,,Egy és két óra között a halál és pusztulás angyala megérkezett" - az 1878-as miskolci árvíz borzalmai
2018. augusztus 31. írta: Reiman Zoltán

,,Egy és két óra között a halál és pusztulás angyala megérkezett" - az 1878-as miskolci árvíz borzalmai

140 éve, a mai napon történt Magyarország legtöbb halálos áldozatot hozó természeti katasztrófája, a miskolci árvíz. Miskolcot óriási kár érte, a várost szinte teljesen újjá kellett építeni. 

 

img_20180710_194915.jpg

Nagy torlasz a Szinván  

 

,,Miskolcz bájos természeti fekvése, mintha történetének képet is rajzolná élénk. Az Avas hegyről, melynek lábainál terült el a város, - széttekintve, balról a Bükk sötétlő rengetegei aljában Diósgyőr, királyi várának romjaival, a messze századok szenvedéseinek és küzdelmeinek emlékeként áll. A másik oldalon, mint a biztató, reményteljes jövő jelképe, zöld rétek és ringó aranykalászok között a Sajó ezüst szalagja siet a napsugárözönben uszó rónaság, délibábos, sejtelmes messzeségibe." - gyönyörű, nem?

 

fb_img_1531244614848.jpg

 

A nagy árvizet megelőző időszakban is érték városunkat természeti és egyéb csapások. Jelesül 1843-ban a nagy tűzvész, 1848/49-ben a forradalom és szabadságharc okozott nehéz éveket a miskolci polgárok számára. 

Ráadásul az utóbbi 140 évet megelőzően rengeteget küzdött az időszakosan jelentkező árvizekkel is. A Szinva és a Pece több ága futott keresztül a városon, ezért lépten-nyomon hidakkal, gázlókkal, zúgókkal találkozhatott Miskolc polgára. Ez a két patak, és ezek több ágra szakadt mellékerei megkeserítették életüket. Egyszer áldás, - az éltető erő -, egyszer átok, azaz a romboló energia. A város helyzeténél fogva egy keskeny völgyben helyezkedik el, és bizony a hegyekből lezúduló csapadék itt tombolta ki magát évszázadok óta. Gyakorlatilag a Bábonyibérc és az Avas-hegy között összeszorul városunk, ez a szoros, ez a szűk völgy volt az egyik okozója sok más mellett - például a szabályozatlan  sok ágra szakadó kanyargós medrek, illetve a malmok és egyéb építmények, épületek mellett - a nagy miskolci árvizeknek.

 

fb_img_1531245219498.jpg

Miskolc látképét 1840-ben, Ludwig Rohnbock metszetén

 

A Szinva és a Pece az ezt megelőző évtizedekben is rombolt városunkban. Nézzük ezeket évekre lebontva:

1778-ban komoly károkat okozott a Szinva Miskolcon. 1788-ban a Szinva és a Pece együttesen 13 156 rénes forint kárt okozott. Volt több vaklárma is árvízzel kapcsolatban, mint ezt majd később is tapasztaljuk. Például 1813-ban a miskolciak körében elterjedt, hogy a Hámori-tó gátja átszakadt, ekkor az emberek fejvesztve menekültek fel az Avasra. Azonban a nagy ijedtség alaptalan volt. 1823-ban a Szinva ismét tombolt, elöntötte a házakat és az utcákat is. 1825-ben a Pece háromszor áradt ki, megkeserítve ezzel a miskolciak életét. 1827-ben ismét a Pece okozott kellemetlenségeket. 1835-ben ismét a Pece dúlta fel városunkat, 1837-ben pedig a Szinva pusztított városunkban. 1845 pedig "nagy" árvízként került be Miskolc történelemkönyvébe. Mintegy húsz ember lelte halálát a katasztrófa során és hatalmas anyagi károkat is okozott. Még egy évvel később is látszottak a pusztítás nyomai településünkön. 1846-ban a Pece, 1853-ban a Pece és a Szinva áradt ki, 1855 májusában a Szinva, augusztusában pedig a Pece keserítette meg a városi polgár életét áradással. Ezek közül azonban egyik sem mérhető az 1878-ban dühöngő árvíz méreteihez. 

 

fb_img_1531244491117.jpg

 

Idézzük Hoitsy Pál beszámolóját a vihar keletkezéséről a Vasárnapi Ujságból.

,,Mérsékelt égövek alatt magok a természet erői is  sokkal enyhébb tüneményeket hoznak elő, mint a minőket hasonló körülmények között akár a magas sarkokon, akár az egyenlitő közelében észlelni lehet. Ez az egy körülmény is elég arra, hogy a vészes orkánt, mely Miskolcz s néhány más városaink felett 1878. aug. 30-31 én elvonult, ne tartsuk helyi keletkezésü szélnek, mely vállára véve a közép tengertől jövő felhőrétegeket, elszállitja azokat oly tájak fölé, hol a hüsebb levegő nagyobb mennyiségben süriti meg páráikat, hogy mint esőcseppek aláhulljanak. (...)

Alighogy egy pillantást vethettem az egész tünemény lefolyására, látnom kellett, hogy ez nem közönséges szélvész vagy zivatar, hanem ez azok közé az aequatorális tengerekben gyakrabban előforduló ciclonikus förgetegek közé tartozik, melyek kiterjedésük nagysága szerint majd orkánoknak, majd meg tornadoknak s trombéknak nevez a tudomány s melyeknek gyűjtő nevét más hiányában én a hazánk némely vidékén divó ,,vihador" szóval iparkodtam kifejezni, noha ez közönségesen ,,zivatar" helyett használtatik."

 

img_20180710_195635.jpg

A Berlini Magyar Egylet levele Miskolc városának szóló felajánlásáról

 

Hoitsy úr szerint a "vihador" Észak-Afrikában keletkezett, Szicílián keresztül a Brit-szigetek felé tartott, majd Franciaországban dühöngött, és Németországon át érkezett hazánkba. És ha már megérkezett, tombolt, rombolt, pusztított emberéleteket követelt. 

 

fb_img_1531244485983.jpg

 

Álljon itt egy hiteles szemtanú elbeszélése helyettem a viharról, Gyöngyösy Sámuel református lelkész tollából. Azért választottam Sámuel urat, mert az ő elbeszélése tűnik nekem a leghitelesebb beszámolónak arról, hogy mi történt azon a szörnyűséges éjjelen.

,,Augusztus harminczadika nem sokat különbözött más nyári napoktól; a megsürüsödött és villanynyal telt levegő tikkasztólag hatott a szervezetre, leverőleg a kedélyre; a nagy hőség legfölebb is erős záporesőre, vagy égi háborura engedett következtetni.

 

31907381_1948128845220326_1074523344839114752_o.jpg

Az árvízi emlékmű Gárdos Aladár alkotása

 

Közelgett az éjfél, és tizenegy óra után, mint sülyedő hajóról a vészlövés, eldördült a vastag fellegek serkentő ágyúja; tompán, morogva, kiterjesztett fekete szárnyakkal közeledett a pusztulás angyala, - az egymást pillanatonként fölváltó villámok tűzében azt lehetne gondolni, hogy az egész légkör meggyuladt. 

(...)

A vihar éjfél után elvonult, a morgás elcsendesült, az ég fáklyái kialudtak, s csak távoli halványuló fényök vetődött néha-néha vissza a koromsötét égre, mely borzalmasan terűlt el az alvó város fölött. Az emberek hálát adva Istennek, lenyugodtak ismét. (...)

 

img_20180711_172447.jpg

 

Miskolcz (..) oly szerencsétlen fekvésü város, hogy a közelebb eső apróbb völgynyilásokat nem számitjuk is, három nagyobb völgynek a hegyekből lerohanó vize egyesül határain, melyek ily nagyobb mérvü felhőszakadás idején a Szinva és Pecze árkát azonnal betöltik; sőt mivel a szabályozatlan, jobbra-balra kanyargó medrekben, a szerencsétlen malmok által is feltartóztatva, a tóduló árnak rendes lefolyása nem lehet. (...)

A város lakói közül kevesen maradtak ébren a vihar elvonulása után; csak itt-ott őrködött egy-két családapa, midőn egy és két óra között a halál és pusztulás angyala megérkezett. Zugva, bőgve hömpölygött elő a völgyekből a roppant áradat, utjában fölszakgatva a talajt, fölszedvén minden szemetet, szennyes iszap és keverékké sürüsödött; mindjárt a legelső házakat nagy erővel rohanta meg, vagy elsodorta, vagy ledöntötte; bezuzta az ablakokat, kivetette sarkaikból az bezárt ajtókat, menekülésről máshova szó sem lehetett, csak a padlásokra, vagy háztetőkre; szalmaszálhoz kapkodó menekűlés volt ez is csupán: a tomboló ár nekidőlt a gyenge alkotmánynak, feldöntötte, elsodorta a házat is, a tetőt is, a menekülőket is. 

 

img_20180709_100945.jpg

Simor János hercegprímás, esztergomi érsek levele Soltész Nagy Kálmán polgármester részére

 

A rohanó viztömeg csakhamar a derékhad megérkezése után perczenként fel métert is növekedett. Midőn az első házak lakóinak vészkiáltása keresztül csengett a hullámok moraján, már a távolabbi házak is vizben állottak. Nemsokára irtózatos zaj vegyült a bábok zugásába; menekülők segélykiáltása, fuldoklók halálhörgése, az ostromolt épületek recsegése, az összedőltek zuhanása, az állatok orditása.

