Ezúttal is egy olyan híres miskolciról szeretnék írni, akit méltatlanul elfeledett a miskolci helytörténet. Pedig munkássága ma is körülvesz bennünket: épületek, közintézmények és városképi elemek őrzik keze nyomát. Mégis, Árva Pál neve az elmúlt nyolcvan év során szinte zárójelbe került, és a miskolciak többsége ma már nem is tudja, milyen sokat köszönhet neki a város.

A Miskolczi Takarékpénztár is Árva Pál keze munkáját dicséri. Fotó: Wikipédia 

Árva Pál (1887. március 9. – 1935. július 31.) 1887-ben született Nyíregyházán. Szülei Árva Pál ácsmester és Milotinovics Karolin voltak. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1908-ban a József Nádor Királyi Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Még ugyanebben az évben Miskolc szolgálatába állt, és három éven keresztül a városi mérnöki hivatal munkatársa volt. 1911-ben önálló építészirodát nyitott, miközben már 1910-től tagja volt Miskolc törvényhatósági bizottságának is. E tisztséget egészen 1929-ig töltötte be.

Az első világháború kitörésekor példamutató döntést hozott. Lemondott tiszti rangjáról, és egyszerű honvédként vonult be a 34. gyalogezredhez. Őrmesterként szolgálta végig a háborút, 1914-től egészen 1918. december 20-ig. Az orosz fronton 1915 augusztusától az év végéig teljesített szolgálatot, emellett több alkalommal hadi építkezések irányításában is részt vett.

Árva Pál 

A háború után visszatért Miskolcra, ahol családjának és hivatásának élt. Ekkor bontakozott ki igazán építészi tevékenysége. Miskolcon és a Felvidéken számos középület tervezése, építése vagy átépítése kötődik a nevéhez.

A teljesség igénye nélkül az ő munkásságához kapcsolható a Soltész Nagy Kálmán utcai Bányakapitányság, a Széchenyi utcai Takarékpénztár, a Rosenberg-ház és a Biztosító Palota, a Korona Szálló átépítése, az Uránia Mozgószínház, a Postapalota, a Dayka Gábor utcai evangélikus tanítóképző, a Hodobay-telepi városi bérházak, az Igazságügyi palota emeletráépítése vagy a Járványkórház az Erzsébet kórház területén. Emellett számos bérház és családi ház is az ő tervei alapján vagy vezetésével épült fel.

Nem túlzás azt állítani, hogy egy időben az ő építészirodája számított Miskolc egyik legjelentősebb és legelismertebb műszaki műhelyének.

Árva Pál azonban nem csupán kiváló építész volt, hanem aktív közéleti szereplő és elkötelezett magyar ember is. Jelentős összegekkel támogatta a helyi sajtót és különböző közösségi kezdeményezéseket. Közreműködött a Magyar Jövő című lap létrehozásában, amelynek első szerkesztője és egyik megteremtője volt. Nevéhez fűződik a Keresztény Polgárok és Munkások Szövetségének, valamint a Miskolci Iparosok Nemzeti Szövetségének megszervezése is.

1922-ben Miskolc városi főmérnökévé nevezték ki, 1933-ban pedig műszaki tanácsosi címet kapott. A Nemzeti Egységpárt miskolci szervezetének titkáraként is tevékenykedett, és jó kapcsolatot ápolt Gömbös Gyula miniszterelnökkel. Később részt vett a Felsőmagyarország című lap megalapításában is.

Árva Pál egyik épülete a főutcán

Közéleti és szakmai munkájának elismeréseként 1935 áprilisában Horthy Miklós kormányzó kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. Az, hogy milyen ember volt, azt hiszem ez a leírás érzékelteti szemléletesen:

,,A szolgálat embere

Árva Pál politikus volt. Nem a fórumok zaját kereső nagyhangú, önmagát igénylő politikus, hanem az a kivesző fajta, amely a politikában elsősorban és mindenekfelett szolgálatot lát. Politikus volt, de nem az a politikus, aki nyer a közéleten, hanem aki önmaga és családja elől áldozza javait a köznek. Politikus volt, de nem a pártkeret és a párttaktika embere, hanem az elvek, ideálok fanatikus, áldozatos szolgája.

Pozíciókat sem szerzett magának. Kormányfőtanácsos sem lett volna, ha nem súlyos betegségében éri ez, a miniszterelnök baráti gesztusát jelentő magas elismerés, amikor már magatehetetlen betegen nem tudott tiltakozni ellene.

Mint ereje teljében lévő férfi, szinte borzadva gondolt arra, hogy valaha kitüntetés érheti, mert az volt szinte páratlanul álló puritán felfogása, hogy munkája, közéleti tevékenysége fejében nem szabad elfogadnia semmit, csak adnia szabad. S adott is bőven, szinte olvasatlanul. Ha cél, ha eszme, ha a köz szolgálata, ha politikai ideálja kért, akikor szinte megszűnt reális vállalkozó lenni, akikor csak áldozatos, idealizmusában túláradó hivő volt.

A keresztény népi gondolat fanatikusa

Szerénységét sem korlátozta semmi. Szűkebb baráti körén kívül alig tudta valaki, hogy az országos politika nagy és legmagasabb tényezői közül is hányan becsülték, hányan fogadták őt őszinte barátságukba, hogy szava súllyal él az országos politikai kérdésekben is a legmagasabb tényezők előtt. Gömbös Gyula miniszterelnök egyik legbizalmasabb barátja volt. Gömbös Gyulát tekintette politikai ideáljának, hűsége is páratlan volt iránta. De éppúgy becsülte és értékelte barátságát és munkáját Ferchardt Tibor is és ismert, becsült volt munkája és személye Ernszt Sándor előtt is. Mert Árva Pál jobboldali politikus volt, a keresztény és nemzeti népi gondolat fanatikusa és soha nem hivalkodó ilyen irányú munkája tette őt becsültté az országos politikai élet egész jobboldalán, annak vezetői előtt.

Minta polgár, jó és igaz ember

A városnak is minta polgára volt. Tanúi vagyunk annak a hosszú esztendős belső vívódásnak, amellyel a helyes várospolitika útjait kereste. Az a nagy és reális és aktuális program, amellyel a keresztény községi párt 1929-ben győzelmes harcba szállt, Árva Pál iniciatívájára született meg. Munkásember volt Árva Pál. A munka nála nemcsak a kenyérkereset kényszerű eszköze volt, hanem élvezet is. Az őt feszítő és hevítő alkotó gondolat élt és jelentkezett mindenmunkájában. Művésze volt az építészetnek, aki örült, ha szépet és jót alkothatott.

Ember, jóságos, igaz ember volt Árva Pál. Nem tudta a társadalmi helyzet, nem tudta a rang és pozíció szerint mérni az embert, hanem belső értékei szerint szelektálta őket. Együtt érzett a szenvedőkkel,a kisebbekkel s mint vállalkozó —őszintén gyászoló munkásai a tanuk — a gyakorlatban mutatta meg igazi szociális érzékét.”

(Magyar Jövő – 1935. augusztus 1.)

Az Árva család egykori háza a Papszeren 

Ezért is megdöbbentő az, hogy Árva Pál neve ma talán kevéssé ismert a miskolciak körében, de ha figyelmesen végigsétálunk a város utcáin, számos olyan épületet láthatunk, amely az ő tehetségéről és alkotóerejéről tanúskodik. Éppen ezért fontos, hogy emlékezzünk rá, és visszaadjuk méltó helyét Miskolc történetében. Hiszen városunk arculatának formálásában kevesen játszottak akkora szerepet, mint ő.

Árva Pál nevét sem emléktábla, sem utca, sem intézmény nem őrzi városunkban. Emlékét megőrizzük?

Források:

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/1

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10.

Dobrossy István – Eszenyi Miklós – Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon

Magyar Jövő – 1933. szeptember 26., 1934. október 4., 1935. augusztus 1.

Felsőmagyarország – 1933. június 17., 1933. szeptember 26., 1934. október 4.

Nyírvidék Szabolcsi Hírlap – 1935. augusztus 2.

Új Magyarország – 1935. augusztus 1.

Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap – 1933. január 17., 1936. október 8.

Miskolczi Napló – 1926. április 11.