Ezúttal Miskolc nevezetességei közül válogatok, ezeket mutatom be nektek a mai írásomban. Az avasi kilátók, a Weidlich-palota, a Miskolci Nemzeti Szinház, a Dőry-ház, vagy Dőry kúria mind különleges épületei városunknak. Egyiknél az épület történetét, másiknál egy különleges történetet írok le, vagy a tulajdonosról teszek említést. Rendhagyó cikk következik.

A három kilátó

Már 1901-ben megvolt az óhaj a Borsodi Bükk Egylet részéről egy tűzoltó őrtorony - ami egyben idegenforgalmi látványosság is lett volna - létrehozására az Avas-tetőre.

1906

Három kilátó épült eddig a legendás orom tetejére, az első 1906-ban Rákóczi Ferenc tiszteletére - hamvainak hazaszállításának apropóján - jött létre. Az Avas legmagasabb pontjára, az úgynevezett Horváth-tetőre épült. A ,,Rákóczi-torony" egy fából épült objektum volt, amelyet hamarosan le is bontottak.

1934

A második kilátónk - Szeghalmy Bálint tervei alapján épült, hivatalosan Rácz György-kilátótorony néven - 1934-ben épült és az 1956-os forradalom alatt semmisült meg, ellentmondásos körülmények között. Egyesek szerint a szovjetek, míg mások szerint a forradalmárok miatt égett le.

Ha hasonlóságot fedezünk fel e torony és a Deszkatemplom között ne csodálkozzunk, hiszen a tervezője ugyanaz volt mindkettőnek.

,,...a városban megforduló vendégeket mágikus erővel vonzza az Avasra a zöld zsindelyes fatorony, és azokat, akik vesznek maguknak annyi fáradságot, hogy megmásszák Miskolc országos hírű hegységét."

Bár már ez a torony is Miskolc jelképévé vált, megítélése vegyes volt, egyesek idegennek találták, amely ,,elrontotta az avasi műemlékek összhatását."

1963

A harmadik ma ismert kilátó Hófer Miklós-Vörös György tervei alapján - a másik kettővel ellentétben - betonból készült. 1963. augusztus 20-án volt az avatása és ma is ott magasodik városunk felett a 72 méter magas építmény.

Érdekesség, hogy a 60 méter feletti részben erős szélben akár 45 cm is lehet a "kilengése". Miskolc olyan emblematikus nevezetessége, amelyet a kontúrjaiból is felismer a város, vagy a megye lakossága.

A Weidlich palota fűszerüzlete

A Weidlich-palota 1911-ben épült a palota két középkori telket elfoglalva késő szecessziós stílusban. Tervezője Hajós Alfréd - első olimpiai bajnokunk - volt. Az éppíttetője pedig Weidlich Pál (1862-1946), Miskolc híres kereskedője.

Weidlich Pált Baross Gábor kereskedelmi miniszter külföldi tanulmányútra küldte, ahol szépen kitanulta a kereskedő szakmát. A Fekete kutya fűszerüzlet fogalommá vált a városban. 1983-ig működött a kapubejáró jobb oldalán a jogutód csemege üzlete, melyet 1891-ben vette át Weidlich Máhr Károlytól. A boltot 1756-ban alapítottak az elődei. A '60-as években a "várostervezők" lebontották az épület jellegzetes tető tornyait és a két torony között olvasható feliratot is. Érdekes, hogy a főutcára néző része egy emelettel magasabb, díszesebb, mert kifelé mutatnia kellett a vagyont, a gazdagságot. 

Figyelemre méltó a kovácsolt vas kapubejárat, melyet nyitását és zárását Hajós Alfrédék speciálisan oldottak meg, a föld alá süllyeszthető, ma is működőképes állapotban van.

2011-ben az épületet felújították, a felirat is visszakerült a helyére. Kiemelt műemlékvédelem alatt áll. Itt működött Miskolc legendás mozija, az Apolló, ami a Kossuth mozi elődje volt.

Miskolci Nemzeti Színház - az első kőszínház és a második épület

A Korona szálló udvara volt szintén a helyszíne az 1815-ben, Pestről elüldözött színi társulat előadásának, Déryné vezetésével. A városi és megyei vezetésben ekkor megszületett a gondolat, hogy a társulatot itt kellene tartani egy saját színjátszásra alkalmas helyszín kijelölésével, egy saját épület építésével.

Ennek gondolatából 1815-ben lett valóság, amikor ezt Borsod vármegye közgyűlésén eldöntötték. A város a Pestet elhagyó Magyar Színjátszó ,,Theatralis" Társaságnak otthont ad Miskolcon, azért, hogy

,,a más Európai pallérozott Nemzetségek sorába"

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. - 40. oldal) kerüljön.

1823-ban történelmi eseményre került sor városunkban, az első kőszínház épült a Nagyboldogasszony (ma Déryné) utcában. A mai Magyarország területén az első volt, de a kolozsvári két évvel megelőzte. 

,,A magyar művelődéstörténet jeles eseményén vehetett részt Miskolc lakossága, állandó kőszínházat avattak."

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. - 40.)

