Egy nagyon érdekes történetet hoztam mára egy olyan emberről, akit nem említ Miskolc történetírása, pedig meghatározó szerepet játszott a város múltjában.

Jekelfalussy Lajos. Borsos József felvétele

Miskolc városának vezetői Szentpáli Istvánnal bezáróan, Szendrei János kutatása alapján:

1755. évben Sárkány Mihály

1756—1762. évben Barkassy András

1763—1767. Sárkány Mihály

1768. évben Gábriel István

1769. évben Sóry Zsigmond

1770—1771. évben Barkassy András

1772—1785 Szalay András

1786—1788. Barkassy Pál

1789. évben Barkassy Pál, Bátz György

1790. Rácz György

1791—1803. évben Barkassy András

1804^-1807. Szúdy Dániel

1808—1809. Szúdy Dániel

1810—1827. Szalay Antal

1828—1833. Bakos György

1834—1837. id. Tomka Miklós

1838—1841. Soltész Nagy János

1842—1844. Kun Miklós

1845—1848. Herke Miklós

1849. évben László József

1850—1854. évben Kún István polgármester

1855—1857. Ifj. Schlechtik István polgármester

1858. évben Marinkás János helyettes polgármester

1859—1861. évben Jekelfalussy Lajos polgármester

1862—1864. László József főbíró

1865—1867. Kiss József főbíró

1868—1878. L. Farkas Károly polgármester

1878—1901. Soltész Nagy Kálmán polgármester

1902— Dr. Szentpáli István polgármester

Érdekes lista, biztosan sokan nem láttátok még ezt így lebontva. Ebben az írásomban Jekelfalussy Lajos életéről fogok írni, akit méltatlanul elfeledett a helyi történetírás. Ami érdekes, a történészek azt mondják, Losonczi Farkas Károly volt a város első polgármestere, akit így neveztek. Itt azonban azt láthatjuk, korábban is voltak olyanok, akiket így hívtak – például Jekelfalussy Lajost.

A Jekelfalussy család Szepes vármegyéből származik, első ismert őse Hekkul, Gölniczbányáról származott. IV. László királytól kapta nemesi címét 1284-ben. A Hekkul-Hekkel-Jekkel átmenetből eredhet a család nevének kialakulása.

Jekelfalusi és margitfalvi Jekelfalussy Lajos (Miskolc, 1828. márc. 5., vagy 9. – Budapest., 1899. okt. 10.) Politikus, honvéd alezredes, miniszteri tanácsos, a ,,rendőrminiszter". Miskolcon született 1828-ban, édesapja Jekelfalussy László, édesanyja Piller Ágnes. Iskoláit Kassán kezdte, majd Miskolcon folytatta. Bölcseleti tanulmányokat folytatott Egerben, majd teológiát hallgatott Rómában, hazatérte után az egri érseki hivatalba került, ahol tollnokként alkalmazták.

A forradalom azonban mindent megváltoztatott, lángoló hazaszeretete mindennél fontosabb volt számára, ezért levette a reverendát és 1848-ben bevonult a honvédségbe – 50. Hunyadi honvédzászlóalj -, ahol több ütközetben részt vett. 1849. januárjában őrmester, februárban hadnagy, márciusban a 42. zászlóaljhoz helyezték át. A tavaszi hadjárat során a katonai érdemrend 3. osztályával tüntették ki Nagysallónál és Buda váránál tanúsított vitézségéért. Júniustól főhadnagy, júliusban a komáromi csatában megsebesült – az egyik ostromlókra mért csapás során a lábán keresztül ment egy golyó -, majd augusztus végén századossá léptették elő. Komáromban érte a háború vége, ott zászlóaljparancsnokként szolgált. A komáromi erődöt védő katonák amnesztiát és szabad elvonulást kaptak. Hazatérése után nem sokkal be akarták sorozni a cs. és kir. seregbe, de orvosilag alkalmatlannak nyilvánították.

1851-ben nősült meg, felesége Hanák Adél. Egy leányuk született, Jekelfalussy Malvin (1862–1928), akinek szintén három gyermeke született Petróczy Lajos belügyminisztériumi tanácsostól. Fiuk, Dr. Petróczy Miklós a magyarországi véradás megszervezőjeként vált ismerté.

A szabadságharc vége után Egerbe költözött, befejezte a jogot, de csak 1855-ben tett ügyvédi vizsgát, mivel a Noszlopy-féle összeesküvésben való részvétellel gyanúsították meg és börtönbe került. A vádak alól fél év múlva felmentették. Szabadulása után Múcsonyban élt, a szülei gazdaságát irányította.

1860-ban Borsod vármegye főszolgabírója lett, majd – a dátumok több helyen változnak - Miskolc polgármestere 1860 és 1862 között. 1862-ben a királyi biztos Kassára hurcolta, ahol hadbíróság elé került. A bíróság, ahogy a Noszlopy-féle felkelés után, ismét felmentette.

,,A „P. Lloyd" szerint Máriássy kir. biztos Miskolczváros alk. főbíráját, Jekelfalussy Lajost, albiráját Éles Jánost és főjegyzőjét Kis Józsefet befogatván, a cs. k. hadparancsnoksághoz kisértette; mert kijelentették, hogy a gondjaikra bizott városi okmányokat s pénzeket az újonnan kinevezett városi tisztikarnak át nem adhatják, mert erre bennök nem látnak elég garantiát.”

(Vasárnapi Ujság - 1862. január 19.)

Sírja a Fiumei úti sírkertben. Fotó: fszek.hu

A botrány után Jekelfalussy Pestre költözött, ahol a Hungária biztosító főfelügyelőjeként tevékenykedett.

1865-ben az edelényi járás országgyűlési képviselőjévé választották, 1867-től a Vallás- és Közoktatási Minisztérium dolgozott. 1870-től tanácsos a Belügyminisztériumban, majd államtitkár. Közben megválasztották a miskolci római katolikus egyház főgondnokának.

A fővárosi államrendőrség és a csendőrség szervezésében nagyon komoly szerepet játszott.

,,Az államrendőrségi osztály egyike a minisztérium legnagyobb jelentőségű osztályainak. Élén Jekelfalussy Lajos valóságos miniszteri tanácsos áll, ki egyszersmind szabadságolt állományú honvéd-huszár-alezredes is, s kit méltán neveznek országszerte országos rendőrfőnöknek. Jekelfalussy Lajos bámulatos munkaerejének ma is épen oly teljes birtokában van, mint ifjabb éveiben, s azon széles és a legnagyobb felelősséggel járó hatáskört, melybe őt a kormány feltétlen, de teljesen megérdemelt bizalma évekkel ezelőtt helyezte, ma is ifjúi erélylyel, éleslátással s a legszerencsésebb tapintattal tölti be. Pedig már több mint 30 éve van közszolgálatban, melyet Heves vármegyében mint gyöngyösi szolgabiró kezdett meg. Ama három év, melyet Miskolcz város polgármesteri székében töltött, ma is feledhetlen kedves emlékei közé tartozik a miskolcziaknak. 1865-ben tagja volt a képviselőháznak s 1867-ben mint miniszteri titkár lépett be a vallásminiszteriumba, honnan gróf Rádaynak szegedi kir. biztossá lett kinevezésekor osztálytanácsosi minőségben a belügyminisztériumba helyeztetett át, s ott az államrendőrségi és közrendészeti osztályok vezetésével bízatott meg, melyeket azóta folyvást nagy körültekintéssel, ritka tapintattal s lankadást nem ismerő erélylyel vezet. Jekelfalussy Lajos érdemei úgy a koronás király, mint több külföldi uralkodó által számos magas rendjellel lettek kitüntetve."

(Magyar Salon, 10. kötet (6. évfolyam, 1888-1889/1), 360.)

Petróczy Lajostól, Jekelfalussy vőjétől különleges ajándékot kapott a miskolci múzeum 1913-ban:

,,Petróczy Lajoscs. és kir. kamarás (Gancs-Petrócz) múzeumunknak ajándékozta azt a réz pecsétnyomót, melyet 1861-ben Jekelfalussy Lajos, Miskolczváros főbírája ilyen minőségben használt.

Midőn ugyanis 1861-ben az iderendelt Máriássy Ádám királyi biztos az abszolút kormány hivatalnokainak ellenszegülő Jekelfalussy Lajost magához rendelte, ő azt üzente vissza, hogy a királyi biztos működését törvényben nem ismeri el és hozzá nem megy. Máriássy erre hivatalos közegeivel őt magához vitette s az irattárs hivatalos pecsétnyomó átadására felszólította; de Jekelfalussy a pecsétnyomót ennek dacára sem adta át, hanem (utóbb a megyei és városi tisztikar is beadván lemondását) magánál megőrizte s a családban nagy kegyelettel őrzött nevezetes pecsétnyomót most Petróczy Lajoscs. és kir. kamarás megőrzés végett átadta Gálffy Ignácz múzeumi elnöknek. A pecsétnyomón a város hajdus címere és e felirat látható: Miskolcz város főbírája 1861.

— Az ajándékokért ez után is őszinte hálás köszönetét fejezi ki a múzeumi osztály elnöksége.”

(Miskolczi Napló – 1913. augusztus 19.)

Ebből azt is megtudhatjuk, miként távozott posztjáról a városvezető, illetve emberi nagyságát, hazafias lelkületét is láthatjuk ezáltal.

Jekelfalussy Lajos Budapesten hunyt el, a Fiumei úti sírkertben nyugszik – az 31/2.-es 1848-1849-es parcellában, a „Hősök ligetében”, mely különleges értéke a temetőnek -, sírja 2004 óta védett.

Erről az emberről nem is tudtuk, hogy városunk polgármestere volt, hiszen soha egy szóra sem méltatta a miskolci történetírás. Remélem ezzel az írásommal ezen tudok egy kicsit változtatni.

Források:

Magyar életrajzi lexikon

Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata I-IV.

Nemzeti Örökség Intézete

Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara

fszek.hu

klauzal.hu

Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 5. kötet (1859)

Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 5. kötet (1913)

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 8. kötet

Miskolczi Napló – 1913. augusztus 19.

Magyarország és a Nagyvilág - 1867. február 17.

Magyar Salon, 10. kötet (6. évfolyam, 1888-1889/1)

Magyar Hírlap - 1892. június 3.

Vasárnapi Ujság - 1862. január 19.