Tíz történelmi érdekességet állítottam össze a Diósgyőri vár történetéből. Remélem tetszeni fog mindenkinek és sok meglepő, vagy általatok nem tudott ténnyel is találkoztok majd ebben a bejegyzésben.
Balák Andrea felvétele
Ősi vár a mai alatt
Minden kétséget kizáróan Diósgyőr már az őskorban is lakott volt. A várral szemben elhelyezkedő Várhegyen - illetve annak aljában - őskori település nyomaira bukkantak. A Diósgyőri barlang alsó rétegeiben pedig közel 1000(!!!) paleolit penge, lándzsahegyek és állati maradványok lapultak.
Tóth György felvétele
Az írott történelem előtt keletkezett a diósgyőri földvár is. Több ezer évvel ezelőtt a mai vár helyén álló kis dombot a terület lakói ,,földhányással kiegészítve köralakú erőddé képezték ki". (Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 4. oldal)
Az erődítést az Avarok már bizonyosan Győr néven nevezték, a honfoglaló magyarok birtokba vették és tovább használták.
,,A honfoglalás ideje alatt s közvetlen utáni időkben épült ősmagyar várak is mind földerődök voltak, melyek a kő- és bronzkori telepek fölé az avar rhingek módjára úgy épültek, hogy a körülötte lévő árkokat mélyítve, annak földjét a vár magasságának emelésére fordították, s hogy le ne omoljon facölöpöket és gerendákat verték közé, vesszőkkel összefonták, agyaggal tapasztották s végül gyeppel, gyepűvel fedték." (Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 7. oldal)
A Diósgyőr név kialakulása
,,Ami Győr, illetőleg Diósgyőr nevének formáját és leírási módját illeti, századokon át, mintegy harminc alakban ismeretes, - ami bizonyára a latin nyelvű kancelláriai írásmódnak a magyar szavakkal szemben való nehézségeire mutat.
Anonymus, akinél először fordul elő Geurunak írja, 1248-ban Noggeur (Nagygyőr)nek iratik, bizonyára megkülönböztetésül a szomszédos Kisgyőrtől, hol szintén földvár állott, 1261-ben Noguar (Nagyvár), ugyancsak a fenti okból, 1313-ban Geur, 1304-ben és 1315-ben Győs Geűr, 1333-ban Geör, 1341-ben Gewr, 1366-ban Diosgwr, 1376-ban Dyosger, 1399-ben ismét Noggeurh (Nagygyőr), 1416-ban Dywsgewr, 1471-ben Dyosgywr és Dyos Gywr, 1472-ben Diósgyewr, 1473-ban Dyosgyeor, 1478-ban Dyosgywr és Diósgyeör, 1504-ben Dyos Gewr; II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem pedig: 1704-ben Miskolcon kelt magyarnyelvű rendeletében, magyarosan Diós Gyűrnek írja." (Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 8. oldal)
Zólyomi Sándor felvétele
Szendrey János, Miskolc nagy helytörténésze, monográfusa szerint a diósgyőri pálos rend remetéinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gyümölcsös-, dióskertek meghonosításával Diósgyőr Diós-győrré lett. Mint fentebb látjuk, 1366-ban nevezik először Diósgyőrnek a városrészt, a pálosok első okleveles említése pedig 1304-ből való.
A vár elpusztul a tatárjárás idején
A szomorú végű tatárjárás idején - a Muhi csata után - IV. Béla királyunk valószínűleg ezen a környéken is menekült üldözői elől. A tatárok több forrás szerint elpusztították Miskolcot és a Győr várát, bár Miskolc esetében ez nem bizonyított. Az azonban biztos, hogy a lakosság a hegyekbe menekült, barlangok védelmét választotta rejtekéül. A Varga-hegy mellett található az Örömhegy, amely állítólag arról kapta nevét, hogy Miskolc és Diósgyőr lakossága ott ünnepelt, miután elvonult a tatár veszedelem, ott várták azt a pillanatot, hogy visszatérjenek otthonaikba. Szóval azért valószínű a Diósgyőri vár pusztulása, mert 1261-ben királyunk Nagygyőrt földnek említi, amely Borsod várához tartozik, tehát erődítés nem áll Diósgyőrben, illetve az egykoron állt valószínűleg elpusztult.
Sztraka Gábor képe
A 13. században - ennek is második felében - az Ákos nemzetség tűnik fel birtokosként, jelesül Ernye bán. A legenda szerint Ernye bán a friss lovát adta Béla királyunknak, hogy tovább tudjon menekülni, míg ő szembenézett az ellenséggel, ezért jutalmul az uradalmat kapta. Egy másik nézet szerint azért kapta, mert Bélát a fia - a későbbi V. István király - elleni harcokban támogatta. Az akkor még regnáló Béla király és fia közötti isaszegi csatát egyenesen Ernye bán vitézségének bizonyításának tartja. Zárójelben megjegyezném, azt a csatát Béla elvesztette, ezért azután a keleti országrészt a fia uralta. Egy a lényeg, Ernye bán ismét magasba emelte Diósgyőr zászlaját, külön uradalom központjává téve azt. Ő építtette fel újra a várat a tatár pusztítás után, ekkor a források sokáig új várként emlegették Diósgyőrt.
A Diósgyőri vár és Nagy Lajos
A vár fénykora Nagy Lajos királyunk uralkodásához (is) köthető, avagy innen eredeztethető. A Széchy család tulajdonában lévő várat (uradalmat) a lendvai uradalomra cserélte el. Lajos a Diósgyőri várat egy még nagyobb uradalom központjává tette, birtokait jelentősen megnövelve.
Nagy Lajos királyunk mellszobra a Diósgyőri vár előtt. Zólyomi Sándor felvétele.
Ezekben az időkben európai politikai szálak futnak össze a Diósgyőri vár termeiben, egész Borsod megye gazdasági és kulturális téren is rengeteget lépett előre. Nemcsak a közvetlen uradalom, hanem Miskolc, Muhi, Mezőkövesd és Keresztes települése is fellendült ebben az időszakban minden értelemben. Természetesen a politikai okokon kívül a vidék szépsége, vadregényes hegyei-völgyei is meghódították Lajos király szívét, így ezután minden évben visszatért Diósgyőrbe élete végéig, kivéve ha háborús tevékenysége ebben gátolta. Így írt Diósgyőrről az akkori történetírók egyike, Fessler:
,,Ott a pisztrángban gazdag Szinva öntözte kellemetes völgyben, a sűrű tölgy- és bikkerdőnek közepette az ő áhitatos lelkületéhez méltó légkört talált, a túlvilági dolgok szemléletének szentelt hazai Pálos-rend remete magányában. Innen egy órányira Miskolc mellett állt a bencések tapolcai apátúrsága, mely akkortájt még istenfélő és tudós férfiakban bővelkedett volt. És másutt is fölhozza Mária királyleány atyjáról, hogy a diósgyőri völgyben, az őstölgyesek árnyékában, a hegyről lerohanó patak mellett, Szent Pál emelkedett remetéivel gyakori bölcs beszélgetésekbe mélyedt, elfeledkezve gondjairól, a földi méltóságról, a koronákról." (Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 16. oldal)
,,Nagy Lajos király lányának vára"
Hedvig és Mária, Lajos két lánya Lengyelország, illetve Magyarország királyné(nő)ja lett, így megszűnt a két ország közötti unió. Mária férje - aki nyilván egyben Magyarország királya is lett - Luxemburgi Zsigmond lett, aki jegyesével mulatott az ódon falak között. Mária rengeteg időt töltött Diósgyőrben, ahogy apja uralkodása idején is, rengeteg kiváltsággal ajándékozta meg nemcsak Diósgyőrt, hanem a környező településeket is.
Anjou Mária. Forrás: Wikipédia.
