Ha eddig azt mondtam, hogy vannak elfeledett miskolciak, akkor Thury János esetében ez hatványozottan igaz. Neve ma szinte teljesen ismeretlen városunkban. A helytörténeti kiadványokban legfeljebb egy-egy rövid említés található róla, Szendrei János is csupán a sírja kapcsán, illetve egyik művének említésekor ír róla néhány sort. Az 1950-es, 1970-es évek újságcikkeiben még fel-felbukkan a neve, de azon túl szinte nyomtalanul eltűnt a város emlékezetéből.

Thury János sírja. A halálozásának dátuma nem pontosan írták át 

Pedig kortársai országosan ismert művészként tekintettek rá. Nem egyszerű táncos és nem is csupán színész volt. A magyar táncművészet egyik korai úttörőjeként alkotott egy olyan korban, amikor ez a műfaj még csak bontogatta szárnyait hazánkban. Táncmesterként, koreográfusként és alkotóként a magyar táncművészet első nemzedékének meghatározó alakjai közé tartozhatott.

Különös és egyben szomorú, hogy míg saját korában széles körben ismerték és tisztelték, addig ma alig tudunk róla valamit. Éppen ezért fontos feladat visszaadni helyét Miskolc kulturális emlékezetében, hiszen egy kivételes tehetségű, nagyot alkotó művész nyugszik az Avason, akinek története még feltárásra vár.

Van ebben a történetben valami különös. Nem Thury Jánost kerestem az avasi temetőben, sőt, korábban nem is hallottam róla. Egészen más okból jártam ott: Soltész Nagy Kálmán sírját szerettem volna felkeresni. Tudtam, hol található a síremléke, hiszen annak történetét ismertem; a sírt a kilencvenes évek közepén azonosították újra, miután hosszú időre feledésbe merült, majd a város helyreállíttatta.

A sír mögött azonban egy másik, feltűnő emlékkő áll. Valamiért megakadt rajta a szemem. A felirat szerint egy bizonyos Thury János magyar táncművész nyugszik alatta. Elolvastam a születési és halálozási dátumokat, és bár a sírkövön az egyik évszámot később hibásan javították át – persze ezt csak később tudtam meg -, nem ez ragadta meg a figyelmemet. Sokkal inkább az, hogy a felirat szerint „miskolczi barátai” emelték a síremléket.

Hazamentem, és kíváncsiságból rákerestem a nevére. Nem gondoltam volna, hogy egy szinte teljesen elfeledett világ tárul fel előttem. Apró újsághírek, nekrológok, tánctörténeti utalások kerültek elő, amelyekből lassan kirajzolódott egy országosan ismert reformkori művész alakja.

1930-ban meg a helyes halálozási dátum állt a sírkövön 

Ami igazán megdöbbentett, az az volt, hogy ma szinte senki sem tud róla. Igaz, síremléke védett, az avasi temető védett sírjai között szerepel, de kétlem, hogy a miskolciak többsége hallott volna valaha Thury János nevéről. Sőt, azt is nehezen tudom elképzelni, hogy a helytörténettel foglalkozók közül sokan ismernék életének részleteit. Olyan emberről beszélünk, akinek a nevét egykor országszerte ismerték, ma viszont alig maradt utána több néhány elszórt utalásnál.

Tudomásom szerint eddig senki sem kísérelte meg összegyűjteni és egyetlen életrajzzá rendezni a róla fennmaradt adatokat. Éppen ezért érzem úgy, hogy ez az írás is hiánypótló vállalkozás. Nem csupán egy elfeledett művészt szeretnék bemutatni, hanem egy olyan embert is, aki egykor a magyar táncművészet úttörői közé tartozott, mégis szinte teljesen kitörlődött Miskolc emlékezetéből.

Thury János (1803 vagy 1804. augusztus 24. – 1861. március 28.) 1803-ban – bár egyes források szerint 1804-ben – született Sóstokajban, a „Nektárhalom tövében”. A sírkövén az 1803-as évszám szerepel. Információim Sós Tokajt illetűen elég kesze-kuszák. Egyes források szerint Sóstokaj akkoriban még külön településrész volt Tokaj mellett, ma már a város részeként ismert. Mások szerint a mezőzombori terület egyes részét nevezték így. A Nektárhalom mindenesetre a Hegyaljai terület költői elnevezése. (Egy forrás születési helyeként Máramarosszigetet jelöli meg.)

