Egy újabbal, immár a hatodik résszel jelentkezem népszerű sorozatommal, a tíz történelmi érdekességgel Miskolcról. Ismét sikerült egy csokor különleges történelmi tényt gyűjtenem városunkról. 

Hidegrekord Görömbölytapolcán

Forrás: hungaricana.hu 

Magyarországon 1940. február 16-án, mínusz 35 fokot mértek a görömbölytapolcai mérőállomáson. Ez a legalacsonyabb hőmérséklet, amit mértek hazánkban azóta, amióta figyelemmel kísérik és jegyzik a mért értékeket. 

Gondoljunk csak bele milyen hideg ez, hiszen amikor azt mondjuk mínusz tíz fok van, akkor már mindenki nagyon fázik. A kis völgyben amúgy is hidegebb van mindig a miskolci átlagnál. Az Egyetemváros előtti buszmegálló után a kereszteződésnél van egy "sáv", ahol érzi az ember azt, mintha egy "hidegebb zónába" lépne bele - robogón, vagy kerékpáron érezhető ez igazán -, észrevehetően hűvösebb a levegő.

De ez semmi a globális hidegrekordhoz képest! A Déli-sarkon 1983. július 21-én a Vosztok állomáson mínusz 89,2 fokot mértek! Az már tényleg hideg! 

A világ első Gerald Durrell szobra

A világ első szobrát a miskolci Vadasparkban állították a híres zoológusnak, amely 1998-ban készült el. Gerard Durrell Indiában született 1925-ben ír szülők gyermekeként. Apja halála után hazaköltöztek Angliába, majd Korfu szigetén éltek. Itt jegyezte el magát örökre a fiatal Durrell a természettel és az állatokkal. Ismételt hazaköltözése után egy állatkertben dolgozott, majd különböző expedíciókat vezetett Afrikába és Dél-Amerikába, ahol állatokat fogtak be európai állatkertek számára. 1959-ben Jersey-ben egy olyan állatkertet nyitott, ahol a kipusztulás által fenyegetett állatfajokat próbálta megmenteni. Több könyvet is írt, valamint széles körben ismert állatvédő és természetvédelmi munkássága. A Brit Birodalom Rendjének tisztje, a Brit Birodalom Érdemrendje cím birtokosaként 1995-ben hunyt el.

Forrás: miskolczoo.hu

,,Molnár Attila szerint a Miskolci Állatkert és Kultúrpark az intézmény működése során szem előtt tartja Durrell eszmeiségét.

– Az emlékhely, a szobor csak része ennek. Az igazán fontos az, hogy ezt a filozófiát minél mélyebben ültessük át mindennapi munkánkba, és a lehetőségekhez képest a legjobb színvonalon vigyük véghez azt, amit ő hirdetett – tette hozzá." (boon.hu - Gerald Durrell emléke Miskolcon)

Csanyik, Sziget és Vojla, a három eltűnt település

Csanyik: 

Csanyik (Chenik, Csenik, Chenyk) szőlőtermesztő kis falu volt a Bükkben, nem messze (Diós)Győrtől. Első említése 1313-ból való, ekkor István nádor adományozta a pálosoknak. 1355-től már működött a területen egy vadaskert, amely királyi tulajdonban volt. A 16. század elején néptelenedett el. 

A kisvasút nyomvonala a Csanyik-völgyben. Forrás: geoview.info.

Sziget:

Sziget (villa Ziked, Zygeth) település a mai Diósgyőr és Miskolc között volt, valahol az Újgyőri főtér környékén. Nevét onnan kapta, hogy a kis falut a Szinva teljesen körülölelte. 1325-ben és 1330-ban említették okleveleken, valószínűleg ezután pusztult, vagy néptelenedett el. 

Vojla:

Vojla (Vajla, Voyla, Woyla) települést először 1261-ben említették. Miskolc, Harsány, Kisgyőr és Bükkaranyos határában terült el, a Bükkben. A 14. század első harmadában tűnt el a térképről, ennek okát - csakúgy mint a fent említett két település eltűnésének miértjét -, nem tudjuk.

70 ezer éves kovabánya az Avason

A képen Ringer Árpád és egy kovakő. Forrás: minap.hu.