Tragikus sorsát azonban el nem kerülhette. Lovával felbukott 1395-ben a budai hegyek között. Az állat alá került és terhes lévén elvetélt, gyermekével együtt elhunyt. A népnyelv nem feledteti a nevét, sokáig "Nagy Lajos király lányának vára"-ként nevezik Diósgyőrt.
Állítólag születésekor az apja mogyorófát ültetett annak a szép napnak az emlékére, melyet évszázadokon át őrzött az 1935-ben kiszáradt fa.
Máriáról és Diósgyőrről nagy költőnk Petőfi Sándor is megemlékezik 1847-ben, amikor erre járt. A népnyelv még akkor is őrizte a királynő emlékét - társuralkodók voltak Zsigmonddal - Petőfi Mária kastélyának nevezi Diósgyőr romjait.
,,Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh e bájos völgy, alig félórányira Miskolctól. A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának, Máriának kastélya. Most már csak rom, természetesen. Négy tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Ha lakhelyéről megitélhetjük lelkét, a királyi hölgy költői lélek volt, s azért – mindamellett, hogy… volt – tisztelet emlékének..." (hellomiskolc.blog.hu - A költészet napjára: költők és írók Miskolcról)
A turini béke ratifikálása Diósgyőrben
A diósgyőri vár történelmének csúcspontja egy békekötés volt. Az 1381-el véget ért velencei háború győztes befejezése utáni béke Diósgyőrben került Lajos által aláírásra. Ezt turini békekötés néven ismerjük, mely Magyarország, a genovai köztársaság, a páduai fejedelem, az aquileiai pátriarkátus s a velencei köztársaság ellenében köttetett meg. Magát a békét Torinóban 1381. augusztus 8-án vitatták meg és egyeztek meg benne, de az okmányokat november 26-án Diósgyőrben hitelesítette uralkodónk.
Forrás: hellomiskolc.blog.hu
,,Lajos és magyar tanácsosai Olaszország és Európa sorsa fölött határoztak, mert nemcsak a megalázott Velencéről volt itt szó, hanem Nápolyról is, s általában ettől a kérdéstől függött akkor az egész keresztény világ nyugalma." (Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 20. oldal)
Azert itt került sor a békekötésre - bár a tárgyalások Torinóban zajlottak -, mert Nagy Lajos már beteg volt. A béke tartalma szerint Velence évi 7000 aranyat volt köteles fizetni a magyar királynak, továbbá minden ünnepnapon fel kellett vonnia a Szent Márk téren az Anjouk zászlaját.
Ekebontó Borbála
Míg Luxemburgi Zsigmond királyunk első feleségét magasztalják, addig második feleségét elítélik, negatív színben tüntetik fel a források. Mária halála után tíz évvel, 1405-ben vette el új házastársát királyunk. 1424-ben pedig óriási birtokadománnyokkal kedveskedik Cillei Borbálának (1392-1451). A királynék jegyajándékaként a Diósgyőri várba Borbála és udvartartása költözik.
Borbála bevonulása a konstanzi zsinatra. Forrás: napitortenelmiforras.blog.hu
A királyné a magyar folklórban Ekebontó Borbálaként szerepel, ,,a nőiesség elrettentő példájaként". Az "ekebontó" ragadványnevet azzal érdemelte ki, hogy állítólag a paraszt legényeket is elcsábította, így őket az ,,ekétől elvonta".
A királyné a hagyomány szerint nagyon szép volt, ugyanakkor nagyon nagy rajongója is volt a férfi nemnek, bár ezt a kifejezést nőknél nem nagyon szokták használni. A várnagyoknak az élet más területein is teljesíteniük kellett, de az egyszerű jobbágyokat "sem vetette meg", ha megakadt rajtuk a szeme. A Diósgyőri várat is a hűtlensége utáni békülés után kapta ajándékul Zsigmondtól.
Később több történész felmentette őt a vádak alól, a támadásokat összehangolt - mai szóval élve -rágalomhadjáratnak nevezve.
