Két szomszédos településrész történetét mesélem el ezúttal. Martin-kertváros és Szirma csendes kisváros a nagyvárosi forgatagban. Éppen ezért kedvence a nyugalomra vágyó miskolciaknak. Ugyanakkor a „telepiek” és a szirmaiak között mindig is volt egy kis rivalizálás…

A Martin-kertváros madártávlatból 

Volt egyszer egy Martintelep...

Még a XIX. századvégi térképek is lakatlan területként mutatják ezt a területet, olyan dűlő- vagy szántónevekkel, melyeket a településrész ma is őriz. Pesty Frigyes ország hely- és dűlőnevei összeírásában így ír a fövényszer elnevezésről:

,,Az ezen dűlőkben található nagyobb mennyiségű fövényről vette nevezetét, mely fövény bányáknak múlt századbéli nyomai a' Kis fövényszeri dűlő nyugoti vége mellett most is láthatók."

A föveny vagy fövény, valamilyen sóderszerű anyagra, homokra utal egyébiránt. Találkoztam még egy érdekes dűlőnévvel is a Martintelep területén, ma már valószínűleg senki nem használja ezt az elnevezést. Ez a Keskenyfarkú. A Kis- és Nagy-fövényszer előtt, a mai Kubik oldalán volt található. Pesty így ír róla:

,,Ezen dűlőben lévő földek alsó része négy vagy ötször szélesebb lévén mint a más végén mintegy farkat képezve hasíttattak ki 's nevezetét ezen sajátszerű formáról nyeré."

Ahogy városunk egyre bővült, egyre több lakosa lett, így lett igény a szabad földterületekre is, lakhely gyanánt. Egyre több birtokot parcelláztak fel és adtak el házhelyként a város peremvidékein, így a telepünkön is. Martintelep első említése 1908-ból való. Martin Károly, a miskolci tűzoltóegylet parancsnoka volt a névadó - és a testvére - az ő birtokuk, tulajdonuk, földjük volt a Martintelep. Károly egyébként 1877-ben hunyt el, városunk is meggyászolta elhunytát. Zsigmondról szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre.

A Martin család horvát származású volt, Fiume környékéről származtak. Kereskedők voltak, déligyümölccsel és fűszerekkel kereskedtek saját üzleteikben és - mint a példa is mutatja - földeket vásároltak. Martin János volt az, aki a "dinasztiát" alapította. 42 évesen nősült, egy 15 éves lányt vett feleségül. Hét gyermekük született, de a felnőtt kort csak hárman élték meg sajnos, Károly, Zsigmond és Mária. Sok ingatlannal rendelkeztek a városban, az avasi pincéjüket János saját kezével építette 1813-ban.

Unokájuk így írt róluk a XX. század harmincas éveiben:

,,Az üzleti tisztesség és derekasság mintái voltak."

Az 1830-as években János úr és családja beleunt az üzleti életbe és birtokaikra vonultak vissza. János és testvére, József európai műveltségű emberek voltak. A pénzüket bankban tartották Horvátországban, mindezt azért, mert Magyarországon ekkor még nem voltak takarékpénztárak. Tehát nem kereskedtek már, hanem a bankban fialtatták az addig felhalmozott tőkét, azonban egy-egy jó üzlettől természetesen nem zárkóztak el. József 1835-ben hunyt el, de ránk maradt az akkor írt végrendelete. Annak szövege egy nagyon becsületes, korrekt emberről árulkodik, aki sajnálatát fejezi ki azért, mert sok kapzsi, önző kereskedő van már a szakmában. Végrendeletében szülőföldjéről sem feledkezik meg, illetve Miskolc városára is hagy egy jelentős összeget.

A Martin testvérek a XIX. század elején-közepén városunk meghatározó kereskedői voltak. Nézzünk egy kis beszámolót róluk, érzékelvén gazdaságukat, befolyásukat.

,,(...) házuk (állt) a Vörös-híd mellett, Mindszenten, a Kertész utcában. A mindszenti templom mögött pedig pincével rendelkeztek. Szőlőjük is volt a Ruzsinban, és Tapolcán legelőjük, szántóföldjük a csabai határban, nagyobb földbirtokuk Lászlófalván, Duzsnokon, Szentpéteren, Mucsonyban és Sajokazán. A családéi voltak a rendező-pályaudvar melletti szántóföldek is, amelyeket a vasúthálózat bővítésekor sajátított ki, vagy vett még a MÁV."

(Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe)

Ellentétben a város más részeivel, Martintelep soha nem volt önálló település. Károly és Zsigmond a város szemetét hordatta a jórészt nádassal borított területre. Kutatásaim szerint azonban már nem ők voltak azok, akik felparcellázták, majd házhelyeknek eladták az így kialakult telkeket, hanem valószínűleg a leszármazottjaik, rokonaik. Tőlük három család vásárolt először telkeket: a Vőneki, a Gelb és a Cservenyák család, így már négyen osztoztak a területen. Később tovább "osztódott" a telep, az első tulajdonosok között volt Tóth Miklós, Grendóf János, Visegrádi Gyula, Győri Károly, Tóth János, Rezete Sámuel, Lubkovics Sándor, Lux Sándor és Kiss János. Az első lakások a Csokonai, Alkotmány, Balassa, a Kisfaludy utca elején és a Gyöngyössi utcán voltak, de a tizes évekre mindössze húsz ház készült el. A martintelepi nyugdíjasklub előadásán találkoztam egy hölggyel, aki Lux Sándor leszármazottja volt.

A huszas években a telep a Bornemissza utca bal oldaláig, a Temes jobb oldaláig, illetve a Mező utcáig volt beépítve, a többi részen bulgárkertészet, szántóföld és legelő osztozott. Az Alkotmány és Lajta utca viszont végig beépített volt, s az akkori utolsó ház, most is legutolsó az utcában. Ekkor a trianoni diktátum miatt felvidéki kitelepített családok is kaptak lakást a telepen. A Kisfaludy és a Gyöngyössi utca találkozásánál egy fekete kereszten egy Trianon felirat őrizte népünk tragédiáját.

Ugorjunk itt vissza pár évtizedet, 1900-ban a rendező pályaudvaron bővítették a fűtőházat, ennek során találtak egy több mint 3 méter hosszú mamutagyart, melyet ma is láthatunk a Herman Ottó Múzeumban. Erről az agyarról már írtam egy korábbi cikkemben részletesen.

A szirmai Klein Gazdaság lóvontatású csilléjén hordták a cukkorrépa termést az Alkotmány utcai sineken a vasúti kerítésig, ahol vagonokba rakták. Ez a lóvasút egészen 1935-ig működött. A húszas évek végéig téglagyár is üzemelt a telepen, melynek rossz minőségű tégláiból épültek a Balassa, Gvadányi, Rába, Dráva utca egyes házai.

A harmincas évekre már 200 telkes házat jegyez Miskolc lakói névjegyzéke. 1935-ben immár Miskolchoz tartozó városrészként 6000 lakossal rendelkezett, egyes források szerint még 1937-ben is csak 3000 fővel, talán ez tűnik a reálisabbnak. Ekkor fúrták a vasút költségén az artézi kutat is, mert a telep vize meszes volt. A közvilágítást is ekkor vezették be a telepre, amely nem jelentette egyúttal a házakba történő villany bevezetését is.

1935-ben lett Miskolc része, addig Hejőcsaba tulajdonában volt, ekkor vásárolták meg. Tulajdonképpen a Nagy-Miskolc projekt első építőeleme lett a Martintelep, bár Mindszent visszacsatolása 1880-ban, vagy Tapolca egy részének megvásárlása 1910-ben már előrevetítette Miskolc szándékait. Az első terv a Martin-tagbirtok csatlakozására 1919-ben született, vagyis ekkor írták le először ezen szándékukat a miskolciak.