A paleolitikum ősembere sajátos, hőkezeléses technikát alkalmazott a Tűzkövesen. Több hektárnyi területen bányászta a kovakövet. 

2004-ben találták a lelőhelyet, ahol a világszenzációt jelentő leleteket találták. 2005 nyarán pedig francia, belga, izraeli, lengyel és angol régészproffesszorok igazolták dr. Ringer Árpád tanszékvezető egyetemi docens kijelentését, miszerint: 

,,nagy valószínűséggel az Avasról került egész Európába, sőt egész Eurázsiába az a különleges hőkezeléses technológia, amelynek segítségével a 70-100 ezer éve itt élt ember a kőeszközeit előállította. Ennek eddig fellelt európai nyomai  ugyanis mindössze 20 ezer évesek." (Minap, 2005. június 20., Parázs István - Világszenzációt csiholt az avasi Tűzköves kovája) 

Szellemek garázdálkodása a Forrásvölgyön

 Forrás: Ellenzék, 1912. december 5. 

Érdekes cikkre bukkantam a helyi sajtó tanulmányozása során. A fenti címet az Ellenzék című lap adta írásának. Győrfi Zsigmond ácssegéd és Kovalcsik János ács szellemjárást tapasztalt a Győrfi lakásán, ezért mentek be a rendőrségre, tőlük remélve a rend helyreállítását. 

Állításuk szerint a bútorok mozognak maguktól, a poharak leperdülnek a polcról. A csecsemőt hol az ágyon, hol az alatt találják. Kovalcsik elmondta, hogy az ő felesége - aki elég kardos menyecske - bizony azt mondta, hogy majd véget vetett ennek az egész  - másfél éve tartó - dolognak. 

,,elment a komáék, a Győrfiék lakására, ahol magyarosan elkáromkodta magát, hogy erre még amarra, az apja és az anyja aldóját annak a szellemnek, most gyüjjön elő, ha mer.

Még tovább is folytatta volna Kovalcsikné, de a falról lerepült egy koszorú vöröshagyma és úgy vágta hátba a káromkodó asszonyt, hogy az ijedtében még semm állt a Nyakvágó-utca 61 számú házig, ahol laknak." (Ellenzék, 1912. december 3., 2. oldal)

Pár nappal később öt vendég érkezett a házhoz, szellemet idézni, közöttük volt Kovalcsikné is. A nagyobb társaság sem járt sikerrel, őket is elüldözte, halálra rémítette a szellem. Ekkor döntöttek úgy, hogy a rendőrkapitányhoz fordulnak. Ez eset után Győrfi Zsigmond és családja a Kovalcsikékhez költözött. 

A rendőrkapitány Halmay Gyula megígérte Győrfi úrnak, hogy családjával együtt hamarosan visszatérhetnek az ingatlanba. Másnap Schwarz Árpád rendőrbiztossal karöltve meglátogatják az említett helyet - így zárja sorait az újságíró.

Izgatottan lapoztam tovább a következő számot, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi lesz a vége a történetnek?

Érdekesség, hogy a következő szám már Horváth Jánosként emlegeti a tegnap még Kovalcsik névre hallgató ácsot. 

A lényeg, hogy Halmay Györgyék elmentek a Győrfi Zsigmond házába. Nagyon sok ember sereglett össze, Halmay úr sok embert kihallgatott az esettel kapcsolatban. Közben Schwarz rendőrbiztos kivont kardjával kotorászott az ágyak alatt, megnézte rejtőzködik-e valaki a szobában, ugyanis belépésükkor egy csupor vágódott az ajtónak. Csak egy macskát talált, aki neki is ugrott az őt zaklató rendőrnek. 

Halmay kapitánynak az első pillanattól fogva gyanús volt Győrfiné, aki rövid kihallgatás után bevallotta, hogy "ő a szellem". Ezzel próbálta rávenni az urát, hogy Sajókazincra költözzenek az ő szüleihez. Az ügy lezárásával a kedélyek megnyugodtak a környéken.

A történet ezzel véget ért, nem tesznek róla említést többet a helyi lapok. 

