Az eperjesi jogakadémia Miskolcon
2019. június 25. írta: Reiman Zoltán

Az eperjesi jogakadémia Miskolcon

Kevesen tudják, hogy Miskolcon az első világháború végétől az államosításig egy jogakadémia működött, amely az elszakított Eperjesről került városunkba. Ezt az akadémiát szeretném most bemutatni írásomban. Bruckner Győzőnek, az akadémia egykori rektorának könyve adta az alapját ezen cikkemnek.

 

epkoll.jpg

Az eperjesi Kollégium a 20. század elején. Forrás: otdk2017.uni-miskolc.hu

 

Az eperjesi evangélikus Kollégium

Az eperjesi jogakadémia 1665-ben alakult. A hatalom támogatását nem élvezte az intézmény, alapjaiban a nemzeti érzés, összefogás voltak a jelszavai. Egy kicsit a hatalommal való dac, a szembenállás volt a meghatározó alapításakor. A vármegye - közte a felvidéki, környékbeli városok - az evangélikus egyház és egypár vagyonos főúr - Gr. Thököly István, br. Thököly Zsigmond, br. Petróczy István, br. Osztrosics Mátyás, Dessewffy György, Berzeviczy Zsigmond, Péchy András, Dalmady István, Bakay István és még sokan mások - által támogattatott azt az elképzelést, hogy egy úgynevezett Kollégium jöjjön létre, amely több tudományágat foglal magában. A célja:

,,a mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok universitása és a hazaszeretet bevehetetlen vára örök időn át." (Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949, 48. oldal)

 

jogakademia3.jpeg

 Forrás: evangelikus.hu

 

Az iskola első rektora Pomarius Sámuel, az első jogot oktató tanára a magdeburgi Pankratius Mihály volt. Főgimnázium, teológiai és jogi ismereteket oktattak ekkor, a XIX. század második felétől tanítóképző is működött az intézmény falai között. A Kollégium diákjai között volt Thököly Imre, Kazinczy Ferenc és Kossuth Lajos is többek között.

Hányatott sorsa volt az intézménynek. 1671-ben elvették azt, az evangélikusok templomával együtt, Thököly Imre - 1682-ben - visszaadta, hogy aztán 1687-ben ismét a jezsuitáknak adják. 1705-ben adta vissza ismét az evangélikusoknak Rákóczi, majd 1713-tól 1785-ig ismét a jezsuiták kézen volt. Onnantól kezdve azonban már a protestánsok vezették mindvégig története során.

1864-ben döntötte el Eperjes szabad királyi város vezetősége - a Dessewffy család anyagi segítségével karöltve - bevezetik a négy éves jogakadémiai képzést. Ez a jogakadémia már az, amely 1919-ben Miskolcra költözött.

 

jogakademia2.jpeg

Forrás: evangelikus.hu

 

Veszélyben minden magyar intézmény a Felvidéken

A Csehszlovák állam megalakulása után és a túrócszentmártoni elszakadás után egyértelművé vált, hogy az akadémiának nincs maradása, nincs létjogosultsága a Felvidéken.

- A magyaroknak nem fog szakembert nevelni az új Csehszlovák állam - jelentette ki Stefanek Antal tanügyi referens.

Mikler Károly, a jogakadémia dékánja 1918. december 5-én részt vett egy püspöki konferencián, amelyet az evangélikus egyház tartott. Geduly Henriknek, az egyházkerületi püspöknek, a kollégium egyházi főhatóságának és a konferencia helyettes vezetőjének felvetette Mikler, hogy az akadémia ellehetetlenítése előtt jó lenne azt Miskolcra költöztetni.

 

jogakademia1.jpeg

A kilencvenes évek közepén egy kis könyv is született az egykori tanárokról. Forrás: evangelikus.hu

 

Másnap meghallgatást kértek Lovászy Márton közoktatási minisztertől. Ehhez a miniszter hozzájárult, és a költözés költségeihez is támogatást ígért. Miskolc városa pedig december 19-én tartott közgyűlésén járult hozzá az intézmény fogadásához. Kisebb huzavona után - saját felelősségére - 1919. február 9-én rendelte el az akadémia költözését a dékán. 

 

img_20190510_152026.jpg

Emléktábla a Városháza oldalán

 

A csehszlovák állam célja: magyartalanítani és szlovákosítani. Mindezt legkímeletesebben kivitelezni az oktatásügy terén lehetett véleményük szerint. A kollégium legnagyobb hibája az volt a tótok nézetében, hogy a magyarság szolgálatában állt és nem vett tudomást arról a tényről, hogy a vármegye lakossága folyamatosan szlávosodik. A jórészt protestáns magyarokat a katolikus szlovákok váltották. Lassan a legtöbb tót lakossal rendelkező vármegyévé vált Sáros, a XIX. század végére. Végül az iskola egy magyar sziget lett a szláv tengerben és a vezetése nem vett tudomást az öntudatra ébredt szlovákok azon törekvéséről, hogy az ő nyelvükön oktassák az azt igénylő diákokat.

 

k_ev_koll_eperjes_kossuth.jpg

Kossuth emléktábla a Kollégium egykori épületében. Forrás: zope.lutheran.hu

 

Az igazgató választmányának ülésén március 4-én a fent emlegetett Stefanek Antal nem gördített akadályt az intézmény Miskolcra való költözése ellen. A főgimnázium az államosítás áldozata lett, a tanítóképző megszűnt, mivel nem volt elég szlovákul tudó tanára. Bánó Árpád kollégiumi felügyelőt a karhatalommal távolították el az intézményből, mivel annak átadását megtagadta.

 

Egy nagyon jó és érdekes kisfilm a Miskolci Egyetem jóvoltából. Érdemes megnézni.

 

Érdekes dolgokat olvastam az eperjesi jogakadémia történetének tanulmányozása során. Amikor megalakult a városban a Kollégium, még szinte színmagyar volt egész Sáros vármegye lakossága. Ennek okán is hazafias lelkületű alapító okirata van az intézménynek. Hogyan lett ebből a színmagyar vármegyéből más nemzetiségű?

Az 1910-es adatok szerint  a vármegye lakossága 60%-ban szlovák volt, 22% volt a ruszinok aránya és mindösszesen 10% volt magyar. A kiegyezés utáni erőteljes magyarítási kísérlet ellenére. Hogyan lett a Felvidék felső fele szláv? Hogyan tudta a kisebbség a többséget asszimilálni?

 

k_ev_portre_thokoly_imre.jpg

Thököly Imre az iskola egykori diákja és védelmezője. Forrás: zope.lutheran.hu

 

Régóta keresem erre a válaszokat, mert ugyan volt egy kis  - jó, inkább nagy, de semmiképpen sem akkora, amit manapság próbálnak bizonygatni - szláv közösség a Felvidéken, sok helyen többség is, de az etnikai viszonyok valahol a XVII. század vége és a XIX. század eleje között elképesztő módon megváltoztak. Sehol nem láttam ezt leírva, de biztos vagyok benne, hogy a Habsburgok keze van a dologban. Valami olyasmi lehetett mint Erdélyben, vagy nem tudom. Nonszensznek tartom azt, hogy egy kisebbség a többséget asszimilálja 150 év alatt szinte teljesen. 

 

 

Bruckner Győző (Felsőlövő, 1877– Budapest, 1962)                                                                                                                                                                                                                                       ,,Jogász, jogakadémiai tanár, az MTA tagja (1926-1949).

  

Középiskolai tanulmányait a felsőlövői, késmárki és soproni evangélikus líceumban, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti tudományegyetemen végezte. 1901-1902 között a 23. tábori vadászzászlóaljnál egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített. 1906-ban vette feleségül Farkas Gizellát, négy gyermekük született. 1914. augusztus 1. és 1918 december 10. között harctéri szolgálatot teljesített, több katonai kitüntetést szerzett. Tanári pályáját 1902. október 1-jén az eperjesi evangélikus kollégiumban kezdte, majd 1903-tól 1920-ig az iglói evangélikus főgimnáziumban működött. 1910-ben az eperjesi evangélikus jogakadémia magántanára lett.

 

1914-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett és a debreceni egyetem magántanára, majd 1920. szeptember 1-jétől pedig az Eperjesről Miskolcra menekült jogakadémia nyilvános rendes tanára lett. 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. 1914-ben hosszabb időn át tanulmányokat folytatott Párizsban, az első világháború után pedig tanulmányutat és levéltári kutatásokat végzett Németországban, Svédországban és Olaszországban, valamint Bécsben, ahol mint a Történelmi Kutató Intézet tagja ugyancsak hosszabb időn át végzett levéltári kutatásokat. 1923-1945 között a miskolci jogakadémia dékánja volt, ez idő alatt teljesen átszervezte és magas tudományos szintre emelte a jogakadémiát.

 

1925-ben szerkesztésében jelent meg a Confessio Augustana hitvallás négyszázadik évfordulójára kiadott Berzeviczy Emlékkönyv, amely Lipcsében német nyelven is megjelent. 1926-ban elindította és szerkesztette a Miskolci Jogászélet című, első vidéki tudományos jog és államtudományi szakfolyóiratot, valamint a Miskolci Jogakadémia Értekezéseinek Tárát és a Miskolci Jogászélet Könyvtárát. 1941-ben a szegedi egyetemen a szakirodalom művelése és az egyetemi oktatás terén szerzett érdemei elismerésül megkapta az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet. Széles körű történeti, jogtörténeti és egyházjogi irodalmi munkásságot fejtett ki.

 

Mint jogtörténész a magyar jogtörténetírás folklorisztikus irányzataival, főleg a felvidéki városjogok egyes intézményeivel, mellette protestáns egyháztörténettel is foglalkozott. Nagyban az ő érdeme is, hogy Rákóczi és bujdosótársai hamvaival Thököly Imre hamvai is hazakerültek és melyeket éppen Késmárkon helyeztettek örök pihenőre, mivel cikkeivel ide irányította az illetékes körök figyelmét.                                                                                                                                                      Nevét utca viseli Bábonyibércen." - írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.

 

 

Csengey (Csenge) Gusztáv (Adolf) (Komárom, 1842– Miskolc, 1925).                                                                                                                                                                                                      ,,Evangélikus teológus, tanár, költő.

  

Csengey Gusztáv Révkomáromban született, apja gazdatiszt volt. Az 1848-as forradalom idején már Pesten tartózkodtak, majd Pilisre, innen pedig 1849-ben Irsára költöztek, ahol az apja községi jegyző lett. Gyermekkorát itt töltötte, itt járt iskolába. Középiskolai tanulmányait Pesten kezdte, négy évig járt ide, majd apja javaslatára átiratkozott Sopronba (az apa Sopronban tanult). A városban tapasztalható élénk irodalmi élet hatására maga is verselni kezdett. Arany János költészetét annyira megszerette, hogy megkérte apját, hadd folytathassa tanulmányait Nagykőrösön. 1860-ban meg is látogatták a költőt, átiratkozott a város református gimnáziumába, ám már nem lehetett Arany tanítványa, mert a nagy példakép éppen akkor költözött Pestre, ahol a Magyar Tudományos Akadémia titkára lett.

 

1862-ig tanult Nagykőrösön, ahol a költészet tudatos tanulmányozására, hazaszeretetre, minden elnyomás elleni gyűlöletre nevelték az ifjúságot. Az érettségi utánez volt a gimnáziumban az első érettségi vizsgahazautazott Irsára. Itt írta meg egyik legismertebb versét (A fogoly lengyel), ami a lengyel forradalom kitörése (1863) után meg is jelent Pákh Albert lapjában, a Vasárnapi Ujságban. A vers újra felébresztette az olvasókban az 1848-as lelkesedést, és rendkívüli ismertséget hozott Csengey számára. Ettől kezdve Csengey Gusztávot a legnépszerűbb költők között tartották számon. A művet számos nyelvre lefordították, a lengyelek hálásak voltak: évekkel később Varsó polgármestere díszfogaton vitte Csengey Gusztávot a tiszteletére rendezett ünnepélyre. Ez a történet gyakran felbukkan a költőről szóló újabb értékelésekben, de feltehetőleg az irodalmi legendák közé utalható. (...)

