Folytatódik az Elfeledett miskolciak sorozatom, ezúttal egy olyan miskolciról szeretnék mesélni, akinek a neve sokak számára ismerősen csenghet, de az élete és munkássága ma már kevésbé ismert.

Tóth Pál tanár, iskolaigazgató, újságíró, költő és tankönyvíró volt, a 19. század végi Miskolc egyik meghatározó személyisége. Igazi, nagybetűvel írt pedagógus, aki több mint fél évszázadon át szolgálta a város oktatását és kulturális életét, generációk nevelésében vállalt szerepet. A miskolci református leánynevelés egyik legfontosabb alakjaként neve összefonódott a később róla elnevezett intézettel.

Bár nem merült teljesen feledésbe – hiszen a miskolci református diákotthon ma is az ő nevét viseli, és utca is van elnevezve róla a Martintelepen –, mégis úgy érzem, hogy száz miskolciból kilencven talán már nem tudná megmondani, ki volt valójában Tóth Pál. Pedig azok közé tartozott, akik nemcsak éltek Miskolcon, hanem formálták is a várost. Érdemes hát újra felidézni az emlékét.

Tóth Pál (Miskolc, 1843. december 6., vagy 7. – Miskolc, 1903. október 22.) mindössze 59 évet élt, de ez idő alatt maradandó nyomot hagyott városunk oktatási és kulturális életében.

Nem tehetős családból származott. Édesapja, Tóth András tímármester volt, édesanyja pedig a lengyel származású Rozvánszky Mária - tőle örökölte a versek és a dalok szeretetét. Ötödik, legfiatalabb gyermek volt a családban. Gyermekkorát tragédiák árnyékolták be: szüleit korán elveszítette, így a család fenntartásának terhe legidősebb nővérére, Zsuzsára hárult. Ráadásul legidősebb bátyja bátyja a szabadságharc budai ostroma során vesztette életét.

Tanulmányait a miskolci református gimnáziumban végezte, ahol egyik tanára a később országosan ismert költő, Lévay József volt. Kiváló tanulónak bizonyult, tudását pedig már fiatalon igyekezett mások javára fordítani: kisebb diákokat korrepetált, hogy segítsen nekik a tanulásban.

Az érettségi után a sárospataki főiskolára került, ahol egy évig bölcseletet, majd három évig teológiát tanult. Ezt követően három esztendőn át Erdélyben, Bethlen Sándor nemesi családjánál dolgozott nevelőként. Tudásszomja azonban nem csillapodott: a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán latin–magyar szakos tanulmányokat folytatott, és további egy évig gyarapította ismereteit.

A miskolci tímármester árva fia hosszú és kitartó munkával vált a város egyik legműveltebb, legnagyobb tekintélyű pedagógusává. Története jól mutatja, hogy a szorgalom, a tudásvágy és a kitartás milyen messzire vezethet.

1871–1872-ben a szatmárnémeti református főgimnázium tanáraként dolgozott, de életének igazi küldetése egy évvel később, 1872-ben kezdődött. Ekkor nevezték ki a miskolci református leánynevelő intézet igazgatójává, amelyet egészen haláláig, 31 éven át vezetett.

Az intézetet közel három évtizeddel korábban Karacs Teréz alapította, elődje pedig a nagy hírű Dóczy Gedeon volt. Tóth Pált sokan a magyar nőnevelés úttörői között tartják számon. Mindketten meghatározó alakjai voltak a magyar oktatás történetének. Az iskola fenntartása korántsem volt egyszerű feladat. A Tiszáninneni Református Egyházkerület támogatása mellett tandíjakból és adományokból működött az intézmény, így Tóth Pálnak nemcsak pedagógiai, hanem gazdasági kihívásokkal is nap mint nap szembe kellett néznie. Kitartó munkájának köszönhetően azonban az iskola nemcsak fennmaradt, hanem fejlődött is.

Az intézet 1897-ben négyosztályos felsőbb leányiskolává alakult, majd 1906-ban már hatosztályos intézményként működött tovább. Ezt a fejlődést azonban Tóth Pál már nem élhette meg, hiszen 1903. október 27-én elhunyt.

Földi maradványai a miskolci Deszkatemetőben nyugszanak. Sírja ma is arra emlékeztet bennünket, hogy városunk történetét nemcsak gyárosok, politikusok vagy katonák formálták, hanem olyan elhivatott pedagógusok is, mint Tóth Pál, aki egész életét a tudás és a nevelés szolgálatába állította. Élete szinte átívelt a 19. század második felének legfontosabb korszakain: a reformkor gyermekeként született, átélte a szabadságharc utóhatásait, és munkásságával a dualizmus kori Miskolc fejlődésének is részese lett.

Pedagógusi munkája mellett aktív közéleti szerepet is vállalt. Nemcsak tanított, hanem alkotott és szervezett is. Költőként több kötete jelent meg, írásai rendszeresen olvashatók voltak miskolci és fővárosi lapokban. Egyházi tanácsosként szolgált, tagja volt Miskolc képviselő-testületének, és jelentős szerepet vállalt a város kulturális életében is. A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület alelnökeként sokat tett a helyi kulturális értékek megőrzéséért és gyarapításáért. Munkássága jól mutatja, hogy a 19. századi Miskolcon a tanár nem csupán oktató volt, hanem közéleti ember, szervező és véleményformáló erő.

Feleségét, Nagy Kornéliát Szatmárnémetiben ismerte meg tanári évei alatt. Házasságukból négy gyermek született. Amikor ma Tóth Pál nevét halljuk, legtöbben egy intézményre vagy egy utcára gondolunk. Pedig mögötte egy rendkívül sokoldalú ember állt: pedagógus, költő, újságíró, közéleti személyiség és lokálpatrióta, aki egész életével Miskolc szellemi gyarapodását szolgálta.

1898. május 22-én, a miskolci Kossuth-szobor avatásán hosszabb ünnepi beszédet mondott, amelyben méltatta Kossuth Lajos történelmi szerepét és nagyságát. Írásait és beszédeit a korabeli Borsod, Miskolcz és Borsodmegyei Lapok is közölték. 

A várva várt új épület egy régi fényképen. Forrás: minap.hu

Talán itt az ideje, hogy újra felfedezzük őt.

Tóth Pál történetét nem lehet elmesélni az általa vezetett iskola története nélkül sem.

Egy pár szóban már bemutattam, most lássuk részletesen. Kevesen tudják azt is, hogy a református leánynevelő intézetet még 1846-ban alapította Karacs Teréz, a magyar nőnevelés első aktivistája. Az intézmény 1866-ban költözött a Palóczy László utcára, abba az épületbe, amely ma már nem áll. Tóth Pál igazgatóként hosszú éveken át küzdött azért, hogy az iskola méltó, korszerű otthont kapjon. Törekvése azonban csak halála után valósulhatott meg.

1905-ben épült fel az új iskolaépület a régi intézmény mögötti területen. A miskolciak közül sokan ma is ismerik ezt az épületet, hiszen jelenleg a Magyar Államkincstár működik benne. Az a régi iskolaépület pedig, ahol Tóth Pál tanított és igazgatóként dolgozott, az 1960-as években lebontásra került. Helyén ma a Kandó Kálmán Informatikai Technikum található.

Az intézmény története a 20. században többször fordulatot vett. 1938-ban vette fel Tóth Pál nevét, így lett Tóth Pál Nőnevelő Intézet. Az államosítás után egy ideig még megőrizte nevét, később azonban Vámos Ilonka Leánygimnáziumként működött tovább. 1952-ben a Kálvin János utcára, az egykori Lévay József Református Gimnázium épületébe költözött, majd 1957-től már Zrínyi Ilona Gimnázium néven folytatta működését.

A rendszerváltozás után újabb fejezet következett. Amikor a Lévay József Református Gimnázium újjáalakult és visszakapta történelmi épületét, a Zrínyi Ilona Gimnázium 1995-ben a Nagyváthy János utcába költözött, ahol ma is működik.

Az igazgatói szolgálatának 25. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséggel tisztelegtek munkássága előtt. A jeles jubileum nemcsak az iskola, hanem Miskolc közéletének is jelentős eseménye volt. A korabeli sajtó számos méltató írásban emlékezett meg róla, amelyek nemcsak szakmai eredményeit, hanem emberi kvalitásait és közösségépítő tevékenységét is kiemelték. Ezek a források ma is értékes betekintést nyújtanak személyiségébe és több évtizedes pedagógiai munkásságába.

,,Tóth Pál első, nyomtatásban megjelent művét Elmélkedések czím alatt, amelynek termékeny eszméiből később (1875-ben) az Ifjú leányok könyve sarjadzott ki, amelynek újabb, athenaeumi kiadása Gyöngyvirágokczím alatt már országos elterjedésnek örvend. 

A báró Vay Miklósné, majd a báró Vay Béláné, szül. Teleky Zsófia grófnő védszárnyai alatt nagyra nőtt Borsod-Miskolci Példány-Óvoda története is a Tóth Pál tolla alól került ki. 

1881-ben jelent meg Erkölcstan felsőbb leányiskolák, tanítónőképző intézetek, polgári iskolák és gimnáziumok számára. A nemes egyszerűséggel megirt könyv érdekes és nagyobbára történeti példákkal illusztrálja az erkölcsi szabályokat. Ezzel a módszerrel úttörője egy egészségesebb és hatásában maradandóbb iránynak. 

1882-ben adta ki a Franklin-Társulat Leányaink és jövőjük czimű, Weisz Károly után dolgozott érdemes művét. 

Ezt követte 1883-ban nagyobb dolgozata: Magyar Nemzeti Irodalomtörténet felsőbb leányiskolák számára. Minden sorát a nemzeti nyelv nagyrabecsülése és a költészet szeretete lengi át. Annyira kapós volt, hogy már el is fogyott egészen. 

1886-ban adta ki a Franklin-Társulat Lorántfy Zsuzsánna cz. remek történeti tanulmányát, mely a Történeti Könyvtár 79-ik füzetét képezi, melyből az iskolai olvasókönyvekben nem egy szemelvényt találunk. 

1891-ben jelent meg Irálytana gondosan megválogatott tartalommal. 

1892-ben adta ki Költemények cz. könyvét, mely az ő irodalmi működésének csucspontja. Költészete a rétnek szelíd patakja.”

(Szabadság - 1897. október 13.) 

A kor legnevesebb lapja a Vasárnapi Ujság így búcsúzik tőle:

,,Egyike volt azoknak a régi szabású paedagogusoknak, akik teljes szívvel-lélekkel a rájuk bizott intézetnek éltek, azzal teljesen azonosították magukat. Helyes tapintata, szelid lelkülete, lelkiismeretessége megkedveltették tanítványaival, a szülőkkel s a nagyközönséggel egyaránt; keze alatt a leányiskola szépen felvirágzott. A miskolczi társadalmi életben is élénk részt vett, alig van a városban mívelődési vagy jótékonysági egylet, melynek munkásságaiban nem szerepelt. 

Irodalmilag is sokat és sikerrel dolgozott ifjúkora óta. Több leányiskolák számára való tankönyvet írt, köztük magyar irodalomtörténetet is, ezenkívül néhány erkölcsi és nőnevelési tárgyú terjedelmesebb dolgozatot. Költeményei, melyek közül több lapunkban is napvilágot látott, 1892-ben jelentek meg egy vaskos kötetben. Költői lélek volt, fogékony a nemes érzések iránt. Költeményeinek tárgyai a családi élet örömei és bánata, a hazaszeretet, a vallásosság, a természet szeretete. Ha nem eme

Irodalmilag is sokat és sikerrel dolgozott ifjúkora óta. Több leányiskolák számára való tankönyvet írt, köztük magyar irodalomtörténetet is, ezenkívül néhány erkölcsi és nőnevelési tárgyú terjedelmesebb dolgozatot. Költeményei, melyek közül több lapunkban is napvilágot látott, 1892-ben jelentek meg egy vaskos kötetben. Költői lélek volt, fogékony a nemes érzések iránt. Költeményeinek tárgyai a családi élet örömei és bánata, a hazaszeretet, a vallásosság, a természet szeretete. Ha nem emelkedett is a nagy hírnevű költők közé, elismerést érdemel költői munkáinak nemes hangja, tiszta erkölcsi légköre, érzelmes melegsége.”

(Vasárnapi Ujság - 1903. november 1.)

Ma a Magyar Államkincstár működik az épületben. Fotó: Wikipédia 

Az egykori, elbontott iskolaépületben állt egy emléktáblája, melyen ez szerepelt: 

,,31 évig volt fáradhatatlanul vezére ennek az intézménynek. Az eszményi szép iránti lelkesedésével, költői lelkületű, a leányok kedélyvilágát átérző egyéniségével és irodalmi munkásságával, nevelő erejével a kis mustármagból terebélyes fát növelt. Legyen áldott emléke!” 

A Miskolczi Napló című lap halálát követően így emlékezett róla:

,,Irodalmi működésében a tiszta eszményiség, a társadalomban a jónak önérdek nélkül való cselekvése tanügyi téren az odaadó lelkesedés, egész áldásos áldásos tevékenységében az önfeláldozó becsületesség voltak vezérelvei és világító csillagai.” 

(Miskolczi Napló - 1903. október 23.)

Szeretném hinni, hogy ma Miskolcon lányok százai, ezrei tanulhatnak magas színvonalú intézményekben, abban egy kicsit Tóth Pál munkája is benne van.

Források:

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1.

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985) - 9. Múzeológia-Közművelődés - Németh Gyöngyi: ,,Scholae Miskoldenses”Kiállítás a miskolci iskolák történetéről

Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999) - 4. Miskolc kiemelkedő egyéniségei és emlékük a Deszka-temetőben

Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika - 2007. augusztus 2.

Szabadság - 1897. október 13. 

Dr. Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyiratai V. Miskolcz város története 1800-1910 (Miskolcz, 1911)

Vasárnapi Ujság - 1897. 44. évfolyam, 44. szám; 1903. november 1.

Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

Dobrossy István - Zahuvzky László -Eszenyi Miklós: Miskolci életrajzi lexikon

Miskolczi Napló - 1903. október 23.