Három olyan miskolciról lesz szó, aki óriási szerepet játszott városunk történetében, de mégis, kevesen ismerjük a nevüket. Talán ez az írás is hozzájárul ahhoz, hogy ez a három kiemelkedő képességű úriember ismertebb legyen a lokálparióták között.

Sassy Csaba, Miskolc első lokálpatriótája

Sassy Csaba Miskolc város történetének egyik legnagyobb egyénisége volt. Ennek ellenére nem forog közszájon a neve, a város lakossága nem ismeri, nem is hallott róla. Ezzel az írásommal is szeretnék emléket állítani a ,,legmiskolcibb" költőnek, írónak, újságírónak.

Nem néztem utána pontosan, de talán ő volt az első, akit már akkor lokálpatriótának hívtak a korabeli újságok, amikor ez a szó még teljesen ismeretlen volt a nagyközönség előtt. Nem véletlenül. Sassy Csabának Miskolc volt a mindene és ezt nem is rejtette véka alá. Erről szólt az élete. A szocialista rendszerben sokszor írtak kiemelkedő képességeiről, szinte mindenhol megemlítik, de valamiért sehol sem szentelnek túl sokat a munkásságának. Pedig egy igazi magyar hazafi volt magyar értékekkel, magyar érzésekkel - talán éppen ezért nem.

Sassy Csaba (1884-1960) Miskolcon született. Édesapja Sassy Árpád, aki Miskolc városának kultúrtanácsnoka is volt, édesanyja Fássy Lídia. Már fiatal korában megmutatkozott írói vénája, hiszen sárospataki gimnazistaként a Mátyás diák című élclapban jelent meg egy írása Kecskeméthy Győző sikkasztásáról. (A hivatalnok hatalmas összeget sikkasztott a múlt század elején, óriási szenzáció volt abban az időben.) Ez 1901-ben történt, egy évvel később már az első verse is megjelent. Sőt, 1903-tól a miskolci Ellenzék című hetilap segédszerkesztője lett, egészen 1906-ig. Közben 1904-ben megjelent a Futó csillagok című verseskötete. 1905-ben országos elismerést hozott számára a Chlopy-i nóta című szerzeménye, melyet Lányi Ernő zenésített meg.

1906-ben a fővárosba ment, Kossuth Ferenc lapjánál, a Budapest-nél dolgozott, ekkor újabb verseskötete jelent meg, ennek előszavát Szatmáry Mór írta, aki a fent említett újság felelős szerkesztőjeként dolgozott. Innen Erdélybe vezetett az újságíró az útja, ahol az Arad és Vidéke című lapnál dolgozott fél esztendőn át. Sokáig nem időzött ott sem, hiszen 1907. június 1-től az Ellenzék (Miskolc) felelős szerkesztője lett. Sassy Csaba hazatért.

1906-ban Kacsóh Pongrác Rákóczi operettjébe két dalt is írt. 1909-ben egy antológiát adott ki Heten vagyunk címmel, Bán Ernő, Faragó József, Kaffka Margit, Miskolczy-Simon János, Péry Ilona, Reinhard Piroska társaságában. 1910-ben és 1911-ben újabb három verseskötete jelent meg. 1913-ban írja Dr. Kárpát Árpáddal együtt az Égbenyúló hegyek alján, heves éjszakákon című dalt, amely a világháború egyik legismertebb nótája lett. 1915-ben vonult be a 10-es honvéd gyalogezred katonái közé. Ez meghatározó volt egész további életére vonatkozóan.

41 hónapot töltött el a harctéren, közben a gyalogezredi frontújság szerkesztője volt. 1918-ban ő írta - Thurzó Nagy László zenésítette meg - az első irredenta dalt, Nincs már nekem puskám, az olasznak adtam címmel. Gyönyörűszép szerzemény, érdemes meghallgatni. A háború alatt haditudósításokat írt a Pesti Hírlapba, a Pesti Naplóba, a Magyarországba, Az Ujságba. Nagy hazafi volt, rengeteg hazafias lelkületű verset írt, melyek több kötetben jelentek meg a háború után.

Leszerelése után a Reggeli Hírlap, a Miskolci Napló munkatársa volt. A két világháború között a 28-as újság, a Vasárnap, a Hétfői futár és a Borsodi Szemle felelős szerkesztője, közben sorra jelentek meg dalai, verseskötetei, aktívan részt vett a miskolci kulturális életben. Főtitkára volt a Lévay József Közművelődési Egyesületnek, de az Avas és a Népkert fejlesztéséért is küzdött. Az Avas poétájának is nevezték, nagyon sok szerzeménye volt Miskolc jelképének számító hegyünkről.

Ezt a költeményt Lévay József 100. születésnapja alkalmából írta Sassy, a város és a vármegye ekkor egy nagy ünnepség keretében emlékezett nagyszerű polgárára. (Részlet.)

Lévay köszöntése

De legszebb emlék mégis ez a vén hegy...

Öreg varázsló, kedves, szép Avas...

De jól esik rá visszaemlékezni

Ha fejünkön az öregség havaz.

Ki napjait már megszámláltnak érzi...

Aki fölött a gond kuvikja szól...

Mámort tetézni; bánatot idézni

Töltsön az Avas poharaiból.

...Az idő — bizony — elrepül... De kár...

...S eszébe jut a „tizenkét pohár“ ..

A mindig jókedvű, másnak soha nem ártó Sassyt valamiért már a nyilasok is börtönbe zárták, majd 1952-ben a kommunisták a Hortobágyra deportálták. Az sem zavarta őket, hogy nem sokkal előtte komoly agyvérzést kapott. Sassy 1953-ban egy pécsi otthonban került elhelyezésre, ahol teljesen leépülve végül 1960-ban hunyt el.

2022-ben a Tizeshonvéd utcán, a Herman Ottó Gimnázium tornacsarnoka melletti tér Sassy Csabáról lett elnevezve. A kis tér közepén áll a 10-es honvéd szobra. Miskolc valamelyest törlesztett adósságból vele kapcsolatban. De még mindig nagyon sokkal tartozik neki...

Miskolc bölcse - Bizony Ákos, aki mindenki tiszteletét kivívta

Bizony Ákos (1846-1922) nevét szinte senki sem ismeri Miskolcon. Pedig városunk egyik legnagyobb formátumú politikusa, legnagyobb egyénisége volt. Hosszú évekig képviselte a várost az országgyűlésben és a helyi közéletben is kulcsfontosságú szerepet töltött be.

Az országos hírű politikust a "miskolcisága" tekintetében méltán említhetjük egy lapon Palóczy Lászlóval, Horváth Lajossal, Szentpáli Istvánnal, Lévay Józseffel, Soltész-Nagy Kálmánnal, Hodobay Sándorral, Halmay Bélával, Szemere Bertalannal, de hosszasan folytathatnám a sort szerencsére.

Egy régi miskolci család sarja volt Bizony, mégis Pesten látta meg a napvilágot, ugyanis édesapját ebben az időben oda szólította a kötelesség. Bizony Tamás törvényszéki bíró, majd ügyvéd volt, aki ,,a fővárosi úri társaságok tekintélyes tagjaként" ott nyitott ügyvédi irodát. A kis Bizony Ákos sokfelé megfordult az országban a családjával, Dobrossy István kutatásai szerint Monoron, Nagykőrösön, majd Aranyos-Maróton.

Mindezek ellenére a nagyszüleinek köszönhetően - akik itt éltek a városunkban - a középiskoláit Késmárkon és Miskolcon végezte. A család 1862-ben költözött vissza végleg Miskolcra. A fiatal Bizony jogot Eperjesen tanult, majd a fővárosban fejezte be a tanulmányait.

A gyakorlati idejét az édesapja miskolci irodájában végezte, majd 1874-ben a Miskolci Ügyvédi Kamara első titkára lett. 1876-ban pedig saját ügyvédi irodát nyitott. A református egyházkerület ügyésze lett, kinek a Miskolczi Takarékpénztárban, a Miskolczi Gőztéglagyárban, a Színügyi Felügyelő Bizottságban és a Villamos Vasút Rt.-ben is volt érdekeltsége, illetve tisztsége. 1887 és 1902 között az Ügyvédi Kamara elnökhelyettese, majd 1903-tól - hét cikluson keresztül - a Kamara elnöke.

Három választást nyert meg Bizony Ákos. Először Braun Sándor ellen 1901-ben:

,,Miskolczon az északi kerületben Braun Sándor szabadelvű-párti és Bizony Ákos Kossuth-párti állottak szemben egymással. Az előbbi 223, az utóbbi 516 szavazatot kapott és igy Bizony Ákos 293 szótöbbséggel az északi kerület képviselőjévé választatott."

(Borsod-Miskolczi Értesítő - 1901. október 9.)

Másodszor Tisza István miniszterelnök rovására nyert:

1905-ben a Szabadelvű párt színeiben a miniszterelnök Tisza István indult a választásokon a miskolci északi kerületben. Ellenfele Bizony Ákos volt az ellenzék képviseletében. Érdekesség, hogy, amikor Tisza István a Gömöri pályaudvarról gyalogolt a belvárosba - a Korona szállóba, szálláshelyére -, az útján több atrocitás is érte.

1905. január 31-én volt a választás pontos napja, melyen 507-398 arányban veszített a miniszterelnök ,,Miskolc bölcse" ellen, és a kormánypárt is elbukta vele együtt az országos választást. Nem csak a miniszterelnök, a déli kerületben Soltész Nagy Kálmán - Miskolc egykori polgármestere - is bukott az ellenzéki képviselő ellenében.

Ebben a képviselői korszakában nyerte el Miskolc a törvényhatósági jogot. Bizony Ákosnak elvitathatatlan érdemei voltak ennek megvalósulásában. 1906-ban Bizony Ákos országgyűlési képviselő ,,interpellálta a belügyminisztert Miskolc kérelmének elintézése ügyében." 

,,Wekerle Sándor második kormányában (1906-1910) Andrássy Gyula lett a belügyminiszter (1906-1910), akivel baráti kapcsolatokat ápolt Bizony Ákos (1846-1922) képviselőnk, s így létrejött a miniszteriális beszélgetés."

Ennek eredményeként 1907. november 15-én a belügyminiszter benyújtotta a javaslatot a képviselőháznak. Bizony Ákos nagyszerű beszédével - bár igazából nem kellett senkit győzködnie a javaslat elfogadásáról - meggyőzte a képviselőtársait, akik egyhangúlag elfogadták az előterjesztést. Így nyerte el városunk a törvényhatósági jogot.

Harmadszorra ugyan elbukta a választást Bizony Ákos, de nem sokkal később ellenfele elhunyta után az ismételten kiírt szavazáson legyőzte új ellenfelét. 1910. június 1-jén volt az elveszített választás, melyet Lipcsey Ádám, Borsszem Jankó élclap szerkesztője, a Munkáspárt képviselője nyert meg. A képviselő - ahogy említettem - sajnos nagyon gyorsan elhunyt, így új választást írtak ki. Dr. Vadnay Tibor, megyei főjegyző volt Bizony ellenfele. A főjegyző ellen visszaszerezte képviselői mandátumát.

Bizony Ákos egészen 1918-ig képviselte szeretett városát a parlamentben. A trianoni békeszerződést követően vonult vissza a politikától. Döntésén nem változtatott, pedig még Bethlen István miniszterelnök is felkérte arra, hogy térjen vissza.

A legendás képviselő felszólalása Miskolc törvényhatósági bizottságában a trianoni békeszerződés ellen:

,,Mélységes megdöbbenéssel - ugymond - és a történelemben ugyszólván páratlan igazságtalanság feletti fölháborodással értesültünk arról, hogy az antant hatalmak legfelsőbb tanácsa ugyszólván változatlanul fenntartotta azokat a békefeltételeket, amelyeknek teljesithetetlenségéről meg vannak győződve.

Szét akarják darabolni földünket, három és fél milliónyi magyar testvérünket martalékául dobják nálunknál sokkal alacsonyabb müveltségü kapzsi szomszédainknak.

Millerand kisérő levelében azt irja, hogy ,,részünk van a háboru kitörésében". Ez a valósággal homlokegyenest ellenkezik. Magyarország nem akarta a háborut. Nem akarta a háborut a Monarchia, de Németország sem. A franciák ,,revans" eszméje, az angol világkereskedelmi törekvés, az oroszok az roszakos vágya Konstantinápoly után és a szerbek jugoszláv aspirációja idézte azt elő.

Egy nemzet sincs Európában, mely különbül bánt volna nemzetiségeivel, mint mi. Határozottan kijelenti, hogy a magyar nemzet ezeréves uralma alatt nem követett el ezredrésznyi atrocitást a nemzetiségek ellen, mint amennyit ezek a megszállás rövid ideje alatt a magyarok ellen.

Mi haszna, ha megsemmisitenek egy kulturált országot és felemelnek orgyilkos, áruló civilizálatlan oláhot, csehet és szerbet. Ezek fogják majd Európa békéjét megvédeni?

De mit tegyünk, gyengék vagyunk, fél Európával nem harcolhatunk. - Tiltakozzunk hát lelkünk mélyéből és tegyük, amit Cromwell Olivér ajánlott katonáinak: ,,Bizzatok Istenben és tartsátok szárazon a puskaporotokat." Szeressük hazánkat, dolgozzunk, bizzunk és ... és emlékezzünk..."

