Öt különleges történet a diósgyőri futball múltjából
2019. augusztus 13. írta: Reiman Zoltán

Öt különleges történet a diósgyőri futball múltjából

Ezúttal a diósgyőri labdarúgók történelmében kutakodtam és próbáltam összeállítani öt olyan érdekességet, amelyet talán a legnagyobb DVTK szurkolók sem tudnak szeretett egyesületükről.

 

logo_0017_06_1.png

Forrás: magyarfutball.hu

 

Megalakul a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre

1907-ben került a Vasgyárba egy bizonyos Bende Antal vasesztergályos, akit a Schulek családnál szállásolták el. A vele egykorú Schulek fiúkkal egyetértésben rendelt egy labdát Budapestről.

 

img_20190809_045519.jpg

Forrás: Dr. Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK - Diósgyőrvasgyár sportéletének története

 

1908 elejére már Bende egy csapatot gyűjtött maga köré, akik a Ládi erdő tisztásán, vagy a Kerekdomb alján rúgták a bőrt. A csapatnak nevet is adtak, ők lettek a Diósgyőri Ifjúsági Kör. Loukota Ernőt választották a csapat vezetőjévé.

Ezen felbuzdulva egy másik közösség is éledezett, Ihring Antal vezetésével. Ő alapította a Diósgyőr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság nevű csapatot. Ők már tagdíjat is szedtek, ami 10 fillért tett ki. De ez is kevés lett volna egy igazi labdára - nekik még csak gumilabdájuk volt -, ha a szüleik nem segítenek. A kapott segítségnek hála, a labda 1908 húsvétjára meg is érkezett. A fiúk örömükben még a locsolkodást is hanyagolták, inkább rohantak játszani.

 

img_20190808_035627.jpg

Forrás: Dr. Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK - Diósgyőrvasgyár sportéletének története

 

1909-re annyi pénz összejött a tagdíjakból, hogy egyforma szerelést tudtak maguknak vásárolni. Rengeteg kis csapat volt Diósgyőrben és Miskolcon is, ezek a csapatok egymással játszottak nagy-nagy rangadókat. 

1909 őszén a Miskolci SE erős, és már egyesületi formában működő csapatát győzték le, ráadásul Miskolcon. Ekkor gondolkodtak el a fiatalok azon, hogy mi lenne, ha ők is alapítanának egy egyesületet. Pavlánszky Károly volt az ötletgazda, aki azért is szorgalmazta a dolgot, mert a legelőkről folyton elzavarták őket, viszont ha egy Vasgyár által támogatott egyesületet hoznának létre, az megoldaná ezen problémájukat.

Azonban jórészt fiatal, 14-17 év közötti fiúkból állt a csapat - a nevéből adódóan ifjúsági volt -, ők nem szervezhettek, nem vezethettek egyesületet. Arra gondoltak, hogy kedvenc tanárukat, Vanger Vilmost kérik fel az egyesület vezetésére, aki amúgy is szorgalmasan látogatta edzéseiket, mérkőzéseiket. Először azonban kidolgozták az egyesület alapszabályát, Pavlánszky a Jószerencse Dal- és Önképzőkör alapszabályát vette alapul, így már ezzel a dokumentummal mehettek el a tanárúrhoz. 

Vanger Vilmos nagy lelkesedéssel és örömmel fogadta az ötletet és a megtisztelő feladatot. Vanger a gyár igazgatójával ismertette a leendő egyesületet és annak alapszabályát, majd a Vasgyáron keresztül a Belügyminisztérium elé került az alapítás, akik 1910. február 6-ára tűzték ki az alakuló közgyűlést. A munkásétteremben került sor a közgyűlésre, ahol megalakult a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre.

