A diósgyőri labdarúgócsapat hatszor játszott kupadöntőt az elmúlt több mint egy évszázados története során. Ebből kettőt sikerült megnyernie a vasgyári tizenegynek, négyszer azonban vesztesen hagyták el a pályát. A két kupagyőzelemről és az azt követő döntőkről - 1981, 2014 - elég sokan, sokszor írtak már, az első kettőről azonban kevesebbet tudunk. Most az 1942-es "döntőzést" vesszük górcső alá.
Fotó: Észak-Magyarország
Az 1941/42-es bajnokságban volt az első alkalom, amikor a piros-fehérek a "mennyország közelébe" kerültek a Magyar Kupa küzdelmei során. Négy mérkőzést kellett megnyerniük azért, hogy a végén jogot nyerjenek a kupa megnyerését eldöntő mérkőzésre.
- Kispest (o) 8-2
- BSZKRT (o) 5-1
- Kolozsvár 5-3
- Újpest (s) 6-3
Az elődöntőt Budapesten, a MOVE-pályán játszották. Ezen a meccsen az Újpest csapatát 6-3 arányban sikerült legyőzni, ezzel jogot nyert a DiMÁVAG a másnapi fináléban való részvételre. A másik ágon a Ferencváros az SBTC-t múlta felül. Szoros mérkőzés volt, a meccs végén egy Diósgyőr szurkoló csalódottan sóhajtott fel a lelátón:
,,Milyen kár, pedig szívesen végignéztem volna egy örök rangadó előmérkőzést..." - Nemzeti Sport 1942. június 30.
1942. Június 29-én került sor a döntő mérkőzésére, szintén a MOVE-pályán. A zöld-fehérek az előző napi gyengébb játék után sajnos nagyszerű napot fogtak ki ellenünk.
DiMÁVAG - Ferencváros
2-6 (0-2)
MOVE-pálya, 18 000 néző. V: Égner Károly.
DiMÁVAG: Gáspár - Soós, Felföldi - Bohus, Túrán, Bartha - Füzér, Zörgő, Kertész, Fazekas, Turbéki. Edző: Csapkay Károly.
Ferencváros: Csikós - Tátrai, Lázár - Sárosi, Polgár, Nagy - Lukács, Füstös, Jakab, Kiss, Kiszely. Edző: Dimény Lajos.
Gólszerzők: Kiszely az 5., Jakab a 8., Turbéki az 51., Fazekas a 60., Lukács a 65., Kiss a 75., Jakab a 81., Füstös a 84. percben.
Az első félidő 2-0-ás ferencvárosi vezetéssel zárult. Talán más lett volna az eredmény, ha 0-0-nál Turbéki gólját érvényesnek találja Égner sporttárs. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a félidő vége előtt a zöld-fehérek harmadik gólját sem adta meg les címén a játékvezető.
Sőt a sípmester a félidőben bent járt a vasgyári öltözőben és nyugodtabb játékot kért a fiúktól.
A második félidő elején nagyszerűen játszott a DVTK és a 60. percben egalizálta az állást, Turbéki, illetve Fazekas révén. Sajnos ezzel el is lőttük az összes "puskaporunkat", a hátralévő időben a fővárosiak még négy gólt juttattak Gáspár kapujába.
A mérkőzés után a Diósgyőr óvott, mert Égner játékvezető négy perccel korábban vetett véget a mérkőzésnek. Az óvást elutasították, de valljuk be, sok esély nem lett volna az egyenlítésre az alaposan elfáradt piros-fehéreknek.
A vereség ellenére a Corinthian kupa - a legjobb amatőr csapat - védői lettek.
Lelátói hangulat az Újpest elleni elődöntőn. A cikk az 1942. június 30-ai Nemzeti Sport újságból származik
,,A DVTK 50 éves jubileumára, 1960. június 12-re megjelent, Labdarúgás nevet viselő kiadvány nyomán –, az eredeti interjúban közölt pontatlanságok javításával – olvashatják az alábbi visszaemlékezést a Corinthián-serleg megszerzéséről:
,,A II. világháborút megelőző években kiesés rendszerben rendezték meg a Magyar Kupa küzdelmeit. A kiírás értelmében a győztes csapat elnyerte a Magyar Kupát, a legjobban szereplő amatőr együttes, a Corinthián-serleg tulajdonosa lett. Az 1942. június 28-29-én megrendezett küzdelmekről beszélgettünk Soós Györggyel, az MMTE edzőjével, az akkori csapat középhátvédjével.
– Milyen összeállításban játszott a DiMÁVAG akkor?
– A Péter-Pál napjára kiírt elődöntőn az Újpesttel, a döntőben a Ferencvárossal kellett megbirkóznunk. E két találkozón a következő játékosok játszottak: Gáspár, Bohus, Turán, Felföldi, Barta, Füzér, Kertész, Fazekas, Turbéki, Zörgő és én. Először az Újpest ellen játszottunk. A 20. percben már 3:0-ra vezetett az Újpest. A szünetig 3:2-re feljöttünk, a második 45 perc viszont a miénk volt. Nagy hajrát vágott ki a csapat, és Turbéki (3), Fazekas (2) és Füzér góljaival megfordítottuk az eredményt, 6:3-ra győztünk!
