Arra vállalkoztam ebben az írásomban, hogy Nagy-Miskolc egyes városrészei nevének eredetét mutatom be nektek. De nemcsak a nevük eredetét, hanem a címerüket is megvizsgáljuk majd. A teljesség igénye nélkül: Miskolc, Diósgyőr, Hejőcsaba, Görömböly, Lillafüred, Avas, Pereces, Szirma, Martin-kertváros, Mindszent.

Miskolc

Városunk nevét Anonymus ,,Miscoucy"-nak írja. A következő évszázadok folyamán találkozhatunk a ,,Miskouc", ,,Miskoch", ,,Miscovcy", ,,Miscocii", ,,Myskolch", ,,Miscouz", ,,Miscoz", ,,Miskoult" névvel, leggyakrabban azonban a ,,Miskoucz" a használatos egészen a 16. századig. Attól kezdődően azonban már a Miskolcz formával találkozunk a leggyakrabban.

De hogyan került az ,,l" betű a városunk nevébe? Mint látjuk az ,,l" 500 évig nem szerepelt településünk nevében.

,,Országszerte elterjedt szokás - ugymond, - hogy a közbeszéd a mássalhangzó előtti ,,l"-et, pótló nyujtással elenyészteti: vóna, vót, nyócz, kőt, kél, meghót stb: e helyett volna, volt, nyolcz, költ, kelt, meghalt. De ez utóbbi így is tartja magát vót és volt, kel és kelt. (...) Miskovec-ból Miskoc lett s ebből lett a mai Miskolcz."

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai I., 85.)

Ezek után Szendrei sajnálkozását fejezi ki a legújabb "divat", a ,,c"-vel ,,z" nélküli írásmód miatt. Azt mondja, hogy legalább a helynevekben meg kellett volna hagyni azokat, hiszen ,,egy darab történelmet képviselnek." Azért azt hozzátenném, hogy ezeket a sorokat 1886-ban írta, akkor még bőven a ,,cz"-s írásmód volt érvényben. Csak a huszadik század húszas éveitől lesz érvényben végérvényesen a ,,c"-s írásmód.

,,A Miskoucz, Miskolcz név kétségtelenül tősgyökeres magyar családi vagy nemzetségi név, amely család, elfoglalván azt a földterületet, az róla Miskolcznak neveztetett."

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai I., 85.)

A Bors nemzetség szerint ezt a területet ,,de genere Miskoucz" vagyis Miskoucz nemzetségbeliek birtokolták. Anonymus 1173 körül a Gesta Hungarorum-ban ,,que nunc uocatur Miscoucy"-ként nevezi, vagyis ők illették elsőként ezen a néven a területet. A Bors nemzetség adta a vármegye nevét, ők voltak az uralkodó nemzetség, az ő egyik águk volt a Miskóc nemzetség.

Miskolc belvárosának címere tulajdonképpen lehetne a város címere is, de ez ugye nem lehetséges. A mai belváros a történelmi Miskolc területe, erre utal a címer is. Szerepel rajta a még katolikus avasi templom védőszentje Szent István és egy pajzsot szegélyező arany bordure díszített szegekkel. A címert átölelő tölgyfaág a fizikai értékeket, az olajág a szellemi értékeket képviseli. Ez a két motívum visszatérő nagyon sok városrészi címerünknél.

Diósgyőr

,,(...) és tábort ütének a Heuyou-folyó mellett a Tiszáig és Emeudig és ott maradának egy hónapig. Holott is a vezér Bungernek, Borsu atyjának, nagy földet adott, a Tapolucea vizéről a Sauyou vizéig, melyet Miskoucynak hínak, és adott neki egy várat, melyet Geurunak neveznek s azon várat fia Borsu a maga várával, melyet Borsodnak hínak, egy vármegyévé tette." - írja a 13. században Anonymus.

Diósgyőr nevét számtalan változatban találjuk az évszázadok folyamán. Anonymusnál fordul elő először mint fent olvashatjuk, ő Geurunak nevezi. Aztán 1248-ban (1861-ben?) Nagygyőr (ez különböztette meg Kisgyőrtől), 1261-ben Nagyvár, 1313-ban Geur, 1315-ben Győs Geűr, 1333-ban Geör, 1341-ben Gewr, 1366-ban Diosgwr, 1376-ban Dyosger, 1399-ben ismét Nagygyőr, 1416-ban Dywsgewr, 1471-ben Dyosgywr és Dyos Gywr, 1472-ben Diósgyewr, 1473-ban Dyosgyeor, 1478-ban Dyosgyer és Diósgyeör, 1504-ben Dyos Gewr.