 

img_20190808_035911.jpg

Forrás: dr. Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK - Diósgyőrvasgyár sportéletének története

 

Természetesen az egyesület tisztikarát is megválasztották:

  • Vanger Vilmos elnök
  • Ihring Antal alelnök
  • Waisz Árpád alelnök
  • Hamza István pénztáros
  • Erdélyi Andor titkár
  • Sárossy Lajos intéző
  • Sebestyén Antal ellenőr
  • Molnár Gyula edző

Az egyesület alaptőkéje 37 korona és 88 fillér volt induláskor. És ezzel elindult máig tartó hosszú útjára a diósgyőri labdarúgás... 

 

 

A Diósgyőri Athletikai Club

1913-ban alakult az egyesület, amely a következő 25 évben a helyi riválist biztosította a DVTK-nak, egészen 1938-ig, amikoris egyesült a két vasgyári klub. A DAC a vasgyári tisztviselők csapata volt, míg a DVTK a munkásságé. Nem akartak keveredni a tisztviselők a munkásosztállyal, ezért alapítottak külön egyesületet, noha legtöbbjük előzőleg már sportolt a DVTK-ban. A DAC élén Allender Henrik gyárigazgató állt. A klub labdarúgó, atlétikai, tenisz, úszó, vívó és füleslabda szakosztályt működtetett. 

A DAC-DVTK labdarúgó mérkőzések mindig érzelmileg túlfűtött csatákat hoztak, ahol abszolút nem számított a két gárda aktuális bajnoki helyezése. 

 

logo_0017_08.png

Forrás: magyarfutball.hu

 

A húszas évek végére, harmincas évek elejére eltűnt ez a szegregáció. Egyre több munkás sportolt a DAC-ban, és egyre több tisztviselő a DVTK-ban. A DAC futballcsapata nem volt olyan eredményes, mint a DVTK-é, viszont a többi sportágban - főleg az atlétikában - meghatározó szerepet játszottak a régióban. 

 

img_20190809_013034.jpg

Forrás: Balogh Attila - Bereczki Zoltán - Darázs Richárd: Volt egyszer... a Diósgyőr-vasgyári kolónia

 

A harmincas években többször is felmerült a fúzió a két csapat között, erre hivatalosan 1938. augusztus 5-én került sor, mégpedig úgy, hogy a DAC "olvadt" a DVTK kötelékébe. Ebből az egyesülésből jött létre az új vasgyári "gigaklub", a Diósgyőri MÁVAG Sport Club, azaz a DiMÁVAG. A piros-kék színösszeállítást választották, a DVTK hozta a pirosat, a DAC a kéket hozta a házasságba. Az egyesület elnöke Bézler Károly az Újgyár igazgatója lett - a DVTK egykori elnöke -, a társelnök pedig Weigl Ernő a DAC egykori elnöke. Az új klub nyolc szakosztállyal kezdte meg működését: futball, atlétika és torna, birkózás és ökölvívás, tenisz, úszó, téli sport, vívó és céllövő szakosztályok.

Az első számú cél egy új minden igényt kielégítő stadion építése volt. Ez végül 625 000 pengőbe került, ezzel Magyarország egyik legmodernebb létesítménye épült fel Diósgyőrött 1939-ben. 

 

191225_203601676332941_1258268_o.jpg

A stadion tribünjének építése. Forrás: Kovácsik Sándor, Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Még egy megjegyzés a rész végére: a második világháború után, vagyis inkább a frontvonal elvonultával, amikor újraindult a vasgyári sportélet - már 1945 februárjában -, az elnökség egyik első döntése volt, hogy az egyesület újra felvegye a DVTK nevét. 

 

 

A DVTK első aranykora

Ezen időszak alatt, amelyet 1921-től 1930-ig jegyez a krónika, a 10 kerületi bajnokságból 9-et a vasgyáriaknak sikerült megnyernie. Zárójelben jegyezném meg, hogy az egy kivétel az MVSC sikerét hozta, akik abban az esztendőben az országos bajnoki döntőig meneteltek.

 

img_20190808_235700.jpg

Az első (2-2) mérkőzésen készült a felvétel. Forrás: tempofradi.hu.

 

Az első aranykor időszakából kiemelkedett a Ferencváros elleni országos bajnoki címért sorra kerülő (két) mérkőzés. A sorsolás szeszélye folytán a DVTK rögtrön a négy közé kerülésért a budapesti kerületben második helyen végző zöld-fehéreket kapta ellenfeléül. Az mérkőzés döntetlennel ért véget, így második, megismételt mérkőzés vált szükségessé. 

 

img_20190809_013627.jpg

 

Nézzük a mérkőzések jegyzőkönyvét:

Ferencvárosi TC - Diósgyőri VTK

2-2 (1-2)

Üllői út, 6000 néző. Vezette: Schiessler.

FTC: Amsel - Takács II, Hungler II - Fuhrmann, Sándor, Blum - Tóth, Lyka, Kelmen, Nikolsburger, Kohut.

DVTK: Kozusnyik - Szabó, Posteiner - Chvojka, Müller, Ferenczy - Páva, Völker II, Bova, Presovszky II, Völker I.

Gólok története: 

,,A 8. percben a diósgyőri balszárny vezet hirtelen támadást, Völker II  Presovszkyval összejátszva, áttörik az FTC védelmét, Amsel Presovszky lapos lövése elé veti magát, de a rástartoló Völker II az öléből a gólba rúgja a labdát. (1-0)"

,,A 38. percben Nikolsburger váratlan lövése a kapus kezéről a bal felső lécre pattan, Kozusnyik utánakapva lehuzza a labdát, de a bíró már gólt ítél. (1-1)"

,,A 42. percben (...) Páva félmagas sarokrúgása lepattan Hunglerről, Völker II a kavarodásban a kapu felé tolja a labdát, amit a vetődő Amsel már nem tud elérni. (2-1)"

,,A 18. percben Nikolsburger kiugrik, Posteiner lövés elől elnyomja, mire Kelemen ugrik közéjük s váratlan éles lövéssel megszerzi a kiegyenlítést. (2-2)" 

(Sporthírlap - 1925. június 8.)

,,Páva a DVTK csapatkapitánya: - Azt hiszem, az igazságos gólarány 3-1 volna a mi javunkra. Örülök, hogy ilyen szépen játszott a csapat." 

(Nemzeti Sport - 1925. június 8.)

A mérkőzésen remekül játszott a vasgyári csapat. A közönség szimpátiáját is elnyerte, nemúgy a játékvezetőét, aki többnyire a DVTK ellen vétett és egy nyilvánvalóan nem érvényes találatot adott meg a fővárosiaknak. Mindkét sportlap "le is húzta" miatta. A mérkőzés vége után 2x15 perc hosszabbítás következett, de ez sem hozott döntést. A mérkőzést meg kellett ismételni. 

 

img_20190809_013753.jpg

A második (2-1) mérkőzésen készült fotó. Forrás: Nemzeti Sport - 1925. június 10.

 

Erre két nappal később került sor. A diósgyőriek ezen is helytálltak, de ezúttal minimális vereséget szenvedtek jóval erősebb, rutinosabb ellenfelüktől.

Ferencvárosi TC - Diósgyőri VTK

2-1 (1-0)

Üllői út, 2500 néző. Vezette: Iváncsics.

FTC: Amsel - Takács I, Hungler II - Fuhrmann, Müller, Blum - Földessy, Stecovits, Sándor, Nikolsburger, Kohut.

DVTK: Kozusnyik - Szabó, Posteiner - Chvojka, Müller, Ferenczy - Páva, Völker II, Bova, Presovszky II, Völker I.