Midőn a vészharang megkondult, egy még néhány óra előtt virágzó városban 2185 család küzdött a halállal."

 

fb_img_1531244536940.jpg

A Széchenyi utca árvíz utáni állapota

 

Gondoljunk csak bele, hogy a vihar elvonul felettünk, megnyugszunk - és nyugodtan fordulunk a másik oldalunkra -, majd egyszer csak a semmiből tör ránk az ár. Alig éjfél után vagyunk és minden teljesen sötét, olyannyira, hogy semmit nem látunk. Sokan csak akkor vették észre a veszélyt, amikor már kifordította a családot a víz az ágyból. Aki nem tudott elmenekülni hirtelen, vagy nem tudott felmenni masszívabb háza tetőterébe, tetejére, azt a biztos halál várta. Mégis szerencseként kell említenünk azt, hogy amilyen gyorsan emelkedett a víz, olyan gyorsan le is apadt, ezzel sok száz embert mentve meg a biztos haláltól. Ugyanis sokan valamibe kapaszkodva, vagy a saját háza tetőterében, esetleg a tetején, már csak egy talpalatnyi földön áldogálva várta a vész elmúltát. Az ár erejére jellemző az is, hogy egy-két kivételtől eltekintve az összes Szinva és Pece hidat elsodorta. 

 

 

 fb_img_1531244432781.jpg

 

,,Tövestől kitépett óriás jegenyék, százados füzfák halmazai, elpusztitott virág- és gyümölcsös kertek romjai fölött, összedőlt házak, szétrombolt keritések közé jutunk s nem tudjuk, hol volt a ház, hol az utcza; félmeztelen, átázott didergő emberek czipelik iszapos rongyaikat száraz helyekre, összetört butorok egyes darabjait huzgálják, hanyják ide s tova. (...)

Minden egy felismerhetetlen keverék; bársony, selyem, vagy közönséges kelme-e az, ami előkerül, föl nem ismerhető; miként a halálban egyenlővé lesz mindenki, porrá és hamuvá: a vizáradat iszappá gyúr mindent. A gazdag az iszapban keresi aranyát, ezüstjét és bársonyát; a szegény is ott keresi ócska rongyait. Rettenetes egyenlőség!"

 

img_20180710_200850.jpg

Fiume városa is küldött adományt Miskolc részére

 

Borzalmas olvasni a beszámolókat, nagyon megrázó, részletes leírások állnak rendelkezésre, jól dokumentálták a jelentéseket. Ezek szerint mindenhol rombolás nyomait láthattuk a városban, akármerre is tévedtünk. A főutca burkolatában hatalmas lyukak tátongtak, egyes helyeken a burkolatot magas torlasszá emelte az ár. A pincék megteltek vízzel, a rengeteg áru mind megromlott. Ha valakinek maradt pénze munkásra, az 3-5 forintot is elkért naponta egy kis munkáért. Szétszakított családok keresték napokig egymást, hátha mégis megmenekültek szeretteik. A város majorságában hordták össze az áldozatokat az északi részen - ez a mai Tűzoltóság környékén volt -, a Kálváriához került pedig az, aki a déli végen lelte halálát. Akit sikerült azonosítani, annak a lábára kis címkét kötöttek nevével ellátva. Különösen megrázó annak a pincelakás mentésének, szivattyúzásának leírása, ahol mind a 13 lakos egytől egyig a vízzel megtelt pincében lelte halálát. Borzalmas!

 

fb_img_1531244384207.jpg

 

,,az utczákon bár merre járt-kelt az ember, mindenütt hasonló jelenetekkel találkozott: itt egy-egy katonát hoznak vállaikon társaik, akik részint meglepve az ár által, menekülni már nem voltak képesek, részint embertársaik mentése közben sodortattak el; - amott egy fehér szekér, melynek hirtelenjében összeszegezett deszkaoldalai vannak, egy rakás egymásra hányt ember- s gyerekhullát viszen, legfelül egy kis gyermek látható, megmeredt kezecskéi ki vannak terjesztve. (- szívfacsaró beszámoló ez, a szerk.)

Ilyeneket láttunk Miskolcz vészborított utczáin mindenütt 1878. aug. 31-én."

A nem összedőlt házakon látszottak a legmagasabb vízállás "vonalai." Rengeteg helyen magasabb volt a víz, mint az ajtók, ablakok felső részei, illetve sok helyen az eresz tetejétől, sőt majdnem a tetőtől is. Némely helyen pedig az 5-6 méteres magasságot is elérte. 2185 család küzdött itt az életéért. Kevesen voltak azok, akiknek családjában nem volt semmilyen tragédia.

