Regula Ede az edelényi rém - egy bűntény naplójából
2019. szeptember 03. írta: Reiman Zoltán

Regula Ede az edelényi rém - egy bűntény naplójából

Csaknem pontosan 108 éve történt ez a bűntény. Először egy képeslap (!) formájában találkoztam ezzel az esettel. Elég bizarr szerintem egy brutális gyilkosságról ilyesmit kiadni, de ezek szerint abban a korban ez elfogadott volt. A múltkori kalapácsos ügy után azt írtam, hogy Miskolc legvéresebb bűntényéről van szó, hát ebben az esetben ugyanaz igaz itt is, annyi különbséggel, hogy ez a bűntény Edelényben történt. Ami Miskolchoz köti az az, hogy itt történt a tárgyalás, és itt hajtották végre a halálos ítéletet is.

 

53221784_2085785268156504_2736497236794933248_o.jpg

A bizarr képeslap. Balra az elítélt, jobbra a hóhér, közepén a bitófa. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

1911. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszaka történt a megdöbbentő bűncselekmény. Regula Ede egy baltával három emberi életet oltott ki Edelényben, a helyi csárda tulajdonosa és a családja volt az áldozat. 

A tragédiát 1911. augusztus 6-án reggel hatkor fedezték fel, furcsa volt, hogy a csárda még nincs nyitva, ugyanis Czeisler Henrik már reggel négykor ki szokott nyitni. Ezért mentek be a házba a tulajdonost keresve. Ekkor fedezték fel az áldozatokat, borzalmas látvány tárult a szemük elé. 

Henriket és feleségét Deutsch Rozát holtan találták, Henrik húga Gizella azonban még élt. Életéért hosszasan küzdöttek a miskolci - a helyi sajtó a többi forrással ellentétben, akik az Erzsébet kórházat említik, a Szent István kórházat emlegeti - kórházban, de sajnos őt sem lehetett megmenteni, négy nap után adta fel a küzdelmet a szervezete. Mindössze 15 évet élt... Henrik fél éve nősült meg, és a felesége áldott állapotban volt...

 img_20190720_012420.jpg

Regula Edét erős csendőri kísérettel vitték Miskolcra. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Regula Ede verziója

Regula - aki asztaloslegény volt - először tagadott, majd részben beismerte tettét. Még az utolsó óráiban is Kovács Antalt nevezte meg tettestársként. Az elmondása szerint vele együtt tervelték ki a bűncselekményt. (A vallomása egyik verziójában egy Zöldi István és egy Rusz(f)kó Mihály nevezetű inast is bűntársukként emleget, később már nem, zárójel bezárva.)

A ház pincéjébe jutottak be először. Ott bögreszámra itták a bort, hogy részegek legyenek. Megbeszélték, hogy csak rabolnak, de ha kell, az erőszaktól sem riadnak vissza. Itt Regula - elmondása szerint - visszakozni akart, de Kovács ezt ekkor már nem engedte. A pincéből az előszobába jutottak, ahol az ott talált csirkék lármázni kezdtek, ezért lehajtották őket a pincébe. A lakás ajtajáig mentek, ott egymást biztatták, hogy a másikuk menjen előre. Végül bementek, meg is találták a pénzes fiókot. Ennek kifosztása közben, a zajra ébredt fel a kocsmáros.

- Te vagy az Giza? - kérdezte. A testvérét szólította. 

Ekkor Regula megijedt és kétszer sújtott a védekezésre képtelen áldozatára a magával vitt baltával. Ekkor a másik szobából csak annyit hallott, hogy egy női hang felkiált:

- Kovács?! - aztán egy halk sikoly, majd síri csend...

Összeszedték a pénzt és elmenekültek a házból. Regula 100 koronát kapott, Kovács 735 koronát tett el. Elmondása szerint ő nem bántotta a két nőt. Meg is jegyezte neki Kovács:

- No, Edus, nem valami kellemes munka volt.

