Nagy fejedelmünknek, Rákóczi Ferencnek hamvai Törökország területén nyugodtak. Hazahozatala már a reformkorban felmerült, a szabadságharc és az azt követő időszak azonban elodázta ennek kivitelezését. A kiegyezést követően erősödtek fel újra a hazahozatalt támogató hangok.

A Bercsényi-huszárok Kassán. A Vasárnapi Ujság képe, 1906.

A szatmári béke (1711) után Rákóczi először Lengyelországban, majd francia területen keresett menedéket. Később kíséretével Törökországba emigrált, 1715. április 8-án érkezett Rodostóba (ma Takirdag).

Halála után édesanyja mellé került - kívánsága szerint -, az isztambuli jezsuita templomba. Szívét pedig, végakaratának megfelelően a franciaországi Grosboisba, a Kamalduliak kolostorába küldték el. Megszerette Grosboist és a francia népet, ezért rendelkezett így. Később a nagy forradalom zavaros időszakában sajnos az ereklye eltűnt.

Az isztambuli Szent Benedek templomban nyugodtak II. Rákóczi Ferenc hamvai. Forrás: Wikipédia

1904-ben az uralkodó, Ferenc József szólítja fel Tisza István miniszterelnököt, hogy intézkedjen a hamvak mielőbbi hazahozatala végett.

A fejedelemmel együtt hazahozni kívánt emigránsok listája:

• Bercsényi Miklós tábornok
• Esterházy Antal tábornok
• Sibrik Miklós udvarmester
• Bercsényiné Csáki Krisztina, Miklós tábornok felesége
• Zrínyi Ilona
• Thököly Imre, őt Izmitben exumálták
• Rákóczi József, a fejedelem második fia

A magyar hősök Thököly Imre kivételével, akit - végakarata szerint - Késmárkon helyeznek majd örök nyugalomra, a kassai Szent Erzsébet dómban kialakított kriptába kerülnek.

1906. október 24-én Ferenc József szentesíti a rendeletet, így a bujdosók magyar földben nyugvásának nincs akadálya.

Ezen a napon hajóval indult a gyászmenet Konstantinápolyból Constantába, ahonnan már vonattal tette meg a hátralevő utat Kassáig. Október 27-én érkezik a különvonat Orsovára, magyar területre, ahol már a magyar kormány is képviselteti magát, jegyzőkönyvet vettek fel a jövő nemzedékek számára a történelmi eseményről.

Mányoki Ádám híres Rákóczi portréja

Ezek után a vonat elindult a célja felé:

Temesvár - Zsombolya - Nagykikinda - Szeged - Kiskunfélegyháza - Kecskemét - Nagykőrös - Cegléd - Monor - Budapest - Hatvan - Vámosgyörk - Füzesabony - Miskolc - Szerencs - Sárospatak - Sátoraljaújhely - Nagyszalánc - Alsómislye - Bárca - Kassa útvonalon.

Miskolc és Borsod vármegye főszereplővé lépett elő a Rákóczi hamvak hazahozatala kapcsán rendezett ünnepségsorozat részeként, bár várospolitikai torzsalkodások miatt kicsit későn reagáltak az eseményekre. Városunk, megyénk kapcsolata évszázados a Rákóczi családdal. Rákóczi Zsigmond Szendrő várának kapitányaként lépett politikai pályára a 16. században. I. Rákóczi György borsodi főispán is volt, II. Rákóczi Ferenc pedig kétszer is a megyeszékhelyen rendezte be főhadiszállását. 1704-ben és 1706-ban - itt fogadta a francia követet - is innen irányította az országot pár hétig.

1903-ban Kassán ,,Rákóczi ereklye kiállítást" tartottak. A kiállítás szervezője Szendrei János hadtörténész - aki az első terjedelmes Miskolc-monográfia szerzője - volt. Az 1899-ben alapított Borsod-Miskolczi Múzeum és a megyei levéltárunk dokumentumai is segítették a kiállítást. Az ereklye kiállítás díszvendége volt dr. Horváth Lajos, Miskolc nagy hírű politikusa, országgyűlési képviselője is.

1903-ban a szabadságharc kezdetének 200. évfordulójáról Miskolcon is megemlékeztek a miskolci Korona szállóban. Ünnepi beszédet mondott Szentpáli István polgármester és Porcs János a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület elnöke.

,,Rákóczi vármegyének" kellett elismertetni megyénket, mert csak ezek a megyék küldhettek lovas bandériumot a temetésre. Az elismerés hamar megjött, 150 taggal meg is alapították az emlékbizottságot, és a díszbandériumot is, 35 lovassal. Az akkori városi elit befolyását jelzi, hogy ennél nagyobb bandériumot csak a Abaúj megye állíthatott.

A nagyfejedelem és társai hazaszállítása Miskolc érdeklődését az akkori időszak felé fordította. A Miskolczi Napló eddig nem publikált eredeti Rákóczi dokumentummal is jelentkezett. Egy legenda is szárnyra kapott, állítólag az ónodi országgyűlésen lemészárolt Túróc megyei követeket az avasi temetőben temették el titokban. Már Orsovánál is tiszteletüket tették a miskolciak, amikor a fejedelem hamvai magyar földre léptek és Pesten is 100 tagú delegációval képviseltették magukat.

Október 28-án este érkezett a vonat a Tiszai pályaudvarra, a miskolciak már napok óta készülődtek az eseményre, városunk lovas bandériuma pedig Bercsényi-huszár gúnyába bújva masírozott Kassán. Egy helyi nyomdász, Szelényi Béla szerezte a ruhák mintáját a felvidéki Mecenzéfről, Rákóczi korabeli ruhák alapján.

1906. október 28-án, 23 óra 21 perckor gördült be a szerelvény városunk főpályaudvarára. Érkezésekor tűzijáték kezdődött az eseményre épített Rákóczi toronyban az Avas-tetőn. A környékbeli pincék is fényárban úsztak. A színház tűztoronyra is kapott 500 mécsest.

A Rákóczi torony már két héttel az esemény előtt az Avason magasodott. A 15 méteres, bástya alakú fából ácsolt torony impozáns látványt nyújtott kivilágítva a korabeli tudósítások alapján.

A Rákóczi pince az Avason. Fotó: etterem.hu

Az országos távirati iroda jelentése a miskolci eseményről:

,,Miskolcról jelentik: 11:21 perckor érkezett be a vonat a miskolci állomásra. Az egész város ki van világítva. A vonattal érkezők már messziről látták az Avas hegyen gyújtott örömtüzeket, az Avas hegyen ez alkalomra épített 15 méter magas Rákóczi tornyot, amely teljesen ki volt világítva és ahonnan tüzijátékkal üdvözölték a vonatot.

A város, valamint a egész vármegye közönsége és pedig a vármegye minden községének képviselete küldöttségileg jelent meg a vasútállomáson zászlókkal és minden község címerével. A megjelentek sorban álltak fel az indóházban. Megjelent az egész katolikus és ág[ostai] ev[angélikus] papság, mintegy 60-an, valamint a nőegyletek is. Mikor a vonat berobogott az állomásra tarackdurrogások fogadták, és földig hajtották a zászlókat. A közönség kalaplevéve mély csendben fogadta a vonatot. Mikor a dalárdák a Himnuszt kezdték el énekelni a csarnokban, az egész közönség velük énekelt.

Aztán felnyitották a fejedelem koporsóját vivő kocsit és az elkészített emelvényen dr. Tarnay Gyula alispán ünnepi beszédet mondott, amely a következőképpen szólott:

Ha van nemzet széles e világon, melynek, története tragikus fordulatokban bővelkedik, az legelső sorban a magyar nemzet. Ha van nemzet, amely vértanúk kiemelő vérével pecsételte meg a sorsát, az is a magyar. Ha van nemzet, amely annyi balsors és titáni harc után megszerezte a jogcímét a szabadság, az égi jelvény viselésére, az is csak a magyar. Szomorú végzete ez a sokat szenvedett nemzetnek. De még szomorúbb az, hogy még haló poraikban sem mondhatta magáévá azokat, akiket a magyar néplélek az igazi hazafiság eszményképéül tisztelt és szeretett. Így lett Rodostó a magyar szabadság Mekkája. Majd így folytatta beszédét: Vármegyém népe Bercsényi bús huszárainak ivadékai! Ne feledd ünnepséged közben, hogy e szent hamvak iránt való hála és kegyelet kérdése téged közelebbről érdekel, mert a te szűkebb kis hazád a nagy fejedelem és bujdosó társainak emlékével a legszorosabban összeforr. Ne feledkezz meg arról, hogy innen az ősapáink kiemelő vérétől oly sokszor pirosra festett Sajó vizének partjától Ónodon hangzott el a nagy fejedelem küzdelemre hívó szózata. Nem feled el, hogy a Rákóczi név a magyarnak nem pusztán név, hanem eszme, a hazaszeretet megtestesülése. Beszédét így fejezte be: Ebben a felemelő tudatban bocsássuk tovább diadalútjukon a szent hamvakat és az éjjeli szellő halk susogásában, küldjük a nagy fejedelemnek immár örök szép városába üzenetünket: Hős kurucok hajléka, Kassa! Borsod szent ereklyét, nemzeti kincset továbbít neked.

A beszédet percekig tartó éljenzés és taps követte. Ezután Blazsejovszky rom[ai] kat[olikus] apátplébános beszentelte a hamvakat. Utána Thúróczy Pál ág[ostai] ev[angélikus] esperes szentelte be Thököly hamvait, majd az egész közönség, mintegy 15 000 ember kalaplevéve a Himnuszt énekelte.

Általában kiemelték a vonattal érkező küldöttségek tagjai, hogy olyan példás rendet, mint Miskolcon, sehol nem tapasztaltak. Amíg a vonat állott, az összes zászlókat meghajtva tartották és az egész közönség kalaplevéve állott a szent hamvak előtt. A vonat mentén fáklyás emberek világították be a pályatestet egészen Zsolcáig. A rendre a csendőrök és a városi rendőrség ügyelt.

A vonat 11 óra 51 perckor indult tovább a Rákóczi induló hangjai mellett."

Miskolcon könytár is viseli Rákóczi nevét. Fotó: rfmlib.hu

A Vasárnapi Ujságban is megemlítettek a borsodiak színpompás bandériumát.

A Ferenczi könyvesboltban két koronáért árulták Mányoki Ádám Rákóczi portréjának másolatát.

Így ért véget a városunkban áthaladó Rákóczi vonat ünnepsége, gyászszertartása. Miskolc és az ország is jelesre vizsgázott rendezésben. Olvashattuk Tarnay Gyula keserédes beszédét, az általa emlegetett balsors meg jókora kanállal tartogatott valamit nemzetünk számára.

Újra magyar földben a bujdosók, újra itthon Rákóczi!

Egészen 14 évig....

Források:

A Miskolczi Napló 1906. szeptember 29-ei és október 27-ei száma

Az MTI jelentése az eseményről

mult-kor.hu - 100 éve hozták haza Rákóczi hamvait

mnl.gov.hu - Ünnepélyes újratemetés - II. Rákóczi Ferenc és társai

epa.oszk.hu - Gyulai Éva digitalizált könyvei

Wikipédia - II. Rákóczi Ferenc újratemetése szócikk

Gyulai Éva: Miskolc város és Borsod vármegye Rákóczi újratemetésén

Történeti tanulmányok - Gyulai Éva: Borsod vármegye Rákóczi hamvainak hazahozatalánál - Adalékok az ünnepek viselettörténetéhez

Kárpáti Gyula: Miskolc várostörténeti kalendárium