 

fb_img_1531244416573.jpg

A Toronyalja utca, háttérben az avasi templommal

 

2182 ház rongálódott meg, ezekből 698 lakhatatlanná vált. Az 1878. augusztus 31. hajnalán érkező árvíz 277 - a környékbeli településeken történt  haláleseteket  beleszámítva 400(!!!) - áldozatot követelt. Az épületekben 471 849 forint, ingóságokban 508 341 forint, árukban és állatokban 759 581 forint kár esett. Ez összesen 1 739 771 forintra rúgott. 

Hamarosan megérkeztek az első felajánlások az ország minden részéről. Pénz, fizikai munkások, bányamunkások, katonák, rendőrök. 

 

img_20180803_181132.jpg

 

Szerencséje volt Miskolcnak, hogy olyan kiváló polgármestere volt abban az időben mint Soltész Nagy Kálmán. A városi képviselőtestület megválasztja és tejhatalommal ruházza fel a vészbizottságot. A bizottság élén természetesen Soltész Nagy Kálmán állt. Bódogh Albert megyei főorvossal kezdi meg működését az egészségügyi alosztály. Az építészeti alosztály Czakó Lajos királyi mérnökkel az élen kezdi meg munkáját. Az élelmezési bizottságnak óriási feladat jutott. Napokon keresztül százaknak osztják a beérkezett élelmeket. A torlaszokon dolgozik mindenki. Feltűnik Horváth Lajos országgyűlési képviselő, de Mihalovits Sándor rendőrkapitány is. Működtek a szivattyúk szüntelenül, takarították az iszapot is, mely mindent beborított.

 

img_20180710_194849.jpgA Veres-híd utca egy része, háttérben a minoriták temploma

 

A Sajó partja érdekes látványt nyújt. A kereskedők itt mossák tisztára áruikat, ruháikat és a szántóföldeken szárítják. Ezután próbálnak túladni rajtuk az országút mentén, rögtönzött vásár - vagy inkább ócskapiac - létesült itt.

Körülbelül 1300 család részesült segélyben valamilyen formában. ,,A legmagasabb osztályba esők 300 forintot kaptak." - azonban ez nem igaz, ettől jóval nagyobb értékű segélyről is olvastam. Az éhezők segítségére sietett Borsod megye is. Munkásokkal, száz meg száz élelmiszerrel megrakott kocsival jöttek az adományok. A városban 3000 katona dolgozott.  

 img_20180710_201441.jpg

 

Szeptember másodikán óriási pánik lett úrrá a lakosságon, szerencsére alaptalanul. - A Taj - a Hámori-tó régi neve - átszakadt! - kiabálták a "felülről" jövők. Az alvégiek a Sajótól rettegtek - ami alapból képtelenség, ugyanis a víz nem folyik felfelé. Egyes feljegyzések szerint azonban néhány helyi azt kiabálta, hogy már a mindszenti paplakban van, ezért mindkét "vég" az Avasra futott.

Szeptember 27-én viszont megismétlődött az egy hónappal korábbi eset. A víz sok helyen ismét a házakban volt. A katasztrófát egyrészt azért kerülte el városunk, mert a Szinva meder tiszta volt, így a víz akadálytalanul folyt le, másrészt pedig a Pece árhulláma előbb folyt le, mint a Szinváé. Pedig nagyobb vízállást mértek a vasútnál, mint augusztus 31. borzalmas éjszakáján... 

 

soltesz_nagy_kalman_1902-16_1.jpg

Soltész Nagy Kálmán Miskolc polgármestere

 

Az eset után a város újjáépítése, a Szinva és a Pece szabályozása lett a legfontosabb feladata a város irányítóinak. Az újjáépítés során sok adomány és gyűjtés érkezett városunk javára, de közel sem annyi, mint Szeged részére egy évvel később, amikor az alföldi várost szinte teljesen újjáépítették az őket sújtó pokoli árvíz után.

 

 

Források:

 

Bodovics Éva Judit: Árvízi hangok. Az 1878-as miskolci árvizet megélt személyek történetei.

Bodovics Éva Judit: Árvíz a városban - árvíz a sajtóban. A miskolci (1878) és a szegedi árvíz (1879) verbális narratívái a Vasárnapi Újságban

Bodovics Éva: Árvizek és árvízvédelem Miskolcon a 19. század második felében

Dr. Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.

Vasárnapi Ujság 1878. 38. az. - A Miskolczot elpusztitott vihador

Wikipédia

minap.hu

Horváth-Marjalaki-Valentiny: Miskolc 

A Miskolc a múltban csoport képei

BAZ Megyei Levéltár IV. 1923 4. doboz

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7.

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1014102809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2018.09.02. 12:35:08

Érdekes volt, köszi.