Érdekesség, hogy Rákóczi fejedelem Miskolcon tartózkodása idején Diós Gyűrnek írja. A Győr név egyébként a középkorban személy- és nemzetségnévként is szerepel az írott forrásokban. Először tehát Geurunak - Győrnek - nevezték a kör alakú földvár miatt, amely már a honfoglalás korában - vagy akár már sokkal korábban - létezett.

Na de miért diós? Szendrey János, Miskolc nagy helytörténésze, monográfusa szerint a pálos rend remetéinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gyümölcsös-, dióskertek meghonosításával Diósgyőr Diós-győrré lett a 14. század folyamán. Egy másik, kissé szélsőséges vélemény szerint a pálosok a latin dios - Isten - szó után nevezték el Diosgyőrt.

Diósgyőr címerében Szűz Mária ölében ül a kis Jézus, mellette mind a két oldalon ezüst pálmafa látható. Itt is feltűnik az olaj- és tölgyfaág.

Érdekesség, hogy 1928-ban Füstös Pál plébános javaslatára változás történt Diósgyőr címerében. Az addigi címer Szűz Máriát ábrázolta a kis Jézussal két diófa között. A diófákat palmafákra változtatták, azért, mert a pálosok címerében az szerepel. Ezzel akarták szimbolizálni a pálosok és Diósgyőr egységet. A belügyminiszter jóváhagyásával ez a csere megtörtént.

A vörös és arany színek azonosak a DVTK színeivel, a címer fő motívumai pedig Diósgyőr feudális kori pecsétjével azonosak.

Hejőcsaba

A Soba (Csaba) névalakból eredeztetik a település nevét, a XII. században Caba, Chaba néven említik. A Heő vagy Hejő pedig a patakra utal. Hév jó, azaz melegvízű forrás, meleg folyó a jelentése.

Hejőcsaba címere összetett és érdekes, úgyhogy ezúttal pontosan idézünk:

,,Hejőcsaba címere vörös színű, álló katonai pajzs, amelynek alapját zöld színű hármas halom foglalja el, erre pedig ezüst szőlőmetsző kést tartó ezüst férfikar támaszkodik. A pajzson zárt katonai sisak, amelyen az oromdísz egy szablyát tartó, vörös ruhás férfikar. A foszlányok színe az egyik oldalon vörös és ezüst, a másik oldalon kék és arany. A pajzson egy hullámpólya van, amely a névadó Hejő-patakra utal. A pajzs alatt egy szalag lebeg HEJŐCSABA felirattal."

(magyarcimerek.hu - Hejőcsaba településrész címere)

A szőlőmetsző kés utalás a település szőlőtermelő múltjára. A hármas halom a magyar heraldikában nagyon gyakori, a régi pecsétjén is szerepel a településnek. A szablyát markoló férfikéz az egyik leggyakoribb nemesi jelkép volt, ennek kiegészítéseként került rá a sisak, az oromdísz és a sisaktartó hármas is.

Görömböly Nyelvészeink nagyon sok ősmagyar szót "szlávosítanak" mintha nem lenne elég a környező országok történelemhamisítása. Például a Görömböly szóról is olvastam, hogy szláv eredetű.

,,Görömbölynek már a neve is olyan kedves mint a fekvése, amennyiben a dimbes-dombos, görömbös, görbe tájra utal." - írja Szunyogh László főépítészünk.

Hát persze, gyönyörű régies magyar szavunk a Görömböly, de ebből is - ahogy említettem - szláv eredetű szót "hámoznak" ki valahogyan nyelvészeink. Görömböly magyar falu volt évszázadokon keresztül, a Rákóczi szabadságharc idején dúló nagy pestisjárvány alatt néptelenedett el, a magyar lakosságot ruszin nemzetiségű családokkal pótolták.

Görömböly osztott címerében egy orosz kereszt szerepel, mellette pedig egy szőlőmetsző kés és egy csoroszlya. Az orosz kereszt utal a településrész szláv lakosságára - hivatalosan a görög katolikus egyházra -, bár ne feledjük, hogy a szlávok - és görög katolikusok - csak kis számban éltek a településen, számuk az 1709/10-es nagy pestisjárvány után lett döntő többségű, illetve a ellenreformáció idején is telepítettek be még tót ajkú telepeseket. A szőlőmetsző kés az egykoron önálló Görömböly szőlőtermelő múltjára utal, a csoroszlya pedig az egykor földművelő régmúltra tekint vissza.

Lillafüred

Bethlen ősi magyar nemesi család, amely a XII. századtól eredezteti vérvonalát. Felsorolni is nehéz lenne a magyar történelemben játszott meghatározó felmenőket a családfán. De miért írok én a Bethlen családról Lillafüred kapcsán? Azért, mert Bethlen András gróf szenvedélyes vadász volt, aki sokat járt a Bükkben is és - mint oly' sokakat - magával ragadta a táj szépsége. A Hámori-tó környékéé olyannyira, hogy elhatározta, üdülőövezetet hoz létre körülötte.

Bethlen András Kolozsváron született 1847-ben. Jogot Lipcsében, nemzetgazdasági ismereteket Brüsszelben hallgatott. 1873-1882-ig országgyűlési képviselő, majd szebeni és brassói főispán. 1890-94 között földművelésügyi miniszter, két kormány is megfelelőnek találta ezen hivatal gyakorlására. Sajnos nem élt túl sokáig, 1898-ben hunyt el. 1890-ben - már mint földművelésügyi miniszter - megbízta gróf Keglevitch Bélát a hámori völgy - amúgy nemcsak a hámori-völgy, hanem számos más üdülőtelep létesítése szempontjából lehetséges helyszín - feltérképezésével. Kíváncsi volt a véleményére, ő is alkalmasnak találja-e a vidéket turisztikai szempontból.

Keglevitch minden szempontból ideálisnak tartotta a területet üdülők létrehozására. A föld a kincstáré volt, nem kellett tehát megvásárolni senkitől egy részét sem, ugyanakkor felparcellázás után nagyobb bevételre is szert tehetett az állam az eladásuk révén.

Miután a gróf úr rábólintott, el is indult a terület kijelölése, parcellázása és szép lassan az első villák is "kinőttek" a földből. Az első villák fölépülte után két villatulajdonos - Soltész Nagy Albert és Kubacska István - a főerdésszel Kőrösy Istvánnal egyetemben meglátogatta Bethlent a fővárosban, és megköszönték a telep kialakításával kapcsolatos fáradalmait, egyben felajánlották, az új nyaralóövezet neve legyen Bethlen-füred. András gróf ezt kedvesen elhárította és azt ajánlotta, hogy inkább nevezzék el unokahúgáról, Vay Erzsébetről. A Vay családban azonban szokás volt az Erzsébet nevű leányokat Lillának becézni, így lett Erzsébetfüred helyett Lillafüred a településrész neve. Nem maradt egyébként ennek ellenére Bethlen névtől mentes a Bükk ezen része, ugyanis az első turistaútját Bethlen-útnak nevezte el a nem sokkal azelőtt alakuló Bükk és Vidéke Turista Egylet. Ez az út majdnem teljesen megegyezett a mai kisvasút nyomvonalával.

Ki volt Lilla, a festői szépségű üdülőtelep névadója?

Vay Erzsébet, azaz Lilla, 1860-ban született Alsózsolcán. Apja Vay Béla Borsod vármegye főispánja volt, anyja Teleki Zsófia grófnő. Erzsébetnek három testvére volt, egy fiú - Elemér, aki apja nyomdokaiba lépett, főispán lett később - és két leány. A családban Teleki Erzsébet (1812-1881) volt az, akit elsőként Lillának becéztek - aki Vay Lajos felesége volt -, azt követően az Erzsébet néven született lányokat mind Lillának szólították. Erzsébet - aki nagyon szép nő hírében állt - 1881. január 22-én ment férjhez Pejachevich Tivadar grófhoz, akit öt gyermekkel ajándékozott meg. Pajacsevich unionista (magyarbarát) családból származott és több magyar nemesi család vére folyt az ereiben. Csakhogy Lillát férje az ország másik végébe szólította házassága okán - Verőce vármegyébe -, így nem sokat láthatta a telepet, melynek a nevét adta.

Tivadar gróf volt főispán, országgyűlési képviselő, majd 1903-ban horvát-szlavón-dalmát bánná nevezték ki. 1906-ban ott volt ő is Orsovánál, a magyar kormány küldöttségének tagjaként várta Rákóczi hamvait, hogy az ország területére lépjen. Érdekesség a Pejachevich család erős Dőry vérvonala. Tivadar apai nagyanyja Dőry volt ugyanúgy, mint anyukája, és annak mindkét szülője. Mindannyian a jobaházi ágból...

A Vasárnapi Újság így írt Vay Erzsébetről 1903. július 12-én, a cikk Pejachevich Tivadar bánná való kinevezése okán készült:

,,Vay Erzsébet bárónő nemcsak lelkes pártfogója a zeneművészetnek, hanem művelője is; főúri körökben általánosan ismeretes szép hangjáról és énekművészetéről. Gyakran rendezett jótékony czélokra zeneestélyeket, melyeken maga is nagy tetszéssel működött közre."

A legenda szerint Lillafüred névadója inkognitóban vett részt a Palotaszálló nyitóünnepségen is. De hogy miért kellett neki inkognitóban részt vennie, miért nem vállalhatta fel magát azt nem tudom... Ez valószínűleg egy másik történet...

(Lillafüred Hámor részeként került Miskolchoz, címerrel nem rendelkezik)

Avas

Az Avas Miskolc központi helye volt mindig a történelemben. A város szíve. Manapság az ország egyik legnagyobb lakótelepe magasodik rajta, annak előtte szőlő termett rajta. Az avas egyébként egy régi magyar szó, jelentése ,,tilalmas erdő". Szent György-hegynek nevezték a középkor előtti időszakban, az Avas szó csak a XVI. században szerepelt először az írott forrásokban. Szakrális jelentősége volt minden korszakban.

Az Avas osztott címerében természetesen ott van a szőlőtőke, amely a hosszú-hosszú évszázados szőlőtermelő és kereskedő vidékre utal. A másik oldalán pedig egy vörös kereszt látható, amely ezüst alapon van, ezt hívják Szent György keresztnek. Ahogy fentebb említettem az Avas egykori neve a Szent György-hegy volt, illetve ezen a néven "ősidők" óta egy kápolna is állott az oldalában.

Tölgyfaág és olajág öleli körbe a címert. A tölgyfaág a fizikai értékeket, az olajág a szellemi értékeket képviseli, ez a két szimbólum visszatérő Miskolc résztelepüléseinek címerében. A címer osztása azt fejezi ki, hogy a mai településrész területén egykoron két helység, Miskolc és (Hejő, Heő)Csaba osztozott.

Pereces

Pereces. Miskolc egyik városrésze, alakulásakor még Diósgyőrhöz tartozott. Jelenleg csak a történelemkönyvekben lehet olvasni egykori fénykoráról, amikor még a bánya üzemelt és nyüzsgő kis résztelepülés volt. Ha a múltjáról kezdünk el beszélgetni kikerülhetetlen a bányászat, ez jelentette a település létjogosultságát.

Egészen addig, amíg a szénvagyon a föld alatt pihent és nem mérték fel, ez a terület szinte lakatlan volt. A település erenyői részén - Ernye bánról nevezték el, ez a település legrégebbi része - voltak szőlők, illetve a szőlőművelésen kívül néhány család az úgynevezett ,,szénkibúvások" kitermelésével foglalkozott, de ez csak amolyan külszíni fejtés volt. Az őslakos miskolci, diósgyőri magyar családok nem értettek a bányászat mesterségéhez.

A Pereces név csak földrajzi nevekben mutatkozott meg a századok során. Pereces-völgy, perecesi erdő, Pereces-kő. Ezeket a neveket találjuk a térképet bogarászva. Egyes források szerint a XVIII. században a külszíni bányászat során kitermelt szenet a Garadna-völgyi hámorokba szállították.

Nevének eredetére két változatot találtam kutatásaim során.

- A települést perec alakban körülölelő hegyek formája miatt nevezték el így,

- vagy a település kialakulásakor nagyon kedvelt sós perec miatt. Az itt lakó bányászok minden alkalommal jól felpakolva, sok pereccel érkeztek haza a miskolci vásárokból, s ezért a vasgyáriak pereceseknek hívták őket.

Pereces címerében a három gyűrű utal a település nevére, ugyanis ez az a forma, amelyik legjobban emlékeztet a perec nevére, egyben a Diósgyőrhöz való kötődést is szimbolizálja. A kalapács és az ék a bányászatra utal, a címer színösszeállítása pedig szintén a bányász múltat hivatott ábrázolni.

Szirma

Miskolc-Szirma jelenleg csendes kertváros. Önálló településként is érdekes története, történelme van. Először 1343-ban szerepel írott forrásban Szirma neve, de akkor nem magára a településre utalnak, hanem Szirmay Márkra, a Szirmay család egyik ősére.

1616-ban pedig Miskolcon már létezett Szirma utca:

,,A Szirma utcában, az kismalom mellett, az Szinva mellett."

Ennek az utcának a nyomvonala valahol a mai Arany János utca vonalán lehetett. A XIV. század közepétől igazoltan a Szirmay családé a település.

Az alapításának, elnevezésének körülményei vitatottak a mai napig. Az egyik verzió szerint egy nomád török eredetű népcsoport - a besenyők - alapították legkésőbb a XII. század első felében. Az, hogy az innen eredeztetett "sirima" szó, az akkori török nyelvű szlengben mit jelentett, inkább nem írom le, de állítólag a gonosz erők megtévesztése - a démonok miatt, vallási okokból - annak érdekében inkább jelentéktelenebb neveket adtak helységeiknek, gyermekeiknek egyaránt.

A második verzió sokkal romantikusabb. A XIX. században Szirmay Antal próbálta rekonstruálni a családja történetét. Élt egy Raak nevű vitéz, aki IV. Béla király 1242-ben kiadott oklevele szerint Sirminiumból (Szávaszentdemeter, Szerémség) származott.

,,Amidőn a dühöngő tatár nemzet felbecsülhetetlen sokasága le akarta vágni a mi királyi fejünket, avagy a pogányság nyomorult igájába törekedett taszítani bennünket, vitéz bajnokként, harmincnyolc igen vitéz fivérével és atyafiával együtt hősiesen beavatkozván a küzdelembe, előbb, mint a saját fejét, a mi királyi fejünket megmentette."

A csatában mind Raak úr, mind a fent említett rokonai a csatában elesnek, de a király nem felejtette el hősiességüket. 1245-ben Raak gyermekeinek, a Szirmának nevezett Otthobornak, Jannusnak és Cheburkának adományozott egy Szántó nevű, Sajó melletti lakatlan területet. Összegezve, Szirmay Antal úgy gondolta, hogy a vitéz szerémségi származása miatt keletkezett a Szirma(y) elnevezés, illetve a címerükön lévő rákot a hős harcos nevéből - Raak - eredeztette. Raak úr létezett, a kapcsolatot viszont több történész kétségbe vonja.

Az alapítás körüli bizonytalanságok csak szaporodtak később, ugyanis van egy harmadik verzió is. 1707-ben kapott grófi rangot a család I. Józseftől. Szirmay István kapta a kutyabőrt. Ő úgy mutatta be családját a király színe előtt, hogy ősei a Honfoglalás korában Szkítiából érkeztek, ezen a helyen telepedtek le, a földnek pedig saját nevüket adták.

Ember legyen a talpán, aki ezek közül a valós történeti eseményeket megállapítja. Maradjunk annyiban, hogy sok a bizonytalanság az alapítás körül.

Szirma címerében a rák a Szirmay családra utal, amely állítólag alapítója volt a településre. A pelikán - amely vérével táplálja fiókáit -, a református egyház, a kereszt a katolikus egyház jelenlétét szimbolizálja. A két szalag a pelikán körül a két folyót, a Szinvát és a Hejőt jeleníti meg. A két pajzstartó a dolgos emberek munkájára - búzakalász -, illetve a szellemi értékekre - pálmalevél - utalnak.

Martin-kertváros

Még a XIX. századvégi térképek is lakatlan területként mutatják ezt a területet, olyan dűlő- vagy szántónevekkel, melyeket a településrész ma is őriz. Pesty Frigyes ország hely- és dűlőnevei összeírásában így ír a fövényszer elnevezésről:

,,Az ezen dűlőkben található nagyobb mennyiségű fövényről vette nevezetét, mely fövény bányáknak múlt századbéli nyomai a' Kis fövényszeri dűlő nyugoti vége mellett most is láthatók."

A föveny vagy fövény, valamilyen sóderszerű anyagra, homokra utal egyébiránt. Találkoztam még egy érdekes dűlőnévvel is a Martintelep területén, ma már valószínűleg senki nem használja ezt az elnevezést. Ez a Keskenyfarkú. A Kis- és Nagy-fövényszer előtt, a mai Kubik oldalán volt található. Pesty így ír róla:

,,Ezen dűlőben lévő földek alsó része négy vagy ötször szélesebb lévén mint a más végén mintegy farkat képezve hasíttattak ki 's nevezetét ezen sajátszerű formáról nyeré."

Ahogy városunk egyre bővült, egyre több lakosa lett, így lett igény a szabad földterületekre is, lakhely gyanánt. Egyre több birtokot parcelláztak fel és adtak el házhelyként a város peremvidékein, így a telepünkön is. Martintelep első említése 1908-ból való. Martin Károly, a miskolci tűzoltóegylet parancsnoka volt a névadó - és a testvére - az ő birtokuk, tulajdonuk, földjük volt a Martintelep.

Károly egyébként 1877-ben hunyt el, városunk is meggyászolta elhunytát. Zsigmondról szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre. A Martin család horvát származású volt, akik Fiume környékéről származtak. Kereskedők voltak, déligyümölccsel és fűszerekkel kereskedtek saját üzleteikben és - mint a példa is mutatja - földeket vásároltak.

Martin János volt az, aki a "dinasztiát" alapította. 42 évesen nősült, egy 15 éves lányt vett feleségül. Hét gyermekük született, de a felnőtt kort csak hárman élték meg sajnos, Károly, Zsigmond és Mária. Sok ingatlannal rendelkeztek a városban, az avasi pincéjüket János saját kezével építette 1813-ban. Unokájuk így írt róluk a XX. század harmincas éveiben:

,,Az üzleti tisztesség és derekasság mintái voltak."

Az 1830-as években János úr és családja beleunt az üzleti életbe és birtokaikra vonultak vissza. János és testvére, József európai műveltségű emberek voltak. A pénzüket bankban tartották Horvátországban, mindezt azért, mert Magyarországon ekkor még nem voltak takarékpénztárak. Tehát nem kereskedtek már, hanem a bankban fialtatták az addig felhalmozott tőkét, azonban egy-egy jó üzlettől természetesen nem zárkóztak el.

József 1835-ben hunyt el, de ránk maradt az akkor írt végrendelete. Annak szövege egy nagyon becsületes, korrekt emberről árulkodik, aki sajnálatát fejezi ki azért, mert sok kapzsi, önző kereskedő van már a szakmában. Végrendeletében szülőföldjéről sem feledkezik meg, illetve Miskolc városára is hagy egy jelentős összeget.

Ellentétben a város más részeivel, Martintelep soha nem volt önálló település. Károly és Zsigmond a város szemetét hordatta a jórészt nádassal borított területre. Kutatásaim szerint azonban már nem ők voltak azok, akik felparcellázták, majd házhelyeknek eladták az így kialakult telkeket, hanem valószínűleg a leszármazottjaik, rokonaik. Tőlük három család vásárolt először telkeket: a Vőneki, a Gelb és a Cservenyák család, így már négyen osztoztak a területen. Később tovább "osztódott" a telep, az első tulajdonosok között volt Tóth Miklós, Grendóf János, Visegrádi Gyula, Győri Károly, Tóth János, Rezete Sámuel, Lubkovics Sándor, Lux Sándor és Kiss János.

Az első lakások a Csokonai, Alkotmány, Balassa, a Kisfaludy utca elején és a Gyöngyössi utcán voltak, de a tizes évekre mindössze húsz ház készült el.

A Martin-kertváros címerében a két vékony ezüst szál a vasúti sínpárra emlékeztet és utal, a gólya pedig a városrész környezeti értékeire, hiszen bő százhúsz évvel ezelőtt még a kertváros nagy része mocsaras területen feküdt. Itt is megjelenik a címer körül a tölgyfaág és olajág.

Mindszent

Mindszent történetét leginkább Tapolcához és a tapolcai apátság történetéhez kapcsolják és egészen a honfoglalás koráig, a Miskóc nemzetség letelepedéséig vezetik vissza. A tapolcai apátnak volt birtoka Mindszenten, valószínűleg már a kezdetektől - vagyis az apátság alapításától, amelynek nem tudjuk a dátumát - fogva. Dobrossy István feltételezései szerint vagy az apátságban, vagy a mindszenti gazdasági központban lehettek a Miskóc nemzetség dokumentumai, iratai, akár még városunk alapításával kapcsolatban is.

1483-ban már okleveles említése van Beatrix királyné által a mindenszenteki ispotálynak. 1507-ben már bizonyosan állt Mindszenten egy kis kápolna is a város szélén. Mindszent az avasi - a katolikus liturgia szerint felszentelt - Szent István templom része volt. 1544-ben a budai pasa porig égette városunkat, ugyanis a miskolciak nem voltak hajlandóak adózni neki. Azt gondolták, hogy olyan messziről nem ér le ide a "török keze". Sajnos ez nem így volt, ekkor rombolták le az avasi templomot is. A hírhedt zálogbirtokos, Fánchy Borbála nem engedte újjáépíteni azt azonnal, mert attól félt, hogy a reformátusok szertartásai szerint épül majd újjá. Ebben igaza is volt, halála után a református egyházé lett. Fánchy inkább Mindszenten rendezte be kis "katolikus rezidenciáját", melyet az avasi templom birtokából "hasított ki" magának. Mielőtt a gazdag, római katolikus zálogbirtokos önkényúrnő meghalt volna - 1563-ban -, 1562-ben a mindszenti kis kápolnát felújítatta, az ispotályt tataroztatta.

1606-ban lesz - a már csak névlegesen létező - tapolcai apát tulajdona a mindszenti egyház. Azt biztosan tudjuk, hogy a kápolna 1631-ig működött. Az, hogy 1631 és 1706 között miként működött - ha egyátalán volt vallási élet a falak között -, arról nincs információnk. Marjalaki Kiss Lajos szerint nem, a legújabb kori kutatások szerint viszont elképzelhető. A miskolci római katolikus közösség Mindszenten talált menedéket. Bár egyes történészek szerint ettől az időszaktól kezdődően egészen a XVIII. század első feléig nem volt római katolikus papi szolgálat Miskolcon, ahogy fentebb említettem, egyes kutatások ezt kétségbe vonják, állítólag ebben a kis kápolnában lehetséges, hogy mégis szolgált a hívek ellátására egy - vagy több - lelkipásztor. Egyszóval Mindszent őrizte meg vidékünkön a katolikus egyház folytonosságát.

Mindszent egykori pecsétjén alapul a címere is. Az ezüst szőlőtőke az avasi szőlőtermesztésre utal. A zöld és a piros színű nemzeti színeket jelképezi.

Hámor

1950-ben csatolták Miskolchoz, az egykori kis községet. A település hét részből állt: Alsóhámorból, Felsőhámorból, Lillafüredből, Jávorkútból, Ómassából, Újmassából és szentléleki pálos kolostorromokból.

Nevét a német hammer - kalapács - szóból kapta, utalva az egykori vasolvasztóra. 

Források:

miskolciszemelvenyek - Tornyok a város felett - az Avasi kilátók története - Kis miskolci címerhatározó - Kis bányászfaluban a világ harmadik leghosszabb alagútja - Szirma község és a Szirmay család - Volt egyszer egy Martintelep - Mindszent kálváriája miskolciszemelvenyek.blog.hu - Miskolc nevének eredete és a Miskóc nemzetség - Tíz történelmi érdekesség Diósgyőrről - Miskolc különleges helynevei - Tíz történelmi érdekesség Lillafüredről - Kis miskolci címerhatározó

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai I.

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai II.