A Miskolci Holding együttműködésével egy izgalmas projekt van készülőben: szeretnénk közelebb hozni a miskolci főutca épületeinek történetét a város lakóihoz és az ide érkező turistákhoz.

Forrás: Dr. Veres László: A Trillhaas cukrászdától a Rácz kávéházig

Ebben az írásban két különleges történetet mutatok be.

Az egyik az Almássy család kúriájáé – egy olyan épületé, amely nemcsak falakat, hanem korszakokat őriz. A nemesi jelenlét, a városi átalakulás és a polgárosodó Miskolc története egyszerre sűrűsödik benne.

A másik téma édesebb: az első miskolci cukrászdák világa. Azoké a helyeké, ahol a 19. század polgára először ült le fagylalt vagy krémes mellé, ahol találkozások, beszélgetések és üzletek köttettek. A cukrászda nemcsak édességbolt volt – hanem társadalmi tér.

Két épület, két történet – de ugyanaz a főutca.

Almássy-kúria 

Az Almássy-kúria Miskolc történelmi városmagjának egyik legértékesebb épülete. A 18. század közepén letelepedett Almássy család emeltette; az építkezést Almássy Károly (1777–1847) fejezte be. A kúria a barokk és a copf stílus jegyeit egyaránt viseli, s mind külső megjelenésében, mind belső tereiben a korszak igényes mesterségbeli tudását tükrözi.

Az 1984-es gázrobbanás súlyos károkat okozott az épületben, ugyanakkor lehetőséget teremtett a részletes falkutatásra és építészettörténeti vizsgálatra. A feltárások során az emeleti erkélyes nagyteremben és a kapcsolódó helyiségekben 18. századi, copf stílusú, fresco-secco technikával készült, többrétegű falfestések kerültek elő. Ezek restaurálhatók voltak, így ma is eredeti helyükön láthatók.

Az Almássy-kúria. Fotó: Rogosz Péter

A homlokzat legértékesebb eleme a díszterem tengelyében nyíló, kis kiülésű erkély gyönyörű kovácsoltvas mellvéddel. Az emeleti homlokzat megőrizte 18. századi karakterét, a földszint azonban az idők során jelentősen átalakult: az egykori keskeny, íves záródású nyílásokat később széles üzletportálok váltották fel. A 20. század eleji fényképek még gazdagon faragott, szecesszióba hajló eklektikus faportálokat mutatnak.

A robbanás után a csehboltozatos kapualj copf vakolatdíszei, az emeleti lépcsőfeljáró kapuja vasráccsal, a pincelejáró kváderes-tárcsás ajtókeretezése, valamint az eredeti ajtótokok, vasalások és ablakrácsok is feltárhatók, illetve részben megmenthetők voltak. A felújítás 1993-ra fejeződött be; a kúria azóta a Városház tér egyik legreprezentatívabb épülete.

A helyreállítást követően az épület kulturális és közéleti funkciót kapott. 2001-ben itt nyílt meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Információs Pont, az Európa Ház, amely az uniós csatlakozás előkészítésében játszott szerepet. A földszinti terek kiállításoknak, rendezvényeknek, üzleti és vendéglátó funkcióknak adtak helyet. A kúria falai között egykor a Miskolci Nemzeti Kaszinó üléseit is tartották, amely a város társasági életének fontos fóruma volt.

Az Almássy-kúria így egyszerre műemléki érték és élő városi tér: a 18. századi nemesi jelenlét, a 19. századi polgárosodás és a 20–21. századi közéleti-kulturális funkciók rétegei találkoznak benne.

Egy érdekes hirdetés. Mindegyik forrás egybehangzóan állítja, hogy a Schweitzer-féle cukrászda jogutód nélkül szűnt meg. Ennek mond ellent ez a hirdetés. Forrás: Barna György - Dobrossy István: Miskolc belvárosa - Házak, emberek, történetek

A Schweitzer- és a Trillhaas-féle cukrászda története

Miskolc polgárosodásának egyik legszebb lenyomata a 19. század második felében megjelenő cukrászdák világa volt. A város második cukrászdájaként számon tartott Schweitzer-féle üzlet neve először az első miskolci újság, a Miskolczi Értesítő hasábjain tűnt fel hirdetés formájában.

A cukrászdát Schweitzer Adolf működtette, üzlete a színház mellett kapott helyet – tudatos választásként, hiszen a polgári közönség és a színházi élet közelsége biztos vendégkört jelentett. Az 1871-es miskolci kiállításon komoly elismerésben részesült, ami jelzi, hogy nem csupán helyi jelentőségű vállalkozás volt. Schweitzer Adolf 1876-ban bekövetkezett halála után özvegye vitte tovább az üzletet, majd 1900-ban fiuk, Schweitzer Sámuel lett a tulajdonos. A vállalkozás 1904-ben – a legtöbb forrás szerint jogutód nélkül – megszűnt. Az épületet 1960-ban bontották le. A Schweitzer-cukrászda így a miskolci cukrászipar egyik korai, meghatározó állomásaként vonult be a várostörténetbe.

A 20. század elején új fejezet kezdődött a Városház téren. A mai Városház tér 9. számú épület valójában két, különböző időben épült, egyemeletes polgárház együttese (9/a és 9/b), amelyek csak 1929-ben kaptak közös házszámot. A telek története a 19. század elejéig nyúlik vissza: korábban külön tulajdonosok – köztük Rácz Ferenc és Király Mátyás – nevén szerepeltek az itt álló házak. A század végén Bartányi Gyula ügyvéd tulajdonába kerültek, aki 1900-ban építési engedélyt kért a földszintes ház lebontására és egy új, egyemeletes lakó- és üzletház felépítésére. Az 1901-ben átadott épület földszintjén nyílt meg az a cukrászda, amely egy évszázadon át meghatározó szerepet játszott a miskolci édességkultúrában.

Itt alapította meg üzletét 1900-ban (egyes források szerint 1899-ben) Trillhaas Gyula (1870–1919), ami egyes források szerint a Schweitzer-féle cukrászda jogutódja volt. Felvidéki evangélikus családból származott, mesterségét az orosz birodalomban tanulta ki. A legenda szerint üzletének különleges berendezését egy szentpétervári gyógyszertár enteriőrje ihlette; a látottakat lerajzolta, majd Miskolcon egy neves asztalosmesterrel elkészíttette. A berendezés a hatvanas években a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba került.

Az épület homlokzata a tervező, Stimm Lajos (1888–1943) elképzeléseit tükrözi, s a 9/a és 9/b házrész eltérő arculata ma is jól érzékelhető. A cukrászda hamar a város egyik kedvelt találkozóhelyévé vált. Trillhaas Gyulát 1919-ben kivégezték; halálának körülményei máig tisztázatlanok, az üzletet 1932-ig nővére, Polatschek Béláné vezette tovább.

1935 és 1942 között a cégtábla már „Doró” néven hirdette a cukrászdát, utalva az új tulajdonosra, Doró Ernőre (1906–1960), aki 1932-ben vásárolta meg az üzletet. Debrecenből érkezett Miskolcra, s az ő idejében megújult a vendégtér: boxokat alakítottak ki, korszerűsítették a belsőt. Kortársai kiváló szaloncukrát, csokoládéit és desszertjeit dicsérték. 1945-ben politikai okok miatt el kellett hagynia a várost.

Doró Ernő cukrászdája. Forrás: Dr. Veres László: A Trillhaas cukrászdától a Rácz kávéházig

A háború után kezdődött a „Rácz-korszak”. Rácz Kálmán (1896–1974) miskolci születésű cukrász – aki a mesterséget még Trillhaas Gyulától tanulta, majd Olaszországban, Franciaországban és Párizsban is dolgozott, sőt saját üzletet is működtetett – vette át a vállalkozást. 1951-ig volt tulajdonos; az államosítás után az üzlet a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat kezelésébe került. Rácz alkalmazottként dolgozott tovább, majd nyugdíjazása után költözött el Miskolcról. 

1963-ban – külső és belső átalakítást követően – Dominó eszpresszó néven működött tovább az egykori cukrászda. A hatvanas évek sajátos hangulatát árasztó hely törzsközönséggel és jellegzetes italfogyasztási szokásokkal rendelkezett. 1987-ben újabb felújítás történt, majd a rendszerváltás előestéjén itt nyílt meg a Rácz kávéház, amely a kilencvenes évek közepéig működött.

A Schweitzer- és a Trillhaas-féle cukrászda története így nem csupán üzlettörténet: generációk munkája, mesterségbeli tudása és a miskolci polgári élet mindennapjai sűrűsödnek bennük. A Városház tér falai ma is őrzik a csokoládé, a frissen főzött kávé és a beszélgetések emlékét – egy város ízének történetét.