Sokan nem tudják, a város történetében milyen meghatározó szerepet játszott a zsidóság, milyen nagy számban éltek itt és mekkora tragédia érte a közösséget a második világháború alatt. Ezúttal a kezdetekről írok, egészen az első világháborús évekkel bezáróan. A mai írásom elsősorban Szabó Tünde Judit könyvére épül.

A miskolci zsinagóga madártávlatból. Forrás: a Miskolci Zsidó Hitközség Facebook oldala, David Weisberger.

Az első magyarországi zsidók 

Magyarországon, vagyis a mai Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is találtak leleteket, melyek a zsidóság jelenlétét igazolják. Ezek a zsidók a barbár törzsek megjelenése miatt távoztak hazánk területéről. Egyes történészek szerint a honfoglalók között is találkozhattunk zsidókkal, a kazár törzs tagjai között.

Az első jelentősebb zsidó közösségek a XV. században alakultak ki országunk területén. A török uralom alatt nagyrészt a hódoltság területén maradtak élő hitközségek. A XVIII. század közepén kezdődött a tömeges zsidó bevándorlás Magyarországra, jelenlétük azóta folyamatos országunkban.

Forrás: zsido.com

A zsidók megjelenése Miskolcon 

Borsod megyében először Csabán, Szentpéteren, Kazincon és Emődön jelent meg a zsidóság, elsősorban kisiparosok és házaló kereskedők formájában. Városunkban ez a XVIII. század közepére tehető. 1744-ben 12, 1775-ben pedig már 23 család élt Miskolcon, ahol rabbijuk és két tanáruk is volt. Ezek a családok Galícia, Morva-Szilézia és Németország környékéről vándoroltak erre a vidékre.

Miskolcon ekkor a gazdasági élet egy másik kisebbség kezében összpontosult, a görög-aromán kereskedők kezében. A zsidók és görögök között szinte azonnal erős rivalizálás kezdődött, nem volt hiány konfliktusokban, melyek sok esetben tettlegességig is elfajultak. 

A magyar lakosság sem nézte mindig jó szemmel a zsidó kereskedők térnyerését - ahogy a görögökét sem -, így konfliktus velük is adódott, elsősorban azért, amiért már Hegyalján is -összetűzésbe kerültek a helyiekkel: a borkereskedés miatt. 

Vezető szerep a kereskedelemben

Ennek ellenére a XIX. század elején már jelentős kisebbséget alkottak városunkban, bár a görög kereskedők fölénye ekkor még megkérdőjelezhetetlen volt.  

,,Egyedül a zsidók létszáma lesz az, amely az 1810-es évektől kezdve népességi szempontból is egyre inkább tényezőnek tekinthető, de igazán komoly szerepet ők is csak a XIX. század közepétől játszanak. Néhány név az akkori bérlők, vagy tulajdonosok közül (1817):

Ráth Kohn Mózes a Vay-házban bérelt üzletet

Burger Farkas szabadkereskedése a Visnyovszki-féle házban 

Kolmajer Mihály mészárszéke a Talián-házban 

Róth József mészárszéke a piac mögött (?) 

Kolmájer Mihály és társainak mészárszéke a piac mögött (?)

Brody Farkas kóser mészárszéke a piac mögött (?)

Kolmájer Mihály és társainak kóser mészárszéke a Három Rózsánál

Róth József másik mészárszéke a Szepesy-funduson 

Svartner Sámuel vasárus boltja a Berhesser-féle házban

Burger Farkas szabadkereskedése a Rácz-féle házban 

Lion Bossán szabad kereskedése Molnár György házában 

Veresovszky Fülöp szabadkereskedése Zaár pék házában 

Svartner Dániel özvegyének saját tulajdonú szabadkereskedése

Langbein? vasárus üzlete az Apostolovics házban 

Klein Herman boltja a só-számvevői házban

Lusztig Áron boltja a Kun-féle házban 

Erns Simeon szabadkereskedése a Pálosok nagyobb házában

Az üzletek, boltok a középkori piactér szegélyén épültek fel és tömörültek. Az alábbi felsorolásból kiderül az is, hogy a XIX. század első harmadában a boltok már csaknem kizárólag a főutcán, a heti piacok fő színterén helyezkedtek el: 

Silvester Jakab (bérlő) – Széchenyi u. 5. 

Levitver Hermin (bérlő) – Széchenyi u. 6. 

Deutsch Farkas (bérlő) – Széchenyi u. 9. 

Sinaberger Banut (bérlő) – Széchenyi u. 9. (1844-től használta) 

Hirschl Emánuel (bérlő) – Széchenyi u. 9. 

Groszman Ferdinánd könyvárus boltja Széchenyi u. 11. 

Grünburg Juda (bérlő) – Széchenyi u. 12. 

Baum Sámuel (bérlő) – Széchenyi u. 12. 

Kohn Leopold bérlő - Széchenyi u. 13. 

Demuth József (bérlő) – Széchenyi u. 21. 

Lerch Mihály (bérlő) – Széchenyi u. 21. 

Stern Jakab (tulajdonos) – Széchenyi u. 22. 

Stern Jakab (bérlő) – Széchenyi u. 22. 

Koller Filep (bérlő) – Széchenyi u. 23.

Grósz Mayer (bérlő) – Széchenyi u. 24.

Ernszt Salamon (saját házában) – Széchenyi u. 36. 

Stern József (bérlő) – Széchenyi u. 38.

Burger Helena (bérlő) – Széchenyi u. 42. 

Berger? (bérlő) – Széchenyi u. 42. 

Bogár Sámuel (saját házában) – Széchenyi u. 42. 

Virner Antal (bérlő) – Széchenyi u. 42. (...)

Mauk Károly (bérlő) – Széchenyi u. 46.

Grósz Mayer (bérlő) – Széchenyi u. 46. 

Zauer József (bérlő) – Széchenyi u. 46.

Pollák Márton (bérlő) – Széchenyi u. ? 

Ernszt Ignác (bérlő) – Széchenyi u. ?

Stern József (bérlő) – Déryné u. 2. 

Özv. Schwartz Sámuelné (bérlő) – Déryné u. 2, majd Eigner Áronné

Kanitz Tamás (bérlő) – Déryné u. 2. (...) 

Hercz Leopold (saját házában) - ? 

Raub Bernard (bérlő) - ? 

Grósz Leo (bérlő) - ?

Ernszt Sámuel (tulajdonos) - Pollák Márton (tulajdonos) - ?

Ernszt Ignác (tuljadonos) - ? 

Steinfeld szabó (bérlő) - ?

Hercz Leopold (tulajdonos) - ?

Mayer Diamand (bérlő) – Széchenyi u. ? 

Raub Bernard (tuljadonos) - ?" 

(Szabó Tünde Judit: A miskolci zsidóság története és demográfiája - a kezdetektől a vészkorszakig, 24-26.)

Természetesen ekkor még sem a Széchenyi, sem a Déryné utca nem létezett, Piacz, illetve Boldogasszony utcának hívták őket. A feljegyzésekből kiderül, hogy 9 görög kereskedő mellett 21 zsidó kereskedő árul a központi helyeken, de ez együttesen is alig teszi ki a kereskedések 50%-át ebben az időszakban (a többi magyar kereskedő kezében volt).

A XIX. század közepére ez a folyamat megváltozott. A görög kereskedők jó része asszimilálódott a magyarságba, mert magyar akart lenni. A zsidóság jóval zártabb közösség lévén soha nem veszítette el identitását. Itt jegyezném meg, hogy Dobrossy István kutatásai szerint az egykor nagyon szorgalmas görög réteg harmadik-negyedik - immár teljesen magyar, magát magyarnak valló - generációja teljesen hátrahagyta elei szorgalmát és kitartását, nagy részük az addig felhalmozott vagyonból élt, melyhez nem tudtak hozzá tenni. Persze mindig vannak kivételek, de ez volt a jellemző az egykor virágzó miskolci kompánia leszármazottaira. 

Visszatérve a zsidóságra: nemcsak a kereskedők, hanem a kisiparosok száma is folyamatosan nőtt, ezért saját céhet alapítottak 1833-ban. Nem szokványos céh volt, nem voltak külön iparágak, hanem minden kisiparos helyet kapott benne. Azért volt erre szükség, mert a keresztény céhek nem vették be a zsidó iparosokat, de sokszor külön református, katolikus, sőt német céheket is alapítottak az egyes szakirányok. 

A tőkefelhalmozás 1844-ben jelenik meg először a zsidóknál jelentős vállalkozás formájában, 1844-ben Weisz Móric szeszgyárat alapított, nem sokkal később jött létre a Furmann testvérek téglagyára, amely Miskolc egyik első családi vállalkozása volt. 

Míg 1835-ben 215 zsidó család 700 forint adót fizetett, ez a szám pár évvel később már 361 és 1900. 1848-ban Strausz Móric megalapította a város első kereskedelmi iskoláját, igaz ez még csak kétosztályosra sikeredett. Ebben az évben a városi tanács felszólította a zsidókat, hogy idegen helyről érkező hittestvéreiket ne fogadják be, velük házasságot ne kössenek, mert látták a zsidóság elterjedését, térhódítását Miskolcon.  

,,Idegen helyről jövő zsidók itteni hitsorsaiknál rejtegettetvén, e visszaélés megszüntettessék s letelepedésük és egybekelésük minden módon gátoltassék meg”.

(Szabó Tünde Judit: A miskolci zsidóság története és demográfiája - a kezdetektől a vészkorszakig, 28.)

A szabadságharc bukása után - mint a történelem folyamán nem először és nem utoljára - a zsidóságot bűnbaknak állították be. Ezért ismét korlátozták jogaikat, nem is nagyon érkezett városunkba idegen ebben az időszakban. A vásárokra érkezőket pedig nem engedték megszállni Miskolcon, csak a környező településeken. 

 A Palóczy utcai régi zsinagóga a második világháború alatt találatot kapott. 1963-ban elbontották. Forrás: boon.hu

A zsidók dominanciája Miskolcon

Érdekesség, hogy a céhek 1872-ben történt megszüntetése után az országban elsőként alakult ipartestületté a miskolci zsidó céh. Már '72-ben létrejött. A céhek megszüntetése rendkívüli módon kedvezett a zsidó iparosoknak, a szabad verseny jótékony hatást ért el számukra. 

Ebben az időszakban ugrásszerűen megnőtt a miskolci zsidóság létszáma. Rengetegen települtek be, nagy potenciált láttak a városban.

,,A miskolci zsidóság szülőhely szerinti megoszlása 1880-ban:

Miskolc: 55%

Borsod: 11%

Szomszédos megyék: 19%

Távolabb: 7%

Külföld: 2%

Ismeretlen: 5%

Összesen: 100%

Zsidó lakosság összlétszáma: 5 978 fő (Római katolikus: 7 927 fő, görög katolikus: 408 fő, református: 7 951 fő, evangélikus: 1 806 fő, görög keleti: 92 fő, zsidó: 5 978 fő → összesen: 24 262 fő)

Miskolc kereskedői 1828-ban, akiknek 100 forint fölött volt éves jövedelme:

Schwarcz Salamon (kereskedő) jövedelme: 100 Ft. 

Izsák Lőrinc (pénzváltó, szőlőbirtokos, házbérletek) jövedelme: 100 Ft. 

Sármán Salamon (pénzváltó, szőlőbirtokos, állattartó) jövedelme: 120 Ft. 

Stern Jákob (kereskedő) jövedelme: 150 Ft.

Bródi Károly (pénzváltó) jövedelme: 150 Ft. 

Zukkermandl János (bankár) jövedelme: 160 Ft. 

Ernszt Salamon (bankár) jövedelme: 180 Ft. 

Bródi Farkas (bankár) jövedelme. 400 Ft."

(Szabó Tünde Judit: A miskolci zsidóság története és demográfiája - a kezdetektől a vészkorszakig, 33-34.)

A hitközség iratai egyébként 1764-től vannak meg, első rabbiját Mandl Izraelnek hívták. 

,,A miskolci születésű Bródy Farkas (Binjamin Wolf Bródy - 1770-1841) több mint három évtizeden át volt a hitközség elnöke. Hús- és állatbőr-kereskedőként a legvagyonosabb zsidók egyike volt a városban, de mindezek előtt nagyon vallásos ember hírében állott. Kétségkívüli tény, hogy a hitközség történelmének legérdekesebb alakja volt."

(Szabó Tünde Judit: A miskolci zsidóság története és demográfiája - a kezdetektől a vészkorszakig, 44-45.)

A régi zsinagóga az 1843-as nagy tűzvészben jelentős károkat szenvedett. 1861-ben határozták el új, minden igényt kielégítő zsinagóga építését. Ludwig Förster tervei szerint épült, aki többek között a Dohány utcai zsinagógát is tervezte. 1863-ban avatták fel az új épületet. Nem sokkal később az ortodox hívek távoztak a gyülekezetből, a sátoraljaújhelyi ortodox rabbigyűlésen pedig ki is átkozták a miskolci rabbit és hitközségét. Később kibékült a két gyülekezet, majd ismét összevesztek és az ortodoxok külön imaegyesületet alapítottak. 

Az 1878-as nagy miskolci árvíz a zsidóság körében is óriási emberáldozatokkal járt. 

,,Érdekességképpen álljon itt azoknak a névsora, akik 1909-ben a legtöbb adót fizették:

Silbiger Ármin – földbirtokos (Auschwitzba deportálták, ahonnan sem ő, és családjának egyik tagja sem menekült meg)

Dr. Majzler Jób – ügyvéd

Blau Gyula – építészmérnök

Pollák Lajos – szesznagykereskedő (...) 

Fischer Ignác – szeszkereskedő

Dr. Glós Károly – ügyvéd

Czeisler Adolf – kávés

Baumgarten Dániel – nagykereskedő

Dr. Ferbstein József – ügyvéd (...) 