 

Tanulmányait Pesten folytatta, a protestáns teológián. A karácsonyi szünetben készített egy humoros, illusztrált naptárt, amelyben kollégáit és tanárait gúnyolta ki. Mindenkinek tetszett, még „hittan és szentírás-magyarázat” tanárának, Ballagi Mórnak is, akinek jóvoltából a Heckenast Kiadó meg is jelentette, sőt a kiadó rábízta a Gyermekbarát és a Házikincstár című lapok szerkesztését is. A teológián 1865-ben tette le a kandidatúrát, majd 1866 őszén Németországba, Jénába ment, hogy ott folytassa a tanulmányait. Innen hozta haza a Ballag már a vén diák című, azóta is népszerű ballagódalt, amit a Bursch-nótából fordított le, illetve költött át. Hazatérése után letette a lelkészi és a tanári vizsgát. Az oktató-nevelő munkát igen fontos feladatának tartotta, 1868-ban az aszódi evangélikus gimnázium tanára lett, 1874-től 1877-ig pedig igazgatója volt. Petőfi Sándor is járt itt iskolába, és Csengey fontosnak tartotta a helyi Petőfi-kultusz ápolását, ezért emléktábla elhelyezését javasolta. Az iskola falán lévő táblára végül az ő epigrammája került. (...)

 

Oktató munkája mellett nem hanyagolta el irodalmi tevékenységét sem, ebben az időszakban írta például két regényét: A hullámok közt és a Mocsarak királya című hazafias érzelmű regényeket. 1878-ban tagja lett a Petőfi Társaságnak. Későn nősült: 1890-ben, 48 esztendős korában vette nőül az eperjesi Barta Lenkét, akihez szerelmes versciklust is írt (Lenke-ciklus). Ekkor már négy éve Eperjesen tanított: a teológián Ószövetséget és egyháztörténetet oktatott, de tanított a jogakadémián is. Tanítványai szerették, környezete tisztelte. A helyi Luther Társaság megválasztotta tiszteletbeli tagjának, hazafias és vallásos költemények sora került ki kezei közül. Némelyik verse bekerült az evangélikus egyházi énekes könyvbe is. Magát az „utolsó kuruc”-nak nevezte, magyar zsinóros ruhában, csizmában járt.

 

1919-ben az Eperjesi Jogakadémiaa trianoni döntés következtébenMiskolcra költözött, és a tanári karral együtt Csengey Gusztáv is. A város a Hodobay-telepen, a Kolozsvári utca 11. alatt utalt ki számára szükséglakást, ahol igen szerény körülmények között élt feleségével. Csengeymár nyugdíjaskéntfolytatta oktató munkáját az immár Miskolci Jogakadémián. A helyi Lévay József Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. Csengey Gusztáv 1925-ben hunyt el, sírja Miskolcon, a Mindszenti temetőben van. Születésének 100. évfordulóján a város ünnepségeket rendezett emlékezetére, felesége ezt még megérte. SzobraBorsodi-Bindász Dezső alkotásaa Belvárosi evangélikus templom udvarán található. - írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.

 

 

Irány Miskolc! 

A hadizsákmánynak nem minősülő ingóságokat szabadon elvihették az anyaországba. Than Mór híres festménye Dessewffy Arisztidről is elhozattatott. Sok mindent "átmentett" Mikler úr, viszont a 29 000 kötetes szakkönyvtár és a felbecsülhetetlen értékű éremgyűjtemény ott maradt Eperjesen. 

1919. március 10-én "érkezett meg" a jogamadémia Miskolcra. Március 16-án erről már a helyi lap is beszámolt. Pár nappal később - miután a tanárok is megérkeztek, vagyis azok a tanárok, akik jönni akartak az intézménnyel együtt -, a vizsgák is elkezdődtek az intézményben. Miskolc közvéleménye is fellélegzett az iskola érkezése kapcsán, hiszen a határok végleges sorsa nem volt ismeretes még ekkor, és úgy kombináltak, hogy a költözés azt jelentette, talán városunk nem lesz cseh terület és nem kezdődik majd meg az önkényes szlovákosítás. Ezt a gondolatmenetet pár nappal később egy kassai lap cáfolta, de azért a miskolciak reménykedtek.