Gólok története: 

,,A 8. percben Fuhrmann és Ferenczy egy magas labdára egyszerre ugornak, de utóbbi faultol. A húszméteres szabadrúgást Fuhrmann lepasszolja Stecovitshoz, aki oldalt kiugrik, lapos lövését Kozusnyik elvetéssel akarja megfogni, közben azonban ott terem Chvojka és lábáról a jobbsarokba perdül a labda. (1-0)" 

,,A 13. percben (a második félidőben, a szerk.) Stecovits a jobbszélen hosszasan driblizik, majd hirtelen beadja a labdát, amelyet Nikolsburger Kohutnak enged át, s utóbbinak tizennégy méteres hatalmas lövésére Kozusnyik hiába dobja magát a labda háló felső balsarkában akad meg. (2-0)"

,,A 33. percben Müller hosszu haza adását Amsel elnézi és a labda kornerre jut. A sarokrúgásból nagy kavarodás támad, végül Pávához kerül a labda, akinek éles lövése a közelálló Blum karját éri; a bíró kissé gondolkodva tizenegyest ítél, melyből Chvojka félmagasan a balsarokba plasszirozza a labdát. (2-1)"

,,Somlai Fülöp, a DVTK intézője: - A bíró az első félidőben sokat és főleg a mi terhünkre tévedett, a második félidőben azonban már semmi kifogásolnivalónk sem volt. Csapatom nincs hozzászokva ily rövid időközökben erős mérkőzéseket játszani és ez erősen meglátszott játékunkon. Ha előbb fognak a finishez, ugy alig hiszem, hogy mint legyőzöttek hagytuk volna el a pályát."

,,Páva a DVTK csapatkapitánya: - A csatársorban a belső trió bizonytalansága fosztott meg minket a győzelemtől. Ha ők fittek, ugy minden bizonnyal ki tudták volna használni Hungler II bizonytalanságát és egész biztosan más eredményt értünk volna el. Az FTC ma beállított s pihent játékosai nagy előnyt jelentettek nekik. Én hiszem azonban, hogy játékunkkal  megnyertük a budapestiek tetszését, és ha ez sikerült - ugy szereplésünkkel meg vagyunk elégedve."

(Nemzeti Sport - 1925. június 10.)

A sportlapok bizony nem fukarkodtak a dicsérettel a diósgyőriek felé mindkét mérkőzés után. A legnagyobbak közé emelték a csapatot és nagy jövőképet festettek nekik. Posteinert emelték ki a gárdából, őt tartották a párharc legjobbjának. A diósgyőriek fantasztikus játékukkal óriási elismerést "hoztak" a vidék futballjának, a kerület csapatainak is. Jobban ünnepelte őket az országos sajtó, mint a következő évben döntőig menetelő miskolci vasutasokat. 

 

img_20190809_014432.jpg

Nemzeti Sport - 1925. június 10.

 

A csapat itthon is kivételes figyelmet kapott, már a Tiszai pályaudvaron ünnepelte őket egész Nagy-Miskolc. Babérkoszorút kaptak Dr. Rácz Györgytől, az Északi kerület elnökétől. Az ünnepség után felvirágozott autókkal, fáklyásmenettel kísérve mentek a vagyári kolóniáig, ahol mindenki őket ünnepelte. 

Sajnos a következő években nem sikerült megismételni ezt a sikert, de ez a két mérkőzés aranybetűkkel vonult be a diósgyőri futballtörténelem históriás könyvébe. 

 

 

Az első kupadöntő

A diósgyőri labdarúgócsapat hatszor játszott kupadöntőt az elmúlt több mint egy évszázados története során. Ebből kettőt sikerült megnyernie a vasgyári tizenegynek, négyszer azonban vesztesen hagyták el a pályát. A két kupagyőzelemről és az azt követő döntőkről - 1981, 2014 - elég sokan, sokszor írtak már, az első kettőről azonban kevesebbet tudunk. Most az 1942-es "döntőzést" vesszük górcső alá.

 

img_20181010_090221_1.jpg

Forrás: Észak-Magyarország

 

Az 1941/42-es bajnokságban volt az első alkalom, amikor a piros-fehérek a "mennyország közelébe" kerültek a Magyar Kupa küzdelmei során. Négy mérkőzést kellett megnyerniük azért, hogy a végén jogot nyerjenek a kupa megnyerését eldöntő mérkőzésre.

