Elrabolt főbíró, lefejezett főbíró. Két történet Miskolc múltjából, amelyek akár történelmi regény lapjaira is kerülhettek volna. Az egyikben a város népe fegyvert ragad bírája kiszabadításáért, a másikban ugyanennek a tisztségnek a viselője a vérpadon végzi. Emberrablás, hatalmi harcok, titokzatos körülmények és máig megválaszolatlan kérdések a régi Miskolc történetéből. Vajon mi történt valójában?

A miskolci bíró elrablása

A 16. századi Miskolc élete korántsem volt unalmas. Az ország három részre szakadt, a török, a Habsburg és a keleti magyar királyság hatalmi játszmái között pedig a mezővárosoknak nap mint nap lavírozniuk kellett. Miskolc különösen nehéz helyzetben volt, hiszen földrajzi fekvése miatt időnként több hatalom felé is kénytelen volt adózni. A vallási feszültségek sem könnyítették meg a helyiek életét: a reformáció gyorsan terjedt, miközben a birtokosok és a lakosság vallása sokszor eltért egymástól.

Ebben a zaklatott korszakban történt Miskolc történetének egyik legkülönösebb eseménye: a város bírájának elrablása.

1561 szeptemberében a diósgyőri uradalom birtokosa, özvegy Gordovai Fánchy Borbála elhatározta, hogy megleckézteti a vele egyre gyakrabban szembeszegülő miskolciakat. A város lakói ugyanis megelégelték a zálogbirtokos asszony és családja túlkapásait, ezért panaszaikkal egészen a nádorig fordultak.

Borbála asszony válasza nem sokat váratott magára. Rokonát, Fánchy Jánost küldte Miskolcra, hogy csalja ki házából a város bíráját, Iskora Mártont. A terv sikerült: a bírót elfogták, majd lovasok kíséretében Diósgyőr várába hurcolták.

A történet azonban itt váratlan fordulatot vett.

A városban hamar híre ment az emberrablásnak. Félreverték a harangokat, a miskolciak pedig fegyvert ragadtak és a bíró segítségére siettek. Közben valaki észrevette a közelben leskelődő Fánchy Borbálát is. Az özvegynek nem maradt más választása, menekülőre fogta. Későbbi leveleiben ugyan azt állította, hogy a feldühödött miskolciak minden ok nélkül támadtak rá, ám feltűnő, hogy az emberrablás tényét egyetlen sorban sem említi.

A korabeli beszámolók szerint Borbála fejvesztve menekült Miskolc határából. Sajókeresztúr felé vágtatott, majd Sajószentpéter irányából, kerülő úton jutott vissza Diósgyőr várába. Saját panaszos leveleiből szinte filmszerűen bontakozik ki a jelenet: árkokon, szántóföldeken, völgyeken keresztül próbált egérutat nyerni az üldözői elől.

A bíró eközben továbbra is fogságban maradt. A miskolciak körülzárták ugyan a várat, de ostromra nem volt lehetőségük. Végül tárgyalás útján sikerült megoldani a helyzetet. A város 200 hordó bort és 1000 forintot fizetett, amiért cserébe Iskora Márton visszanyerte szabadságát.

A történet jól mutatja, hogy a miskolciak már a 16. században sem tartoztak a könnyen meghátráló emberek közé. Bírájukért az egész város mozdult meg, és még a hatalmas uradalmi birtokossal is készek voltak szembeszállni. Nem véletlen, hogy a források gyakran emlegetik a miskolciakat makacs, öntudatos közösségként.

Fánchy Borbála két évvel később meghalt, így már nem sokáig élvezhette a diósgyőri uradalom jövedelmeit. A miskolciak azonban bizonyára még sokáig emlegették azt a napot, amikor harangszóra az egész város a bírója kiszabadítására indult, és amikor egy hatalmaskodó földesúrnak kellett menekülnie Miskolc népe elől.

A „fejét vesztett” főbíró

Miskolc történetének egyik legkülönösebb és legtitokzatosabb bűnügye több mint háromszáz évvel ezelőtt történt. A vádlott nem közönséges polgár volt, hanem maga a város első embere, Kondai Kis Mihály főbíró. Az ítélet pedig olyan súlyosnak bizonyult, hogy még évszázadokkal később is vitákat vált ki a történészek között.

1698 őszén járunk. A török uralom már véget ért, de Miskolc még mindig a hosszú háborúk és a háromfelé adózás terheit nyögi. A város élén ekkor Kondai Kis Mihály állt, aki nemesi családból származott, és a korabeli források szerint tekintélyes embernek számított.

Szeptember 19-én azonban olyan esemény történt, amely végül a vesztét okozta.

A főbíró egy vacsorán vett részt Szűcs András gazdag miskolci polgár házában. A jó hangulatú összejövetel után este indult haza. A Szinva partján, egy kerítés mellett találkozott György István Eörsik nevű asszonnyal, akinek erkölcsi hírneve már akkor sem volt makulátlan. A találkozás azonban korántsem volt véletlen. Nem messze négy tanú rejtőzött, akik pontosan figyelték, mi történik a sötétben.

A tanúk vallomása alapján házasságtörési per indult. A városi tanács pedig példátlan szigorral járt el. Bár a korszakban a paráznaságot és a házasságtörést valóban büntették, a halálos ítélet még ekkor sem számított mindennaposnak. Különösen nem egy városvezető esetében.

A tanács szerint azonban éppen a főbíró tisztsége indokolta a kemény büntetést. Úgy vélték, hogy aki a törvény őre, attól még magasabb erkölcsi mérce várható el. A vádlott ügyvédje minden lehetséges érvet felhozott, de hiába. Az ítéletet a megye is helybenhagyta.

A városi évkönyv szerint Kondai Kis Mihály fejét 1698 októberében a miskolci piactéren vették. A kortárs feljegyzés külön hangsúlyozza, hogy a kivégzésnek elrettentő példát kellett mutatnia a város lakói számára.

A történet azonban itt válik igazán érdekessé.

A per iratait később tanulmányozó Szendrei János ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy a főbírót valójában csapdába csalták. A nő már a vacsora alatt is feltűnően kereste a társaságát, majd pontosan ott várta, ahol tudta, hogy a főbíró haza fog haladni. A négy tanú szintén gyanús körülmények között jelent meg a helyszínen. Mintha minden előre meg lett volna szervezve.

De ha valóban csapda volt, akkor felmerül a kérdés: miért?

Mit tett Kondai Kis Mihály, hogy ennyi ember összefogjon ellene? Kinek állt érdekében a bukása? Egy egyszerű erkölcsi botrányról volt szó, vagy valójában politikai leszámolás zajlott a háttérben?

Ezekre a kérdésekre ma már valószínűleg nem kapunk biztos választ. Az azonban figyelemre méltó, hogy a történet kortárs és későbbi kutatói közül többen is kételkedtek az ítélet igazságosságában. Dobrossy István egyenesen a korai koncepciós perek és politikai gyilkosságok közé sorolta az esetet.

A történet másik különös szereplője Eörsik asszony. Ellene szintén eljárás indult, ám mivel várandós volt, az ítélethozatalt elhalasztották. A fennmaradt városi iratokban később már nyoma sincs annak, hogy valaha is megbüntették volna.

A főbíró feje lehullott a pallos alatt. A nő eltűnt a forrásokból. A valódi indítékok pedig magukkal vitték titkukat a sírba.

Talán ezért olyan izgalmas ez a több mint háromszáz éves történet. Nem csupán egy házasságtörési perről szól, hanem arról is, hogy a múltban sem mindig az történt, amit a hivatalos iratok első pillantásra sugallnak. És lehet, hogy Miskolc egyik legismertebb kivégzésének hátterében nem erkölcsi botlás, hanem valami egészen más húzódott meg.

Források:

Gyulai Éva: Helyek és helyszínek kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században.

Czeglédi Ilona: Diósgyőr a magyar történelemben

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története II. 

Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok

nokorszak.hu - Fánchy Borbála a Diósgyőri vár úrnője, gyűlölte a miskolciakat

hellomiskolc.blog.hu - Diósgyőri ,,madonnák"

geni.com - Borbala Fanchy de Gordova

minap.hu - Ernye bántól Nagy Lajosig - diósgyőri vártörténet

Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium

Tircsné Dr. Propper Valéria: Felső-Magyarország nagyasszonyai

Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történelméről

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyiratai II.

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

Balogh Judit: A reformáció Miskolcon

Dobrossy István: Miskolc története IV/1

Dobrossy - Eszenyi - Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon

miskolcipolgar.eoldal.hu

profila.hu