Fánchy Borbála a rettegett önkényúrnő
Képzeletben menjünk vissza 1561-be! Magyarország történelmének egyik legzavarosabb időszaka volt ez, háromfelé szakadt az ország, három hűbérúr osztozkodott rajta: a Habsburgok, a királyi Magyarország és a török porta. Miskolc földrajzilag nem is lehetett volna rosszabb helyzetben – mindhárom uralkodónak kellett adóznia; hol ennek, hol annak. Nagyon nehéz helyzetben volt a város, több vármegyebeli településünk is ekkor néptelenedett és pusztult el. Ekkor ért ide a reformáció is; a vallási problémák, a harcok mindennaposak voltak, a legfőképp azért, mert a jobbágyság református, az uradalmi zálogbirtokos pedig katolikus volt. A már akkor is nyakas miskolciak nem viselték el hűbéruruk zsarnokoskodását – aki ekkor még Balassa Zsigmond volt, majd halála után özvegye, Fánchy Borbála vette át a szerepét –, bizony, panaszt tettek ellene a nádornál, aki megegyezésre szólította fel a feleket. Zsigmond még Szapolyai János királytól kapta meg a várat, 1530-ban, az egyik leghűségesebb embereként. Zsigmond azonban 1540-ben, János halála után pártot és vallást váltott. Ferdinánd hűségére esküdött, és 20 000 forintért zálogba vette a diósgyőri uradalmat.
Forrás: cultura.hu
Gordovai Fánchy Borbála (? - 1563) a bozóki vár kapitányának a lánya volt, aki a férje halála után testvéreivel – Jánossal és Gergellyel – együtt folytatta a jobbágyok sanyargatását. A miskolciak török asszonynak is nevezték a muzulmánokkal való üzérkedései miatt. Már Zsigmond sem volt egy úriember, amíg élt, de korabeli források szerint a neje még rajta is túltett.
Fánchy Borbála 1861. szeptember 2-án határozta el, hogy megleckézteti a miskolciakat és bírójukat, Iskora Mártont. A nemes asszony azt hitte, hogy zálogbirtokosként mindent megtehet. Testvérét, Fánchy Jánost küldte be Mártonért Miskolcra, hogy csalogassa ki a házából, a lovasaival ragadja el és hozza a diósgyőri várba.
Borbála asszonyság leskelődve figyelte az eseményeket a távolból – de valaki észrevette, és miután látták az emberrablást, a fél város utána eredt. Borbála egészen Sajókeresztúrig menekült, majd utána hegyen-völgyön át Sajószentpéter felé, hogy Miskolc elkerülésével érkezhessen Diósgyőrbe.
A ravasz özvegy valahogyan ugyan bejutott a várba, de kijönni már nem tudott – a miskolciak nem engedték. De mivel a miskolciak sem ülhettek a vár alatt örökké – ostromfelszereléseik nem lévén –, Borbála pedig nem akart a várban maradni, így megegyeztek. Borbála 200 hordó bor és 1000 forint ellenében szabadon engedte Mártont – így ért véget a harcias asszonyság és a bírójukért tűzbe menő miskolciak története. A vár úrnője pedig nem sokáig élvezhette összeharácsolt javait, mert két év múlva elhunyt. Utána protestáns birtokosok érkeztek – ez meglehetősen megkönnyítette az uradalom és az alárendeltjeik életét.
Fánchy Borbálát egyik történész sem menti fel, ez a Borbála bizony tényleg nem volt jó ember.
A vár védői a cserjésben bujkáltak
Meglehetősen furcsa eset történt 1650-ben, amikor török portyázók csapata megtámadta a várat. A támadás idején a vár katonái éppen a szőlőben kapáltak, onnan hívta őket vissza a seregdob jelzése. Lélekszakadva rohantak a várba a védők és hosszú időn át küzdve végül elűzték az ostromlókat.
Forrás: Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 74. oldal.
Voltak azonban, akik nem siettek annyira az erődítmény megvédésére. Rákóczy László katonái kint maradtak a cserjésben lapulva, mialatt társaik a halállal néztek farkasszemet.
