A Szerelmesek-hídja, a legendás kutya és a szakócák - Miskolc belvárosának érdekességei
2022. szeptember 29. írta: Reiman Zoltán

A Szerelmesek-hídja, a legendás kutya és a szakócák - Miskolc belvárosának érdekességei

Folytatjuk Miskolc belvárosának felfedezését, ezúttal is különleges helyeket, emblematikus épületeket ismerhettek meg. Ezek között lesz a Szerelmesek-hídja, a Mancs-szobor, a Villanyrendőr és a Bársony-ház.

 

18489590_1551421781557703_8976832351298073185_o_1.jpg

 

Szerelmesek hídja

Magyarországon először Pécsett találkozhattunk a szerelmesek lakatfalával.

Miskolcon 2006-ban a város elhelyezett egy nagy lakatot a Szinva-terasz nyugati oldalán lévő hídra, amit azóta több száz követett. Valószínűleg azért esett erre a hídra a választása, mert régen az Urak utcai - ma Petőfi utca -, vagy a Kálvin utcai hidakat a szerelmesek hídjának nevezték.

,,Ki hinné, hogy az egykori Urak utcai, vagy a Kálvin utcai hidakat a szerelmesek hídjainak nevezték, s azt írták róluk, hogy „a gyönyörű romantikus Szinva-parti részletek csodás panorámája nyílik meg a magas öreg házfalak között."

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995), 1. Miskolci különlegességek (262.)

A belvárosba érkezik az a patak, mely József Attilát a világtörténelem egyik legszebb szerelmes versére ihlette. Ez adta az ötletet Fedor Vilmosnak alpolgármestersége idején ezen különleges híd létrehozására. A lakatot fel kell helyezni, a két szerelmesnek meg kell vallania egymás iránti érzéseit, majd mindkettejüknek a válluk fölött egy-egy kulcsot a vízbe kell dobni, ezzel szimbolizálva, hogy szerelmünk soha nem ér véget. A kulcsokat a víz elviszi, ezért mint az örökké hömpölygő víztömeg a szerelmük soha nem nyugszik, nem múlik majd el.

 

Mancs-szobor

Teljes nevén Miskolci Sátán Mancs (1994 – 2006. október 22.)

Miskolc legendás kutyája, nincs olyan ember a városban, aki ne ismerné életét, történetét. Munkája elismeréseként 2004 decemberében avatták fel Mancs szobrát Miskolc belvárosában, melyet Szanyi Borbála szobrászművész készített.

Felirata:

,,MANCS a miskolciak híres életmentő kutyája. 1996 óta – a Spider mentőcsoport tagjaként – több száz emberéletet mentett meg a világ számos országában.''

A szobor az életmentést szimbolizálja és azt a küzdelmet is, mely a rendszerváltás utáni széthulló gazdasági környezetet jellemezte.

 

Villanyrendőr – a város szíve

Villanyrendőr. Más városban ez a név nem jelentett mást, mint egy közlekedési csomópontot, ahol valamikor egy rendőr irányította a járműveket jelzőlámpa támogatásával. A házak oldalára szerelt lámpákat egy kötél vagy egy kar segítségével mozgatta a biztos úr, így irányította a különböző utcák forgalmát.

Miskolcon egészen más a jelentése még ma is. Nálunk ez a szó tulajdonnév. A város szíve, a város központja. Az időseknek egy randihely, ahonnan a találka után végig lehetett korzózni a Forinton vagy a Filléren. A fiatalok egy kicsit értetlenkedve ízlelgetik a szó jelentését, hiszen nem értik, honnan ered a név.

 

1232702a068d43ed8f20c2433d89866d.jpg

Forrás: Déli Hírlap 

 

Az első közlekedési lámpát 1868-ban Londonban állították forgalomba. Ez egy kétállású készülék volt, melyet gázlámpával világítottak meg. Sajnos ez lett a „veszte” is, hiszen felrobbant és megölte az azt működtető rendőrt.

Az első villanyrendőr az országban 1926. december 26-án került felállításra – természetesen Budapesten –, a Nagykörút és a Rákóczi utca kereszteződésében. A villanyrendőr szó tálaló, kifejező, és pontosan leírja azt, ami, még ha néha furcsának is találjuk ebben a formában.

Ha helytörténeti léptékkel nézzük, az a hetven év, ameddig a Villanyrendőr a Széchenyi és Kazinczy utca kereszteződésének a neve volt, nem is olyan sok. Ennek a területnek, kereszteződésnek mindig volt valamilyen „közszájon forgó” elnevezése. Először Forgó-hídnak hívták. De nem ám azért, mert forgott, hanem mert egy ilyen nevű család lakott a híd mellett. Hívták Megay-saroknak is, mivel a híres cukrásznak itt volt a kávéháza. A Megay-sarok és a Villanyrendőr között némi átfedés tapasztalható, hiszen még manapság is van, aki a régi kávéházra utalóan emlegeti a helyét. Bár már egyre kevesebben.

1950 júniusában avatták fel az első villanyrendőrt Miskolcon, ám ekkor még nem az a Villanyrendőr volt, amire a városban emlékeznek. A Kazinczy utca 2. szám melletti sarokra egy kezelőszekrényt tettek, és egy rendőr egy robogón állva irányította a forgalmat. Az első vidéki jelzőlámpa volt az országban. A legendás „butyka” azonban ekkor még nem állt a sarkon, az valamikor '55 decembere és '56 áprilisa között került a helyére. Senki nem sejtette ekkor még, hogy egy hétköznapi forgalomirányító helyszín legendát teremt Miskolcon. Hűen szolgálta a várost, a közlekedést. Találkozóhely, randihely volt, sőt olyat is olvastam, hogy ha Miskolcon valaki útbaigazítást kért, biztosan említésre került a Villanyrend­őr is, mert a helyiek legfőbb tájékozódási pontja volt.

Hírnév ide vagy oda, Petrás Bertalan rendőr főtörzsőrmester elmesélte egy riportban, hogy bizony nem volt mindig a legjobb a „kalitkában” dolgozni. A leírtakat olvasva és végiggondolva érthetőek a főtörzs szavai.

,,Ha olykor elromlik és karjelzéssel irányítjuk a forgalmat, akkor nagyon veszélyes ez a munka. A szűk utcán néha majdnem elsodornak a járművek. Nem azért, mintha fent az üvegbódéban könnyebb lenne. Télen farkasordító hidegben, nyáron rekkenő hőségben. Szakadó esőben a forgalmat függönnyel takaró hózáporban, amikor két méterre is alig látunk... Nem is beszélve a ködről...”

(Déli Hírlap – 1990. július 18. – Müezzinek a Széchenyi sarkán – Negyvenéves a miskolci villanyrendőr)

 

c1d1fc4ae2a44ba1b1ecd61e9dd1bfa5.jpg

A Villanyrendőr bontása. Forrás: Déli Hírlap 

 

Huszonegy évig állandó rendőri jelenléttel működött a Villanyrendőr. Aztán 1971 márciusától már nem kellett forgalomirányító személyzet a Villanyrendőrbe, automatizálva lett a berendezés. Üressége, elhagyatottsága sokáig szokatlan volt a nap mint nap arra járó miskolciaknak. Nem volt többet szükség már a város egyik jelképére. De még maradt. Egészen 1980 októberéig. Egy hűvös, őszi éjszaka hozta a végzetet számára. A képek szerint sokan voltak kíváncsiak az üvegkalitka lebontására. Egy legendával lett szegényebb Miskolc városa...

,,Azt mondták, rontja a városképet, és különben sem tudják már mire használni. Az ideje lejárt... Bár számos közlekedési lámpa, villanyrendőr üzemel a városban, azért ő volt az első. A villanyrendőr. Ide jártak a fiatalok, itt randevúztak a szerelmesek, innen indultak a buszok. Támpont is volt egyben... Rendőr rég nem taposta lépcsőjét, csupán jelkép volt már. Egy múzeumi tárgy, amit itt felejtettek. Azt hittük, örökre. Mert bármily csúnya volt is, valahogy a szívünkhöz nőtt. Tegnap este eltűnt, az ÉMÁSZ szakemberei lángvágóval kivágták, feldarabolták és elszállították. Egyelőre a nádasréti szeméttelepen pihen darabokban, de szó van róla, hogy felújítják, s felállítják egy közlekedési parkban. Megérdemelné...”

(Déli Hírlap – 1980. október 17. – A villanyrend­őr halála)

Napjainkban időről időre felmerül, hogy újra felállítják a közkedvelt „butykát” a főutca és a Kazinczy Ferenc utca kereszteződésében. Egy közösségi oldalon szereplő csoport még gyűjtést is szervezett a számára. De a tervek egyelőre tervek maradtak, nem készült el a Villanyrendőr másolata, nem lett újra a Széchenyi utca dísze. De ki tudja, mit hoz a jövő.

 

Bársony-ház

Kevés olyan település van Európában, amelynek történelme olyan távoli időkre nyúlik vissza, mint Miskolcé. A Bársony-ház története nem lenne olyan érdekes, azonban a ház alapozási munkálatai közben olyan dolgokat találtak, amelyek világhírűvé tették városunkat.

Valószínűleg nagyon sokan hallottak már a miskolci szakócákról és a bükki leletekről. Nézzük át mit kell tudnunk erről az Európa-szerte híres felfedezésről.

 

5_6_2.jpg

A Bársony-ház 

 

Több történet is kering a szakócák megtalálásának történetéről. Kedves történet az, amit Fedor Vilmos és Csorba Piroska tár elénk a miskolci legendákban, amikor a mókás munkás megtalálja a leletet és felismeri benne a korszakalkotó felfedezést. Ám nézzük a tényeket!

A 19. század végén, 1891-ben Bársony János, Miskolc nagy tiszteletben álló tisztiügyésze új házat építtetett. Az akkori Rákóczi és Rudas utca sarkán, ma a Kálvin János utca 2-4 telkek helyén. A munkások három furcsa alakú kőeszközre bukkantak, amit megmutattak az ügyvéd úrnak. Bársony látta, hogy emberi kéz alkotta szerszámról van szó, amit érdemes a hozzáértőknek megmutatnia.

Az egyiket megtartotta, a másik kettőt elajándékozta. A legnagyobb, legtetszetősebb példányt Herman Ottónak adta. Ez 1892. december 26-án történt. A nagy hírű polihisztor azonnal felismerte a leletek jelentőségét.

 

4_6_1.jpg

 

Csak egy pillanatba került, hogy a kezemben lévő, rendkívül jellemző darabban egy Magyarország őskorára nézve, mondhatni, korszakot alkotó történelem előtti régiségtípust ismerjek föl, mely semmiben sem enged a híres Somme-völgy kőszakócáinak. Ennek az első darabnak a formája egészen hegyesen mandula alakú, és azonos azzal melyet Mortillet a francia lelhelyről '' Chelles'' típusnak nevezett el.”

(A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999) 1. RINGER Árpád: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepe a magyarországi régibb kőkor kutatásban (7.)

Herman ezzel tudtán kívül életre hívta a magyar őskőkorkutatást. Nem egyszerű feladatra vállalkozott. Azt próbálta bebizonyítani, hogy hazánkban is éltek jégkori emberek, bizonyítéka egyelőre csak az egy szem szakócája – mely szót ő alkotta, a németből tükörfordított marokkő helyett – volt.

Boucher de Perthes 1844-ben hívta életre az őstörténet kutatását, amikor Somme folyó völgyében állatmaradványokkal együtt rátalált őskori kőeszközökre. A tudományág jeles magyar és külföldi szaktekintélyeinek nagy része szerint az ősember a Rajnától keletre nem jutott el. 16 évébe került Hermannak, amíg – már a bükki leletekkel karöltve – sikerült bizonyítania a szakócák eredetét.

 

8_3_3.jpg

Az egyik szakóca

 

„... az első három tárgyat paleolitnal tekintettem és leírtam tehát mint elsőt a magyarok földjéről, melyre nézve fennállott a feltevés, inkább tévedés lehetősége, hogy az ősember elterjedése magyar földre nem nyúlhat át. Mi természetesebb mint az, hogy ellenem, aki ellenkezőjét bizonyítottam, szintén ádáz harc indult.”

(A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999), 3. RINGER Árpád: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepe a magyarországi régibb kőkor kutatásban (12.)

A lelet először a Természettudomány Társulat elé került. 1893. február 19-i ülésén mutatta be Herman Ottó. A Régészeti és Embertani Társulatnál 1893. február 28-án Hampel József nagy hírű archeológus ismertette. A Miskolc geológiai viszonyait jól ismerő Halaváts Gyula neves geológus szakember kétségbe vonta Herman állításait. Azzal érvelt, hogy az üledék, ahol találták, nem lehet jégkorszaki.

„1990-ben a Bársony-ház mellett kutatófúrást végeztek a Lévay Gimnázium udvarán a rétegtani helyzet tisztázása érdekében, amely kimutatta, hogy azok löszös jégkorszaki rétegben feküdtek. A löszös rétegek 60-70000 évesek.”

 

3_7_1.jpg

 

A szakócák olyan kis védett helyen voltak, ahol a Szinva nem tudta lerakni hordalékát. Ezeket az eredményeket 1991-ben a miskolci őskorkutatás 100. évfordulóján a Herman Ottó Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet és a MTA Miskolci Bizottsága közös szervezésében nemzetközi konferencián ismertették.

1906-ban Darányi Ignác került a Földművelési Minisztérium élére, akit Herman jól ismert. Darányi pedig barátja javaslatára a Magyar Királyi Földtani Intézetnél Miskolc környékének földtani „újratérképezését” rendelte el. Kadic Otokár és Papp Károly még ebben az évben érkezett városunkba, azzal a feladattal, hogy a szakócák körüli vitát lezárják, másrészt a Bükk-vidéki barlangokat kellett feltérképezniük feltárásra való alkalmasságuk szempontjából.

„Papp Károly [...] a Miskolcz környékének geológiai viszonyai című tanulmányában kompromisszumos megoldást javasolt Herman és Halaváts vitájára. Elfogadta Halaváts nézetét, hogy a régészeti leletek az elluviumban, vagyis jelenkori üledékben feküdtek. Viszont Hermannak igazat adott, miszerint azok eredetileg az Avasi Temető diluviális, azaz jégkori rétegébe lehettek beágyazódva és innen kerültek másodlagos lelőhelyükre. Így végül lehetnek jégkorszakiak.”

(A Herman Ottó Múzeum Évkonyve 37. - Ringer Árpád: A Bársony-házi szakócak, a miskolci múzeum alapítása és a Szeleta-barlang régészeti felfedezése, 13.)

 

2_6_1.jpg

Herman Ottó egyik szobra Miskolcon a belvárosban 

 

1993-ban végezték a kőszerszámok mikroszkópos kopásnyom-vizsgálatát. A két nagy darab ( 23,6x10,8x2,2 ill. 19,5x11,1x2,3) nincs semmilyen használati nyom. Biztosan nem mindennapi használatra szánt munkaeszközökről van szó. Ez valószínűleg cáfolja Papp megállapítását, vagyis ha nincs kopás rajtuk erősen kétséges, hogy csuszamlással kerültek (100 méteres) a legkisebb sérülés nélkül a Bársony-ház helyére.”

(A Herman Ottó Múzeum Évkonyve 37. - Ringer Árpád: A Bársony-házi szakócak, a miskolci múzeum alapítása és a Szeleta-barlang régészeti felfedezése, 13.)

A leletek kulturális besorolása, a bábonyi műveltség fiatalabb szakaszába helyezi őket. A harmadik kevésbé tetszetős darab pedig az úgynevezett közép-európai micoquien művelődés köréhez tartozik. Hillebrand Jenő – magyar ősrégész, antropológus - szerint a két szebben megmunkált darab szakrális és / vagy hatalmi szimbólum lehetett. Széll Farkas tulajdonába kerülő – még Bársonytól kapott - darab van a Herman Ottó Múzeumban, a másik két példányt a Nemzeti Múzeumban lehet megtekinteni.

Míg Papp a belvárost kutatta, Kadic a Bükk-vidék barlangjait járta (Kecske-lyuk, Büdös-pest). 1907 tavaszán aztán Kadic megtalálta a szeleta kultúra világhírű leleteit. 1913-ig rengeteg további leletet talált, ezzel Herman elmélete végérvényesen igazolást nyer. Miskolc belterületén (Mindszent tér) egy eszközkészítő műhelyt, az Avason pedig a Tűzköves dűlőnél - kovakőbányák maradványait is feltártak.

Büszkék lehetünk Miskolc őskőkori történetére is, már az őskorban élhetőnek találta az ősember ezt a környéket.

 

Források:

 

Csorba Piroska – Fedor Vilmos: Miskolci legendák

Miskolc története I. - Ringer Árpád – Miskolc földjének története a Honfoglalásig

miskolc.hu

baz.hu értéktár

Barna György – Dobrossy István: Miskolc belvárosa: Házak, emberek, történetek

Déli Hírlap – 1980. október 17. – A villanyrendőr halála, 1990. július 18. – Müezzinek a Széchenyi sarkán – Negyven­éves a miskolci villanyrendőr Észak-Magyarország – 1950. június 18.

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története V/1. – Közlekedés, hírközlés

Wikipédia – Közlekedési lámpa szócikk, Mancs szócikk

nepszava.hu – 90 éves az első magyar villanyrendőr

Fedor Vilmos: Miért Miskolc?

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

Reiman Zoltán: Miskolc a Várad, az Életed!

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999) 1. RINGER Árpád: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepe a magyarországi régibb kőkor kutatásban

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr3117935086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása