A tetemvári csoda

Egy hihetetlen történet a következő, az ügy óriási port kavart a húszas évek végén. Nemcsak Miskolcon. 

Egy különleges história a Tetemvárról 

1928 karácsonyán hihetetlen dolog történt Szántó Józseffel, a 19 éves bolti szolgával. Egy különös kereszt jelent meg a kisujján, egy éjszakai látomás után. A vallásos miskolciak csodát kiáltottak, a józanabbak csalást sejtettek mögötte - de mindenki kíváncsi volt rá.

A Tetemvár abban az időben a város szegények által lakott területe volt. Az egykori pincékbe költöztek be a város sanyarú sorsú polgárai. Napszámosok, munkások és nincstelen családok tengették napjaikat az egykori borházakban, amelyeket lakhatóvá alakítottak át. A pincékkel teletűzdelt domb egykor a borkereskedelem központjaként funkcionált.

A Tetemvár 211. lakója volt Szántó József. Vallása tisztázatlan, hiszen reformátusként élt, de katolikus akart lenni. Ez a fiatalember egy zsidó kereskedőnél állt alkalmazásban.

A csoda

A bolti szolga meséli el történetét, azt, hogy mi történt vele 1928 karácsony vigíliáján:

,,Nagy főfájás gyötört - meséli a csoda hőse, - lázban égett az arcom, szemeim düledeztek és csak nehezen tudtam elaludni. Egyszer csak csodálatos látomás fogott el. Angyal jelent meg ágyam mellett és szólt: ,,Vigyázz és ne félj, mert meg fog neked jelenni az Úr!" És éjfélkor, mikor megkondultak a harangok, mennyei fényben előttem állott Jézus Krisztus. Arcát szakáll övezte, de arca és lénye nem emlékeztetett a róla készített képekre. Megfogta a kezemet és így szólt hozzám: ,,Fiam, tiszta a te véred és tiszta a te lelked, adom néked ezt a szent keresztet, amivel én megváltottam a világot. Adom neked, hogy a nép elhiggye, hogy nálad voltam és tanítsd a népet jóra. Az Úr ezután megszorította a kezem és eltávozott és itt hagyta emlékül és jeléül annak, hogy nálam járt, jobbkezem kisujján e keresztet."

(Pesti Napló - 1929. január 6. (Rendőrségi eljárás indul a miskolci boltilegény "látomása" ügyében)

,,Népvándorlás" Miskolcon

József története villámgyorsan elterjedt a Tetemváron és a város egész területén. Szinte özönlött Miskolc népe a romos kis házba, ahol a bolti szolga édesanyjával és édesapjával élt. A fiatalember karácsony óta nem ment dolgozni, egész napja az ujja mutogatásával és imádkozással telt. A gazdag nemes ugyanúgy elé járult a kis viskóba, ahogyan az utolsó, nincstelen polgár is. Voltak nála vallási fanatikusok, látás- és hallássérültek, és egyéb betegségben szenvedők, vagy egyszerű kíváncsiskodók.

Négyen-öten mehettek be hozzá egyszerre. Először együtt imádkoztak, ájtatoskodtak, majd Szántó megmutatta a stigmáját a látogatóknak, akik csókkal mutatták ki, hogy hisznek a csodában.

Szántó József édesapja is hitt a fia csodálatos látomásában, és az Úrtól kapott stigmában.

,,- Mán hogyne hinnék, amikor azelőtt sosem láttam az ujján a keresztet. Hitet teszek mellette, hogy nála járt Jézus Krisztus, de meg is érdemelte, mert igazán szentéletű volt. Nőkre soha rá sem nézett, nem ivott, nem dohányzott, mindig csak imádkozott."

(Reggeli Hírlap - 1929. január 4. (Megnőtt Szántó József keresztje)

December végére Szántó József elfáradt. Kimerült a szüntelenül özönlő nép zaklatásától. Így felelt a Reggeli Hírlap kérdésére:

,,- Halálosan fáradt vagyok - nyögi - és kezével idegesen simitja hátra csapzott haját. De nem zárhatom be senki előtt az ajtót, mert Jézus Krisztus azért jött hozzám, hogy vigaszt adjak a népnek és tanitsam őket a rosszról a jóra."

(Reggeli Hírlap - 1929. január 1. (Betegek, bénák, nyomorékok keresnek gyógyulást a tetemvári házban)

Pár héttel a csoda után a rendőrség érdeklődését is felkeltette az eset, hiszen sokan névtelen levelekben kérték őket az ügy kivizsgálására. Dr. Stompf Iván rendőrfogalmazó vezetésével Dr. Fodor Imre és Dr. Bojárszky Béla tiszti orvos érkezett a csoda helyszínére. Kikérdezték Szántó Józsefet, aki ugyanezt mondta el a hivatalos szerveknek is, akik ezek után távoztak a helyszínről. Egy rendőr innentől kezdődően folyamatosan figyelte a házat és az események lefolyását.

Rengeteg ajándékkal halmozták el a bolti szolgát, aki pénzt senkitől sem fogadott el. Azt mondta, hogy a református hitről át fog térni a katolikus hitre, és a minoritáknál lesz szerzetes.

Az egyházak is véleményt formáltak

Muszáj volt az egyházaknak is nyilatkoznia az ügyről, a város polgársága is kíváncsi volt a vallási vezetők véleményére.

Berta Kálmán atya, minorita rend:

,,- Szántó József - mondta a páter - két öregasszony kíséretében felkeresett engem a lakásomon. Előadta, hogy látomása volt és ezentúl vallásos életet akar élni. Tanácsot kért tőlem, hogy mitévő legyen? Azt mondtam neki, hogy járjon templomba és ha szentéletet akar élni, vonuljon zárdába. Szántó József megmutatta az ujján a keresztet, amit azonban én a villanyfénynél alig tudtam meglátni. Ő azonban kijelentette, hogy délben napfénynél a kereszt nagyon jól látható."

(Pesti Napló - 1929. január 6. (Rendőrségi eljárás indul a miskolci boltilegény ,,látomása" ügyében)

A tetemvári borházak régen. Ilyesmi házban lakhazott annak idején Szántó József. Forrás: borsodhonismeret.lapunk.hu

Dr. Péchy Alán minorita rendházfőnök:

,,- Az esetet - mondja a rendházfőnök - a legnagyobb fenntartással kell fogadni. Meg kell előbb állapítani Szántó József előéletét és ami nagyon fontos elmebeli állapotát. Csak gyökeres vizsgálat után lehet állástfoglalni e kérdésben. Ha a jelenségnek komoly tárgyi alapja van, akkor az tovább fejlődik, ami azonban eddig nem állott be."

(Pesti Napló - 1929. január 6. (Rendőrségi eljárás indul a miskolci boltilegény ,,látomása" ügyében)

Miskolc vallási életének ikonikus alakja, Enyedy Andor református lelkész is találkozott a bolti szolgával, aki elmondta neki a történetét. Ahogyan azt is, hogy reformátusnak született, de soha nem gyakorolta a hitét. A katolikus dogmákat sem ismeri, imádkozni sem tud, hiába vonzotta a másik egyház. A lelkész szerint csak egy beteg ember látomása az egész ügy.

A csoda két hétig tartott. Ekkor Dr. Tódor Árpád rendőrfőtanácsos, a miskolci kapitányság vezetője megtiltotta a zarándoklatot. Egyben felszólította Szántó Józsefet, hogy költözzön el a Tetemvárról.

A Pesti Napló újságírója megtalálta a miskolci munkásbiztosító pénztár egyik orvosát, aki sokáig kezelte Szántót. Elmondása szerint ,,degenerált és erősen hisztériára hajló hipohonder és megdöbbentően képzelődő és erős képzelőtehetségű (...)"

(Pesti Napló - 1919. január 8. (A rendőrhatóság véget vet a ,,tetemvári csodának")

A csoda vége

Az egyik napon még több ezer ember fordult meg a kis házban, ahol az egyik kerítés is kidőlt, sőt, egy ablak is betört a nagy tolongásban. A szomszédba menekülő "csoda boltost" úgy kellett visszavinni a lakásába... A másik napon már senki nem volt a ház előtt, hiszen a rendőrség betiltotta a "búcsújárást". A Pesti Napló január 9-én már arról számolt be, hogy Szántó József ismeretlen helyen tartózkodik, nincs a tetemvári háznál. 

A továbbiakban semmilyen információ nincs a csoda hőséről. Nem tudni mi történt vele, mi lett a sorsa a későbbiekben…

 A csodatévő Jézus-kút legendája

1709-et írunk. A török rabiga alól egy évtizede felszabadult országban szabadságharc dúl. A szabadság ezúttal - is - vesztésre áll. II. Rákóczi Ferenc csapatai a trencsényi csatavesztés után már nem reménykedhetnek a végső győzelemben. 

Nagyon sok miskolci áldozta vérét a fejedelemnek. Már 1704-ben Tokajnál, ahol 66 lovas és 190 gyalogos támogatta Rákóczi harcát, ahol bizony 9 polgárunk az életet adta a magyar szabadságért. Azon év telének egy részét a kurucok Miskolcon töltötték, Rákóczi ekkor egy 11 mázsás sérült ágyút is adott városunknak, melyből harangot öntettek az avasi templom javára.

A fejedelem 1706-ban is itt tartózkodott, akkor is több száz miskolci szolgált seregében. Több rendeletet hozott városunkban, sőt a francia király követeit is vendégül látta itt. Miskolc végig hűséges volt hozzá.

Tudta ezt Habsburg szolgálatban álló Rabutin generális is, aki parancsot kapott Kassa elfoglalására és ehhez városunkon kellett áthaladnia. Károlyi Sándor generális csapatai végig zavarták a seregét, amíg Erdély felől elért városunkig. A generális Miskolcot kiürítette, a kutakat betömette, a malmokat és a maradék élelmiszert elégettette. A lakosság pedig elmenekült. Rabutin ezt látva féktelen dühöt érzett, azonnal porig égette a várost, kivételt képzett a katolikus templom, a református templom és az iskola. A miskolciaknak teljesen újra kellett építenie városukat. 

De ha ez nem lett volna elég a szenvedésből, 1709-ben egy óriási pestisjárvány tizedelte meg városunk lakosságát. 1710 tavaszán ért véget a járvány, az akkor 6000 lakosú Miskolc hatvan százaléka - 3600 ember - lett a pestis áldozata. Borzalmas, elképesztő adat. Ez a szám sokkal magasabb lett volna, ha..., de ne szaladjunk ennyire előre.

1708 és 1711 között közel félmillió ember halt meg a járvány ideje alatt Magyarországon.

A fejedelem ónodi táborában is felütötte a fejét a kór, ennek következtében 16 000 katonájából 3000 maradt mire Vácra érkezett, így nem tudta felmenteni az ostromlott Érsekújvárt. A korabeli adatok szerint például Kassa és Lőcse lakossága is a felére csökkent Miskolcéhoz hasonlóan.

1709 szeptemberében Miskolcon is elkezdte "működését" a rettenetes betegség. Vidéken már nem maradt semmi ennivaló - és emberek sem, akik a földeken dolgozhattak volna - az ínséges évek után, ezért városunkba költöztek be sokan házaikból. A legenda szerint Magyarországra egy csongrádi leány hozta be a nyavaját, aki kendert ment venni török földre. A déli végekről terjedt át aztán észak felé a járvány.

Miskolcon 1709 szeptembere és novembere között 2500 ember halt meg, ami egészen elképesztő pusztítást jelent. Pedig a város bírája, Váczy András nagyon sok óvintézkedést hajtott végre, de a sok betelepülő a kórságot is hozta magával. 

Aszalay Ferenc, Rákóczi titkára is városunkba érkezett a baj okán, aki született miskolci volt. Dőry Andrással, unokatestvérével - aki a város jegyzője volt - és Váczy András bíróval próbálták megtalálni a megoldást a Miskolcon tomboló járvány megfékezésére. 

- Nemcsak a délvidék, már a felvidék is a pestis pusztítása alatt áll - mondta Aszalay. Lőcse, Kassa mind elnéptelenedett. Kassa négy kapujából hármat lezártak, a negyediken a halottakat hordják ki. Lőcséről az őrség a falakon átmászva menekül. A fejedelem pedig nem tudta felmenteni Érsekújvárt a tömeges halálozás miatt, amely a seregében dúlt.

- Miskolcon sem jobb a helyzet - vette át a szót Váczy. 2500 ember halt meg három hónap alatt. A lakosság 40 százaléka, rettenetes, az ember az utcára is fél kimenni. 

- Mit tehetnénk még? Próbáljuk zár alá helyezni a várost, de hiába. Állandóan jönnek a menekültek. Nem zavarhatjuk el őket - mondta Dőry.

- A másik baj, hogy nincs megfelelő orvos sem a városban. Csak kontárok, akik azt sem tudják mit kell tenniük a baj esetén - folytatta Váczy.

- Sajnos a fejedelem seregében sincs csak egy képzett orvos: Láng Jakab. Ő pedig egyedül képtelen a bajt csillapítani. Arat a halál a táborokban is. Vak Bottyán után Berthóth, Buday, Orosz, Bagossy, Radics, mind halva fekszenek már, mindet elvitte a betegség. 

- Nincs más megoldás. Lezárjuk a várost és várjuk a csodát - fejezte be a beszélgetést a város bírája.

Másnap délelőtt a jegyző szólt Váczy Andrásnak.

- Váczy uram, egy fura szerzet kíván beszélni a miskolciak bírójával, és csakis azzal. Azt mondja, hogy nagyon fontos ügyben kell eljárnia.

- Mit akarhat tőlem? Küldje csak be hozzám! Köszönöm András! 

Egy nagy bajuszú, nagy szakállú öreg állt a bíró ajtajában percekkel később, bebocsátást kérve.

- Üljön le kérem! Mi járatban Miskolcon? Nem éppen a legjobb időben látogatott hozzánk.

- Köszönöm, fiam! Balázsi Árpád vagyok, Erdélyből, Marosvásárhelyről jöttem. Nálunk is tombol a pestis, mégis el kellett jönnöm ide, mert egy álmot láttam. El kell mondanom, hogy városukban hogy vethetnek véget a járványnak. 

- Érdeklődve hallgatom - mondta csendesen a bíró. 

- Van Miskolcon egy réges-régi kút az Avas alján. A Jézus-kútja. Elnevezése a feledés homályába vész, de én tudom, hogy azért hívják úgy, mert a mi Megváltónk, Urunk, Jézus Krisztus vándorlása során erre járt, a botját a hegy oldalába szúrta, amikor elfáradt. Annak helyén pedig forrás fakadt. Ezt a forrást találják meg és tisztítsák ki. Egészen addig ássanak le, amíg a "Várkövek vízmestere" feliratú zárókövet meg nem találják. Ezt cseréljék ki egy új felirattal ellátott zárókőre. Ha ez megvan, a kút hét napig vörös vizet fog adni. Aki ebből 13 kortyot iszik, menten meggyógyul, vagy nem kapja el a betegséget soha többet. Hét napig lesz gyógyító ereje a víznek. Láttam azt is az álmomban, ahogy megmenekül a város. Ellenkező esetben viszont mindenki elpusztul.

Az öreg, mint aki jól végezte dolgát, ezzel sarkon fordult és elindult kifelé.

- Egy pillanat bátyám, várjon már egy kicsit! Mondjon még valamit erről, honnan tudjam, hogy igazat beszél?

- A Jó Istennek igen kedves ez a város. A környék, az emberek, mind csodálatosak, szeret fentről ide tekinteni az Úr, jókedvre deríti. Sokra hivatott Miskolc, sok feladat vár még rá az évszázadok folyamán. Sok érték van benne.

- Ki az a ,,Várkövek vízmestere"?

- Az, akinek köszönhető a majdani gyógyulásotok - fejezte be az öreg a beszélgetést és magára hagyta a bírót.

Sokat gondolkodott az eset után Váczy András, végül Dőry András és Aszalay Ferenc véleményét is meghallgatva a cselekvés mellett döntött. Úgy gondolta, ha a rejtélyes feliratot megtalálják, nem lehet kérdéses, hogy igazat mondott az öreg.

Másnap reggelre a város vezetője összehívta Miskolc még nem beteg kőműves mestereit és kiadta nekik a feladatot. Elég sok időbe telt nekik, míg megtalálták a kutat, hiszen már régen nem használták, régen nem foglalkoztak vele, teljesen eltűnt a szemek elől. A növényzet is régen benőtte már. Két napig tartott míg a zárókövet megtalálták, melyen valóban ott volt a felirat. A követ újra cserélték és szépen kitisztították a kutat.

Másnap reggel négy órakor ébresztették a bírót. 

- Bíró uram, bor folyik Jézus-kútjából!

A bíró azonnal a helyszínre sietett. Most már pontosan tudta mit kell tennie. Kiadta a rendeletet, hogy minden miskolci igyon 13 kortyot a kút vizéből, az elkövetkező hét nap valamelyikében. Aki ezt nem teszi, elzárásra kerül. A sokat szenvedett város lakosai engedelmeskedtek bírójuk szavának, még az ágyban fekvőket is megitatták a kút vizével. És lám, még a legbetegebb, legrosszabb bőrben lévő fertőzött is meggyógyult tőle.

Az öreg táltosnak igaza volt. Miskolcot elhagyta a járvány, és soha többé nem ütötte fel a fejét a pestis Miskolcon. 

1738-ban az utolsó nagy pestisjárvány tombolt Magyarországon. Városunkat csodával határos módon elkerülte a kórság, köszönhetően Jézus-kútjának. A város lakossága akkor állította az Immaculata, a Szeplőtelen Boldogasszony-oszlopot, amely később Csupros Mária néven vált ismertté. 

Az írás kitalált történetet rejt, minden hasonlóság avalósággal csak a véletlen műve lehet.

Források:

Dobrossy István (szerk.): Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999, Dr. Dobrossy István, Kádár Péter)

Magyar Hírlap - 1929. január 3., 1929. január 8., 1929. január 9.

Magyar Jövő - 1929. január 5.

Pesti Napló - 1929. január 6., 1929. január 8., 1929. január 9.

Reggeli Hírlap - 1928. december 30., 1929. január 1., 1929. január 4., 1929. január 5., 1929. január 9., 1929. január 13.

miskolciszemelvenyek.blo g.hu - a rejtélyes tetemvári pincerendszer