Regula szerint Kovács találta ki az egészet, azzal győzte meg őt, hogy meggazdagodnak, megnősülnek, gondtalanul élhetnek majd tovább.

A nyomozásról csak annyit mondott, hogy először az ózdi csendőrmester folytatta az eljárást, aki korrekt volt, de az edelényi csendőrmesterrel - Daróczyval - neki sok személyes konfliktusa volt, ezért mindent az ő nyakába akar varrni, amikor a szabadságáról visszatérve átvette a nyomozás irányítását.

 

Egy minden szempontból érdekes írást - és kemény kritikát - közöl a Miskolczi Napló a kivégzés kapcsán:

,,A rendőrség és a mai kivégzés

A mai izgalmas, szenzációs nap sajnos, nem mullott el anélkül, hogy a miskolczi rendőrség meg ne mutassa, hogy nem tud és nem képes eleget tenni legelemibb feladatának: a rend betartásnak.  Korán reggel kezdődött már a rendnek legteljesebb felbomlása a törvényszéki palota előtt. A közönség bebocsáttatása a palotába a lehető legbotrányosabb körülmények között ment végbe. Egymást taposták, öklözték az emberek. Maga Szendeffy Károly bíró, aki mint a törvényszék delegáltja, kihirdette a halálos ítéletet, ökölharc után jutott be a palotába. Kövér Miklós jegyző, akinek szintén funkciója volt az aktusnál, a legnehezebben tudott a palotába bejutni. A vesztőhelyen szintén felbomlott minden rend. Ilyen alkalomkor, amikor előreláthatólag nagy utcai tumultus lesz, Dr. Rimóczy József főkapitánynak személyesen kellett volna az összes rendfenntartási intézkedéseket vezetni. Ott volt ugyan a kivégzésnél, de nem ő intézkedett. Ott volt különben a legtöbb rendőrségi tisztviselő, a biztosok és rendőrök, ugy, hogy az utca ezen izgalmas, veszedelmes napon ugyszólván rendőr nélkül állott. Azt is emulasztották, hogy a szomszédos házakat lezárják, megakadályozva, hogy a háztetőre mászszanak a kíváncsiskodók. Általában a mai nap a rendőrség tehetetlenségét bizonyította. Csupa kapkodás, fejetlenség volt minden intézkedése." (Miskolczi Napló - 1912. március 14., 3. oldal)

Erdekes összegzés, mindenesetre egy kivégzés napját szenzációsnak nevezni...

 

A nyomozóhatóság szerint

A hatóságnak ettől eltérő az álláspontja. Szerintük Regula Ede egyedül követte el a gyilkosságot. A pincén át jutott a lakásba, ahol Czeisler úr még egyértelműen ébren volt, hiszen felöltözve találták meg a holttestét is. A gyilkos bement, ölt, és elmenekült, a mindössze 200 korona zsákmányával együtt.  

A gyilkos fegyvert a Bódva patakban találták meg, ez a nyom vezetett szinte azonnal Regulához, mivel a balta egyértelműen az apja által gyártott szerszám volt.

Edének volt egy szerelme, akivel a rabolt pénzből akart új életet kezdeni, ez volt az első számú indíték ellene, a tárgyi bizonyíték mellett.

A Regula által gyanúsított Kovács Antalt és háziasszonyát, Farkas Józsefnét is letartóztatták, kihallgatták, de mindkettejüket kiengedték, miután tisztázták magukat.

Amikor Regula Edét Miskolcra szállították nagy tömeg várta, úgyhogy inkább a csendőrlaktanyába szállították, mert féltek a lincselés eshetőségétől. 

,,Mikor a rablógyilkossággal gyanúsított asztaloslegényt a városháza felé vitték, tömeg szenvedélyes szitkokban tört ki:

- Gyilkos! Gazember!

- Agyon kell verni!

- Fenevad!"

(Délmagyarország - 1911. augusztus 10., 3. oldal)

 

15319889762467808_800x600.jpg

A gyilkosság helyszíne. Forrás: magyarnoir.blogspot.com.