– És a döntő?
– Azt másnap játszottuk a Ferencváros ellen. Kissé fáradtak voltunk és a zöld-fehérek megérdemelten győztek 6:2-re. Így azután ők nyerték meg a Magyar Kupát és miénk lett a legjobb amatőr csapatnak kijáró Corinthián-serleg. Megmondom őszintén, nagyon örültünk ennek az eredménynek.
– Hogy szerepelt ebben az időben a DiMÁVAG?
– Hogy a csatársor mire volt képes, azt bizonyítja ismét egy Újpest-találkozó, amely 1940-ben volt a Megyeri úton. Félidőben 4:0-ra vezetett az Újpest. Mindenki lefutottnak vette a mérkőzést. És a második 45 percben mi rúgtunk 4 gólt. A találkozó végeredménye 4:4 lett. Ezen a mérkőzésen a nagynevű Zsengellér és Szusza játszott jól az újpestiek közül. A népszerű edző egyébként azt is elmondotta, hogy a csapat a labdarúgás mellett kitűnően énekelt, s a dalokat Fazekas, a középcsatár kísérte szájharmonikával...” - forrás: Észak-Magyarország javított interjúja.
Azért érdekes ez az interjú, mert Soós és a Nemzeti Sport is másképpen emlékszik az Újpest elleni elődöntő eredményének kialakulására. A sportlap szerint 0-1, 1-1, 1-2, 2-2, 2-3, 3-3, 4-3, 5-3, 6-3, így alakult a mérkőzés, Soós szerint a lilák 3-0-ra vezettek ellenünk és úgy sikerült a fordítás.
Fotó: tempofradi.hu
Csapkay Károly a DiMÁVAG edzőjének nyilatkozata a mérkőzés után: ,,- Néhány játékosunk szív nélkül játszott, a győzelemhez pedig 11 ember lelkes, odaadó játéka kell." (Nemzeti Sport, 1942. június 30.)
Némethy Imre a DiMÁVAG elnöke: ,,- A Ferencváros jobban játszott. A mieinknek, úgy látszik - sok volt az egymásutáni két mérkőzés." (Nemzeti Sport, 1942. június 30.)
A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1942. július 2-ai számából
×
Ismerkedjünk meg pár játékossal a csapatból, vajon kik játszottak ekkor a DiMÁVAG-ban? A második NB1-es szezonját töltötte ekkor a csapat a legmagasabb osztályban, a szezon végén a nyolcadik helyen végeztek. Érdekesség, hogy ebben a szezonban egyik mérkőzésen sem tudott minket legyőzni - idegenben 2-2, itthon 3-2 - bajnoki mérkőzésen az FTC. Ekkor mutatkozott be Károlyi József az NB1-ben, illetve a diósgyőri futballisták közül - Berecz István után másodikként -, Füzér János ekkor játszott először a magyar válogatottban.
Turbéki István (1922-1996)
,,A diósgyőri futballtörténet kiemelkedő szereplője. Labdarúgó pályafutása elején - még 18. születésnapja előtt - mutatkozott be a legmagasabb bajnoki osztályban. 1940. szeptember 22-én a Szolnok elleni 4-1-es győzelmet szerzett DiMÁVAG csapatában a csatársorban bal oldalán - Fazekas, Berecz, Füzér és Barna ostromolta az ellenfél kapuját. Már első fellépésen is gólt ért el. Később, több mint négy éven át Csapkay, Tomecskó, Wetzer edzők és a közönség kedvence. Perecesről jött Diósgyőrbe, majd 1945 tavaszán távozott a szintén NB1-ben érdekelt MTK együtteséhez. A fővárosban, egy bajnoki évben, igen eredményes játékot produkált: 18 mérkőzésen 8 góllal írta be magát a kék-fehérek futballtörténetébe.
Turbéki Olaszországban. Fotó: archive.is
Tulajdonképpen ez után kezdődött igencsak kalandos külföldi pályafutása. Előbb a Jednota Kassa együttesében játszott, 1946 őszétől, három bajnoki éven át. Menet közben meg a Csehszlovák válogatottban is sikert sikerre halmozott. 18 alkalommal lépett pályára. Az 1949/50. évi bajnoki mérkőzéseket már az olasz Pro Patria színeiben játszotta. Itt is három esztendőig maradt, s névjegyét 62 bajnoki találkozón 15 góljával tette le. 1952 őszén a Girondins Bordeaux francia együttes színeiben szerepelt, s 5 gólt vágott az ellenfelek kapujába. Svájcban, a Lugano klubban futballozott egy ideig, s 1967/58-ban ismét francia klubbot (CA Paris, másodosztály) erősített.
A svédországi világbajnokság évében (1958) a Barcelona futballistája lett, Kubala, Kocsis Sándor, Czibor, a brazil Evaristo, a spanyol Suarez, Martinez társaságában.
Sportpályafutása 37 éves korában, Törökországban ért véget, majd edző lett. Másfél évtized elteltével látogatott szülővárosába. Miskolcra már - papíron - nem is magyar állampolgárként tért vissza, az első osztályban 2. helyen álló Pesoposipos, ciprusi klub edzőjeként - de szívében, mindig magyar maradt a futtballbarátok körében többnyire Potyorónak becézett és szeretett ifjabbik Turbéki. Testvére, András szintén ismert labdarúgó volt, majd edzőként ismerték városunk több, alacsonyabb osztályú egyesületénél. 77 évesen, 1989-ben, István pedig 1996 májusában, Cipruson hunyt el." - Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja, 323-324. oldal)
Lehet, hogy Varga Lajos nem úgy gondolta, de megtévesztő a szövegben a születési helye Turbéki Istvánnak. Szigetváron született, nem Miskolcon.
Füzér János (1916-1990)
,,A Diósgyőri MÁVAG jobbszélsője, 1942-ben 1 válogatott mérkőzésen játszott. A diósgyőriek sokoldalú labdarúgója a támadósor minden helyén szerepelt. A gyors, ötletes, technikás, kapura is veszélyes játékos a válogatottban jobbszélsőként jutott szóhoz. Klubcsapatának hosszú időn át erőssége, a legjobb vidéki csatárok egyike volt. Forrás: Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig."
Füzér János, a DiMÁVAG válogatott labdarúgója. Fotó: ftcbk.wordpress.com
A DiMÁVAG után az MTK játékosa lett. Utána 1947-ben Kolozsvárra, majd meg ebben az évben Olaszországba igazolt. Itt 1952-ig futballozott öt klub játékosaként. A válogatottban többször már nem jutott szóhoz.
Károlyi József (1925-2005)
A Diósgyőr és az MVSC csapataiban is szerepelt az NB1-ben, 1941-ben, 16 évesen mutatkozott be az első csapatban. A DiMÁVAG-ból egyszeres válogatott - az Újpest csapatából kétszeres -, 1941 és 1955 között pedig 239 első- és másodosztályú meccsen szerepelt a piros-fehéreknél. Ezek után az MVSC-ben "másodvirágzását" élte, az első osztályba is feljutott a vasutasokkal. Később klubelnökként is szolgálta a zöld-fehéreket.
Károlyi József, a DiMÁVAG-ban és az MVSC-ben is szerepelt az NB1-ben. Fotó: Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja
,,A Diósgyőri VTK, majd az UTE kapusa, 1947-ben és 1948-ban 3 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. A nyurga diósgyőri játékos első válogatottsága alkalmával a legjobb magyar kapusok méltó követőjének ígérkezett. Az alapvonalon és a kapu előterében egyaránt kitűnő volt. Ütemérzéke és reflexei egészen kiválónak bizonyultak. Mikor azonban felkerült a fővárosba, nem tudta beváltani a játékával kapcsolatos reményeket. Talán idegileg nem bírta a nagyobb felelősséggel járó megterhelést. Forrás: Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig."
Csapkay Károly (1894-1969)
Csapkay Károly fiatal futballistaként. Fotó: timeless.blog.hu
Szintén üde színfoltja volt a diósgyőri labdarúgásnak. 1921-ben került Diósgyőrbe a fővárosból, azt nem tudni miért, vagy ki által, mindenesetre nagyon komoly erősítést jelentett a vasgyári csapatnak. Rengeteg gólt szerzett a kerületi és alosztályi bajnoki mérkőzések során. 1925-ben Olaszországba került a Fiorentina első edzőjeként vállalt munkát. Egészen 1939-ig dolgozott a taljánoknál, hazatérte után Diósgyőrbe szerződött edzőnek 1939-ben. A DiMÁVAG-ot az NB1-be vezeti, illetve az első kupadöntőbe. Váratlanul rúgtak ki állásából 1943-ben. Diósgyőr után majd' egy tucat csapatnál dolgozott, 1961-ben mesteredző lett. 1969-ben hunyt el, a rákospalotai temetőben helyezték örök nyugalomra.
Források:
boon.hu - DVTK és a kupa - utoljára '81-ben döntőztek
Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja
magyarfutball.hu - Ferencváros - DiMÁVAG Magyar Kupa döntő, Csapkay Károly, Károlyi József, Füzér János
Nemzeti Sport 1942. június 30.
tempofradi.hu - 1941-42-es kupadöntő
timeless.blog.hu - Diósgyőr, Firenze, Rákospalota: Károly bácsi hazatért
Wikipédia - 1941/42 kupadöntő szócikk, Csapkay Károly szócikk, Károlyi József szócikk
Antal Zoltán - Hoffer József: Alberttől - Zsákig című könyv
futballtortenet.blog.hu - A legkisebb fiú vándorútja - egy kiváló balszélső, Turbéki István pályafutása
Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1942. július 2.
Labdarúgás 1960. június 12. - Az Észak-Magyarország napilap javításával
