Nemzetünk legnagyobb tragédiájának a súlyát ma már sokan elbagatelizálják. Nem is ez a legjobb szó rá, hanem inkább közönyösek az emberek Trianonnal kapcsolatban. Pedig a magyarságot olyan veszteség érte, melyet a mai napig nem hevert ki, s talán nem is fog soha. Ebben az írásomban a miskolci vonatkozásokkal foglalkozunk természetesen.
A lillafüredi alagút fölötti felirat. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
Csak a száraz tények: a történelmi Magyarország területének több mint kétharmadát, lakosainak felét veszítette el a békével. Három és fél millió magyar - a határainkon belül hét és fél millió maradt - kényszerült kisebbségbe. Annyiszor leírtam már: nincs a világon még egy nemzet, melyet saját határai vesznek körül. Ásványkincseink, vasútvonalaink jó része szintén megszállás alá került övezetben maradt.
Soha nem értettem miért büntették Magyarországot a győztes hatalmak ilyen mértékben. Azt az országot, mely vedőbástyája volt Európának évszázadokon keresztül. Nekem személy szerint az anyai és az apai ágon is van felvidéki kapcsolat, Kassa, Abaszéplak, Tornalja, Méhi és még sorolhatnám... De ne kalandozzunk el, nézzük mi történt városunkban, hogyan fogadták a hírt és milyen következményei voltak Miskolcon ennek a "békeszerződésnek".
Ekkor Szentpáli István volt városunk polgármestere. Nem lettem volna a helyében. Azok az évek borzasztóak voltak. 1917-ben lett újra polgármester, utána jött egy cseh és egy román megszállás, egy spanyolnátha járvány, hogy a világháború okozta sokkról, napi élelmezési gondokról, sebesültekről, árvákról, betegekről, rokkantakról ne is beszéljünk. Mindezek után pedig jött Trianon...
1920. május 5-én kapták kézhez a béke tervezetét a felek. Mély megdöbbenéssel fogadta azt az egész ország. Miskolcon május 12-én a város törvényhatósága ült össze megvitatni a békét. De nem is megvitatni, hiszen ez nem béke volt, hanem egy fegyverszünet. Tiltakozott ellene a miskolci bizottság. Bizony Ákos volt az, aki a legjobban összefoglalta a nevetséges békeszerződés elleni aggályokat.
Hodobay Sándor határozati javaslata, melyet a hatóság egy emberként fogadott el:
,,Miskolcz törvényhatósági joggal felruházott város közönsége az antant hatalmak a legfelsőbb tanács által 1920 május hó 5-én átnyujtott békeszerződést, mely Magyarországot ezer év óta idetartozó területétől fosztja meg és amely népszavazást még a tulnyomoan magyarok által lakott területekre sem rendeli el - a népjogokkal ellentétben állónak tartja. Ezenkívül közgazdasági szempontból is sérelmes, igazságtalan és e mellett teljesithetetlen is.
A békeszerződés csak visszavonást, ellentéteket és nyugtalanságokat fog támasztani, amely örökös viszálykodást teremt és ezáltal europa békéjét minduntalan veszélyeztetni fogja. Magyarország ennélfogva ebbe a bekebe soha nem fog belenyugodni és ellene mi is a leghatározottabban tiltakozunk. (...)"
(Magyar Jövő - 1920. május 13.)
A Győri kapui emlékmű. Forrás: miskolcadhatott.blog.hu.
Bizony Ákos felszólalása:
,,Mélységes megdöbbenéssel - ugymond - és a történelemben ugyszólván páratlan igazságtalanság feletti fölháborodással értesültünk arról, hogy az antant hatalmak legfelsőbb tanácsa ugyszólván változatlanul fenntartotta azokat a békefeltételeket, amelyeknek teljesithetetlenségéről meg vannak győződve.
Szét akarják darabolni földünket, három és fél milliónyi magyar testvérünket martalékául dobják nálunknál sokkal alacsonyabb müveltségü kapzsi szomszédainknak.
Millerand kisérő levelében azt irja, hogy ,,részünk van a háboru kitörésében". Ez a valósággal homlokegyenest ellenkezik. Magyarország nem akarta a háborut. Nem akarta a háborut a Monarchia, de Németország sem. A franciák ,,revans" eszméje, az angol világkereskedelmi törekvés, az oroszok az roszakos vágya Konstantinápoly után és a szerbek jugoszláv aspirációja idézte azt elő.
Egy nemzet sincs Európában, mely különbül bánt volna nemzetiségeivel, mint mi. Határozottan kijelenti, hogy a magyar nemzet ezeréves uralma alatt nem követett el ezredrésznyi atrocitást a nemzetiségek ellen, mint amennyit ezek a megszállás rövid ideje alatt a magyarok ellen.
Mi haszna, ha megsemmisitenek egy kulturált országot és felemelnek orgyilkos, áruló civilizálatlan oláhot, csehet és szerbet. Ezek fogják majd Európa békéjét megvédeni?
De mit tegyünk, gyengék vagyunk, fél Európával nem harcolhatunk. - Tiltakozzunk hát lelkünk mélyéből és tegyük, amit Cromwell Olivér ajánlott katonáinak: ,,Bizzatok Istenben és tartsátok szárazon a puskaporotokat." Szeressük hazánkat, dolgozzunk, bizzunk és ... és emlékezzünk..."
(Magyar Jövő - 1920. május 13.)
De mit sem érték a szavak, mit sem ért a tiltakozás...
1920. június 4., 16:30. Ekkor szignózta a magyar küldöttség a szerződést, nem nagyon volt más választása. Ekkor ejtett egy soha nem gyógyuló sebet Európa egy ezer éves nemzeten. Miskolcon bezárták az üzleteket és kávéházakat. Még az iskolákban is megszakadt a tanítás. A templomokban könyörgő istentiszteleteket tartottak, zúgtak a harangok. Egy nemzet gyászolta önmagát. Ez volt Miskolc - és az ország - fekete péntekje. Megállt az élet a városban.
,,Aláírták
A shakespearei tragédia hatalmas hőse Hamlet emberfölötti fizikai és lelki erőfeszítések után elbukik, de maga az Élet nem enyészik el, a tragédia sötét hátterében mintegy halavány pirkadásként megjelenik Fortinbras az utód, a megujhódás és örök élet szimbólumaként. Természet anyánk felébred téli dermetségéből, pattan a rügy a faágon, kizöldül a rét, csattogó dalát zengi a madár...
Ma, hogy a békét aláírták megkönnyezzük mint a hős Hamlet elestét és fáj szívünk mint az őszi lombhulláskor, de a látóhatáron már megjelenik a naptámadat első sugárkévéje, jelenti, hogy közeleg a hajnal...
Ügyünk maga az Igazság! Hiába tépik szét ezeréves hazánkat, mint Krisztus Urunk köntösét az osztozkodó római katonák és görgetnek szikladarabokat a sír szájához az eszme ereje a bennefoglalhatott hatalmas erejével mint a földindulás szétveti a kőtömegeket és uj életre ébredünk.
Addig is magyar testvéreink, míg eljő a nagy nap, amikor ismét háromszinü zászló lobog elorzott részeken égig harsogó örömmámorban ujból egybeforr Árpád népe, tragikus felemelkedettséggel viseljük sorsunkat. Tisztitsa meg lellelkünket a sorscsapás!
Egyetlen hatalmas táborban olvadjon össze az egész ország. Induljanak meg a gépek lenditö kerekei, eke hasitson barazdát a televény földbe, aranyvetéseink, szőlőtőkéink és iparunkból, kultúrát, gazdagságot és erőt mentsünk mikorra Aeneasként kell lépnünk az Istenek által megigért földre!...
Magyar anyák! - az ezeréves dicsőségről daloljatok gyermekeiteknek és tanitsátok őket arra, hogy Kárpát koszoruja a Hon Isten alkotta határa és aki idegen azon becsődült, csak hitvány bitorló.
Magyar gyermekek! Foglaljátok Krisztus hét sebéből vérző Hazánkat imátokba!
Erdélyi, felvidéki és bánáti testvéreink - tőletek nem bucsuzunk! - gyujtsatok oltártüzet az egységes Magyarország kultuszának! Mi magyarok annyit érünk, amennyit magunkban hiszünk, bizzunk Istenben és erőnkben.
Eljő még a dicső Nap...
Magyar sasok repülnek Felső-Magyarország Erdély bérceire, a dus bánáti kalászos sikságra...
A magyarok bosszuálló Istene vezérelje őket..."
(Magyar Jövő - 1920. június 5.)
Ahogy említettem, a háború utáni években szociális problémákkal (is) szembenézett a városvezetés. A menekültek százai lakás híján vagonokban laktak, ennek az áldatlan állapotnak kellett véget vetni először. Összesen 128 új lakás épült, túlnyomórészt a Halickán, amely területet Szentpáli utódja fogja kiépíteni teljesen, ezért hamarosan Hodobay-telep néven emlegetik majd.
A Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület és Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Trianon 100 éves évfordulójára egy emlékművet állított a felsőhámori Sziklamászófalnál. Ebben a videóban az avatási elhangzott beszédemet hallgathatjátok meg.
Ebben az időszakban kerültek városunkba olyan közhivatalok, melyek eddig Kassán működtek, de a kialakult helyzet okán távozniuk kellett onnan. Ekkor kerültek Miskolcra például a katonai parancsnokságok, a csendőrkerületi parancsnokság, a postaigazgatóság, a kerületi rendőrkapitányság, a tankerületi főigazgatóság, a tótsóvári erdőhivatal, az eperjesi jogakadémia és tanítóképző.
1920-ban Miskolcra menekült Dr. Révész Kálmán református püspök is, így városunk újra püspöki székhely lett. A rengeteg munka és stressz következtében Szentpáli István jobbnak látta, ha a nemzetgyűlésben képviseli tovább szeretett városa érdekeit, ezért 1922-ben átadta polgármesteri tisztségét Hodobay Sándornak. Sokáig azonban nem dolgozott Szentpáli, hiszen betegség támadta meg szervezetét és 1924-ben elhunyt Miskolc egyik legnagyobb képviselője. Az Újváros utca ezután neveztetett át Szentpáli István utcának.
1921-ben városunk díszpolgári címet adományozott Gróf Apponyi Albertnek, aki szélmalomharcot vívott a győztesekkel és mindent megpróbált a trianoni békeszerződés tragédiájának rámutatására, persze, sikertelenül.
,,(...) Gróf Apponyi Albert örök időkre nagy érdemeket szerzett Magyarország felvirágzása körül, mint a világ legnagyobb szónokainak egyike, világhírt és elismerést szerzett a magyar népnek, nemcsak Európában, hanem Amerikában is. (...)"
(Részlet a díszpolgári oklevél szövegéből)
…Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék.…" – részlet Apponyi Albert beszédéből. (Forrás: Wikipédia, Apponyi Albert szócikk)
Sidney Harold Harmsworth (1868-1940) ,,Rothermere első vikomtja, brit sajtómágnás és politikus, az Associated Newpapers Limited tulajdonosa.
(...) Az 1920-as években Lord Rothermere lapjainak példányszáma folyamatosan emelkedett. 1926-ban a Daily Mail példányszáma már elérte a kétmilliót. 25 millió fontos vagyonával becslések szerint Anglia harmadik leggazdagabb emberének számított. 1927-ben tette meg első magyarországi útját, amelytől kezdve a magyar revízió egyik fő támogatójává vált. 1927. június 20-ai beharangozó szerint a másnapi lapban viscount Rothermere tollából szókimondó cikk elemzi majd a közép-európai helyzetet. Június 21-én jelent meg történelmi nevezetességű cikke, Magyarország helye a Nap alatt címmel az általa alapított Daily Mailben. Ezzel az írással indult el a Magyarország trianoni békeszerződés utáni helyzetére való nemzetközi figyelemfelkeltés. E cikk hatására magyar tisztelői közadakozásból egy kutat avattak a lord tiszteletére, amely Budapesten ma is a Szabó Ervin téren látható." - írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.
Sokan, sok helyen leírtak azt, hogy Miskolc úgymond "jól jött ki" ebből a békéből, mert meghatározó lett a régióban. Egy igazi magyar ezt nem gondolja komolyan, nem lehet jól járni egy ilyen tragédiával...
A fájdalom nem múlt az évek során és mindig nagyon érzelemteljes megemlékezést tartottak városunkban. A sorból azonban kiemelkedik az 1927. október 16-án tartott nagy tüntetés, ahol a korabeli beszámolók szerint 20 000 ember követelte a revíziót.
,,Miskolc népe ma megmozdul, hogy elinduljon a rabszolgaság egyiptomi csapásokkal sujtott hazájából az igéretes Kánaán földjére. És reméli, hiszi, biztosan tudja, hogy - amiként a Vörös-tenger hullámai az ótestamantom népe előtt szétváltak száraz talajt térítve az életet keresők poros, fáradt lába elé - az ellenség feketén áradó gyülöletének ádáz furiás haragja tehetetlenül törik meg az uj Mózes uj vesszejének, Rothermere lord aranytollának érintésére."
(Magyar Jövő - 1927. október 16.)
Szentpáli István. Forrás: Wikipédia.
Az Avason egy hatalmas ,,Nem! Nem! Soha!" feliratot feszítettek ki. Zászlódíszbe öltözött a város, a kirakatok Trianon ellenes plakátokba öltöztek. Állítólag nem volt olyan ház Miskolcon, ahol ne lengett volna a nemzeti lobogó.
Szombaton este hat órakor kezdődött a tüntetés előestéje, melyet 500 fős dalárda támogatott a Városház téren. Már ekkor több ezren csatlakoztak a megmozduláshoz.
Másnap 11-kor kezdődött az igazi tüntetés. Több ponton gyülekeztek az emberek városszerte. Az összegyűlt tüntetők 11 órakor indultak a Tetemvárra, itt került sor a nagygyűlésre. Itt Lichtenstein László felsőházi tag olvasta fel határozati javaslatát, melyben üdvözlte Rothermere lordot, Apponyi Albertet és József főherceget, illetve Bethlen miniszterelnököt - ezt távirat formájában hozzájuk is eljuttatták. Ezek után a tüntető tömeg a Városház térre vonult. Miskolciak és vidékiek, öregek és fiatalok, nemesek és nem nemesek, férfiak, nők, gyerekek, mindenki korosztály és kaszt képviseltette magát a megmozduláson.
,,Miskolc polgársága ma esküszik meg. És tiltakozása végigömlik az egész hazán, eljut a meghomályosodott, önző érdekek által sugalmazott békeszerződést kigondoló agyvelőkig, meggyőz mindenkit arról, hogy lehetetlenség, égbekiáltó bün és minden igazság megcsúfolása Trianon. A szent esküvés áldott, ihletett csendjében összetett kézzel imádkozik egész Magyarország. És össze fog minden becsületes magyar keze egyetértő szent és nagy cselekedetre, tekintet nélkül társadalmi állásra és felekezetre. Ma nincs köztünk semmi ellentét s amikor az Ur szine előtt megesküszünk az októberi ég alatt, mindannyian semmik, - csak magyarok vagyunk."
(Reggeli Hírlap - 1927. október 16.)
A történet folytatása ismert. Jöttek a döntések, a háború, melynek végén ismét a vesztes oldalon állt a magyarság. A revízió nem sikerült, a határokat véglegesítették. A második nagy világégés után hatalomra jutó kommunisták pedig a nemzeti érzés csíráját is próbálták kiirtani a magyar szívekben, asszisztálva a határon túli magyarság asszimilálásához... Csak a rendszerváltozás hozott némi változást határainkon túli testvéreink életében.
Mára nem maradt más, csak az emlékezés... Egy néma főhajtás a több millió sokat szenvedett magyarért és egy ima a több tízezer áldozatért...
Jussanak eszünkbe a fenti gondolatok, ha éppen románozzuk, szerbezzük, tótozzuk vagy éppen ukránozzuk a határainkon túlra kényszerült magyar testveinket! Őket, Trianon áldozatait!
Források:
Magyar Jövő - 1920. május 13., 1920. június 5., 1927. június 5., 1927. október 14., 1927. október 18., 1928. november 28., 1933. december 14., 1934. augusztus 10., 1936. június 5., 1940. július 5.
miskolcadhatott.blog.hu - Trianon Miskolcon
Miskolczi Napló - 1920. május 26., 1920. június 6., 1920. június 9., 1920. június 20., 1927. október 13.
Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek
miskolc.hu - Miskolc díszpolgárai
Reggeli Hírlap - 1927. október 15., 1927. október 16., 1929. február 12., 1933. június 27., 1933. december 16., 1933. december 17.
Az Est - 1927. október 18.