 

A tárgyaláson 

1911. október 31-én a bíróság Regula Edét bűnösnek mondta ki három rendbeli gyilkosság és rablás bűntettében, ami miatt kötél általi halálra ítélte. A bíróság közel 50 tanút is meghallgatott, köztük a teljes edelényi csendőrséget. Egy ideig szegény idősebb Regula Edét és Regula Károlyt, ifjabb Ede öccsét is őrizet alatt tartották.  

Ede a gyilkosság után hazament, majd - valószínűleg gyalog - Miskolcra vezetett az útja. Reggel nyolc órakor - egy Grün Oszkár nevezetű fodrászsegéd vallomása szerint - már egy miskolci borbélynál volt, ahol észrevették, hogy véres a ruhája és a nyakán is alvadt vért találtak. 

A tárgyaláson az is kiderült, hogy Regulának szabad bejárása volt Czeislerékhoz, hiszen volt, hogy egész nap a csárdában múlatta az időt, segédkezett a csapolásban, kiszolgálásában. Inni nem ihatott betegsége miatt, ezért egy pohár szódavíz mellett egész nap elüldögélt. Jól ismerte mind a három áldozatát. 

Magánvélemény, de minél többet olvasok az esetről, az a meglátásom, hogy ez a vézna, tüdőbeteg fiú egyedül tényleg nem vihette véghez ezt a szörnyű tettet, bár fizikai ereje nem volt kicsi, hiszen a helyi csendőrkapitány szerint több verekedéses ügye volt a múltban.

 

img_20190720_012718.jpg

img_20190720_012753.jpg

 

1912. január 23-án a miskolci esküdtbíróság jóváhagyta az ítéletet, innentől kezdve Regula már csak a király kegyelmében bízhatott.

 

05-06-50-38010060_1046578648868551_2789340689043816448_o.jpgRegula Ede a tárgyaláson. A tavalyi évben az Edelényi kastélysziget adott otthont egy bíróságtörténeti tárlatnak, ahol Regula Ede büntetőperéről is sokmindent megtudhattak az érdeklődők. Forrás: az Edelényi kastélysziget Facebook oldala.

 

 

A kegyelmi kérvény elutasítása

,,491. szám 1912 B

Ő Felsége a király nevében! 

A magyar kir. Curia három rendbeli gyilkosság bűntette és rablás bűntette miatt vádolt ifju Regula Ede ellen a miskolczi kir. törvényszék mint esküdtbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott 1911. évi október hó 31-ik napján 7007. sz alatt elintézett bűnvádi pert a vádlottnak és védőjének írásban is indokolt semmiségi panasza folytán 1912. évi január hó 23-ik napján tartott nyilvános tárgyalás alapján, a koronaügyészek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő

végzést

hozott:

A Bp. 385 paragrafus 1. b) és 2-ik pontja alapján bejelentett semmiségi panasz visszautasítatik; a többi okra fektetett semmiségi panasz pedig elutasíttatik." (Miskolczi Napló - 1912. március  13., 4. oldal) 

,,1730-1912

Ő császári és apostoli kir. Felsége folyó hó március hó 4-én kelt legfelsőbb határozatával megengedni méltóztazott, hogy három rendbeli gyilkosság és egy rendbeli rablás bűntette miatt halálbüntetésre ítélt ifj. Regula Ede irányában a törvény és igazságszolgáltatás rendes lefolyása akadálytalanul bekövetkezzék. 

Kelt Budapesten, 1912. március 8-án.

(Miskolczi Napló - 1912. március 13., 4. oldal)

 

img_20190720_022433.jpg

 

1912. március 12-én reggel ismertették Regula Edével, hogy a kegyelmi kérvényét elutasították. Az ezt követő 24 órában végre kellett hajtani a bíróság által hozott ítéletet a törvény szerint. 

Erről a végzésről már napokkal előtte tudott Bali Mihály hóhér, aki Faddról indult útnak, hogy Miskolcon végezze el kötelességét. A Miskolczi Napló újságírójának elmondta, hogy ez a 27. kivégzése lesz a hosszú évek során. Két segédjével érkezett városunkba. Az egyik, Gold nevezetű segédjének azonban már a 89. esete, mivel már az előző hóhérnak is pribékje volt. 

