Két híres, Borsod vármegyéhez ezer szállal kötődő betyárról szól a mai írásom. Az írások szerzője nem én leszek, hanem a Magyar Élet újságírója és Sassy Csaba, városunk legendás tollforgatója.

Angyal  Bandi

Angyal Bandi, az úri betyár

Angyal Bandi nemesi származású betyár volt, aki erősen kötődött Borsodhoz és a Felvidékhez. Amikor a legendákkal teli életét kutattam, találtam egy érdekes leírást, melyet úgy gondoltam, hogy megosztok veletek. Abban biztos vagyok, hogy lesz még folytatása a történetnek...

,,A borsodi nép hagyománya hűen őriz meg minden olyan régmúlt eseményt, amely hosszú időn keresztül foglalkoztatta az akkori közvéleményt. Ilyen hagyomány Dél-Borsod leghíresebb betyárjának, Angyal Bandinak romantikus élete, aki tőzsgyökeres nemesi család sarja volt, egyetlen hibájául pedig csak azt rótta fel a szájhagyomány, hogy szerette a szép lovakat.

A sajószentpéteri földesúr fia felcsap csikósnak...

Mária Terézia idejében a mai Sajószentpéter határában, a Kopaszföldön lakott az Ónody-familia egyik tőzsgyökeres tagja, Ónody András, akinek többszáz holdra menő nemesi birtoka és temérdek jobbágya volt. Ez látta meg a napvilágot a hajdani legendás hirű Angyal Bandi, aki siheder korában pataki diák volt és felvitte a ,,logikusok” osztályáig. A következő esztendőben „szubskribált” volna törvény hallgatónak. De közbelépett a romantikus szerelem. Beleszeretett mint snájdig diák a „Kutyakaparó” csárdás leányába, a szépséges Körösi Trézsibe. Ettől kezdve többet lakott, az útszéli csárdában, mint a kollégiumban. Professzorai az addg eminens diákot „secundával” és „consilum aberundi”-val fenyegették, ha nem javul meg. Atyjának, az öreg Ónodynak is fülébe került a dolog, meg is mondta fának, Bandinak, hogy „csikóval” át ne lépje házi küszöbét, hanem menjen csikósbojtárnak. Angyal Bandi a rossz osztályzattal felült fakó lovára és nekivágott a nagy pataki rétnek, vissza se tekintett, amíg, a Hortobágy kellős közepébe nem ért. Felcsapott csikósbojtárnak. Itt keresztelte el Angyal Bandinak a Számadó felesége a jóvágású fiút.

Az „úri betyár“...

Abban az időben, amikor Angyal Bandi felcsapott csikósnak, a lólopást másképen bírálták el, mint ma. Az egykori feljegyzés szerint „Nobile officium”-nak, úri tempónak tartották azt, ha ügyesen csinálta az ember, meg se szólták érte. Foglalkoztak ezzel a földesurak is a Tisza—Sajó vidékén. Az ilyen „úri betyárok” közt Angyal Bandi volt az, aki igazán nagyra vitte a mesterségét. Betyár neve beszárnyalta a Tisza—Duna tájékát.

Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy olyan csikós nem volt a pusztán, aki úgy megülte volna a lovat, aki úgy tudott volna bánni a ponyvás kötéllel, aki annyi csikót lopott volna össze, mint Angyal Bandi. A Borsod-Miskolci Múzeum még most is őrzi azt a hatalmas furulyáját, amelyet „hosszú furugla” néven ismertek régebben. Nótát is tudott csinálni! Amikor már számadó lett a Hortobágyon, csikólopás alatt összetűzésbe került a debreceni városgazdával és a mátai pusztabíróval. Ettől kezdve felcsapott betyárnak. Gavallér betyár volt. Ha a pusztán szépasszonyok utaztak, melléjük csatlakozott. Illő módon bemutatkozott. Nagy volt a hölgyek között a riadalom nevének hallásakor. De Angyal Bandi mindaddig elkísérte rútjukon, amíg biztos helyre nem kerültek. Neve nemsokára olyanná vált, amit a gazdag zsidók, gőgös urak szepegés közt, az özvegyek, árvák, elhagyatottak áldva emlegettek.

Amikor Angyal Bandira rágyújtották a nádast...

Gyorsjáratú telivér paripáján bejárta hét vármegye területét. Egy alkalommal az üldöző debreceni pandúrok elől a hortobágyi sűrű mocsárba rejtőzött el. A pandúrok három oldalról rágyújtották a nádast. Rókák, fakasok odavesztek, de Angyal Bandi megmenekült. Kezével a zsombékokat széjjetolta. Subáját benedvesített , majd magára vette és belefeküdt a zsombékba. Harmadnap már a Kadarcs csárdában ölelgette a csaplárosnét. . . .

Amikor a csegei rétnél megugrasztották, a zajló Tiszán jégtábláról jégtáblára szökött át a másik oldalra paripájával. Füle mellett csak úgy süvítettek, el a pandúrok golyói. Egy alkalommal saját apja lóállományát dézsmála meg. Az öreg Ónody azonban utána iramodott. Ekkor találkozott utoljára atyjával, aki nemsokára meghalt. Visszaadta az apjától ellopott lovakat. Újdonsült földbirtokosként ült atyja vagyonába Angyal Bandi.

