A Diósgyőri vár végnapjai
2019. június 04. írta: Reiman Zoltán

A Diósgyőri vár végnapjai

1673-at írunk, nehéz idők járnak most is a magyarra. Bár a török egyre gyengébb, a Habsburg egyre kegyetlenebb. A Diósgyőri vár szinte romokban, hiába kérik a várkapitányok évtizedek óta rendbetételét. Hol van már Nagy Lajos király fényűző kastélya? Az osztráknak nem érdeke a rendbehozatal, a magyarnak nincs rá pénze. Az őrség azonban kitart. De meddig még?

 

miskolcdiosgyorivar_nagykep.jpg

Forrás: dka.oszk.hu

 

Nem volt leányálom katonának lenni abban az időben sem, mint semmikor sem a történelem folyamán. Azonban sokan ezt a formát választották megélhetésük forrásának. De milyen emberek voltak ezek a katonák?

- Mi a helyzet barátom? - kérdezte Keszthelyi Sándor, a vár helyettes kapitánya, az éppen a környéket kémlelő társát a félig összedőlt torony tetején.

- Semmi különös. A környék nyugodt. Azonban nem sokáig. Két nap múlva megint rajtaütést tervez Korláth kapitány a diósgyőrieken, ezek a németek semmibe sem nézik a magyart. 

- Már megint? Hiszen alig két hete volt a legutóbbi! - kilátott fel mérgesen Sándor.

- Sajnos se pénz, se élelem, megint nem küldte az appanázst a Telekessy. A németek pedig élvezik is, ha a magyart sanyargathatják. - mondta szomorúan Berzy tizedes. A múltkori rajtaütés során több erőszakos eset is történt, ez nem történhet meg újra!

- Ugyan mit tehetnénk? Annyit tudunk tenni, hogy nem veszünk részt benne! - mondta Keszthelyi és elindult lefelé a szálláshelyére.

 

varostrom_r1_1533993485.jpg

Forrás: molnarcsanad.blog.hu

 

A Diósgyőri vár őrsége vegyes összetételű volt ebben az időben (is). 100 német és 50 magyar szolgált a vár falain belül. A zsoldjukat ritkán kapták meg időben, így a vár alatt elterülő település, Diósgyőr lakosai tartották el őket. A magyarok kértek, az osztrákok elvettek. Nagyon elégedetlen volt a diósgyőri lakosság. 

1673-ban Krajczár Péter gyalog kapitány "vezetésével" egy bujdosó kuruc csapat érkezett a vidékre - Szuhay Mátyás egykori katonái -, akik a Györkénél elszenvedett vereség után a szökevények életét élték. Haza nem mehettek, hiszen előtte a császári seregben szolgáltak, azonnali kivégzés jutott volna nekik osztályrészül. 

Nem örült Diósgyőr lakossága az újonnan érkezőknek, azonban a panaszaikat megosztották velük. A falu öregjeivel sokat beszélgetett a négy rebellis kuruc vezető. A fent említett Krajczár Péter, Ónodi Kázmér hadnagy, Balla Ödön őrnagy és Tobákos Imre tizedes. Arról is beszéltek az öregek, hogy az erősség magyar katonái rendes, tisztességes emberek. 

- Különösen a Keszthelyi Sándor ezredeskapitány, ő hevesi származású, de ennek ellenére nagyon értelmes, okos és jólelkű ember! Úgy hallom a várban komoly feszültség van a magyar és a német őrség között. - mondta Bűti Gábor, az egyik nagy tekintélyű öreg.

- Mi lenne, ha elfoglalnánk a várat? - kérdezte Kázmér, mire a többiek harsány nevetésben törtek ki.

- Hogy gondolod hadnagyom, hiszen nekünk nincs semmink egy ilyen ostrom végrehajtásához, ráadásul tízen vagyunk? - kérdezte nevetve Ödön. 

- Hát nem is nyílt színi ostrommal, hanem csellel! Öreg, hogy tudnánk beszélni ezzel a Keszthelyi kapitánnyal? - kérdezte ravasz mosollyal az arcán Kázmér.

- Tudtok beszélni vele, minden este hatkor lejön a várból a templom melletti Füleki korcsmába egy körre. Talán hajlandó lesz beszélgetni, talán nem. Talán elfogat benneteket, talán nem.

- Rendben, holnap hatkor a Füleki-féle korcsmában leszünk. - mondta Krajczár.