 

miskolcjoagaka.jpg

Forrás: otdk2017.uni-miskolc.hu

 

Nagyon sok magyar nevű, magyar gyökerű család vált nacionalista tóttá az elmúlt évtizedek folyamán. Eleik odaföntről valószínűleg értetlenül figyelik tevékenységüket - szándékosan nem írtam, hogy forognak a sírjukban, az milyen lenne már - és az, hogy magyar szó, magyar érzés, magyar haza, már nem jelent nekik semmit. Borzalmas. Ugyanakkor a máig magukat magyaroknak valló határon túli testvéreinket sok "itthoni" egyszerűen "lerománozza", "letótozza", ukránozza, szerbezi. Az ilyenektől is feláll a szőr a hátamon! Lehet valakit nem szeretni, de nemzeti identitásában ne alázzuk meg! 

De vissza az akadémiához! A tanácsköztársaság idején egy "munkásegyetem" létrehozását készítették elő, a sárospataki jogakadémiával kívánták összevonni az intézményt. Nem foglalkozom most a rövid kommunista időszak ötleteivel és rendeleteivel, ez az időszak szerencsére nem tartott sokáig. 

Következett a cseh, majd a román megszállás. A csehek megszállása után özönlöttek a felvidéki menekültek városunkba, nagyon sok értékes magyar ember települt át Miskolcra. A román megszállás alatt indult újra az oktatás - október 4-én -, előző nap érkezett meg az eperjesi tanári kar jó része, akik annak idején megtagadták a tanácsköztársaság vezetőinek oktatást érintő parancsait, követeléseit, ezért inkább távoztak a városból. Ezen a szomorú őszön, ez az intézmény volt az egyetlen az országban, amely megkezdte működését.

 

200px-tomb_of_gusztav_csengey.jpg

Csengey Gusztáv sírja a Mindszenti temetőben. Forrás: Wikipédia.

 

A háborús évek elmúltával Hodobay Sándor polgármester 1922. november 28-ai megválasztása után ezt mondta: 

,,Nagybánya helyét a jövőben Miskolcznak kell majd betöltenie." (Bruckner Győző: A miskolci jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949, 21. oldal)

 

A miskolci évtizedek 

1923. szeptember 23-án egyházkerületi ülést tartottak, ahol Mikler Károly lemondott dékáni tisztségéről. Idős volt már és beteg, illetve megfáradt egy kicsit az utóbbi évek harcaiban. Utóda Bruckner Győző lett, egy hasonlóan kivételes képességű, és rendkívül képzett tanár, aki 1920-tól tanított az intézményben. Sőt, már a XX. század elején is tanított egy évet Eperjesen. Fontosnak tartotta a hagyományok ápolását és az evangélikus egyházzal való szoros kapcsolat fenntartását. Szót kell még ejtenem arról, hogy az állami támogatás elmaradása miatt csaknem megszűnt az akadémia - egyesek szerint ez is közrejátszott Mikler dékán lemondásában -, végül azonban sikerült megmenteni a nagy múltú intézményt.

 

img_20190509_105143.jpg

Bruckner Győző a miskolci jogakadémia dékánja. Forrás: Bruckner Éva: Bruckner Győző című könyvének borítója.

 

A ballagás is az eperjesi hagyományok között szerepelt, először 1925. június 24-én vonultak fel a diákok a város utcáin. A Ballag már a vén diák... kezdetű dalt egyébként Csengey Gusztáv, jogakadémiai tanár - "az utolsó kuruc" - fordította magyarra a XX. század elején. 

Werbőczy Bajtársi Egyesület néven elsősorban helyi ünnepségeket szerveztek a diákok, zenei, irodalmi és egyéb kulturális események voltak ezek, de részt vettek - ezért a "felszabadulás" után az egyesület tagjait üldözték, hátrányos megkülönböztetésben részesültek -  a revíziós felvonulásokon is. 

A Miskolci Jogász Turista Egyesület is nagyszerűen működött, ezt Bruckner Győző alapította.  A rendszeres túrákon egy-egy történelmi emlékhelyen zseniális művészettörténeti előadásokat rögtönzött a dékán. Érdekesség, hogy a testnevelési foglalkozásokon vívást is tanítottak a diákoknak, akiket - egy rövid ideig - Gerevich Aladár oktatott.

