Rabutin generális porig égeti Miskolcot
2018. június 16. írta: Reiman Zoltán

Rabutin generális porig égeti Miskolcot

A török kiűzése után a magas és törvénytelen adók, az alkotmánysértő rendeletek, a vallásszabadság korlátozása és a német katonaság túlkapásai miatt forrongott a nemzet. Az elégedetlen nép élére Rákóczi Ferenc állt. A következő időszak róla és a magyar nép szabadságáért való küzdelméről szólt. Rákóczit jelentős erőkkel támogatta városunk, mind emberben, mind javakban. Két ízben tartózkodott városunkban hosszabb ideig, mindkétszer rendeletek sorát hozta meg Miskolcon, sőt egy francia követet, Luis Fierville le Herissy ezredest is itt látott vendégül a fejedelem.

 than_mor_az_onodi_orszaggyules.jpg

Az ónodi országgyűlés

 

Így emlékezett maga Rákóczi az első hosszabb, 1704. január és március közötti itt tartózkodásáról:

,,Tokaj elfoglalása után csapataimat téli szállásra vetettem, magam pedig a Kassa, Eger és Szendrő várai között fekvő Miskolc várába szálltam. E három várban német helyőrség volt. Szükséges volt, hogy hadaim számának híre tartsa vissza őket, és ne vállalkozzanak arra, amit könnyen végrehajthattak volna, mert amilyen állapotban voltunk, részükről a meggondolatlanság hatását keltette volna a meggondolatlan cselekvés. Főleg azért tartózkodtam Miskolcon, hogy kivárjam azokat a vállalkozásokat, amelyeket a merész ellenség megkísérelhet. Egyébként a tél, akármilyen szigorú is volt, nem akadályozta meg hadi sikerekben félmeztelen katonáimat..."

 

 

II. Rákóczi Ferenc

 

,,Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc (1676. március 27. - Rodostó 1735. április 8.) magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem. 1704-ben Gyulafehérvárott erdélyi fejedelemmé választották, és így ő volt az utolsó, aki betöltötte ezt a tisztséget. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a dux és princeps címeket kapta, amely ,,vezér és fejedelem" jelentésű és a magyar történetírás hagyományos értelmezése szerint ezzel megválasztották ,,a haza szabadságáért összeszövetkezett magyar rendek vezérlő fejedelmévé." 

Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, melyben a teljes állami függetlenséget próbálta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, aminek tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja, I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja, I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelmek voltak. Szabadságharca azonban nem érte elé a kívánt eredményt. A magyarság szemében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább, mivel a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni és végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett. A szabadságharc bukása ellenére megakadályozta az ország beolvasztását a Habsburg Birodalomba és a rendi alkotmány, ha látszólagosan is, de fennmaradt."

 

,,Jelmondata szállóigévé vált: Cum deo pro patria et libertate!

  Istennel a hazáért és szabadságért!)"

 

Rodostóban, Törökországban hunyt el, hamvait 1906-ban hazaszállították szeretett városába, Kassára. A sors furcsa fintora, hogy csak 14 évet nyugodhatott magyar földben...

 

 

A felkelés elején városunk 66 lovassal és 190 gyalogossal támogatta a harcot, ezen katonáink részt vettek Tokaj ostrománál, ahol 9 polgárunk életét vesztette. 1704. zord telén befagyott a legtöbb folyónk, így a Tisza és a Bodrog is, ezáltal Tokajt könnyedén, minden oldalról ostromolhatták a magyar erők. A németek szabad elvonulás fejében feladták a várat. Mint fentebb említettem, a fejedelem 1704 telének egy részét itt töltötte. Ekkor egy 11 mázsás sérült ágyút ajándékozott a városnak, melyből harangot öntettek az avasi templom javára. De megerősítette Nagy Lajos királyunk azon rendeletét, hogy a miskolciak a bükki erdőkből szabadon hordhatnak ezentúl is fát, tüzelésre, építkezésre, mész- és szénégetésre. Megváltotta továbbá Miskolc 2500 forintos adósságát is, ezt a Szendrői vár német kapitányától. Ennek konkrét rendezésére nem találtam adatokat a forrásokban. Ebben az évben egyébiránt 567 miskolci polgártársunk szolgált Rákóczi zászlaja alatt, hosszabb-rövidebb ideig. 

 

5905-roger-de-bussy-rabutin.jpgRabutin generális 

 

 

A közbiztonság sokat romlott Rákóczi regnálása alatt, íme egy vélemény abból az időből:

,,A megyén semmi törvényes rendelkezés nem folyt. A vidéki nép mind a városba menekült. Így Eger megvétele után, Terczy generális Miskolczon quártélyozott, ott egy gazdánál három-négy tiszamelléki gazda is szállva volt. Rákóczi alatt egész Borsodvármegye beborulva volt."

A fejedelem próbálta javítani a közbiztonságot rendeleteivel, nem tudom mennyire sikerülhetett ez neki. Bár mint később olvassuk a Rabutin esetnél, a város lakossága bátran kószált megyén belül, akkor csak nem lehetett olyan rossz a helyzet.

 

210px-ii_rakoczi_ferenc_manyoki.jpgRákóczi Ferenc legismertebb ábrázolása Mányoki Ádám által

 

1706-ban ismét városunkban szállásolta el magát a fejedelem. Rákóczi ekkor hajlott a békére, de csak azokkal a feltételekkel, amelyek biztosítják országunk szabadságát. A Habsburgok meghallgatásra sem méltatták az ajánlatot. A miskolci nép folyamatosan csatlakozott a szabadságharc zászlaja alá, januárban 55, márciusban 256, augusztusban pedig 277 polgárunk csatlakozott a különböző tábornokok csapataiba. Óriási számok voltak ezek akkoriban, ezekben az időkben Miskolc körülbelül 5000 lakossal rendelkezett. 

 

londoni-tuzvesz_1.jpgKép a nagy londoni tűzvészről. Miskolc ilyen lángokban állhatott.

 

Ennek a nagy hűségnek a híre eljutott a labancokhoz is. Történt 1706 augusztusában, hogy Rabutin generális parancsot kapott Kassa elfoglalására és megindult erős seregével Erdélyből. Előtte Károlyi Sándor Szolnoktól Egerig mindent felégetett azért, hogy nehezebb legyen Rabutin haladása. Ezt több forrásban is olvastam, vajon kerülő úton jött? Miskolcon minden takarmányt, élelmiszert, malmot elpusztíttatott, a kutakat betömette. Az ellenséges hadat kisebb-nagyobb rajtaütésekkel zavarta. Városunk lakossága tudta milyen sors várna rá, ezért inkább elmenekült Miskolcról.

 

 

Ónodi országgyűlés

 

,,1707. május 31. - június 22. A Rákóczi-szabadságharc tetőpontján, Ónod mezőváros közelében, a körömi mezőn megtartott kuruc országgyűlés. (...)"

Ezeket a fontosabb döntéseket hozták az országgyűlés ülése alatt:

,,(...) Törvénybe iktatták a Habsburg-ház trónfosztását, melyet fél évvel korábban, már a Szenátus rozsnyói ülésén elhatároztak. Megerősítették Magyarország és Erdély szövetségét. Kétmillió forint adót vetettek ki az országra, melynek fizetéséhez a nemességnek is hozzá kellett járulnia. (...) Bercsényi Miklós főgenerálist fejedelmi helytartóvá választották.(...)"

Tehát másodszorra mondták ki történetünk során a Habsburgok trónfosztását. Itt hangzott el Bercsényi Miklós szájából az azóta sokat emlegetett legendás felkiáltás is:

,,Eb ura fakó! József császár nem királyunk!"

 

A mi szempontunkból azonban a Turóc vármegyebeli követek lemészárlása az érdekes, azért is hoztam szóba az országgyűlést. Történt, hogy a rézpénz elértéktelenedéséről és a kétmilliós adóról volt szó. Ekkor emelkedett szólásra a két turóci követ, akik a fejedelem ténykedését kifogásolták. Ezt a jelenlévők zokon vették és az uralkodójuk védelmében a követekre rontottak, illetve a jelenlévő turóci Nemeskér is elagyabugyálták rendesen. Rakovszky a helyszínen életét vesztette, Okolicsányit másnap lefejezték. Rendeletet hozták arról, hogy Turóc vármegye zászlóját széttépetik, pecsétnyomóját összetöretik, tisztikarát fogságba vetik, a vármegyét pedig felosztják a körülötte lévő vármegyék között. Állítólag a ,,késői időkig'' e miatt az esemény miatt a szokott zöld helyett vörös posztóval lett bevonva a vármegye tanácstermének asztala.

 

 

,,1706. szeptember 17-én Rabutin a város alá érkezett és annak alsó végén tábort ütve, ötnapi pihenőt rendelt. Amikor a német és rácz csapatokból összeállított hadsereg észrevette, hogy a város üres, a malmok felgyújtva, a takarmányt, élelmiszert a lakosság elrejtette, tőből felforgatott mindent. Feltörték az elzárt házakat, pincéket, feltúrták a vermeket. Ami nem megenni, meginni, vagy könnyen elvinni való volt, azt tönkrezúzták, megsemmisítették. A pincék között és egyebütt lappangókat, akik tolvajkodni maradtak odahaza, leöldösték, többeket közülök elevenen megnyúztak, majd pénzzel, drágasággal, ruhaneművel, borral, búzával megrakodva, indulásra készültek. Az indulást megelőző este házról-házra, pincéről-pincére járva, szövétnekkel felgyújtották a várost, meghagyván a katholikus és a kálvinista templomot, harangokat és iskolát. Másnap aztán, mint akik dolgukat jól végezték, elvonultak Kassa felé..."

 

img_20180423_112051.jpgÖrömhegy, itt gyűltek össze a miskolciak a Tatárjárás után 

 

A városi lakosság Szendrő várához menekült, de arra a döntésre jutottak, talán ott még sincsenek biztonságban, ezért egészen Szögligetig menekültek. Októberben tértek vissza Miskolcra, de nem sokáig maradtak, mert Rabutin Kassa sikertelen bevétele után elindult visszafelé. Ismételten városunk elhagyására kényszerült a lakosság. Ám most csak Barcikáig jutottak el és mint kiderült, menekülésük hiábavaló volt, a generális seregével ezúttal elkerülte városunkat. Miután Rabutin elvonult, november 15. után kezdtek visszaszivárogni lakosaink. Ekkor sokan látva, hogy a császáriak mekkora pusztítást vittek véghez, inkább vidékre költöztek. A maradék lakosság a megmaradt református iskolában gyűlt össze, és egyhangúlag Váczy Andrást választotta főbírává. Ő azonnal intézett egy kérelmet a fejedelemhez, hogy tekintettel a helyzetre, városunkat mentse fel minden közteher viselése alól. 

 

to065rgy7716.jpgKuruc katona 

 

Érdekességként itt említeném meg, hogy állítólag városunkban temették el Rakovszky Menyhértet, és Okolicsányi Kristófot Turóc megyei követeket, akiket az 1707-es ónodi országgyűlés után/közben mészároltak le. Az avasi temetőben, a harangtorony mellett egy fehérmárvány sírkő töredéke volt látható sokáig, amit a népnyelv az ő nyughelyük jelzésének tulajdonított. 

 

 

Örömhegy

 

Nem Rabutin támadása volt az első eset, amikor Miskolc városának lakossága elmenekült, bár nem mentek ilyen messzire, ilyen távol a településtől a múltban. Pesty Frigyes gyűjtése során ezt találta Miskolcról és az Örömhegy elnevezéséről:

,,Közel a Diós győri koronai uradalomhoz tartozó Bikk erdős hegységhez, hova IV-ik Béla király idejében a' miskolczi lakosok menekültek a tatárok elől, kiknek eltakarodásuk után ezen a hegyen gyültek össze először öröm ünnepre 's ezért neveztetik Örömhegynek jelenleg szőlővel van beültetve."

 

 

A szabadságharc hátralévő ideje alatt is sokan szolgáltak Rákóczi alatt Miskolcról. Azonban ,,Rákóczi szerencsecsillaga 1708-ban a trencséni csatavesztéssel hanyatlani kezdett." Az utolsó áldozatot városunk 1710. augusztus 8-án hozta, ekkor a miskolci járás 3000 kenyeret, 25 mázsa vágómarhát, 230 köböl zabot, 18 szekeret adott a szükséges kaszásokkal együtt. Decemberben Eger elesett, utána Borsod vármegye is behódolt. 1711 februárjában már császári ezredes, nevezetesen de Thoss katonái masíroztak városunk utcáin. A szabadságharc elbukott, a népesség átalakulása visszavonhatatlanul folytatódott - a Habsburgot hathatós segítségével -, nemzetünk elindult legnagyobb tragédiája, Trianon felé...

 

 

 

Források:

 

uni-miskolc.hu

Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek

rfmlib.hu

Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata II.

Wikipédia

mek.oszk.hu

cotedor.tourisme.com

ungaria.realigvo.lv

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr3513851674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aurora86 2018.06.18. 06:44:50

Ha Erdélyből jött egy sereg, akkor az vagy Szolnoknál, vagy Tokajnál tudott átkelni a Tiszán. Mivel Tokaj magyar kézen volt, maradt Szolnok...

Kong.Kinga 2018.06.18. 10:43:47

kész csoda, hogy megmaradt az ország, mennyi ellen próbálta leuralni, megszállni... hogy maradt fenn az ország?
Erősek voltunk? vagy mindig alkudni kellett valamely másik országgal? egyik megszállásból, a másikba vergődtünk?
Ha meg épp senki, akkor magunkat?!

Reiman Zoltán 2018.06.18. 10:52:44

Sajnos területünk kétharmadát elveszítettük a folyamatos harcok alatt. A sok kisebbségből úgy lett többség, hogy az elhullott magyarok helyett különhonból kellett az ország népességét pótolni. Még a Rákóczi szabadságharc után is volt egy "kis tatárjárás", az borította fel végleg Erdélyben például a román magyar egyensúlyt. Előtte pedig a törökök"I el" az ország belső részét.

Géki 2018.06.18. 18:29:21

Érdekes, hogy még egy ilyen ember - fejedelmek utóda - sem merte koronás főként, megválasztatni magát.

hegecz25 2018.06.20. 02:30:52

@Géki:
nem volt meg neki a hatalma hozza. Mint erdelyi fejedelem is torvenytelen volt, mert a torok es az osztrak udvarnak is hivatalosan tamogatnia kellett volna, ami nyilvan nem tortent meg.
Probalt kibujni a kuruc gunyabol, de kulfoldon leginkabb csak a torvenyes uralkodoja ellen lazado parasztvezerkent volt ismert.