 

260afc7301b0052cda4c96560cbc2587_l.jpg

Forrás: nokorszak.hu

 

Másnap Keszthelyinek nem volt jó napja, többször is összeszólalkozott Korláth kapitánnyal. Nem nézi másnak a magyart, csak földtúró állatnak, dünnyögött magában az alkapitány. Mindig öröm volt azonban számára a nap vége és az, hogy megnézheti a csinos Füleki kisasszonyt a helyi korcsmában.

- Hallod-e kisasszony, ha hozzám jössz feleségül felviszlek a vár mind a négy tornyába! - mondta Sándor büszkén.

- Minek mennék én oda kenddel, hisz' mindegyik torony romokban áll, még leomlana velünk együtt! - mondta Réka kisasszony, mire Sándornak le is fagyott a mosoly az arcáról. 

Tetszett ez a látvány a kisasszonynak is, bár sokat csipkelődött Keszthelyivel, bizony megdobogtatta a szívét a jó kiállású, nagy bajuszú, derék magyar vitéz.

Eközben Kázmér, Péter, Imre és Ödön a kocsma sarkában figyelte az eseményeket. Szomorúan ballagott el egy kancsó jóféle avasi borral Sándorunk a kocsma végébe, éppen a barátaink mögötti asztalhoz ült. 

Ödön volt az, aki odaült mellé. Meghívta még egy kancsó borra a kapitányt és beszélgetésbe elegyedtek vele. A harmadik kancsó után pedig már a "legjobb barátokká" váltak. Ödön, aki nagyon jól bírta a bort, lassan a tárgyra tért.

- Hallom, hogy a német őrség milyen rosszul bánik a helyiekkel... Nem elég a török.., még ez a kutya labanc is így bánik velünk...

- Igen, ráadásul ismét rajtaütést tervez a Korláth a helyieken. Mintha nem is magyar lenne, német vér folyik az ereiben...

- És ha az akció során a Rékának is baja esik? Látom nem közömbös iránta... Meg tudná ezt bocsátani magának? El kell foglalni a várat mielőbb, ezt nem hagyhatjuk! Vesszen a labanc, éljen a magyar! Ebben a zűrzavaros időben évekig birtokolhatjuk, senki nem fogja tőlünk elvenni!

- Kik maguk mégis, hogy így beszélnek? - kérdezte Sándor. Ha elkapnak, mindannyiunkat fellógatnak!

- Csak maga kockáztat, minket mindenképpen felkötnek, bujdosó kurucok vagyunk. - felelte Péter.

- Bujdosó kurucok... Szólnom kéne az őrségnek.. Tényleg nem tesz jót nekem az ital, még az ajánlatukat is meghallgatom, amelyben arra biztatnak, én is legyek dezertőr... Lehet, hogy az alkohol beszél belőlem, de meggondolom amit mondott. Holnap este ugyanitt. Beszélek a többiekkel, meglátom hogy állnak a dolgokhoz. - mondta Keszthelyi és lehúzta az utolsó pár deci avasi nedűt.

Másnap Keszthelyi alkapitány eligazítást tartott a várban a magyar katonák részére. Az eligazítás után három bizalmi emberét, Vizyt, Nácsát és Berzyt behívta a lakrészébe. 

- Uraim, a helyzet a következő: bujdosó kurucok ólálkodnak a vár körül. Tettek nekünk egy ajánlatot. Adjuk át a várat, vezessük közösen, éljünk békében. A németeket pedig kergessük el. Ne nézzetek rám ilyen szemekkel, a véleményetekre vagyok kíváncsi. - vázolta a helyzetet az alkapitány.

- Őrült vagy Sándor, ha ezt engeded! - mondta Nácsa.

- Pár hét és a katonák fellázadnak majd a zsold elmaradása okán. Teljesen mindegy. Sem a vármegyétől, sem a Hallertől, sem a Telekessytől nem remélhetünk semmi jót. Ezeket szolgáljuk tovább? - mondta Vizy.

- És Telekessy, a kassai kapitány mit fog szólni ehhez? Hagyja Diósgyőrt népfelkelők kezén? Ezt elhiszitek? - kérdezte Nácsa.

Az eddig sokat emlegetett Telekessy a kassai kapitány volt, a Haller pedig az uradalom vezetője.

- A jelenlegi állapotában a várnak és a legénységnek a harcérteke egyenlő a nullával. A török egy kis csapattal is könnyedén elfoglalná a várat! Telekessynek pedig nincs ideje Diósgyőrrel foglalkoznia, van elég baja. - válaszolta Berzy.