Ferencváros-Diósgyőri FC 3-4

A diósgyőri labdarúgók nem nyerni jártak/járnak az Üllői útra, vagyis manapság már az Albert stadionba. 1998 őszén viszont nagyszerű formában voltak a miskolciak, nagy reményekkel érkeztek a fővárosi vendégszereplésre. A Ferencváros ikonja, vezetőedzője, Nyilasi Tibor szerint: ,,nem fordult akkorát a világ, hogy a Diósgyőr nyerni tudjon az Üllői úton!". A meccs után megtapasztalhatta, hogy bizony nem jól gondolkodott. 

A mérkőzés összefoglalója egyébként korántsem sem adja vissza azt, hogy csapatunk mekkora fölényben játszott és mennyi helyzetet alakított - és hagyott - ki a mérkőzésen. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy élőben a helyszínen láthattam ezt a mérkőzést. Bárcsak manapság is ilyen csapatunk - és edzőnk - lenne...

Sajnos a nagyszerű őszt nem követte hasonló tavasz... A pénz elfogyott, a csapat szétesett, majd hamarosan megszűnt és a legalsóbb osztályban indult újra neki a bajnoki rendszernek...

Azért idézzük fel a DFC összeállítását ezen a mérkőzésen: Nota - Téger, Smiljanics, Kuttor, Kovács T. - Túróczi (Babos Á.), Kiser, Szabó T. (Kákóczki), Buzás - Kulcsár (Szabados), Egressy. Edző: Tornyi Barnabás. 

Weidlich Pál különleges árúi

A híres miskolci kereskedő nagyon ügyelt boltjának csemege részlegének - persze nem csak annak - áruira, és azok minőségére. Az ország minden tájáról a legjobb minőségű árut szerezte be. 

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

,,a túró Liptóból, a bécsi virsli Bécsből, a kassai sonka Kassáról, a prágai Prágából, a sajtfélék Svájcból érkeztek. Az üzlet legnagyobb nevezetessége a mezőgazdasági vetőmag volt. A külföldi tanulmányútjain megismert legjobb holland kereskedőktől vásárolta őket." (Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. - Dózsa Viktória: A Weidlich-palota Miskolc kereskedelemtörténetében, 351. oldal)

Weidlich nemcsak a minőségre ügyelt, hanem a minőségi kiszolgálásra is. Minden vendégnek, aki betért hozzá, személyesen köszönte meg vásárlását, bármit is vett nála. A tisztes haszonszerzést tartotta szem előtt, mint az első, városunkba érkező görög kereskedők. 

Manapság sem a kereskedelemben, sem a vendéglátásban nem divat ez a nézet - tisztelet a kivételnek, Miskolcon is találkozhatunk azért ennek ellentmondó példával -, pedig jó lenne, ha visszatérne ez a fajta szemlélet üzleteinkbe, boltjainkba, kereskedéseinkbe...

A Sötétkapu

Forrás: wikimedia.org

1771-ben épült boltozott kapu a középkori "Derékpiacz" és a Piacz utca közé. 1790-ben került rá az emeleti része. A 19. század elejétől nevezik Sötétkapunak, ellentétben Miskolc többi kapujával nem volt vámszedőhely, - bár a Meggyesalja kapu es a Fábián kapu sem volt az - mivel a belvárosban található. Városunk emblematikus épülete. Egy időben Mindszenti kapunak is nevezték. Miskolc középkori ''főutcája'', amely innen kezdődött, majd folytatódott a mai Kossuth utcán (Czikó utca). 

Balkovics Pál, az árvízi hős

Miskolcon 1878. augusztus 31-én hajnalban borzalmas események játszódtak le. A magyar történelem legtöbb halálos áldozatot követelő természeti katasztrófája történt azon a napon. Több névtelen hősünk volt azon a napon, legtöbbük neve megmaradt az utókor számára. Leginkább a katonák hőstetteiről olvashatunk, de egy-egy civil polgár neve is fennmaradt számunkra. 

Forrás: Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.

Balkovics Pál az egyik ilyen hős, aki a feljegyzések szerint a legtöbb ember életét mentette meg az árvíz idején. 

,,Ez az embrer, egyszerű polgár, iparos, köteleket bocsátott a vizbe lámpással ellátva és 28 életet mentett meg." (Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 14. oldal)

Balkovics Pált Szűcs Sámuel is említi naplójában. A Magyarországi Iparosok Név- és Lakjegyzéke szerint a hősünk kötélgyártó iparos volt, evangélikus vallású. 