Weislovics Samu – ékszerész

Ungár Mór – mérnök

Hercz Jenő – gépgyáros

Dr. Klein Ignác – ügyvéd (...) 

Friedmann Samu – kereskedő

Patzauer Soma – pék

Bloch Ármin – kereskedő (...)

Neumann Adolf – bankigazgató

Schrecker S. Lipót – gőzmalom igazgató

Pick Jakab – bútorkereskedő

Rosenthal Vilmos – nagykereskedő

Schwarcz Adolf – lókereskedő

Bródi Mór – háztulajdonos

Wilhelm Herman – szállító

Kellner Sándor – gyógyszerész

Schwarcz Jakab – kereskedő

Steinfeld Zsigmond – szabó (...)

Schwarcz Adolf – vászonkereskedő

Rosenberg Gyula – kereskedő

Wassermann Jakab – kocsmáros (...)

Hercz Sándor – bankpénztáros

Klein József – háztulajdonos

Klein Gáspár – kereskedő

Friedmann Gyula – háztulajdonos

A Városháza zsidó származású elöljárói:

Dr. Silbinger Bertalan - városi főügyész

Dr. Szabó Ármin - tiszti főorvos

Kardos Géza - a javadalmi hivatal főnöke

Bársony Aladár - állatorvos, közvágóhídi igazgató

Hegedűs Béla - árvaszéki elnök

Tyrnauer Márk - táblabíró

Schwartz Árpád - első kerületi biztos

Dr. Venetiáner Jakab - Kerületi Munkásbiztosító igazgató-főorvosa

Dr. Kürz Jakab - ügyvédi kamarai elnök

Ferenczi Károly - Kereskedelmi és Gazdák Körének elnöke

Fodor Dezső - Kereskedelmi Testület elnöke

Győri Ödön - kormányfőtanácsos (Ő több cikluson át volt a hitközség elnöke, aki a Kazinczy utcai templom udvarán felállított I. Világháború Hőseinek emlékművéhez a márványlapokat adományozta.)

A miskolci bankok zsidó származású vezetői:

Székely Aladár - kormányfőtanácsos (Magyar-Olasz Bank)

Munk Samu - Borsod Megyei Takarékpénztár igazgatója

Moskovitz Hugó - Belvárosi Takarék miskolci fiókjának igazgatója

Héthársi Neumann Adolf - Kereskedelmi és Gazdasági Bank igazgatója"

(Szabó Tünde Judit: A miskolci zsidóság története és demográfiája - a kezdetektől a vészkorszakig, 51-53.)

A Kazinczy utcai zsinagóga belső tere. Forrás: miskolc.varosom.hu

Itt láthatjuk, hogy a századforduló után városunkban tetőpontjához értekezett a zsidó dominancia. A főutcán majd' minden második épület az ő tulajdonukban volt, nagyon sokat ők is építettek, amellyel városunk értékeit gazdagították. A gazdasági életet irányították, és a város vezető testületében is jelentős számban képviseltették magukat.  

,,A város lakossága 1920-ban 56 982 fő volt, 1930-ban 61 559 fő, 1941-ben pedig, 77 361 fő. A zsidóság száma ugyanezekben az években a következőképpen alakult: 1920-ban 11 300 fő 1930-ban 10 862 fő 1941-ben 10 428 fő."

(Szabó Tünde Judit: A miskolci zsidóság története és demográfiája - a kezdetektől a vészkorszakig, 103.)

Kadima néven zsidó cserkészcsapat alakult, melynek vezetője Baneth Elemér volt. Cionista egyesületek alakultak, egy sportklub: Előre SC néven, az egyesületnek labdarúgás, ping-pong és tenisz szakosztálya volt.  

Az 1920-as évekig a zsidók társadalmi, politikai és vallási asszimilálódása folyamatos volt. A városi polgárságba minden gond nélkül illeszkedtek be, jelentős konfliktusok nem történtek.

Források: 

Szabó Tünde Judit: A miskolci zsidóság története és demográfiája - a kezdetektől a vészkorszakig

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata II.

Wikipédia - A zsidók Magyarországon szócikk, Botlatókövek szócikk 

Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. - Csíki Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában 

Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. - Kunt Ernő emlékére - A miskolci zsidóság terfoglalása és az izraelita nagypolgárság a dualizmus évtizedeiben

Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. - Az I. világháború gazdasági hatásai, a miskolci izraelita nagypolgárság az 1920-as években

Benedek István Gábor: Miskolc, Zsidó utca '46

Magyar Nemzeti Levéltár - Kiss József: A Landsmann gyilkosság