emberek, mint a szőlők. Ott volt a Drucker Józsi bácsi, a szabadtéri mellett volt húsboltja, azt mondta: Náci, három gólt rúgol, konyhabútort kapsz! Berúgta, örömében beleszaladt a kapuba. Semmi baja nem lett, csak leesett a kapufa teteje, és a fradisták elmentek. Hiába húsz percen belül megcsinálták a kapufát, úgy maradt a meccs. Mikor újra kellett játszani a stadionban, 1:1 lett, és kiesett a PTK a NB I-ből.

3-0-ra vezettek negyedóra után, és amikor Kertesi beleugrott a hálóba, lefújták a meccset. Negyedóra alatt készen is lett az új kapu, de közben Sárosi doktor beült a kocsiba és elment, így nem folytatták. Az újrajátszott meccsen 1-0-ra a Fradi nyert, ezért esett ki a Pereces.

A Pereces már 3-0-ra vezetett és egy Kertesi nevű centere volt, és mikor a harmadik gólt berúgta, beszaladt a kapuba és nekiszaladt a hálónak, de olyan gyenge volt az akkor még fából lévő kapufa, hogy kidűlt. Próbáltak intézkedni gyorsan, hogy rendbe tegyék, de a Ferencváros – mert a Ferencvárossal játszották ezt a sorsdöntő meccset – nem várt tovább, mivel 3-0-s vesztésre állt, így elmentek. Valamennyit vártak, de nem várták meg. Utána, nem tudom pontosan, mennyi idő múlva, de újrajátszották ezt a meccset, akkor nem dűlt össze a kapufa, de 1-1 lett az eredmény, így Pereces kiesett. A győzelemmel bent maradtak volna, de mivel 1-1-et csináltak, a döntetlennel kiestek az NB I-ből.

Sárosinak már saját autója volt, a fradisták elhúztak, menekültek... le kellett fújni a meccset, hiába állították fel a kaput. Addigra eltűntek. Ez 3:0-nál volt, és az újrajátszáson 0:0 lett az eredmény. Akkor a Fradi a legjobb csapat volt Magyarországon.

Jártam én is meccsre, meg, ugye, akkor jó csapata volt a Perecesnek! Ha akkor nem szakad le a kapufa negyvennyolcban, a Fradit igen megverik! Kertesi egy szobabútort kapott, a gólszerzés miatt. Három gólt rúgott! Volt egy Drucker nevezetű mészáros, hentesboltja volt, ő szponzorálta. Azt mondta Nácinak (Ignác – a szerk.): na, ha három gólt rúgsz, kapsz egy szobabútort. Akkor kezdett az akác nyílni, körbe volt a pálya akácfával, olyan erős illata volt, hogy húsz perc múlva a fradisok csak lézengtek a pályán. Utána való héten szerdán meg kellett ismételni a meccset, kedden eljöttek, hogy szagolják a levegőt, akkor döntetlen volt az eredmény.

Magaslati levegő lévén a második félidőben az ellenfelek már lihegtek csak, ezt a levegőt nem bírták.

Mindjárt a bírónak szóltak, hogy eltörlik a meccset. Azt mondta: ha tíz perc alatt meg tudják csinálni, akkor megindulunk, ha nem, akkor nem! Nyolc perc alatt kész volt, állt. Ki volt támasztva, kis stangákat hoztak – mert, ugye, bányászok voltak –, felhúzták szépen, bedöngölték, mellé fát tettek. Dr. Sárosi beült, úgy ahogy volt a kocsijába és elment, így félbeszakadt a mérkőzés. Majd rá egy hét múlva csütörtökön újból játszottak, akkor 0-0 volt az eredmény, így megkapta a 3-0-ról a PTK a pontot.

Rengetegen jártak a focimeccsekre. Fönt volt ott a Hatháznál a focipálya, aztán Deniscsák olyan gólt rúgott, hogy összeszakadt az egész kapu, úgyhogy abból baleset is lett, rászakadt a kapusra az egész kapu.

(interjúalanyok: M. Tibor, J. János, K. Ferenc, F. György és F. Tamás, Cs. József, Sz. Ferenc, V.-né, 2009-2010)

Rázuhant volna?

Apósommal mentünk Perecesre, a Ferencvárossal játszott a Pereces. Ment a meccs és volt egy Kertes Ignác nevű futballista a Perecesben, Náci, így becézték. Rúgott egy gólt, a kapuba, belekapaszkodott a hálóba, meghúzta, és eltört a kapufa. Vége lett a meccsnek. Ott ment a beszélgetés, hogy megcsinálják, meg ez, meg az, aztán valaki, aki jobban értett ezekhez a dolgokhoz, mondta, hogy nem lehet, mert azt valakinek hitelesíteni kell. Hát elindultunk hazafelé apósommal és aztán a Sárosi doktor, a leghíresebb ferencvárosi futballista, de a magyar futballban is párját ritkító tehetség volt, ő ment az autóhoz. Mondja apósom: biztos nem lesz folytatás!

Az emblematikus bajnoki meccs előzményét, utóéletét, hatását illetően leszögezhető, a történetnek több részlete jól ismert a sportszerető nagyközönség körében (főleg Pere-cesen), és a legtöbb ilyen mozzanatnak több változata is leírható.

A korabeli sportsajtó így adta elő az eseményeket: „Kertesi, a nap hőse újabb gólt vágott, illetve fejelt Henni kapujába. […] A nagy lendület Kertesit bevitte a kapuba, ott a hálóba fogózkodott, hogy meg tudjon állni. Nagy reccsenés hallatszott erre és ha Forgács el nem rántja a góllövőt, akkor az eltört és bedűlő kapufa rázuhant volna” (Képes Sport). A PTK egyik játékosa, Polcz Jenő a következőképpen idézi fel az esetet: „A felezővonal környékén pattant hozzám a labda, amelylyel kiugrattam Futó II-t. Szöktetésemmel Feri elszaladt az alapvonalig, onnan középre ívelt, s a nagy lendülettel érkező Kertesi Henni mellett a hálóba fejelt. Lendületét azonban nem tudta lefékezni, ő is a hálóban kötött ki. A korhadt kapufa ezt a terhelést nem bírta el, s kettétörött.”

Kertesi Ignác 

Győzött az igazság

Egy évtizedekkel későbbi újságcikk tanúsága szerint már akkoriban is különféle változatok terjedtek: „Sokan úgy emlékeznek, emiatt a pontvesztés miatt esett ki az NB I-ből a PTK. Nem emiatt. Már csak azért sem, mert végül is nem volt pontvesztés. A Szabad Magyarország 1947. május 25-i száma adta hírül a jó hírt: »Az MLSZ tegnap este megtartott fellebbviteli tárgyalásán a Pereces TK-nak szolgáltattak igazságot. A vörös salakon elért 3:0-s eredményt a PTK javára igazolták és így a két pontot a PTK-nak ítélték. Ezt kívánta a sportszerűség és az igazság.«.” (Nemzeti Képes Sport, 1996.)

A legendás mérkőzés részletei, hatása széles körben ismert, és több változatban is leírható. Az 1947. április 20-ai mérkőzés fontosságát és legendaszerű mivoltát tehát az elbeszélések részletgazdagsága is érzékelteti.