Érdekesség azonban az is, hogy több forrásban írják azt, Szentpáli idejében is került egy része a Martin-tagbirtoknak Miskolchoz. Ez lenne vajon a Csokonai és a Franklin utca közötti rész? Nem találtam erre választ az eddigi kutatásaim során. A levéltárban volt szerencsém olvasni Hejőcsaba és Miskolc levelezését a harmincas évekbeni üzlet kapcsán - melyért köszönet Kis József levéltár igazgatónak -, először 68 000 pengőről szólt az alku, majd a végleges összeg 90 000 pengő lett, melyből 30 000 a megye, 60 000 Hejőcsaba "jussa" volt. Ezt 10 éven keresztül kellett törlesztenie városunknak, illetve voltak még itt járulékos költségek, például Hejőcsaba bankhitele, melyet szintén átvállalt tőlük Miskolc. Miskolc és Hejőcsaba határa a mai Franklin utca környékén húzódott. Állítólag volt olyan ház is, ahol a konyhaépület Hejőcsabához, a lakóépület Miskolchoz tartozott. Egy ennél is érdekesebb történetre bukkantam a levéltári kutakodásom alatt.

Meglepve tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen Martin- és Máhr-telepként emlegetik a területet. Nem találtam arra vonatkozó információt, hogy a Máhr-telep melyik része a Martin-tagbirtoknak, vagy ha nem része volt, akkor merre volt található. Máhr Károly megbecsült miskolci kereskedő volt, akinek nagyon szép házát ma is megcsodálhatjuk a főutcán. Az is érdekesség, hogy eddigi tudomásom szerint a martintelepiek egybehangzó óhaja volt a Miskolchoz való csatlakozás - így szerepelt az írott források legtöbbjében -, viszont találtam egy Fodor nevezetű martintelepi képviselőt, aki állandóan ellenezte az elszakadást.

Ki hallott már az ONCSÁ-ról? Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, nagycsaládos falusi nincsteleneknek létrehozott lakásépítési program. A Martintelepen is épültek ilyen lakások, melyeket 1946 októberében vehettek birtokba. A Zagyva, a Csele, a Berettyó és a Latorca utcákon, akkoriban ezt a részt Dózsa telepnek hívták. Nagyon nehezen tudtak beilleszkedni a martintelepiek közé, sok deviáns elem érkezett a vasutastelepre ekkor. Itt 42 ház épült, 84 lakással. Érdekesség, hogy a "Hortysta rezsim" ötlete volt az ONCSA, melyet a szocialisták sem vetettek el. 1948-ban pedig megindult a rendszeres buszjárat Martintelep és Diósgyőr között.

Ismét ugorjunk vissza, ezúttal egy nem túl vidám történetre. A második világháború alatt a rendező pályaudvart akarták bombázni az amerikaiak, mely hellyel-közzel sikerült csak. A mellette lévő telepi házakra jutott a csapás nagy része. A front pedig Szirma felől érkezett, így a németek és az oroszok házról-házra "járó" véres harcot folytattak. A kertvárost mindössze tíz német védte, nagyon sokáig sikerrel. Egyik lövészárokból a másikba szaladtak és onnan tüzeltek, hogy azt higgyék ellenfeleik, többen vannak. A református templom többször is gazdát cserélt, fontos stratégiai pont volt. Mind a tíz német katona elesett a csatározás végén, de óriási erőfeszítésre késztették az orosz hadsereget, mely nagy veszteségeket szenvedett.

A nagy háború utáni károkat helyreállították - majd' mindegyik lakóház megsérült a harcokban - és a városi vízredszerre is rácsatlakozott a telep, illetve a villanyt is bevezették - immár a házakba is - a nagyrészt ebben az időszakban is vasutasok lakta városrészbe. Egy ötéves tervet is létrehoztak, melynek célja Martintelep felzárkóztatása volt a város szintjére.

Vízvezeték, csatornahálózat, szennyvíztisztító telep - kétmillió forintos költséggel -, egészségház - 1,2 millió forintos költséggel -, orvosi rendelő és szolgálati lakás az orvosoknak, illetve egy 50 férőhelyes bölcsőde - hogy csak a legfontosabbakat említsük.

1952-ben volt a híres házeltolás, amely szenzációszámba ment az országban. Az Alkotmány utca két házát helyezték így át. Vasúti síneken görgőkkel tolták el a házakat, több hónapos építőmunkát spórolva ezzel. Egyes források szerint a Lajta utcán történtek a bravúros produkciók.