  • Kispest (o) 8-2
  • BSZKRT (o) 5-1
  • Kolozsvár 5-3
  • Újpest (s) 6-3

Az elődöntőt Budapesten, a MOVE-pályán játszották. Ezen a meccsen az Újpest csapatát 6-3 arányban sikerült legyőzni, ezzel jogot nyert a DiMÁVAG a másnapi fináléban való részvételre. A másik ágon a Ferencváros az SBTC-t múlta felül.

 

img_20181010_090305_1.jpg

 

1942. Június 29-én került sor a döntő mérkőzésére, szintén a MOVE-pályán. A zöld-fehérek az előző napi gyengébb játék után sajnos nagyszerű napot fogtak ki ellenünk.

DiMÁVAG - Ferencváros

2-6 (0-2)

MOVE-pálya, 18 000 néző. V: Égner Károly.

DiMÁVAG: Gáspár - Soós, Felföldi - Bohus, Túrán, Bartha - Füzér, Zörgő, Kertész, Fazekas, Turbéki. Edző: Csapkay Károly.

Ferencváros: Csikós - Tátrai, Lázár - Sárosi, Polgár, Nagy - Lukács, Füstös, Jakab, Kiss, Kiszely. Edző: Dimény Lajos.

Gólszerzők: Kiszely az 5., Jakab a 8., Turbéki az 51., Fazekas a 60., Lukács a 65., Kiss a 75., Jakab a 81., Füstös a 84. percben.

Az első félidő 2-0-ás ferencvárosi vezetéssel zárult. Talán más lett volna az eredmény, ha 0-0-nál Turbéki gólját érvényesnek találja Égner sporttárs. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a félidő vége előtt a zöld-fehérek harmadik gólját sem adta meg les címén a játékvezető. Sőt a sípmester a félidőben bent járt a vasgyári öltözőben és nyugodtabb játékot kért a fiúktól. A második félidő elején nagyszerűen játszott a DVTK és a 60. percben egalizálta az állást, Turbéki, illetve Fazekas révén. Sajnos ezzel el is lőttük az összes "puskaporunkat", a hátralévő időben a fővárosiak még négy gólt juttattak Gáspár kapujába. A mérkőzés után a Diósgyőr óvott, mert Égner játékvezető négy perccel korábban vetett véget a mérkőzésnek. Az óvást elutasították, de valljuk be, sok esély nem lett volna az egyenlítésre az alaposan elfáradt piros-fehéreknek.

A vereség ellenére a Corinthian kupa - a legjobb amatőr csapat - védői lettek a vasgyáriak.

Csapkay Károly a DiMÁVAG edzőjének nyilatkozata a mérkőzés után:

,,- Néhány játékosunk szív nélkül játszott, a győzelemhez pedig 11 ember lelkes, odaadó játéka kell." (Nemzeti Sport, 1942. június 30.)

Némethy Imre a DiMÁVAG elnöke:

,,- A Ferencváros jobban játszott. A mieinknek, úgy látszik - sok volt az egymásutáni két mérkőzés." (Nemzeti Sport, 1942. június 30.)

 

Két miskolci csapat az NB1-ben 

Vidéki várososokban ritkán történik olyan, hogy egyszerre két csapatuk is szerepel a legmagasabb osztályban, bármilyen sportágat is veszünk alapul. Az 1958/59-es bajnokságban Miskolc két csapatot is adott a labdarúgó NB1-be. Újoncként az MVSC is szerepet kért magának a magyar futball legnagyobbjai között.

Az MVSC megnyerte az előző évben az NB2-es bajnokságot, sok régi DVTK játékossal a soraiban. Az NB1-es szezon kezdetére még Dobó Zoltán, a vasgyáriak egykori gólzsákja is csatlakozott a vasutasok keretéhez. A Vasút is a bentmaradás kiharcolásáért szállt harcba.