 

05-06-13-37950406_1046578472201902_5320662106838663168_o.jpg

 Egy újabb kép arról a bizonyos bíróságtörténeti kiállításról. Érdekesség, hogy az eset bizony nem augusztus 8-án történt és én 1000 korona eltűnéséről sem olvastam a bírósági tudósításokban. Forrás: az Edelényi kastélysziget Facebook oldala.

 

Az utolsó este

Az ítélet meghozatala után, délután két óra körül szólt az elítélt, hogy újságírókkal kíván beszélni. A tollforgatók több kérdést is feltettek neki:

,,-Bízott-e Regula a kegyelemben?

- Nem bíztam. Láttam én a tárgyalási hangulatokból. Legyaláztak a sárga földig. Rám kentek mindent. Nekem kell fizetni a más bűnéért is. Az én számlámra írták a más számláját is. Én lakolok másért is.

- Ma tudta meg, hogy a Kúria mit határozott?

- Tudtam én már szombaton. Egy rab megsúgta. A nevét nem árulom el. Nem lepett meg, el voltam készülve a halálra. A rosszakaróim dolgoztak ellenem. Kovácsnál is volt fejsze, de azért nem beszéltem erről a csendőrök előtt, mert azt hittem, lesz benne annyi tisztesség, hogy ő maga is megmondja.

- Nem nyugtalan ma, Regula?

- Nem. Hiszen hiába lennék. Úgy se segíthetek magamon. Mindennek az oka az volt, hogy Daróczyék nem szivleltek engem. (...) Nem félek a haláltól. Nyugodtan várom, csak más is legyen majd ilyen nyugodt. 

- Fog-e aludni?

- Akarok.

- Miért akár katholikus lenni?

- Ebben a vallásban nevelkedtem. Nem akartam én hittérítő lenni (egyik újság ezt írta, a szerk.), csak katholikus. Jó lutheránus nem is lehettem, mert nincs lutheránus templom Edelényben. 

- Milyen kívánsága van még?

- Asszubort szeretnék még inni.

- Virágot is kért délután?

- Igen... (halkan, elfojtott zokogástól remegő hangon folytatja): A testvéremnek küldtem, préselje le. 

- Beteg a testvére?

- Igen... szegény.

- Írt leveleket?

- Az ismerőseimtől búcsúzok. De még fogok írni...

- Hogy ebédelt?

- Jól. Levest, meg húst ettem. 

A fogházfelügyelő közbe szól:

- Meg tésztát is pecsenyét is hozattam. 

- Kiket sajnál legjobban?

- Szegény jó apámat, meg anyámat. Rágondolok, hogy most, amikor megnőttem - 20-án lettem volna 25 éves - nekem kellett volna támogatnom őket és ehelyett bajt hoztam rájuk és mennyi keserűséget..." (Miskolczi Napló - 1912. március 14., 4. oldal)

 

img_20190720_134035.jpgBelépőjegy a kivégzésre. Forrás: Miskolczi Napló.

 

Fogadott meg látogatókat Regula délután. A keresztapja és annak két gyermeke látogatta meg, aztán jött az édesapja és édesanyja. A leírások alapján szívszorító volt búcsújuk. Összeborultak fiukkal és sírtak, jajveszékeltek... 

Ilyen előzmények után vágott neki az utolsó éjjelének a bűnös. Tollat, papírt kért, és elkezdte búcsúleveleit írni ismerőseinek.

 

Dr. Lengyel Zoltán - Regula Ede ügyvédje -visszaemlékeznéseiből:  

„Abban az időben a kitűnő minőségű, illatos, egyiptomi Hyksos-cigarettát szívtam. Tárgyalás előtt, tárgyalás alatt Regulát is megkínáltam. Nagyon megszerette. A kivégzés reggelén is elszívott már egyet. Az utolsó percben kért még egyet. A finom cigaretta füstjét hosszan, mélyen, valóságos kéjjel szívta be tüdejébe. A második szippantásnál bejött a prófosz és hangosan rászólt: Dobja el a cigarettát, gyerünk! Regula rám nézett, eldobta a cigarettát és azt mondotta: Az én életemért, képviselő úr, nem kár, de ezért a Hyksos-cigarettáért biz’ Isten, nagy kár!” (magyarnoir.blogstar.hu - Hóhéros üdvözlet, akasztófás Miskolcról)

 

Az utolsó éjszaka 

A vacsorája után Musits Anzelm római katolikus pap ment be hozzá. Egészen éjfélig beszélgettek, gyónt is, majd elbúcsúztak.

Aludni akart ugyan, de nem tudott a háromszoros gyilkos. Félóránként papot kért, egyik cigarettát szívta a másik után. A kivégzés előtt is egy cigarettába szippantott bele egy utolsót. 

Reggel hét óra előtt érkezett a siralomházba ügyvédje, Dr. Lengyel Zoltán. Tőle is cigarettát kért. Neki ezt mondta:

,,- Megérdemlem a nagy büntetést. Beismerem, hogy nagy bűnt követtem el. Megbántam a bűnömet. A töviseket kihúztam a más lábából és a magam fejét eljátszottam." (Miskolczi Napló - 1912. március 14., 4. oldal)

Nem sokkal hét óra előtt jött Göbölös Sándor fogházfelügyelő az elítéltért, az ítélet végrehajtása okán:

,,- Készüljön Regula, megyünk!"

 

Gyanús viselkedés a borbélynál  

Kiderült, hogy Miskolcon borbélynál járt, ahol történetesen az edelényi szabó épp a szörnyű tett részleteit mesélte a többi vendégnek. Hallgatva az elbeszélést, Regula izgatottsága egyre csak növekedett, ellepte a veríték, amelynek szagát nem állta az inas, ezért sietett a beretválkozással. Később látta azt is, hogy Regula térdig sáros, pedig akkor napok óta tikkasztó, száraz idő volt. Cipőjét maga tisztította, a vérnyomokat körmével kaparta le. Mosakodás közben látható volt nyakán háromujjnyi vastag alvadt vér. Új gallért és nyakkendőt kötött remegő kezével, miskolci urakat felülmúlva, negyven filléres borravalót adott. Mindezen furcsaságok után nem csoda, hogy a borbélyüzlet teljes személyzete felismerte ábrázatát, amikor a csendőrök bemutatták Regula fényképét” (magyarnoir.blogstar.hu - Hóhéros üdvözlet, akasztófás Miskolcról) 

 

A kivégzés 

Már hajnali öt órakor óriási tömeg szeretett volna bejutni az Igazságügyi palotába. Egymást taposták az emberek. Csak fél hétkor vonul ki a rendőrség, Dr. Rimóczy József főkapitány vezetésével, tizenhat gyalogos és két közrendőrrel egyetemben.

Hat óra után érkezik Bulyovszky Gusztáv kir. főügyészhelyettes, Ebneth Lajos kir. főügyész, ekkor érkezik Bali Mihály is, a hóhér, az ítélet végrehajtója, két segédje társaságában. 

Gyakorlatilag ostrom alatt van a palota. Mindenki látni szeretné a kivégzést. Hét óra előtt engedik be a jeggyel rendelkezőket. Az udvar gyorsan megtelik, mintegy 200 ember szorong a szűk udvaron. A bíróság tagjai is szinte ökölharcok árán tudtak bejutni a kivégzésre. Az utolsó ilyen eseményre Miskolcon 1878-ban került sor, ezért volt ekkora az érdeklődés. 

Szinte pontosan hét órakor érkezik az elítélt. Göbölös Sándor vezeti a bitóhoz Regulát, aki itt is rideg volt és nyugodt. De a hófehér arca sok mindent elárult, és a tartása is kissé megrogyodt volt már. 

Szendeffy Károly kir. törvényszéki bíró ismerteti a jelenlévőkkel az ítéletet, majd a Kúria végzését, végül a királyi kegyelmet illetően az elutasító végzést. 

Rezignáltan hallgatta végig az ítéletet is Ede, és amikor Bali Mihály a kötelet a nyakába helyezte, csak annyit mondott:

- Csak minél előbb! - ez volt az utolsó szava.

Bali Mihály teljesítette kötelességét. A halál beálltát 7 óra 37 perckor állapítja meg a két orvos, Dr. Sassy János és Dr. Dobos József. Ezután még fél órát kellett a bitón maradnia az áldozatnak az előírtak szerint.

A kivégzést megtekintette Czeisler Ferenc, Henrik édesapja és az áldozat egyik testvére is.

Nyolc óra körül már senki sincs az udvaron, a tömeg szétszéledt, mindenki ment a dolgára.  Tíz órakor szállítják el Regula Ede élettelen testét a kórházba. Édesapja nyilatkozik arról is, hogy fiát nem kívánják Edelénybe hazavinni. 

 

img_20190720_020655.jpg

 

Regula Ede emlékezete

Érdekes, hogy erről is szólnom kell. Regula Ede történetét több vers, ballada is őrzi, sőt nyomtatásban is megjelent, már-már hőst faragtak belőle. A temetéséről megdöbbenve ír a Miskolczi Napló tudósítója. Először is, a törvény szerint meg volt határozva, hogy a halálraítélteknek a temetése egyszerű, feltűnést nem keltő módon történjen. Nos, ez nem így történt városunkban. Erősen kifogásolja a cikkíró, hogy a temetési menetet 10 000 fős "népség" kísérte. Mintha egy ünnepelt nemzeti hős, vagy a város magas rangú tisztviselője hunyt volna el. 

,,A város intelligens közönsége megbotránkozással tárgyalja ezt a botrányos temetést, amely valósággal glorifikálása volt a bűnnek, amelyet a törvény halálbüntetéssel sújtott." (Miskolczi Napló - 1912. március 16., 4. oldal)

 

A legismertebb ballada, amely az ügyről keletkezett:

 

Regula Ede, az edelényi rablógyilkos históriája

 

img_20190719_224654.jpg

img_20190719_224722.jpg

img_20190719_224741.jpg

img_20190719_224805.jpg

Forrás: Borsodi Tájház Közleményei 29-30. sz.

 

Az utolsó halálos ítélet Miskolcon a múlt század nyolcvanas éveiben volt, egy bizonyos Kohányi Ferenc volt az elítélt. Erről sem volt könnyű írni, de arról az esetről szerintem képtelen lennék. 

Regula Ede sírján az evangélikus sírkertben meg 1924-ben is gyújtottak gyertyát valakik a Reggeli Hírlap szerint. A ferde fejfába szöggel karcolta bele valaki a gyilkos nevét. A temetőőr is megerősíti azt, hogy a temetés után síró asszonyok hordták a koszorúkat, virágokat a sírra...

 

Forrás: 

 

Miskolczi Napló - 1912. március 12., 1912. március 13., 1912. március 14., 1912. január 15., 1912. március 16.

Felsőmagyarország - 1911. augusztus 7., 1911. október 30., 1911. november 1.

magyarnoir.blogstar.hu - Hóhéros üdvözlet, akasztófás Miskolcról

Borsodi Tájház Közleményei  29-30. sz. (2011)

Délmagyarország - 1911. augusztus 10. 1911. október 26.

Szamos - 1911. október 25. 

Északkelet - 1912. március 15.

Reggeli Hírlap - 1924. december 25.

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr7714968570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gábor Ármin Barna · https://patibulum.blog.hu/ 2019.09.04. 10:46:26

Azt érdemes tudni, hogy a korszellem antiszemita hangulata miatt is kapott ekkora figyelmet Regula. A zsidóság azt sem hitte, hogy egyáltalán felakasztják, Regula pedig a zsidókat hibáztatta sorsa miatt.