2018. júl 21.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán - egy mindent elsöprő szerelem története

írta: zolman
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán - egy mindent elsöprő szerelem története

Miskolcon nemcsak a városba lehet szerelmes az ember, ezt a helyiek jól tudják. Ezt egy ország is megtanulta a 20. század  közepén, ugyanis a magyar színésztársadalom egyik legnagyobb szerelme Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán nevéhez fűződött, akik Miskolcon ismerkedtek meg, az Ilyen nagy szerelem című darab első próbáján. 

 

64989_10150649163845340_720434589_n.jpg

 

 

,,1960 kora nyarán beteg lettem, érzelmi dolgok is gyötörtek, nem akart elmúlni a lázam, heteken át napi tizenhét órát feküdtem s csak nagyon lassan lábadoztam. Eljött az ősz, úgy látszott októberben már színpadra léphetek. Ottó bátyám - aki akkor Miskolcon volt színigazgató, s aki se ezelőtt, se ezt követően mint színigazgató nem tartott velem kapcsolatot - ebben a kivételes esetben úgy érezte, segítenie kell, hívott, menjek le vendégszerepelni Miskolcra. Pesten már játszottam az Ilyen nagy szerelem című darab női főszerepét, Ottó hívott, játsszam el Miskolcon is. Nagyszerű partnerem lesz, mondta, Latinovits Zoltán.

Leutaztam. Beálltunk a helyünkre, kezdődött a próba, függöny fel, fésülöm a hajam, tőlem jobbra - emlékszem: tőlem jobbra - ő fekszik az ágyban és úgy kezdődik a jelenet, hogy ő megszólal és azt mondja nekem: Lida! Odakapom a fejem, ránézek - és akkor itt megállt a próba, mert én egész egyszerűen nem tudtam folytatni. Mert saját szemem nézett vissza rám."

 

5_12.jpg

 

Aznap este eljátszották az előadást és ők szinte megbabonázva jöttek le a színpadról. Belevetették magukat a miskolci éjszakába. Egész éjszaka beszélgettek, jól szórakoztak. Zoltán hazakiserte Évát, majd ő is hazatért. Miskolc egy legendás szerelmet teremtett.

 

 

Ruttkai Éva (született Russ, 1927-1986)

 

,,Vezetékneve egyes forrásokban: Ruttkay. Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész. Ruttkai Ottó és Ruttkai Iván testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa."

Erzsébetvárosban született, Russ Márk Miklós és Podrabski Emma gyermekeként. Anyja tiroli származású volt, apja Szegeden nevelkedett. Három éves korában szerepelt először színpadon. A kor egyik leghíresebb színésznője, Makay Margit tanította a mesterségre. 

1945-ben került a Vígszínházba. Alig három hónap múlva A hattyú című vígjáték főszerepével debütált a színpadon. 1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színház tagja. Ekkor szerettek egymásba Gábor Miklóssal, akivel 1950-ben össze is házasodtak, majd 1953-ban Júlia nevű lányuk született.

1951-ben visszatér a Vígszínházhoz, melyhez élete végéig hű marad. 1960-ban Miskolcon vendégszerepelt, ekkor találkozott Latinovits Zoltánnal, akivel örökre összekötötték életüket. 

1984-ben súlyos beteg lett, 1986-ban hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

 

Másnap reggel a színésznő hazaindult Pestre. A bátyja és a felesége búcsúztatta a Tiszai pályaudvaron. Latinovits sehol... Hiába kereste. Már éppen elhelyezkedett az ülésében, amikor feltűnt a kupéban a színész.

,,Az élet tud olyan lenni, mint a mese. De annak ára van. Nem lehetsz latolgató, meg fukar. Fél hétkor néztünk a miskolci tükörbe, és attól kezdve minden premier napján fél hétkor virágcsokrot kaptam tőle olyan gyönyörűséges sorok kíséretében, amelytől megemelkedik, aki kapja."

 

3185f5250cb7dc499b32c9a34f366b9b.jpg

 

,,Bejött hozzám ziláltan, csapzottan a kupéba. Hatvanig jött velem, sírt, könyörgött, térdre borult, és én még mindig nem vettem komolyan. Tetszett, szimpatikus volt, hatással is volt rám, még mindig nem éreztem azonban, hogy viszont tudnám szeretni, és az ő érzéseiben sem tudtam igazán hinni. Mondtam, szálljon le, adtam neki pénzt, hogy vissza tudjon utazni a következő vonattal. Ott állt a peronon, és egészen hunyorogva, zavartan, szinte kiszolgáltatottan kereste a vonatát. Ez az a pillanat, amibe még mindig belesajog a szívem: ez a hunyorgás, ez a riadtság... ez volt az a pillanat, amikor egyszer csak halálosan beleszerettem. (...) Mikor Pesten leszálltam a vonatról, Miklós várt, és akkor én rögtön megmondtam neki, hogy szerelmes vagyok."

Pedig Latinovits tartott a közös munkától, a megismerkedésüktől pedig egyenesen rettegett. Éppen ezért tett egy fotót az éjjeliszekrényére Ruttkairól, hogy még a találkozásuk előtt hozzászokjon a színésznő vonásaihoz. Hozzá is szokott olyannyira, hogy végleg rabul ejtette a szívét.

 

e1d745dd435caafe3caaa3dd0b3b4d61.png

 

Kevesen gondolták volna, hogy Ruttkai otthagyja férjét, Gábor Miklóst a Latinovitshoz fűződő érzelmei miatt, mégis ez történt. Pedig 1953-ban még lányuk is született, igazi álompárnak számítottak színész berkekben.

Először este fél hétkor néztek egymás szemébe a színpadon. Ennek emlékére Zoltán, Éva minden egyes premierjén - a következő 16 évben -, fél hétkor virágcsokorral köszöntötte szerelmét.

 

 

Latinovits Zoltán (1931-1976)

 

,,Jászai Mari-, Balázs Béla-díjas és posztomusz Kossuth-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: ,,a Színészkirály." Féltestvérei: Bujtor István, Balázs Béla-díjas színész, Frenreisz Károly, Kossuth-díjas zenész."

1931-ben született Budapesten. Apja Latinovits Oszkár földbirtokos, anyja Gundel Katalin a legendás vendéglátós Gundel Károly lánya. Apja nem sokkal születése után elhagyta őket. Anyja 1941-ben Frenreisz István orvoshoz ment férjhez. 

Különleges környezetben nevelkedett a Gundel család szárnyai alatt két (fél)testvérével. 1949-ben érettségizett az Állami Szent Imre Gimnáziumban. A gimnáziumban a Dózsa György című drámát adták elő az önképzőkörrel. Epizódszerepet játszott, a színpadnak háttal, beszédhibásan, lámpalázasan szerepelt, az előadás után furcsa módon a jelen lévő Bajor Gizi mégis színészi pályára bíztatta. 

1962-ben asztalostanonc, majd hídépítő munkás, de nemsokára építészmérnöki diplomát szerez a Budapesti Műszaki Egyetemen.

1956-ban Debrecenbe szerződik segédszínésznek, 1959-ben Miskolcra kerül. Itt ismerkedik meg Ruttkai Évával. Színészi pályáján ismét Debrecen, majd 1962 és 1966 között a Vígszínház következett. Kis kitérő a Tháliában (1966-1968), majd ismét a Vígszínház. 1972-ben Veszprémbe szerződik. 1974 és 1975 között az Irodalmi Színpad tagja. 1976-ban a Fővárosi Operettszínházban szerepelt utoljára. 

,,Latinovits Zoltán modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte. Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg kivételes találékonysággal, alázatos, tiszta alakításokkal."

,,Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok." - mondta magáról.

Fájdalmasan fiatalon, 1976. június 4-én tisztázatlan körülmények között Balatonszemesnél a vonat halálra gázolta.

 

 

Különleges szenvedély volt a szerelmükben. Latinovits nehéz ember volt, a végletek embere, sokszor mély depresszióba esett, ráadásul halálosan féltékeny volt Évára és sokszor önbizalomhiányban is szenvedett. Rettegett attól, hogy szíve választottja visszamegy volt férjéhez.

,,Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő."

 

img_20180630_221020.jpg

A Miskolci Nemzeti Színház manapság

 

Sajnos gyermekük sosem született, Éva nem szeretett volna többet. Bagó nevű kutyájukat viszont fiukként szerették. Szenvedélyük nem lankadt, folyamatosan szerelmes levelekkel árasztotta el Ruttkait a ,,Színészkirály".

,,Érzékenységét különleges, lélek mélyére hatoló kisugárzását József Attiláéhoz hasonlítják, gyakorta vonnak párhuzamot a színészkirály és a költőóriás  halála között."

,,Anyám nem tudta hinni, elfogadni, hogy Latinovits Zoltán öngyilkos lett. Úgy tudjuk, nyugtatók hatása alatt állt, s ahogy gyermekkorában gyakran tette, fel akart ugrani a vagonra, hogy azzal menjen az állomásig. Ezúttal azonban elvétette. Bizonyított, hogy a negyedik és ötödik kocsi között próbálkozott. Aki véget akar vetni az életének, általában a vonat elé ugrik."

 

3383479.jpg

Ruttkai Ottó

 

Latinovits halála után a színésznő minden nap meggyújtott egy gyufaszálat az emlékére, majd elfújta, illetve volt egy óra a lakásban, amely mindig fél hetet mutatott. Tíz évvel élte túl szerelmét, de többé nem volt ugyanaz az ember, komorabb, csendesebb lett, elment az, akit a világon a legjobban szeretett... 

 

Persze a leírt dolgokban sok helyen ellentmondásba ütköztem, a legtöbb forrásban említett verziót írtam le az egyes eseteknél, illetve a színésznő visszaemlékezéseit igyekeztem alapul venni elsősorban. 

 

Források:

 

nlcafe.hu

borsonline.hu

femina.hu

Legendák, anekdóták, emlékek - A miskolci színjátszás történetéből című könyv

Ruttkai Éva: Parancsolj velem, tündérkirálynő!

szeretlekmagyarorszag.hu 

Wikipédia

stylemagazin.hu

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán oldal, Facebook

pinterest.com

blikk.hu

port.hu

Szólj hozzá

Mini