 

img_20190809_045556.jpg

Ez a csapat a következő bajnokságban megszerezte a vidék legjobbja címet. Forrás: Dr. Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK - Diósgyőrvasgyár sportéletének története

 

A DVTK vezetősége közleményt adott ki a szezon előtt:

,,Ismeretes, hogy az új labdarúgó idényben a DVTK mellett a Miskolci VSC is képviseli Nagy-Miskolcot. Ennek a magunk részéről csak örülni tudunk, mert amellett, hogy DVTK szurkolók vagyunk, nem közömbös részünkre Nagy-Miskolc sportfejlődése sem. Reméljük, hogy baráti jobbot nyújtva az MVSC elfogadja és sportszerű keretek között egymást segítve, mindkét csapat megfogja állni a helyét az NB1-ben és nem jut a kiesés sorsára. A DVTK arra kéri a szurkolókat, hogy a Miskolci Vasút mérkőzésein - kivéve a DVTK elleni mérkőzéseket - buzdítsa, lelkesítse az MVSC labdarúgóit, hogy győztesen kerüljenek ki az egyes mérkőzéseken." (Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja, 70. oldal) 

Az első városi rangadóra nem sokat kellett várni, már a második fordulóban találkoztak a felek Diósgyőrben. 1958. szeptember 3-án került sor a sporttörténeti eseményre, telt ház előtt. 

A DVTK a Tóth - Werner, Szigeti, Jakobi, Török, Paulás, Iván, Csányi, Kiss, Fekete, Pál összetételben játszott. Az MVSC a Károlyi - Hargitai, Buna, Péter, Zombori, Kovács, Kékesi, Csorba, Gyetvai, Nyíri, Pataki csapattal futott ki a zöld gyepre. A mérkőzés gólt nem hozott, csak küzdelmet, valamelyest az MVSC állt közelebb a győzelemhez.

 

img_20171101_065959_1.jpg

Dobó Zoltán mindkét csapatban szerepelt az NB1-ben. Mikor lesz mégegyszer olyan játékos Diósgyőrben, aki 100 gólt lő piros-fehérben pályafutása során? Itt éppen a BVSC kapuját veszélyezteti a Kubikban. Forrás: Hajdu Imre: Jegenyék a Kubikban.

 

Teltek-múltak a fordulók. A DVTK már kiharcolta a bennmaradást, az MVSC közel került a kieséshez. Két forduló volt még hátra, ekkor találkoztak újra a csapatok, ezúttal a Kubikban.

Tehát két forduló volt még hátra a bajnokságból, a DVTK elleni és a Dorog elleni hazai meccse az MVSC-nek. Két győzelem esetén szinte biztosan bennmaradó lett volna a Vasút. A Diósgyőriek már biztosították helyüket a legjobbak között, így számukra csak a presztízs volt a tét.

Nézzük a mérkőzést!

Miskolci VSC - Diósgyőri VTK

1-2 (0-1)

Miskolc, 7 000 néző. Vezette: Balla.

MVSC: Károlyi - Péter, Budai, Tiba - Zoller, Radványi - Simon, Csorba, Kovács, Nyíri, Kékesi. Edző: Balogh Sándor.

DVTK: Tóth - Werner, Szigeti, Jakobi - Török, Paulás - Iván, Csányi, Kiss, Papp, Matisz. Edző: Kiss Gábor.

Gólok története:

,,Papp két csel után hosszan ívelte keresztbe a labdát, amit Iván nagyszerűen vett át. Két MVSC játékost is kicselezett majd 18 méterről ívelt lövést küldött kapura. Károlyi jóval a gólvonal előtt állt és az ívelt labda mellé ütött. Az öklözés nem sikerült és a labda a felső kapufa alsó éléről a gólvonalon túlra esett. (0-1) 

A 61. percben járt az óramutató, amikor Kovács partdobás után visszakapta a labdát. Az alapvonal közeléből középre ívelt, a felugró Tóth kezéből kicsúszott a labda, amit Csorba zavartalanul fejelhetett a kapu közepébe. (1-1) 

A 68. percben megpecsételődött az MVSC sorsa. Papp a pálya jobb oldalán két csellel tisztára játszotta magát, de kapuralövés helyett középre ívelt. A kaputól mintegy 18 méterre Paulás kapta a labdát és élesen a bal alsó sarokba lőtt. (1-2)"

Az egész napos szakadó eső sokakat távoltartott a mérkőzéstől, így sokan nem látták a vasutasok utolsó előtti hazai élvonalbeli mérkőzését. Pedig ha a DVTK ellen sikert érnek el, - a következő Dorog elleni meccs tükrében - meghosszabbították volna NB1-es tagságukat.