- Mi veled vagyunk, bárhogyan is döntesz! - kiáltották egyszerre Vizy és Berzy. 

- Persze én is! - tette hozzá Nácsa.

- A magyar katonákat sem lesz nehéz meggyőzni ebben a nehéz időben. De a németeket kizárt, velük mi lesz? - kérdezte Vizy.

- Őket elengedjük. Hadd menjenek Isten hírével! - vetett véget a beszélgetésnek Keszthelyi.

 

53556244_2192338814360685_7660716437530476544_o.jpgA vár utca manapság. Zólyomi Sándor felvétele. 

 

Aznap este szokatlanul sötét éjszaka szállt az összeesküvőkre. A Füleki korcsmában csak pár asztalnál ültek, azonban lázadóink asztalát pipafüst borította. Keszthelyi messziről megismerte tegnapi beszélgetőpartnereit, bár kicsit fátyolosak voltak az emlékei. 

- Na, mi a helyzet alkapitány úr? Vagy szólíthatom kapitánynak? - kérdezte nevetve Krajczár.

- A magyar vitézek igent mondtak. Pár hét múlva amúgyis lázadás lenne a vége. Elég rossz a helyzet. - mondta Sándor. Holnap reggel a németeket lefegyverezzük és átvesszük az erődöt.

- Bevallom, az Ödön barátom azt mondta, hogy katonákkal jön majd. De nem lett igaza, mindig pesszimista. Mi lesz a németekkel? - kérdezte Ónodi.

- Ezt meg sem hallottam. A német katonák mehetnek Isten hírével. - felelte Keszthelyi.

- Biztosan jó lesz ez így? - kérdezte Ödön.

- Mégis mit javasolnának? Nem akarom, hogy vér tapadjon a kezemhez. - felelte határozottan a leendő kapitány.

- Rendben, délben csatlakozunk az őrséghez, a vár kapujában várjuk a bebocsátást. - mondta Krajczár és kezet fogott a vár leendő vezetőjével.

 

54220485_2191117287816171_545130451937787904_o.jpg

Zólyomi Sándor felvétele

 

Így is lett. A magyarok gond nélkül fegyverezték le a labancokat, majd útnak indították őket Kassa felé. Persze nem mindenkit engedtek el, Korláth kapitány, hét pap és egy jezsuita szerzetes a vár foglya maradt, bár a fogoly szó a papokra és a szerzetesre nem biztos, hogy helytálló jelző volt.

A tíz bujdosó kuruc mintegy másfélszáz fellázadt diósgyőrivel együtt csatlakozott a rebellis védőkhöz, így a vár katonasága kétszáz fölé nőtt.

Berzy tizedes meg aznap húsz jó lovassal kimenőt kért Keszthelyitől, aki ezt engedélyezte neki. Azt mondta, hogy vadászni mennek a Bükk erdejeibe. 

Az egykori királyi kastély borzalmas állapotban volt. Falai omladoztak, két toronyába nem lehetett felmenni a négyből. A szobákban itt-ott már a fű nőtt. Ennyi embert nem tudott elszállásolni az erődítmény, éppen ezért a helyi, a lázadás mellé álló lakosok otthon maradtak, otthon lakhattak a családjukkal. 

De hova ment Berzy tizedes? Vadászni indult, de nem vadra, hanem a labancra. Tudta, hogy Bedegvölgy felé vonul a kis csapat, megelőzte őket és rajtukütött. Mind egy szálig lekaszabolta őket, nem volt menekvés. Egyedül egy Hoffmann nevezetű öreg katona maradt életben, úgy, hogy egy lovas nagyot taszajtott rajta, beleesett a Pece medrébe pont egy olyan helyre, ahonnan az ájult katonát nem lehetett látni fentről és még a vízbe sem fulladt bele. Miután magához tért, ő vitte a hírt Kassára.

Berzy tizedes visszatérve Diósgyőrbe, de erről egy szót sem szólt Keszthelyinek, annyival tudta le jelentését, hogy a vadászat sikertelen volt.  

Telt-múlt az idő és a furcsa összetételű őrség összebarátkozott a helyiekkel, akikkel együttműködő viszonyt alakítottak ki. Nem sanyargatták őket, nem zsarnokoskodtak. Még a vár is épült-szépült a lehetőségekhez mérten ezekben az időkben. Haller Sámuel földesúrral is megegyeztek, a vár jobban működött, mint annak előtte.

Keszthelyi kapitány is egyre derűsebben látta a holnapot, mivel egyre közelebb kerültek egymáshoz Füleki kisasszonnyal. Már a közös jövőt tervezték. Sokat sétáltak a vár körül, beszélgettek, hamarosan az első csók is elcsattant az akkor háromszáz éves törvényfa alatt. Keszthelyit Apafi Mihály udvarába hívták és csábította magával a korcsmáros leányt is. 

- Jöjj velem Réka, ott mindent megadhatok neked, nem kell félelemben élnünk, nyugodtak lesznek a mindennapjaink, akár családot is alapíthatunk. - ajánlotta fel Sándor.

- Hagyjam itt az apai örökségem? Ez a szülőföldem, nagyon nehezemre esik elhagyni. Minden fát, minden fűszálat ismerek a környéken, mindegyikhez köt egy emlék. Engedd meg, hogy gondolkodjak még rajta! - válaszolta Réka.

 

img_20181005_172630_1.jpg 

Múltak a hónapok, Kassa felől semmi hír nem érkezett. Mintha elfogadták volna, hogy a várat lázadó elemek vették birtokba. 1673 tele kemény volt, az évtizedben a legkeményebb. Télen talán még jobban megmutatta szépségét a táj. Nemhiába szerelmesedett a környékbe Mária királyné, Lajos király lánya, nemhiába építették fel királyi pompával palotává az egykori erődítést. Persze ennek történetünk idején már nyoma sem volt, inkább emlékeztetett a vár egy romos, elhagyatott romvárra.

Nem is nagyon voltak kint a szabadban lázadóink csak ha muszáj volt, és egyre inkább elhitték - mint említettem -, hogy nem foglalkozik velük senki a peremvidéken. A németnek nem fontosak, a törököt nem érdeklik.

Egy napon azonban látogató érkezett a várba. Majnár Ferenc vitéz, aki a kassai várban szolgált. Debrecenbe indult egy fontos levéllel, de először Diósgyőr felé vette az irányt, hiszen tudta, hogy jó barátja, Keszthelyi Sándor a vár ura, nem lesz bántódása. Amikor meghallotta Keszthelyi, hogy Majnár jött látogatóba, örült, hiszen úgy hitte, információhoz jut a kassai eseményekről.

- Ferenc, de régen láttalak barátom! - mondta Sándor és kezét nyújtotta régi cimborájának.

- Örülök én is neked Sándor! Bár nem gondoltam rólad azokat, amiket tettél. A szemedbe akartam nézni és megkérdezni az igazat.

- Miről beszélsz Ferenc?

- A mészárlásról. Fegyvertelen embereket - noha katonák voltak - halomra ölni kegyetlenség.

- Milyen mészárlás? Milyen halomra ölés?

- A Bedegvölgyben a német őrség egy ember kivételével lemészároltatott. Hoffmann tudott egyedül eljönni valahogy Kassára hozzánk, de ő is két napra rá meghalt.

- De hát mi... De várj... A Berzy. Azonnal hívjátok ide Berzy tizedest! - harsogta Keszthelyi kapitány. 

Berzy tizedes nem tagadta a vádakat.

- Hiszen azt mondtad vadászni indulsz! - kiáltott Keszthelyi.

- Úgyis volt, vadászni indultam. Állatokra. Kétszáz éve tűrjük, hogy ezek parancsoljanak, zsarnokoskodjanak felettünk. Láttam mit művelnek a magyarral. Gyermekkorom óta katonáskodom, nemzetünk érdekében tettem, sokakat megbosszultam! Mind megérdemelte! - válaszolt higgadtan Berzy tizedes.

- De így biztosan megtámadnak, nem tudunk velük megegyezni. Ferenc, hogyhogy nem jött még el Telekessy egy nagyobb sereggel? - kérdezte a kapitány Majnárt.

- Egyéb gondjai is vannak, voltak, de tavasszal az első dolga lesz a bosszú! Dührohamot kapott, amikor meghallotta az esetet, alig tudták lecsillapítani. - válaszolt Ferenc. 

- Most..., most mit tegyünk? - kérdezte Sándor összetörten. Öltem embert a hazáért, a török ellenében, de ez más! 

- Megvédjük a várat! - mondta csendesen Berzy.

- Hogyan!? Mivel és kivel? Hatvan katonánk van, a többiek földművelők, kiegyenesített kaszával. Lehetetlen. Biztosan lógni fogunk mind! - harsogta a kapitány.