A magyarországi színjátszás egyik legnagyobb mecénása gróf Széchenyi István volt. Ő írta 1827-ben:

,,ámbár nagyon szomorú az, hogy olly nagy Hazánkban csak Miskolczon áll egy olly intézet, a melly a nagy czélnak megfelelend."

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1., 43.)

Éder György vezetésével alakult meg a társulat, - és a fent említett 1823-ban - Kisfaludy Károly: ,,A tatárok Magyarországban" című előadással avatták fel az új épületet.

Érdekesség, hogy a színpadot később átalakították, végleges formáját csak 1828-ban - Széchenyi István támogatásával - nyerte el, ezért újabb avató következett. Ezúttal a ,,A sevillai borbély"-t nézhette meg avatón a nagyérdemű.

Sajnos 1843-ban Miskolcot szörnyű tűzvész pusztított, ami a színházunkat is felemésztette. Szemere Bertalan részvénytársaságot alapított a színház újjáépítésére

,,az ország tehetősebb lakosait részvényjegyzésre hívjuk fel a Miskolcon építendő Nemzeti Színház költségeinek összehozatalára."

(Dobrossy István: Miskolc írás ám és képekben 1., 43.)

A gyűjtés sikeres volt, a pénz összejött, az építész kiválasztásával viszont nem volt szerencséje Szemerének. Giuseppe Cassano nem siette el terveket, vontatottan haladt a munka. Az új épület 1857-re készült el, Ferenc József látogatása alkalmából. Érdekesség, hogy az avatóra a császár nem ment el, egy tragikus esemény miatt, így István nádor képviselte őfelségét.  

Ekkor kerül az épület felső szintjére - külön bejárattal - a Nemzeti Kaszinó, és ekkortól használhatja hivatalosan ,,felsőbb engedelemmel" a Miskolci Nemzeti Színház nevet.

A Sötétkapu, a középkori főutca kezdete

1771-ben épült boltozott kapu a középkori "Derékpiacz" és a "Piacz utca" közé, amelyre 1790-ben került rá az emeleti része. A XIX. század elejétől nevezik Sötétkapunak. 

Egy időben Mindszenti kapunak is nevezték. Miskolc középkori ''főutcája'', amely innen kezdődött, majd folytatódott a mai Kossuth utcán (Czikó utca). 

Dőry-kúria avagy Rákóczi-ház - tényleg itt szállt meg a fejedelem?

Miskolc egyik legrégibb épülete a Dőry-kúria, avagy ismertebb nevén a Rákóczi-ház. Sokan megkérdőjelezik, hogy II. Rákóczi Ferenc valóban ebben a házban szállt meg a Miskolcon való látogatása(i) során. Ezért lett ugyanis a fejedelemről elnevezve az épület.

A ,,várostörténetbe való hiteles tényként való beillesztésében" Komáromy József helytörténész 1972-es munkája játszott szerepet Dobrossy István szerint. Így ír róla:

,,Dőry Bálint kuriájának és a Dőry Ferenc-féle háznak nevezetes vendégei voltak 1704-ben és 1706-ban: Rákóczi Ferenc és kísérete, XIV. Lajos francia király követei, De Viard márki és Fierville lovag (=Louis Fierville le Herissy ezredes)"

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10., 236.)

És így folytatja az idézetet, amit egyébként én is felhasználtam a könyvemben:

„A városnak ebben az időben alig volt ötezer lakosa. Háza meg 8-900 körül. Csak az avasi templom, az akkor még földszintes scola, néhány nemesi kúria, meg Dőry Ferenc emeletes háza emelkedett ki a korábban épült házak között. ... Azt a házat, ahol Rákóczi megszállott, a város leggazdagabb nemese és tőzsére: Dőry Ferenc építtette 1650-1660 között. Ma is áll, egyik nevezetes történelmi emlékünk. Ez a «Rákóczi-ház», a Sötétkapu nyugati oldalán. Ma azonban csupán a felét őrizzük, mert a másik felét teljesen elbontották a Széchenyi utca 10. számú banképület felépítésekor (1909). Rákóczi ebben a házban szállott meg. Kísérete pedig: Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal, Forgách Simon generálisok Vay Ádám udvari főkapitány házában szálltak meg."

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10., 236.)

Rákóczi második - 1706. január 19. és február 19. közötti - itt-tartózkodását is úgy emlegeti, hogy az történelmi jelentőségű volt a ház "életében", noha Dobrossy szerint erre nincsen semmilyen bizonyíték. Ennek a cáfolatnak némileg azért ellentmond az is, hogy már Pfliegler J. Ferenc naplójában is Rákóczi-házként említi az épületet. Dobrossy István azt is cáfolja, hogy egy bizonyos Dőry Bálint építette a házat - hiszen ilyen nevű leszármazottja nem is volt ennek az ágnak - és azt is, hogy emeletes lett volna a kúria abban az időben. Azt viszont végül megerősíti, hogy a levéltári bizonyítékok hiánya ellenére is nagyon valószínű, hogy a fejedelem tényleg itt volt elszállásolva, ebben az épületben.

Források:

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1.

nagyasszonyok.blog.hu

avasi.hu

mnsz.hu

miskolc.varosom.hu

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10.

Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései