Soltész Nagy Kálmán Emlékév van, ezért ezúttal két érdekes történetet hoztam az egykori kiváló polgármesterünkről. Az első vicces, a második meglepő, a harmadik nem is történet, inkább egy méltatás, arról szól, hogy emlékeznek rá majd' két évtizeddel a halála után

A Soltész Nagy Kálmán-emlékév első rendezvényén. Jobbról: Kováts Ágoston, a Miskolc utcáin platform szerkesztője, Rózsa György Gyula, főlevéltáros, és jómagam. Fotó: Mocsári Laszló, minap.hu

Miskolc polgármesterének lenni, egy egész várost igazgatni sosem könnyű feladat. Így volt ez Soltész Nagy Kálmán esetében is, hiszen olyan katasztrófákból is ki kellett vezetni a várost, mint a nagy miskolci árvíz. Azonban nem volt minden tevékenysége ilyen tragikus, és ezt bizonyítja az alábbi történet is, amelyről Dr. Sugár Gyula mesél A Bükk mellől című könyvében.

Kormos Gyula esete a kutyaadóval

,,Losonczy Farkas Károlyt, ez a Napoleon formációszerű, koromfekete hajazatú, kecskeszakállas, nagy igyekezetű egyént, a polgármesterségben Soltész Nagy Kálmán követte, kinek a város fejlődésében sok érdeme van. Már a kora reggeli órákban bejárta a város külterületeit, sőt benyitott egyes kapukon is, élénken érdeklődve a gazdák ügyes-bajos dolgai iránt. Ilyen körútjában egyszer benyitott a Kormos gazda udvarába is, és a sok kutya láttára érdeklődve kérdezte, hogy hány kutyája van? A gazda kézséggel bemondott 5 darabot. Röviddel ezután bekövetkezett az úgynevezett kutyaadó - mely ugyan nem fügött össze a polgármester kérdezősködésével, melyben neki semmi része nem volt - de a kutyaadó Kormos uramnak sokáig motoszkált a fejében a polgármester kérdezősködésével kapcsolatban.

Egy más alkalommal aztán, mikor az állam a selyemtenyésztés fokozása érdekében elrendelte az eperfák összeírását, a polgármester egy kora reggeli körsétája alkalmával ismét benyitott a Kormos gazda portájára, és megkérdezte a gazdát hogy hány eperfája van? A gazdának még a fejében motoszkált a kikérdezett kutyák után kivetett adó, és most is valamilyen eperfaadót vélt kiszimatolni a kérdésből, miért is haragosan, de kárörvendezve válaszolt, hogy >>van 5 eperfám, de estére egyetlen egy sem lesz<<. Estére ugyanis kivágta mind az ötöt."

(Dr. Sugár Gyula: A Bükk mellől - Vidám miskolci, borsodi és egyéb elbeszélések (1937, Miskolc, Ferenczi Könyvkereskedés), 13-14.)

Azt is kevesen tudják, hogy Miskolcon az első polgári házasság Soltész Nagy Kálmán által köttetett:

,,Harminc éves az állami anyakönyvezés — 1895 október elsején kezdte megműködését — Harminc év a miskolci hivatal szolgálatában

Október elsején a városháza egyik általánosan ismert hivatala az anyakönyvi hivatal kettős jubileumot ül ép oly csendben, mint amily csendben végzi nagy és jelentős munkáját.

Október elsején lett ugyanis harminc éve annak, hogy az állam bevezette az állami anyakönyvezést s ugyanakkor az állami anyakönyvről szóló 1894 évi XXXIII-ik törvénycikkel együtt léptette életbe az akkori kormány, melynek báró Bánffy Dezső volt az elnöke, az a házassági jogról szóló 1894 évi XXXI-ik, s a gyermekek vallásáról intézkedő 1894 évi XXXII-ik törvénycikket. Igen jelentős újításokat tartalmaztak e törvények, melyek hosszú parlamenti vitákat eredményeztek. Természetes volt tehát, hogy a hivatal megnyitását is élénk érdeklődés előzte meg. 1895 október 1-én a városháza nagytermében nyílt meg a hivatal, mert még akkor a kisterem, hová későbben költözött be a hivatal, nem volt megfelelően átalakítva. A működés megkezdésekor — október 1-én — reggel 8 órakor ott voltak Soltész Nagy Kálmán, akkori polgármester, egyben anyakönyvvezető, a két helyettes anyakönyvvezetővel, Pallaghy Bélával és Krizsanovszky Józseffel.

És ott volt a hivatal, akkor egyetlen hivatalnoka, Gál Géza, a közismert Gál bácsi, aki a megnyitás első percétől állandóan a hivatalban működik s fáradhatatlanul, lelkes munkakedvvel teljesíti ma is szolgálatát. S Gál bácsinak az anyakönyvi hivatalban eltöltött 30 éves szolgálata a másik jubileuma a hivatalnak és méltán, mert 30 évi pontos, hű városi szolgálatban eltöltött élet méltán kiérdemli azt a csendes ünnepet, melyet ül az anyakönyvi hivatal, melyben Gál Géza városi irattárost ünnepli, aki irattárossá történt megválasztása után is megmaradt abban a hivatalban, melyben a városi szolgálatát kezdte.

(...)

Házasságkötés nem volt az első nap, azonban akkor vette fel Gál bácsi az első hirdetési jegyzőkönyvet. — Fogél Izsák pék és Singer Johanna jelentkezett kihirdetésre, melyet maga a polgármester, Soltész Nagy Kálmán írt alá.

Ez volt a hivatal első napi munkája, melyet mindvégig nagy közönség jelenlétében végeztek.

Az első polgári házasságot október 8 án kötötték s mindjárt az első eset rendkívüli volt. Érthető tehát, hogy a nagyterem szinte szűknek bizonyult a házasságkötésre felsereglő nagy közönségnek. A házasságkötést Soltész Nagy Kálmán polgármester végezte, aki nagy beszédet is mondott.

Az első pár pedig Gedeon András róm. kath. könyvnyomdatulajdonos és Potzauer Rózsa izr. volt. Tehát rögtön vegyes és pedig keresztény és zsidó közti házassággal kezdődik az anyakönyv. Ez a házasság szülte Miskolcon az első reverzálist, melyet a katholikus részre a felek Éder Elek közjegyző előtt kötöttek. Ebben az esetben adta a vármegye alispánja, mint a törvényhatóság első tisztviselője az első hirdetés alóli felmentést is, tehát a hivatal első esete rögtön nem tartozott a mindennapiak közé.

A házasságkötésnél persze ott lehetett az egész hivatal. Gál bácsi természetesen ott sürgölődött. De az anyakönyvi bejegyzést maga Krizsanovszky József végezte s azt mint anyakönyvvezető Soltész Nagy Kálmán irta alá.”

(Magyar Jövő - 1925. október 1.)

Rácz György, mecénás a legendás polgármester társaságában. Fotó: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8.

A Nemzeti Kaszinó egyik közgyűlésének estéjén így emlékezett Soltész Nagy Kálmánra Dr. Nagy Ferenc, Miskolc éppen regnáló polgármestere:

,,A díszesen terített asztalnál, a második fogás után, kezében a Kaszinó Vay-serlegével, dr. Nagy Ferenc polgármester a következő felköszöntőt mondotta néhai Soltész Nagy Kálmán volt polgármester emlékezetére:

Tisztelt Uraim! Engedve a megtiszteltetésnek, kezembe veszem Kaszinónk Vay-serlegét s hódolva a nemes szokásnak, emelem azt városunk egyik legnagyobb fiának, közéletünk negyedszázadon át volt vezérének, néhai Soltész Nagy Kálmán egykori polgármesterünk emlékezetére.

Tisztelt Uraim! Az emberi intézmények története az azokban működött egyénekre vonatkoztatva s általunk megszemélyesítve jelenik meg az utókor előtt: attól az órától kezdve, midőn 1878-ban a város képviselőtestülete Soltész Nagy Kálmánt polgármesterré választotta, kevés híján 25 évig, jó és balsorsban elválaszthatatlanul egy testet képezett ő a várossal és saját szavait használva, úgy tekintette Miskolcz városát, mint fiú az édesanyját, ki az ettől nyert életet csak a legmelegebb szeretettel legodaadóbbb ragaszkodással, a tőle telhető legnagyobb áldozattal hálálhatja meg.

Miskolcz azon időbeli 25 éves történelme egy a Soltész Nagy Kálmán életének történetével; az ő egyénisége az a prizma, melyen áttörve érnek a jelenbe és a jövőbe ennek a múltnak változatos színekben pompázó sugarai.

Visszatér Soltész polgármestersége idejére irányuló emlékeire, majd így folytatja: És én, a nem közvetlen utód, a fiatalabb nemzedék tagja, a kortársaknál tisztábban látom ezt a képet éppen azért, mert nem oly közel állok hozzá; megfelelő távolból s kellő szemszögből láthatom, látásomat nem befolyásolja a volt ember porrá vált egyénisége.

T. Kortársak! Önök úgy emlékeznek, hogy Soltész Nagy Kálmán alacsony termetű volt, ilyen szokásai, emilyen erényei és hibái voltak... tévednek. A város történelme szerint az a polgármester, kit Soltész Nagy Kálmánnak hívtak, egész vállal magaslott ki kortársai közül, hatalmas nagy ember volt, erős akaratú, fáradhatatlanul munkabírású, aki erős válával vitte a várost előre a fejlődés útján!...

Tisztelt Uraim! Nem célom Soltész Nagy Kálmán polgármesterségét még nagy vonásokban sem ismertetni, csak röviden jellemezni. A fáradhatatlan, de reklámnélküli munka adott polgármesterségének jutalmat.

Céltudatosan, az eszközöket előre megválogatva és biztosítva kereste a városi nagy érdekek kielégítését. Második alkotmányos polgármestere volt városunknak, de a polgármesterség tekintélyét, nimbuszát ő szerezte meg. Polgármestersége volt a kivezető út az elmaradt nagy falu kezdetleges állapotából a számottevő vidéki város felé.

Alatta kezd kialakulni a városnak Aristoteles által meghatározott az a fogalma, hogy a város az a hely, ahol az emberek nemes célok elérése végett folytatnak együttes életet.

Hűséggel szolgálta a várost. — Egész pályafutása mentes az önző érdekek feltolakodásától.

Tisztelt Uraim! A városok a nemzet épületének szegletkövei s az a munka, amit Soltész Nagy Kálmán Miskolczon kifejtett, a nemzet érdekében is kifejtett munka volt, tapsoktól nem kisért, de annál tartalmasabb és hatékonyabb munka és e munkában példájának követésére soha sem volt nagyobb szükség, mint napjainkban. — Kövessük tehát s mig emlékét kegyelettel megőrizve adja át egyik nemzedék a mai síknak, az alkotó közéleti munkának az az energiája, mely életéből felénk sugárzik, serkentse, lelkesítse e város polgárságát időtlen időkig!

Dr. Nagy Ferenc polgármester szónoki lendülettel előadott, nagyhatású beszédét percekig tartó éljenzés követte.”

(Miskolczi Napoló - 1913. február 18.)