 

ke_pernyo_foto_2017-06-19_10_43_20.png

Eperjes manapság. Forrás: evangelikus.hu

 

A harmincas évek elejétől erős revíziós hangulat volt az országban, a városokban, ezáltal az akadémián is, és a diákok között is. Mindenki üdvözölte Felvidék egy része és Kárpátalja visszacsatolását. A Werbőczy Bajtársi Egyesület 1938-ban - a döntés után - előadásokat tartott a terület nemzetiségi viszonyairól, arányairól.

A jogakademia egyébiránt a Városháza második emeletén működött a kezdetektől, hiába az egyre javuló anyagi körülmények, nem engedték új épület építését, inkább a város engedett át újabb helyiségeket az egyre bővülő intézménynek. 

A Felvidék egy részének visszacsatolásakor - de már előtte is - a kecskeméti és az egri jogi akadémiák lázasan tárgyaltak, egy kassai egyetem megalapítását szerették volna. Ez azonban nem valósult meg.

Az 1938 szeptemberi revíziós nagygyűlést a Werbőczy Egyesület szervezte és a kassai ünnepélyes bevonuláson is képviseltette magát. 

 

A Revíziós Liga egyik nagygyűlése 1938 áprilisában. A felvétel nem Miskolcon készült.

 

A nehéz háborús évek következtek. Sajnos a diákok közül is sokan hullottak el a harcmezőn, a tanári kar összetétele is folyamatosan gyengült, sok tanár helyezkedett el más intézményben. Az 1944-es kari évnyitó tanácsi ülést légiriadó miatt az Avas egyik pincéjében fejezték be. A tanév később ugyan megkezdődött, de október 10-től az előadásokat már nem lehetett megtartani. 

Bruckner Győző felhatalmazást kapott arra, hogy az intézményt szabadon átköltöztetheti bárhová, ha a város kiürítésre kerül. Amikor ez megtörtént, először Budapesten, majd Veszprémben állította fel hivatalát Bruckner. Végül az iskola megmaradt készpénzét egy bankban helyezte letétbe, az iratokat pedig a soproni evangélikus egyház konventépületének pincéjébe záratta. Ígéretet tett arra, hogy amint lehetséges, újrakezdik az iskola működését.

 

3280-saros.jpg Sáros vármegye címere. Forrás: magyarcimerek.hu.

 

 

A háború utáni pár év, az iskola megszűnése

Nagyon hamar újra működött az iskola, már 1945 januárjában. Bruckner Győző azonban csak szeptember 26-án tért vissza Miskolcra. Természetesen különböző vizsgálatoknak volt kitéve,  végül meghagyták pozíciójában. 

A jogakadémiák sorsa azonban végleg megpecsételődött. Az akadémiák állami fennhatóság alá kerültek, majd az oktatási reform után az egyetemek mellett nem volt maradásuk a rendszerben. A 4105/1949 számú rendelet pedig meg is szüntette őket. A miskolci a működését hivatalosan 1949. augusztus 30-án délben fejezte be.

A dékán ekkor már dr. Zelenka István volt, ő "kapcsolta le a villanyt". 

1949. szeptember 24-ei jelentése szerint:

  • Az irattárat a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi- és közigazgatás-tudományi kara kapta,
  • a levéltári anyagát - ingó és ingatlan - pedig a Nehézipari Műszaki Egyetem, 
  • a könyvtárát Miskolc városa,
  • a helyiségeket, ahol az oktatások folytak - a háború után a Zenepalotában - pedig a városi zeneiskola.

 

 

Források:

 

Bruckner Győző: A miskolci jogakadémia múltja és kultúrmunkássága (1919-1949)

Stipta István: Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

Napjaink folyóirat - Stipta István: Az eperjesi jogakadémia áttelepülése 1918/19-ben

otdk2017.uni-miskolc.hu

Wikipédia - Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar szócikk

fajltube.com - Az Eperjes-miskolci jogakadémia története

zope.lutheran.hu

Révai Nagy Lexikon

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1614783216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.