Középbirtokos nemesi családból származott, szüleinek egyetlen fiúgyermeke volt. A család minden áldozatot meghozott azért, hogy fiuk megfelelő neveltetésben részesüljön. Tanulmányait a helyi elemi iskolában kezdte, majd a sárospataki anyaiskolába került. Egy újságcikk szerint azonban hamar kiderült, hogy „a felsőbb tudományok iránt egyáltalán nincs szájíze”, ezért kereskedői pályára szánták. A Sárospataki Református Kollégium ekkor egyébként a térség egyik legjelentősebb oktatási intézménye volt, ahol a kor számos értelmiségije tanult.

A kereskedői élet azonban éppoly távol állt tőle, mint a tudományos pálya. A fiatal Thuryban művészi hajlamok munkáltak, ezért végül a vándorszínészet „sovány kenyerét” választotta. Nem volt könnyű út: a kor színészei és művészei gyakran bizonytalan körülmények között éltek, mégis a művészet mellett döntött.

Egy korabeli nekrológ szerint ezen a pályán „szemelte ki magának őt a tánc múzsája”. Ettől kezdve életét a táncművészetnek szentelte. Táncmesterként, táncművészként és koreográfusként vált ismertté, s a fennmaradt adatok szerint saját műveket is alkotott. Nevéhez fűződik az Elrabolt menyasszony, vagy a Szebeni haramiák című némajáték-balett, amelyet 1832-ben Miskolcon mutattak be Heinisch József zenéjével.

Életének egy jelentős részét Miskolcon töltötte. Egy korabeli visszaemlékezés szerint „a testvér hazában” huszonhat éven át kizárólag a tánctanításnak szentelte életét. Ez a „testvér haza” minden bizonnyal Miskolcot jelentette, ahol hosszú időn át tanított és alkotott.

Bár az ország számos pontján megfordult, fellépett és dolgozott, a fővárosban is huzamosabb időt töltött, Miskolc különösen fontos helyet foglalt el életében. A városban kiterjedt baráti kör vette körül, amely nagyra becsülte őt. Halála után is úgy emlékeztek rá, mint vidám természetű, szerethető emberre és kiváló művészre. Kortársai meg voltak győződve arról, hogy emléke fennmarad.

Az idő azonban másként alakította a sorsát. Míg saját korában ismert táncművésznek számított, ma neve szinte teljesen eltűnt a köztudatból. Éppen ezért különösen fontos újra felfedezni és bemutatni azt az embert, aki hosszú éveken át Miskolc kulturális életének meghatározó alakja volt.

Thury János halálának éve körül is akad egy érdekes rejtély. A sírkövön ma 1867 szerepel, ám több jel arra utal, hogy ez valójában téves olvasat vagy későbbi hibás javítás eredménye lehet. A korabeli források ugyanis egyértelműen bizonyítják, hogy már 1861-ben elhunyt.

A legfontosabb bizonyíték a Vasárnapi Ujságban megjelent nekrológ. Ha Thury János valóban 1867-ben halt volna meg, akkor értelemszerűen nem jelenhetett volna meg róla gyászjelentés és nekrológ évekkel korábban. Ezért nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a sírkövön ma látható évszám hibás, és a későbbi átjavítás során az eredeti számjegyet félreértelmezték.

A sírfelirat és a fennmaradt források alapján tudjuk, hogy hosszú éveket töltött Miskolcon. Nem átutazó vendég volt, hanem a város megbecsült polgára. Barátai állították síremlékét, ami arra utal, hogy valódi közösség vette körül. A róla szóló visszaemlékezések szerint vidám természetű, ugyanakkor szigorú és kiváló oktató volt. Talán éppen ez lehetett sikerének egyik titka: következetes volt, de emberséges, ezért tanítványai és tisztelői egyaránt nagyra becsülték.

Az avasi temetőben sok Thury Jánoshoz hasonló egykori nagyság nyugszik még

A nekrológ azonban nemcsak halálának időpontja miatt fontos, hanem azért is, mert bepillantást enged abba, hogyan tekintettek rá saját korának emberei. A cikk szerzője, a feltehetően miskolci tudósítóként dolgozó Szováti Lajos így írt róla:

„Alig merem gondolni, hogy lenne valaki e hazában, ki nevét nem hallotta vagy ne ismerné. Régi név ez, s mint úttörőt, mint a művészet egyik első magyar apostolát tanultuk ismerni.”

Ezek rendkívül erős szavak. Természetesen egy nekrológ mindig tartalmazhat túlzásokat, ám a megfogalmazásból egyértelműen kitűnik, hogy Thury Jánost nem egyszerű előadóként tartották számon. Kortársai a magyar táncművészet úttörőjeként, a műfaj egyik első hazai képviselőjeként tekintettek rá.

A korabeli újságokból az is kirajzolódik, hogy nemcsak Miskolcon működött. Az ország számos városában fellépett, hosszabb időt töltött a fővárosban is, és neve széles körben ismert volt. Egyik legnépszerűbb társastánca a „Névtelen” címet viselte, amelyet több helyen is bemutatott. Az 1850-ben megjelent Hölgyfutár egyik hirdetése szerint a táncot elsajátítani kívánók személyesen jelentkezhettek nála pesti szállásán.

Munkásságát szakmai lapok és újságok is méltatták. Nevével találkozhatunk a 19. századi sajtóban, majd az 1950-es, 1970-es évek egyes cikkeiben, helytörténeti írásaiban is. Eltűnése a köztudatból azért meglepő, mert egykor országosan ismert művésznek számított. A Vasárnapi Ujság nekrológja úgy fogalmazott róla, mint „a művészet egyik első magyar apostoláról”, ami jól mutatja, hogy kortársai a magyar táncművészet egyik úttörőjeként tekintettek rá.

Éppen ezért különös, hogy neve ma szinte teljesen hiányzik Miskolc történelmi emlékezetéből. Talán ebben szerepet játszott az is, hogy a második világháború utáni évtizedekben a város múltjának számos polgári és reformkori alakja háttérbe szorult. Pedig Thury János története azt bizonyítja, hogy Miskolc kulturális élete jóval gazdagabb és sokszínűbb volt annál, mint amit sokáig hangsúlyoztak.

Már maga a sírfelirat is figyelemre méltó. Nem táncosként vagy színészként emlékezik meg róla, hanem „magyar táncművészként”. A 19. század közepén ez nem hétköznapi megnevezés volt. A kifejezés arra utal, hogy művészetét nem pusztán mesterségként gyakorolta, hanem alkotó, művészi tevékenységként. Táncmester, koreográfus, előadóművész és alkotó volt egyszerre.

Egy 1930-ban megjelent újságcikkben Fodor Zoltán a Reggeli Hírlapban számol be egy avasi temetői látogatásáról, amely során külön kitér Thury János síremlékére is.

Leírása szerint a síremlék:

-       -   vöröses színű kőből készült

-        -  rendkívül jó állapotban maradt fenn

-        -  a temetőben jól felismerhető, feltűnő emlék

A szerző hangsúlyozza, hogy a vörös kőből készült síremlékek általában is jó állapotban maradtak meg, és Thury János sírja is ezek közé tartozik.

A cikk egyik fontos megállapítása, hogy a sírkövön ekkor még jól olvasható volt az 1861-es évszám, vagyis a halálozás éve nem 1867 volt, hanem egy korábbi dátum olvasható a feliraton.

Ez azért lényeges, mert a későbbi forrásokban és a jelenlegi sírfeliraton már 1867 szerepel. A cikk alapján ez a későbbi átírás, illetve félreolvasás eredménye lehet, amely során az eredeti évszámot tévesen értelmezték.

Thury János jelentősége jóval túlmutat egy elfeledett miskolci polgár történetén. A rendelkezésre álló források alapján a magyar táncművészet korai időszakának egyik fontos alakját tisztelhetjük benne, akinek emléke méltatlanul halványult el az elmúlt másfél évszázad során.

Az pedig, hogy ma újra beszélünk róla, talán az első lépés afelé, hogy visszakerüljön oda, ahová valójában tartozik: Miskolc elfeledett, de jelentős személyiségei közé.

Források:

Csorba Zoltán: Miskolc és Borsod az irodalomban (Miskolc, 1942)

Kohó – 1954., 2. évfolyam 1-4 szám

Táncművészet – 1954., 4. évfolyam 1-12 szám - 1954. október 1., 1954. december 1.

Vasárnapi Ujság - 1961. április 21.

Pesti Napló - 1851. július 22.

Hölgyfutár - 1850. december 20., 1861. április 30.

A Zene 13. - 1932., 11 szám

Déli Hírlap - 1971. szeptember 18.

Dr. Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyiratai V., Miskolc város története 1800-1910 (Miskolcz, 1911)

Regélő Pesti Divatlap - 1843. április 23., 1843. május 25., 1844. április 4.

Reggeli Hírlap - 1930. július 3.

Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötet, K-né (1980)

Pesti Divatlap - 1845. október 23., 1847. január 24.

Tánctudományi Tanulmányok 10. (1978-1979) - A táncművészet múltjából

Honművész - 1839. március 10.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 14. kötet