(Magyar Jövő - 1920. május 13.)

Bizony a politikai karrierje lezárását követően 1922-ben hunyt el miskolci otthonában. Hagyatéka felesége halála után (1932) a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került.

A mai Madarász Viktor utca halálát követően 1949-ig az ő nevét viselte. Ma Hejőcsabán őrzi utcanév az emlékét. Mezőnyéken - ma Nyékládháza - temették el a családi sírboltban.

Bizony Ákos nevét a szocializmus alatt kitörölték Miskolc történetéből. A hálás utókor a rendszerváltás után kompenzálni próbálta, próbálja ezt. Remélem, ez a cikk is némileg hozzájárul ehhez, hiszen hasonló kaliberű igaz miskolci nagyon kevés élt közöttünk.

Az élő lexikon - homrogdi Lichteinstein József udvari tanácsos

Lichtenstein József (ifj., homrogdi; 1837-1914) kereskedő, politikus, országgyűlési képviselő, udvari tanácsos volt, aki meghatározó szerepet játszott Miskolc történetében. Nevét kevesen ismerik, tevékenységét még annyian sem. Pedig városunk nagyon sokat köszönhet az idős korában nemesi címet szerző politikusnak.

Édesapja id. Lichtenstein József (1802-1852), aki zseniális kereskedőként megalapozta a család vagyonát. 1825-ben a régió legnagyobb kereskedőháza az ő tulajdonában volt. Ő alapította az első rendszeresen megjelenő miskolci újságot, a Miskolczi Értesítőt, alapító tagja volt többek között a Miskolczi Takarékpénztárnak, a Miskolczi Nemzeti Kaszinónak, az első miskolci óvodának, a Pest-Eperjes utazási vállalatnak - amely a második ilyen cég lett az országban -, de nagyon sok közhasznú és jótékonysági egyesületnek is. Befolyását jelzi, hogy Borsod vármegye főispánja táblabíróvá is kinevezte, pedig nemesi címmel nem rendelkezett.

Ebbe a családba született ifj. Lichtenstein József, kinek édesanyja Skargay Rozina (1806-1869) volt. 15 évesen veszítette el az édesapját. Tanulmányaiban a családja és a város is támogatta. Miskolcon járt elemi iskolába és gimnáziumba, 1855-től Pesten, majd Bécsben tanulta a kereskedelemi élet rejtelmeit. 1858-ban tért haza és átvette néhai atyja cégét. A cég vezetése mellett tanult, képezte magát, érzéke volt az íráshoz. A miskolci sajtóban, a Pesti Naplóban és a Századunk nevű újságban is jelentek meg cikkei.

Ezek közül kiemelkedik az Ellenőr nevű lapban megjelent A vám- és kereskedelmi tárgyalásokhoz című több oldalas, statisztikákkal, elemzésekkel teli írása, melyet az újság főszerkesztője a kereskedelmi tárgyalások miatt Bécsbe induló Tisza Kálmán és Széll Kálmán miniszterek figyelmébe ajánlott. A másik, szintén óriási elismerést kiváltott írása 1888. október 31-én jelent meg a Pesti Naplóban: Gróf Apponyi Albert és gróf Apponyi György. Egy nagyon értékes korrajz ez az akkori viszonyokról. Lichtenstein 1860-ban, 23 évesen meghívást kapott a gróf Apponyi György által szervezett országos váltóügyi értekezletre. 1872-ben az első magyar közgazdasági kongresszuson is részt vett.

Felsorolni is nehéz a tisztségeit, ezért segítségül hívom Keresztessy Sándor emlékezését, 1943-ból:

,,A Miskolczi Hitelintézetnek 1867 óta elnöke volt. A miskolci törvényszéknek mint kereskedelmi ülnök sokáig tagja, a Borsodmegyei Gazdasági Egyesületnek, a Borsodmiskolci Gőzmalomnak választmányi tagja; elnöke volt a miskolci téglagyárnak, a tiszai evang. egyházkerületnek, később tíz éven át a hegyaljai evang. egyházmegye felügyelője, városi képviselőtestületi és vármegye törvényhatósági, valamint közigazgatási bizottsági és keresk. és iparkamarai tag.

Az irodalom iránti meleg érdeklődését és szeretetét mutatja az, hogy Miskolcon 1871-ben összetoborzott egy társaságot, hogy Nyilas Samu ref. lelkész és költő verseit kiadják, erre előfizetőket gyűjtöttek. Nyilas Samu 1830. ban Tiszaszederkényben született Előbb Szederkényi, majd később miskolci ref. lelkész lett. Több lap közölte verseit. A Lichtenstein József által összehozott társaság aztán kiadta a verseit. A kötet első lapjára ez van írva. ,,Nyilas Samu költeményei, kiadták barátai.“

(Magyar Jövő - 1943. december 25.)

Amint láthatjuk aktív közéleti tevékenységet folytatott Lichtenstein, melynek eredményeként országos szinten is jegyzett újságíró lett. Éppen ezért nem is csoda, hogy politikai pályára lépett. 1875-ben és 1878-ban országgyűlési képviselőnek választották Miskolc déli kerületében. 1881-ben azonban alulmaradt a Függetlenségi Párt jelöltjével szemben, ekkor az országos politikától visszavonult, csak Miskolcra koncentrált. Országgyűlési képviselősége alatt egy miskolci jegybank és a Kereskedelmi és Iparkamara létrehozását szorgalmazta elsősorban.

1895-ben kilépett a mérsékelt ellenzék soraiból és a Szabadelvű Párt elnöke lett (1896). Ekkor utazta be egész Magyarországot, illetve Ausztriát, Svájcot, Angliát, Németországot és Spanyolországot, hogy tapasztalatot szerezzen.

1912-ben hajlott korára való tekintettel befejezte a politikai pályafutását, és lemondott a Munkapárt elnöki tisztségéről. (Hogy mikor lett a Munkapárt elnöke, nem tisztázott pontosan.) I. Ferenc József 1902. január 29-én magyar nemességgel tüntette ki, homrogdi név adományozása mellett. 1913. novemberében pedig udvari tanácsosi rangot kapott a közgazdaság térén elért érdemeiért.

1914. január 20-án hunyt el, felesége és gyermekei gyászolták. Lichtenstein József a mindszenti evangélikus temetőben nyugszik. Miskolcon utcát neveztek el róla. Az akkori Király utca Szathmáry Király Józsefről, Borsod vármegye egykori főispánjáról lett elnevezve, Lichtenstein József halála után azonban már az ő nevét viselte. Egészen 1948-ig, amikor Ady Endrére keresztelték át, és máig is így hívják.

Kevés olyan ember van Miskolcon, aki ennyit tett a városáért mint Lichtenstein József. Aki elolvasta az elmúlt hetek írásait az tudja, kik azok a kevesek. Őt és a múltját ugyancsak szerette volna teljesen eltörölni a szocialista rendszer, de szerencsére nem sikerült, bár nevét, tevékenységét nagyon kevesen ismerik. Ezen dolgozunk, hogy ez megváltozzon, remélem, ez a cikk is hozzájárult ehhez.

Források:

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. - A Lichtenstein család

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. - A Lichtenstein-ház a 19. századból

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10.

Századok 1980. - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrendeződése (1872-1917)

Dobrossy István: Kereskedelmi kapcsolatok és hitelviszonyok Miskolcon a 19. század végén Pfliegler J. Ferenc: Életem

Miskolci Napló - 1914. január 22.; január 24.

Ellenőr - 1876. április 25.

Pesti Napló - 1888. október 31.

Magyar Jövő - 1943. december 25.

Miskolci Estilap - 1914. január 22.

Wikipédia - Sassy Árpád szócikk; Sassy Csaba szócikk

Magyar Életrajzi Lexikon, 2. kötet (L-Z) 1982

Reggeli Hírlap - 1919. március 21.; 1928. március 11.; 1928. március 13.; 1928. november 19.; 1931. március 14.; 1933. március 2.; 1933. március 3.

Észak-Magyarország - 1990. augusztus 4.; 1993. március 4.; 1994. augusztus 6.

Miskolczi Napló - 1923. december 18.; 1927. október 11.

Eger - 1931. január 1.

Magyar Jövő - 1940. október 6. 10-es honvéd 1927. október 8.

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1921. november 26.; 1922. július 28.; 1924. október 26.; 1934. április 22.; 1941. október 5.

Magyar Jövő - 1920. május 13.; 1921. november 25.; 1922. május 28.; július 27.

Borsod-Miskolczi Értesítő - 1901. október 9.

Miskolczi Napló - 1904. augusztus 6.; 1912. szeptember 17.; 1921. november 26.; november 27.

Miskolczi Estilap - 1913. december 17.

Ellenzék - 1903. december 29.; 1909. január 21.; 1910. december 29.

Felsőmagyarország - 1933. február 12. 1905-1906. évi országgyűlés

Fabó Henrik - Újlaki József szerk.: Sturm-féle országgyűlési almanach 1905-1910

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története 5/2