Mária Teréziának megtetszik a délceg legény

Megnősült. Feleségül vette Borsod vármegye legszebb kisasszonyát, Madarász Sárikát. Lopott lovait azonban magával hozta sajószentpéteri birtokára. Földalatti istállót építtetett számukra. De a lótolvajlást ezután sem tudta abbahagyni. Bár a vármegye urai több alkalommal vendégei voltak házának, nem egy esetben hunytak szemet csinytevéseinek mindaddig, amíg a viceispán, Majthényi Károly testvérét ki nem lopta. Emiatt bajba keveredett.

De Angyal Bandi magára öltötte lobogós ujjú kékselyem igét, aranyrojtos gatyáját, aranypitykés bársony mellényére pedig sallangos karikást csavartatott. Felment lóháton Mária Teréziához, aki nagyon szívesen fogadta. Megígérte neki, ha testőre lesz, akkor nem esik a lótolvajlás miatt semmi bántódása.

— Királyi asszony, — felelte Angyal Bandi, — családos ember vagyok, vár otthon a feleségem.

Mire hazaért, már meg is volt bocsátva a bűne. Forrón szeretett fia váratlan halála után jóformán ki sem mozdult a kastélyából, mint szerény földbirtokos halt meg Borsod leghíresebb „úri” betyárja..."

(Magyar Élet - 1944. február 27. - Sajószentpéter szülöttje volt Angyal Bandi, az „úri betyár)

Az utolsó borsodi betyár

Sassy Csaba írásait élmény olvasni. Miskolc első lokálpatriótája mindenkit ismert a városban és - kis túlzással - minden történetét ismerte. Ezúttal az utolsó borsodi betyárról szól a legenda - a 28-as embertől.

Vidróczky Márton

,,Az utolsó borsodi betyár

A millenium esztendejében — 1896-ban — mint apró gyerek egy egész nyarat Felső-Tárkányon töltöttem. Ott hallottam romantikusnál romantikusabb históriákat a borsodi Bükk utolsó betyárjáról, aki a 70-es évek elején állott népszerűsége virágjában.

A 70-es évek idejefölötte alkalmas volt a betyárromantika népszerűsítésére. Nem volt háború, nem voltak hősök, akiket szárnyára vegyen a fantázia. így lettek, csak így lehettek népszerűek, megcsodáltak a hétországra szóló falurosszok, így született a virtuskodó betyárromantika.

Vidróczky Marciról azután sokáig nem hallottam semmit. Addig nyomoztam mégis utána, míg a Borsod 1873-as évfolyamának sárgáló lapjait böngészve megtaláltam a rávortakozó első, hiteles hírlapi közléseket. A 64 évvel ezelőtt megjelent miskolci újság február 27-iki száma közli, hogy:

— Vidróczky Márton megyénkbeli, apátfalvai születésű rabló, — aki már háromszoros gyilkosságot követett el — Heves megyében, amint Almássy Edmund kirablására volt menendő, társai által agyonveretett. A hírhedt rabló holttestét Egerbe szállították s csak miután ugyanazonossága konstatáltatott, temettetett el.

Ez a Vidróczky Marci halálhíre. Egy későbbi számban aztán már cikkeznek is Vidróczkyról. Megírták az 1873 január 24-én Szilváson rendezett dáridóját, amelyen majd csak az egész község résztvett. A történet, melynek hitelességéért közlője szavatol — élénk világot vet a Vidróczky, hogy úgy mondjam fenegyerek motívumokkal csillogó hetykeségére, dacos, elszánt vakmerőségére. Másrészről számosan illusztrálja az akkori közbiztonsági viszonyok ziláltságát és a népnek a betyárromantikával való rokonérzését, a virtus előtt való hódolását.

Az esetet szóról-szóra az alábbiakban mondja el az egykori közlés:

- A f. évi január hó 23-án Szilvás község bírája, Köz Varró István fiának lakodalmát tartván, miután a vendégek éjfél után eloszlattak s az ezen alkalomra Csermelyből által hozatott zenészek is nyugalomra készültek, Bak Mihály, még a legközelebb múlt időkben is megyei lovaspandúr, megjelenvén, a fáradt cigányokat vele való menetelre szólította fel.

Utjok egyenesen a korcsmába vezetett, ahol rájuk már Vidróczky s egy ismeretlen nevű társa várakozott.

A korcsmaasztalt borral megrakatva, megkezdődött a mulatság s a három jómadár hegedűszó mellett reggeli 6 óráig fogyasztotta a pince tartalmát Ekkor eszébe jutva Vidróczkynak az, hogy a bor hatása kávéval ellensúlyozható, miután ilyennel a megrémült vendéglős a legjobb akarat mellett sem volt képes szolgálni, zene kíséretében a községben lakó uradalmi orvos lakására ment s itten magát előre bejelentetvén, a meglepett házigazdát azzal üdvözölte, hogy egyik legfőbb vágya volt őt, mint nemrég megtelepedett községi lakost megismerni.

A fogadtatással Vidróczky úgy látszik nem volt megelégedve, mert még jövetelének tulajdonképpeni célját sem említve, távozott s ugyancsak cigányasszisztencia mellett a községben egy nagyot kerülve a korcsmába visszatért.

A reggeli körmenet és ébresztőzene megtette a kívánt hatást. — A községbeli lakosok s ezek közül túlnyomólag fiatal menyecskék s leányok ünnepi díszben az ivóházat egy perc alatt megtöltötték megnyitottnak nyilvánítá a következő szavakkal: „Éljen Vidróczky! s a közönségnél ezen önmagára tett felköszöntés élénk visszhangra talált. Rövid zene után a nők karban a Szilvás, Apátfala és környékén általánosan ismert következő dalt énekelték, amelynek befejezte után Vidróczky a nők egynémelyikét ezüst 10 krajcárral, mint elleendő emlékkel, ajándékozta meg.

— Hallottátok-e Vidróczkynak hírét?

Mikor Őt a pandúrok itt keresték?

Nagy hirtelen kiugrott az oldalba.

Ide gyere kutya pandúr halálra.

Fegyverneki fenyves erdő a tanyám,

Oda gyere kisangyalom én hozzám.

Meglátod az aranyvesszős tanyámat,

Sugár, magas, vékony jegenyefámat.

Kis angyalom, majd ha eljössz estvére,

Piros almát kössél kis keszkenődbe.

Add oda a csendbiztosnak magának,

Már engemet a pandúrok sem bánnak.

Ha kérdi a csendbiztos, hogy: ki küldi?

Mondjad neki: az a híres Vidróczky,

Ha kérdi a csendbiztos, hogy ki küldi?

Az a híres, nevezetes Vidróczky.

Amott látszik három kis tűz magában,

Gyerünk pajtás, ha nem járnánk hiában.

Gyerünk pajtás, járjuk, körül a gulyát,

Szakajjunk el belőle egy néhány párt.

Amott egy pejcsikó magába,

Rézbékjóba van a lába bezárva.

Eredj pajtás, fordítsd meg azt a csikót,

Hadd vágjam le a lábáról a békjót.

Ha levesszük a rézbékjót lábáról,

Majd segítek én a többi bajáról.

Majd elvigyük napnyugatról — keletre,

Már reggelre siller bort iszunk érte.

Az ezután kezdődő táncnak csak a dél vetett véget. A jelenvoltak pálinkán kívül majdnem két hordó bort fogyasztottak, nem említve azt, hogy a fizetést a nagyharangra bízták, a korcsmárosnak ezenfelül minden üvegneműit összetörték.

Az ebédre tett meghívás nem kevés gondot okozhatott Vidróczynak, a vendégszeretetben, versenyzett mindenki. Végre is Kasza János lett a győztes. Az ő házát találta legérdemesebbnek a magas kitüntetésre, a test azonban a további szolgálatot megtagadta. Alighogy helyet foglalt a rabló főnök a terített asztalnál, társával együtt ezeken ülve elszunnyadt, amit az élelmes morék azonnal észrevéve, elillantak.

Cigány nélkül a magyar köznépnél mulatság el sem képzelhető. A cigányt követték a menyecskék, azokat a férfiak s így amidőn Vidróczky mámorát kialudta, csak Bak Miskát találta maga mellett, aki őt hűségesen őrizte védtelen perceiben is vélt pandúr társai által netalán, tervezett meglepetés ellen. Hogy azonban Vidróczky a meglepetésektől nem nagyon félt, az ezen egy körülményből is kitűnik: amidőn üldözésére a pandúrok kiküldve lévén, Apátfalván megjelentek, ő, a helyet hogy a menekülést csak megkísérelte volna is, bent a községben a tehetősebb földmívesek egyikénél meleg ágyban álmodozott a szilvási eldorádóról.

Hatvannégy éve, hogy ilyen szomorú vége lett a Bükk utolsó haramiájának. A nép ajkán évről-évre színesedő mesékben, históriákban, virtusos tetteiben, még mindig úgy él Vidróczky, mintha nem is több, mint félszáz éve, hanem egy-két hónapja is alig volna nagy duhajságának, zabolátlan, féktelen, szertelesen indulatainak. Vakmerő fellépésének, ami sohasem tévesztette el hatását a népre. Amiért, a kegyeikbe fogadták, rejtegették, titkolták s talán még meg is siratták, amikor bús végéről tudomást szereztek."

(Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap - 1937. december 25.)

Gondolom felismertétek a két települést, Bélapátfalvát és Szilvásváradot. Akkoriban, amikor Sassy Csaba kisfiú volt - és persze akkor is, amikor Vidróczy ott tevékenykedett -, még mindkettő Borsod vármegyéhez tartozott. A betyár születési helyének Apátfalvát említi Sassy, a későbbi kutatások azonban megerősítik, hogy Mónosbélben látta meg a napvilágot, de kétségtelen, hogy tevékenységét Apátfalván kezdte el.