,,Ezek (...) inkább érdemlik a halált, mint az életet s mint megbélyegzett emberek, vitézi életet soha többé nem élhetnek. De bizonyára nem is akarnak, mert hiszen a győri asszonyok a leggyalázatoabb szidalmakkal illetvén, az egész lakosság kacagása közben kiűzték őket a városból."
(Szendrei János: A Diósgyőri vár története)
A Diósgyőri vár utolsó ostroma
1673-ban vegyes magyar-német őrség volt a várban. Bujdosó kurucok a magyarokat meggyőzték, hogy adják át a várat. Ebbe a magyarok belementek és a németeket sértetlenül Kassa felé irányították.
Czeglédi Ilona illusztrációja
Azonban egy csapat utánuk eredt a várból és a Bodó-völgyben levágták őket, egyedül egy öreg német tudott Kassára menekülni.
Nagyon megdühödött erre a kassai császári parancsnok és Telekessi kapitány vezetésével egy 1500 fős sereget küldött Diósgyőr ellen, ostromágyúkkal és egyéb felszerelésekkel felvértezve őket. Amikor az ostrom során a vár egyik kapuja már az ostromlók kezén volt, a bentiek elengedték Korláth kapitányt - a várnagyot -, 7 papot és egy jezsuitát, akiket eddig a börtönben tartottak fogva. Ekkor kitűzték a fehér zászlót. Azonban Telekessi csak abban az esetben volt hajlandó elfogadni a megadást, ha a főbűnösök lakolnak.
Így is lett. 15 volt császári katonát kivégeztek, sokakat a Tokaji vár börtönébe zártak. A vár őrségéhez csatlakozók nagy részét elengedték büntetlenül, ez 170 embert tett ki. A vár védműinek egy részét lerombolták, alkalmatlanná tették hadászati szempontból és a harangjait is magukkal vitték Kassára.
Források:
Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története
diosgyorivar.hu
Ipolyi Arnold: A kunok apátfalvi apátsága
Fessler: Die Geschichte der Ungern
Wenzel Gusztáv: Diósgyőr egykori történelmi jelentősége
Wikipédia - Diósgyőri vár szócikk, a Diósgyőri vár panoptikuma szócikk
nevezetesfak.hu
BorovszkySamu: Borsod vármegye története
Brósz Károly: A Diósgyőri vár történetéből
Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata I-IV.
ifj. Dümmerling Ödön: Diósgyőr vára
Kandra Kabos: Erne bán és fiai
hellomiskolc.hu
Czeglédy Ilona: A Diósgyőri vár
Marjalaki Kiss - Leszih - Vákár: A Diósgyőri vár
arcanum.hu - Ekebontó
napitortenelmiforras.blog.hu - A csalfa királyné
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (Miskolc, 1999, Herman Ottó Múzeum) - Gyulai Éva: Úthálózat és hírközlés a hódoltság peremvidékén (A diósgyári vár és Miskolc szerepe a kora újkori közlekedésben és információcserében)
Czeglédi Ilona - Lovász Emese: Élet a Diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000, dr. Dobrossy István) - Czeglédi Ilona: Diósgyőr a magyar történelemben
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II. (Miskolc, 1998, dr. Dobrossy István) – Fáchy Borbáláról szóló írások
Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium (Miskolc, 2001, dr. Dobrossy István)
Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történelméről (Budapest, 2009, Á. Varga László)
Levéltári Évkönyv 8.: Gyulai Éva: Helyek és helyszínek kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században (Miskolc, 1997, dr. Dobrossy István)
Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok (Budapest, 1914, ,,Élet'' Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság)
geni.com - Borbala Fanchy de Gordova
hellomiskolc.blog.hu - Diósgyőri ,,madonnák"
minap.hu - Ernye bántól Nagy Lajosig - diósgyőri vártörténet
nokorszak.hu - Fánchy Borbála a diósgyőri vár úrnője, gyűlölte a miskolciakat