1969-ben nyílt meg a korszerű Minimax ABC, nem kellett már a martintelepieknek tömött szatyorral buszra szállniuk hazafelé a városból. 1976-ban épült a másik, Ipoly utcai ABC, 3,8 millió forintos költséggel. 1990-ben pedig a Kisfaludy ABC, melyet szegény Csoba Tamás polgármester avatta fel. Ez az egykori piactéren került kialakításra. És ha már piac tér, a piac téren és környékén rengeteg olyan üzletnevet találtam a második világháború előtt-alatt-utáni időkből, mely ismerős lehet az idősebb korosztálynak: a Guttenberg sarkán a Bari-pékség, majd a piac felé Barta Ferenc zöldségese, Joó Ferenc vegyesboltja, ,,Beó néni" boltja, ahol minden volt gyerekek számára, mi szem-szájnak ingere. A Kovács Zsigmond-féle borbély üzlet, majd a patika. A Franklin sarkán a Bárány-féle kocsma. A piactér másik oldalán Horváth Lajos cipész műhelye, mellette a Gosztonyi-féle pékség és az Augusztin mészárszék. Ekkor működött még a Forgách utca végén a Züssmann-féle bolt, az Amhauser-féle bolt a Rába utcán, a mai postahivatal helyén a Hangyszövetkezet (ivó, fűszerbolt és kuglizó), a Balassa sarkán a Molnár-féle bolt, a Szidor-féle pékség pedig a Forgách-Barkóczi sarkán. Kocsmákban sem volt hiány természetesen. A Tamás, az Ilonka, a Ciklámen, a Vasas-féle kocsma, a Bárány-féle vendéglő - itt némafilm vetítéseket is tartottak -, illetve a Hangyaszövetkezet ivója - itt a kerthelységében is zajlott pár évig nyaranta filmvetítés.

A szocializmus alatt épült-szépült a városrész és egyre jobban a városi "elit" kedvenc kertvárosa lett az egykori vasutas telepből. 2002-ben Martin-kertvárosnak nevezik át a városrészt, a telep szót pejoratív jelentésére hivatkozva tették semmissé. Nekem soha nem lesz Martin-kertváros, mindig Martintelep marad. Nézzük a Martintelep egyes emblematikus épületének rövid történetét, tényleg csak pár szóban.

Tompa Mihály könyvtár

Az első könyvtár városunkban még a református iskolában volt, de az nyilván nem volt nyilvános és nyilván nem is magyar nyelvű könyveket tartalmazott. Az első nyilvános könyvtárat 1878-ban az evangélikusok nyitották meg, polgári kezdeményezésre. 1954. szeptember 15-én nyílt meg ez a könyvtár, - a könyvtár honlapja szerint, melyet az egyik helyi lakos, akinek az anyukája ott dolgozott cáfolt, szerinte sokkal később - mely a város egyik legrégebbi könyvtára, az első helyszíne azonban a Balassa utcában volt. A mostani épület már a huszadik század elején is állt, akkor fűszerbolt működött benne. A bolt területéből leválasztottak egy részt, - illetve egy lakrészt is - ennek adott helyet a könyvtár. Az első könyvállomány 700 kötetből állt. A könyvtár előtt egy Tompa Mihály mellszobor látható.

A Bunkó

A MÁV-telep és a Martintelep közös kultúrháza volt. Vasutasok Erkel Ferenc Művelődési Otthona volt a hivatalos neve. A Bunkó fogalom volt az akkori fiatalság körében. Szinielőadások, dalestek, hangversenyek, filmvetítés, gyermekműsorok, könyvtár, klub, szakköri helyiségek, bálok várták a fiatalokat, időseket egyaránt. Volt énekkara, színjátszó csoportja, zenekara, cserkészzenekara, ökölvívó- és ping-pong szakosztálya, vívó, birkózó és sakk csoportja. Tiser István, Mihalovits Ervin és Szép László nevét olvastam/találtam vezetői között. A zenekart Kalmár Péter karmester irányította. Azt mondták, ilyen nyüzsgő élet sehol nem volt a városban.

A második világháború során a Tiszai bombázásakor komoly károkat szenvedett, újjáépítették, de leégett, aztán végül a pályaudvar bővítése pecsételte meg a sorsát. A hatvanas évek elején végleg lebontották, új vágányok kerültek a helyére.

Kubik

Az MVSC mai otthonát 1927 körül kezdték építeni, 1931-től játszik itt a Vasút. 1958-ban újították fel, az NB1-es szereplésre készült el a stadion. Idén viszont ismét felújítás van folyamatban, egy korszerű pálya kerül a régi helyére. A Kubik elnevezés onnan ered, hogy a Tiszai pályaudvar építésekor téglát égettek, melyhez agyagra volt szükség, amit innen, erről a területrő bányásztak, kubikoztak. Később a két felüljáróhoz is innen hordták a földet, tovább mélyítve a gödröt. Ebben a gödörben került kialakításra a sportpálya. A labdarúgók 1958-ban bajnokságot nyertek az NB2-ben, így egy évig a legjobbak között szerepeltek, telis-tele martintelepi és vasutas játékosokkal. A női kezilabdazók pedig ekkor az NB I.-ben (!!!) szereztek bajnoki címet.

Általános iskola

1916-ban szerveztek iskolát először a telepen. Arra is találtam utalást, hogy 1923-ban a telep kérvényezi Hejőcsabát, építsen egy nagyobb iskolát az egyre szaporodó gyereksereg számára. Erre nem volt hajlandó, azt közölte, hogy járjanak át a gyerekek a csabai iskolába. Konkrétabb adatokat nem találtam az első évtizedekből. Egy komplex levéltári kutatás során biztosan találhatnánk sok mindent róla, bár az íratok egy része az alsózsolcai fióklevéltárban van. Beszéltem az iskolával, ők nem tudnak segíteni nekem az intézmény történetével kapcsolatban. Az igazgatóhelyettes nagyon segítőkész volt, felhívta a régi igazgatót nekem, ő Hajdú Imrét ajánlotta. Ő is csak annyi információval tudott segíteni, hogy a régi iskolában a nagy teremben tartották a miséket a katolikusok, amíg nem épült meg a templomuk. 1942-43-ból találtam rá utalást, hogy az igazgatót Simon Andrásnak hívták. A háború után a fent említett felzárkóztató intézkedés során az iskolát 7 tanteremmel bővítették (esetleg nem hét tantermesre?) és egy tornaterem létesítéséről is szólnak a tudósítások, melyet az itt lakók határozottan cáfoltak.

Egy 1950-es cikket találtam arról, hogy az általános iskola úttörőcsapata zászlót avatott és még ebben az évben egy országos versenyen is első lett az iskola énekszakköre. 1955 májusában az iskola úttörői bemutatták a Kőszívű ember fiai című Jókai drámát, Czikó Katalin nevelő vezetésével. 1959-ben pedig a martintelepi általános iskola nyerte a városi futball bajnokságot.

Az új iskolát 1986-ban építették, az oktatás 1987-ben kezdődött meg benne. 1993-ban (október 22-én) vette fel az Arany János nevet. Az iskola udvarán található a város egyetlen Arany János szobra, Pócsik István miskolci szobrászművész munkája. Az iskola hátsó trakktusában az udvaron egy kegyeleti emlékpark is található. - ez 1990-ben készült el. Az egykoron itt tanított - és már elhunyt - tanároknak így próbálnak emléket állítani. Nagyon szép kezdeményezés.

Katolikus templom

1934-ben épült neobarokk stílusban, előtte egy Szikla Sándor nevű pap járt ide misézni vasárnaponként Görömbölyről. Amíg nem volt templom, addig az iskola nagytermében volt egy oltár felszerelve, ahogy fentebb már említettem. A rendszerváltás után a Tomori Pál cserkészcsapat is működött az egyházközségben, amely tudomásom szerint ma már nem működik.

Református templom

1929-30-ban épült szecessziós stílusban Szeghalmy Bálint városi főépítész tervei alapján, - ő tervezte a Deszkatemplomot és a Rákóczi kilátót is - első lelkipásztora Ilosvay Ferenc volt. A parókia épületét egy Homonay nevű börtönőr építette a 20-as években, később dr. Nitsch Emil és fia orvosok lakták itt és a rendelőjük is itt volt. A gyülekezet a harmincas években vásárolta meg az épületet.

Óvoda

1986-ban épült az új MÁV-óvoda. A régi óvoda cölöpökre van építve, mert homokbánya volt a helyén. Egy nagyon szomorú eset köthető ehhez az épülethez. Ezt a homokbányát - mielőtt az óvodát építették - mindenki szabadon használhatta. Egyszer gyerekek játszottak a környéken és az egyik gyermeknek "nagydolga" támadt. A többi fiú - őt idegesítendő - a kis gödör fölött ugráltak, melynek következtében a bánya beszakadt, szerencsétlen fiú pedig megfulladt a reá zúduló homokból. Ezt a történetet is egy klubtag mesélte el nekem az előadás után.

Összegezve, egy élhető, csendes nyugodt városrész a Martintelep, mely Miskolc kertvárosainak legszebbje..., legalábbis számomra.

Szirma madártávlatból 

Szirma község és a Szirmay család

Miskolc-Szirma jelenleg csendes kertváros. Önálló településként is érdekes története, történelme van. Először 1343-ban szerepel írott forrásban Szirma neve, de akkor nem magára a településre utalnak, hanem Szirmay Márkra, a Szirmay család egyik ősére.

1616-ban pedig Miskolcon már létezett Szirma utca:

,,A Szirma utcában, az kismalom mellett, az Szinva mellett."

Ennek az utcának a nyomvonala valahol a mai Arany János utca vonalán lehetett.

Tehát a XIV. század közepétől igazoltan a Szirmay családé a település.

Az alapításának körülményei vitatottak a mai napig. Az egyik verzió szerint egy nomád török eredetű népcsoport - besenyők - alapította legkésőbb a 12. század első felében. Az, hogy az innen eredeztetett "sirima" szó, az akkori török szlengben mit jelentett, inkább nem írom le, de állítólag a gonosz erők megtévesztése - a démonok miatt, vallási okokból - érdekében inkább jelentéktelenebb neveket adtak helységeiknek, gyermekeiknek egyaránt.

A második verzió sokkal romantikusabb. A 19. században Szirmay Antal próbálta rekonstruálni a családja történetét. Élt egy Raak nevű vitéz, aki IV. Béla király 1242-ben kiadott oklevele szerint Sirminiumból (Szávaszentdemeter, Szerémség) származott.

,,Amidőn a dühöngő tatár nemzet felbecsülhetetlen sokasága le akarta vágni a mi királyi fejünket, avagy a pogányság nyomorult igájába törekedett taszítani bennünket, vitéz bajnokként, harmincnyolc igen vitéz fivérével és atyafiával együtt hősiesen beavatkozván a küzdelembe, előbb, mint a saját fejét, a mi királyi fejünket megmentette."

A csatában mind Raak úr, mind a fent említett rokonai a csatában elesnek, de a király nem felejt. 1245-ben gyermekeinek, a Szirmának nevezett Otthobornak, Jannusnak és Cheburkának adományozott egy Szántó nevű, Sajó melletti lakatlan területet.

A Szirmay család címere

Összegezve, Szirmay Antal úgy gondolta, hogy a vitéz szerémségi származása miatt keletkezett a Szirma(y) elnevezés, illetve a címerükön lévő rákot a hős harcos nevéből - Raak - eredeztette. Raak úr létezett, a kapcsolatot viszont több történész kétségbe vonja.

Az alapítás körüli bizonytalanságok csak szaporodnak, ugyanis van egy harmadik verzió is. 1707-ben kapott grófi rangot a család I. Józseftől. Szirmay István kapta a kutyabőrt. Ő úgy mutatta be családját a király színe előtt, hogy ősei a Honfoglalás korában Szkítiából érkeztek, ezen a helyen telepedtek le, a földnek pedig saját nevüket adták.

Ember legyen a talpán, aki ezek közül az igazi történteket megállapítja. Maradjunk annyiban, hogy sok a bizonytalanság az alapítás körül.

A XIV. század közepétől egy Szent Ilonáról elnevezett kápolna állt a településen, katolikus használatban.

1552-ben ott volt Eger ostrománál egy Szirmay, bár ő nem szirmai, tette, hősiessége említést érdemel. Szirmay Pál a Bebek-bástyát védte. Sikeresen.

1595-ben egy kezdetleges fa templom is állott Szirmán, melyet a református gyülekezet használt.

A XVI-XVII. század fordulóján a török hódoltsághoz tartozott.

1674-ben lakói elhagyták a települést a török sanyargatásai, illetve a Sajó folyó gyakori áradásai miatt. Sok forrás szerint csak a Rákóczi szabadságharc után népesült be ismét, bár az 1709/10-ben tomboló pestisjárvány itt is pusztított a hivatalos adatok szerint, tehát teljesen mégsem néptelenedhetett el. Érdekesség, hogy lakói nagy része ekkor Szirmabesenyőre költözött.

,,Szirmay István 1694-ben, I. Lipót királytól kiváltságlevelet eszközölt, hogy a török hódoltság alatt ellehetetlenedett és félig elpusztult Szirmáról jobbágyait átköltöztethesse Besenyő, Sajókeresztúr és Alsókelecsény pusztán maradt helyeire, és az családi nevéről Szirmabesenyőnek elnevezhesse."

Lipót ezt 1695-ben engedélyezte. Szirmabesenyőt ezek után 1945-ig a Szirmay család leszármazottai birtokolták.

Szirmay István élete fordulatokban és kalandokban bővelkedett. Volt Lipót császár követe Lengyelországban és Thökölynél, pár évvel később már Thököly megbízásából tárgyalt volna Bécsben, ha börtönbe nem kerül miatta. 1701-ben pedig Rákóczival együtt került börtönbe, de őt ártatlannak nyilvánítják. 1693-ban bárói, 1707-ben, - mint említettem - grófi címet kapott. 1711-ben hunyt el.

Református kőtemploma a XVIII. században épült, amelyen a tornyokat csak 1871-ben fejezeték be. (1784/85-ben építették) Római katolikus templomot viszont csak 1874-ben kapott a falu. A településen található még egy görög katolikus templom és egy Baptista imaház.

1903-ban Klein Mór kastélyt építetett Szirmán. Nem akárkik voltak a tervezők, Lajta Béla és Lechner Ödön. Az épületnek ma már nyoma sincs, 1944-ben a németek felrobbantották.

A Nagy-Miskolc projekt részeként 1950-ben csatolták Miskolchoz.

Szirma mindig jelentős szerepet játszott városunk élelmezésében. Elsősorban a zöldségtermesztésben jeleskedtek.

Jelenleg Miskolc egyik legélhetőbb kertvárosa, csendes, nyugodt, falusias jellegű. Ugyan városunk része, de még megőrizte vidékies jellegét.

Források:

Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez című könyv

wikipedia

nagyvofely.hu

miskolcigorog.hu

martinkertvaros-plebania.hu

Szirmay Gábor: A szirmai és a szirmabesenyői Szirmay család története

miskolc.blogspot.hu

lajtaarchiv.hu

wikibooks.org

panoramio.com

migorkat.hu

szirma-reform.gportal.hu

Kiss Lajos: Magyar földrajzi nevek etimológiai szótára

BAZ Megyei Levéltár - külön köszönet Kis József igazgató úrnak

Deák Gábor: Martin János kereskedő-földbirtokos és a Martintelep

Miskolc segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére - Martinkertváros

A martintelepi református egyházközség honlapja

A martintelepi római katolikus egyházközség honlapja

hungaricana.hu

Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe

Kárpáti Béla: Várostörténeti kalendárium

Nemzetgyűlési napló 1920. XIII. Kötet

magyarcimerek.hu

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1-10.

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II-IV.

Levéltári füzetek 43. - Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez

A Miskolc a múltban csoport képei

A martintelepi nyugdíjas klub tagjainak történetei

Az Észak-Magyarország napilap archív cikkei

Szojka Ágnes cikkgyűjteménye