Csak emlékeztetőül: 

A Bükkből lezúduló, hömpölygő árhullám augusztus 31-én hajnalban meglepte a miskolciakat is. 277 ember halt meg. A városban egyes helyeken 4-6 méter magasan állt a víz...: a menekülés esélytelen volt. 2182 ház semmisült meg, a kár 1 739 771 koronára rúgott, és az 1838-as pesti és az 1879-es szegedi árvízzel ellentétben Miskolc magára maradt a károk elhárításában. (Az említett két elemi csapás esetében országos összefogás indult, Szeged belvárosa teljesen megújult, újjáépült.) A katasztrófa után a malmokat - mint a bajok feltételezett fő okozóját - felszámolták a Szinva patakon, az áldozatok emlékére később, 1928-ban a Szent Anna téren emlékművet állítottak.

Pár évtizeddel később egy szörnyű tragédia történt a Balkovics családban. Erről az esetről sok sajtóanyag áll rendelkezésre, a blogon még visszatérek erre a témára.  

A miskolci villamos

A vidéki városok közül Pozsony és Szombathely után Miskolcon indult meg a villamosközlekedés - Pozsony már nem tartozik országunkhoz, Szombathelyen pedig már nincs villamos -, amely tavaly előtt volt 120 éves...

1872-ben a lóvasút gondolata fogalmazódott meg a miskolci városvezetők fejében, illetve a legendás földalatti vasút - metro - ötlete is felmerült. A negyvenes évekbeli államosításig két cég, a Miskolci Villamossági Rt. és a Miskolc-diósgyőri Közúti Vasút Rt. működtette a villamost. A villamosvasút ötletét először (1895) Dr. Csáthy Szabó István vetette fel.

Forrás: urbanus.blog.hu

Az első terv még úgy szólt, hogy Felsőhámorig fog "futni" a villamos, később ezt elvetették. Hosszas huzavona után 1896. február 27-én érkezett meg az engedély egy fővonalra:

• a Tiszai pályaudvar - Gömöri pályaudvar - Búza tér - Széchenyi utca - Verestemplom között
• és egy mellékvonalra: a Búza téri "kiágazástól" a Szeles, Kazinczy, Szemere utcákon át a Népkertig. 

1896. március 19-én kötött szerződést a várossal Csáthy arról, hogy üzemeltetése után 50 évvel városi tulajdonba kerül a részvénytársaság. Ez így is történt, bár nem abban a formában ahogy ők tervezték, hanem az államosításnak "hála". A villamosvasút első garázsát a Tiszai pályaudvar mellett a Szinva parton építették, később ez lesz a híres Baross kocsiszín. A villanyáram-hálózat kapacitása nem volt elegendő a villamos üzemeltetéséhez a városban, ezért egy új villanytelepet hoztak létre, melyet ezzel együtt a közvilágításra és magán célokra is fel tudtak használni. A sínek fektetése is sok gondot okozott az építőknek. A főutca a munkálatok alatt szinte járhatatlan volt, így a fuvarosok a rosszabb minőségű mellékutakra kényszerültek. Akadozott a szállítás a vasgyárba/ból is. Zúgolódás volt mindenhonnan, de a városháza tartotta a hátát. 

És eljött a nagy nap! 1897. július 10-én (egyes források szerint 11-én) megindult a forgalom. Miskolc város egy újabb lépést tett az önállósodás útján - mert bizony ez is az volt -, a nagyvárosi lét felé.

Források:

hungaricana.hu - görömbölytapolcai képeslap

magyarleglegleg.hu - hidegrekord Magyarországon

Wikipédia - Gerard Durell szócikk 

miskolczoo.hu - Gerard Durell 

boon.hu - Gerald Durell emléke Miskolcon 

Minap, 2005. június 20., Parázs István: Világszenzációt csiholt az avasi Tűzköves kovája

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I. - Gyulai Éva: Miskolc középkori topográfiája

Ellenzék, 1912. december 3. és 1912. december 5.

magyarfutball.hu

youtube.com - ftc-diosgyor fantastic

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. - Dózsa Viktória: A Weidlich-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV. 

Reiman Zoltán: Miskolc a Várad, az Életed!

Seresiné Szegőfi Anna: Adalékok a Miskolc város közlekedésének történetéhez

Dobrossy István: Miskolc a millecentenárium évében 2.