- Menj barátom, fogadd el az erdélyi ajánlatod, vidd el Rékát és éljetek boldogan, megérdemlitek! - mondta Berzy. Mi ittmaradunk és felvesszük a harcot a némettel!

- Azonnal tömlöcbe kéne hogy vesselek! - mondta fenyegetően Keszthelyi.

- Nem tennéd meg... De nem is tudnád, hiszen az embereim mellettem vannak. Nekem ez a vár a sorsom, neked nem. - zárta rövidre a beszélgetést Berzy.

 

18237975_1534716003228281_5975507245796471901_o_1.jpg

 

Másnap délelőtt Sándor elmesélte az előző nap történteket kedvesének és kérte, menjen vele Nagyszebenbe. Réka igent mondott neki, így este levelet küldött Apafi udvarába azzal, hogy hamarosan szolgálatra jelentkezik náluk.  

Két hónap múlva, 1674 januárjában Keszthelyi búcsút intett szeretett városának és várának. Füleki Rékával együtt költöztek Erdélybe. Előtte azonban egy óriási menyegzőt tartottak a várban, olyat, amelyet Ernye bán János nevű fiának esküvője óta nem láttak a diósgyőriek. Az ódon falak még egyszer mosolyogva néztek le a városra.

Sándor tanúja Berzy Mihály volt, jó barátságban váltak el.

- Isten veled barátom! Én még mindig azt mondom, gyertek velem Erdélybe. Nincs esélyetek a kassaiak ellen! - mondta Sándor.

- Tudom, hogy nincs, de a bedegvölgyi eset után vállaltam ezt, tudtam, hogy el fog jönni ez az idő. - felelte Mihály. Sok gyermeket, hosszú életet kívánok nektek! Soha ne felejtsétek el Diósgyőrt! 

 

51467489_2199902016726509_7833155629253394432_o.jpg

Forrás: Bükk Vendégházak-Miskolc Facebook oldalának fotója

 

- Eljött az idő. - mondta Berzy kapitány magában 1674 március 16-án, amikor jelentést kapott a német sereg közeledéséről. Mintegy 1500 ember, ostromágyúkkal, ostromfelszereléssel indult útnak Kassáról Diósgyőr felé.

- Minden helyi lakos térjen haza a házába, nem várjuk el a harcot tőletek, nem várjuk el, hogy velünk haljatok meg. - mondta Berzy kapitány a vár népének összehívott beszéde alatt.

A százötven diósgyőriből egy sem mozdult meg. 

- Nem tágítunk kapitány, együtt halunk meg! - kiáltották egy emberként a bátor földművesek.

Március 18-án érkezett a labanc sereg a vár alá. Megadásra szólította fel Telekessy kapitány a védőket. Ők azonban válaszra sem méltatták a felszólítást. Megkezdődött az ostrom.

A védők hősiesen harcoltak, de esélyük sem volt. Sorra hullottak el az embereik. Ekkor Tősér Károly a jezsuita szerzetes kitűzte a fehér zászlót a vár falára. Meggyőzte Berzyt, hogy ne küldje a biztos halálba embereit.

Telekessy kapitány azonban csak abban az esetben volt hajlandó elfogadni a megadást, ha a fő bűnösök lakolnak, ráadásul halállal. Az egykori katonák pedig várbörtönbe kerülnek. Berzy elfogadta az ajánlatot, de csak úgy, ha a helyieket elbocsátják. Ez az ajánlat elfogadható volt a Habsburgok kapitányának is. 

Az életben maradt százhúsz diósgyőri visszatérhetett családjához, a katonák - akiket nem akasztottak fel - azonban a tokaji várbörtönbe kerültek.

 

31531186_1672572246167270_726458533746311168_o.jpg

Tóth György felvétele

 

Így ért véget a Diósgyőri vár védőinek harca és így ért véget a Diósgyőri vár is. Leégett, védműveit lerombolták, még a vár templom harangját is magával vitte Telekessy Kassára. Ekkor veszítette el végleg harcászati jelentőségét az erődítmény.

Berzy kapitány tizennégy társával együtt - közte a hat életben maradt kuruc bujdosóval - a törvényfa alatt végeztetett ki. A helyiek azt mondták, a mogyorófa pontosan tizenöt ága - merőben szokatlan módon - virágzásnak indult 1674 márciusában az eset után. Így emlékezett a várvédőkre Mária mogyorófája, illetve így emlékezett rájuk a diósgyőri föld.

Emlékezzünk rájuk mi is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1514571348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.