A Kubikban a kilencvenes években sokszor hallottam idős szurkolóktól, hogy Paulás azt mondta a meccs után, hogy ,,nem akartam". Nos, tény, hogy mindenki arra számított, hogy ,,lefekszik" a Diósgyőr a Vasútnak és így két első osztályú csapat marad Miskolcon jövőre is. Nem így történt, mondjuk azt, hogy a diósgyőriek sportszerűen álltak hozzá a találkozóhoz.

 

img_20171101_071828_1.jpg

Forrás: Futball'94

 

Most idéznék a Béki Károllyal történt beszélgetésemből - Karcsi bácsi tagja volt az MVSC csapatának -, az ő véleményét hallgassuk meg az esetről:

,,(...) Aztán sajnos a sorsdöntő meccsen - a kiesés szempontjából - a DVTK megvert minket a Kubikban, pedig ők akkor már biztosan bennmaradó helyen voltak. Paulás Tibike elintézte.

- Az tényleg igaz, amit ő mondott, hogy nem akarta belőni a győztes gólt, csak úgy rászúrta messziről?

- Nagyon rendes fiú volt, lehet, hogy nem akarta. Arra emlékszem, hogy Papp rúgta az első gólt és a másodikat a Paulás Tibike.

- Azt hallottam mindig a Vasút meccseken, amikor jártam, - milyen érdekes, ezt még a kilencvenes években sem felejtették el a szurkolók -, hogy nem akarta, Károlyi pedig sajnos a csúszós pályán ezúttal "benézte" a labdát.

- Erre nem tudok pontos választ adni, azóta nekem is a begyemben van a dolog, mert abban az időben, ha bentmarad a Vasút, - talán az erősítések jobban sikerültek volna a nyáron -, akkor sokáig két NB1-es csapattal rendelkezhetett volna Miskolc. A városvezetés azonban akkor is mindig csak a Diósgyőrt favorizálta. Az MVSC nem kapott akkora támogatást semmilyen szempontból. Persze az is hozzájárult a kieséshez, hogy azon a bizonyos szovjet túrán, - ami a bajnoki cím úgymond jutalma volt - minden vezető is a csapattal tartott. Talán ha itthon maradnak az igazolási szezon kellős közepén, jobban sikerül az erősítés."

(miskolciszemelvenyek.blog.hu - Az MVSC NB2-es bajnokcsapatának utolsó mohikánja - interjú Béki Károllyal) 

A futballtörténetben sincs ha, így alakultak az események. Azt viszont senki sem veheti el a várostól, hogy egyszer - vagyis kétszer - itt helyi rangadót rendeztek a labdarúgó NB1-ben. Van erre még esélyünk valaha? Aligha. Bár soha ne mond, hogy soha. Ki tudja mit hoz a jövő?

 

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, remélem sok emérdekességet  tudtatok meg a diósgyőri futball történetéről. 

 

Források:

 

Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK - Diósgyőrvasgyár sportéletének története 

magyarfutball.hu

Sporthírlap - 1925. június 8., 1925. június 10.

Nemzeti Sport - 1925. június 8., 1925. június 10.

Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja 

DVTK '80 - 70 éves a DVTK

boon.hu - DVTK és a kupa - utoljára '81-ben döntőztek

Nemzeti Sport 1942. június 30.

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1942. július 2.

tempofradi.hu

Hajdú Imre: Jegenyék a Kubikban

Futball'94 évkönyv

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr2014991668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása