A Miskolci Holding együttműködésével a Kőbe írt történetek projekt hamarosan folytatódik. Ezzel a projekttel szeretnénk közelebb hozni a miskolci főutca épületeinek történetét a város lakóihoz és az ide érkező turistákhoz. Az újabb tíz helyszín közül ezúttal a Bródy-palotával ismerkedünk meg.

A Széchenyi utca alsó szakaszán áll az elegáns, kétemeletes épület. A mai Bródy-palota (Széchenyi utca 107.) nem csupán egy szép eklektikus bérház, hanem több évszázados telektörténet, kereskedőcsaládok, tragikus emberi sorsok és gondos helyreállítások emléke is.

A telek múltja egészen a 17. századig vezethető vissza. Már az 1666-os és 1686-os összeírások is említik, ekkor még a Bató család birtoka volt. A hosszú, széles telek keleti oldalán egészen a Pecéig nyúlt, és még a 18. század végén is a Bató család tulajdonában maradt. A 19. század elejére azonban a birtok feldarabolódott: az 1817-es telekkönyv már hét különböző tulajdonost sorol fel.

A 19. század végére a telken két jelentősebb utcai épület állt. Ezeket vásárolta meg Bródy Gyula erdőbirtokos és Weisz Mór kereskedő, akik 1912-ben elhatározták, hogy a két házat egységes homlokzattal és közös építészeti megjelenéssel kapcsolják össze. Nem teljesen új palota épült tehát, hanem a meglévő épületekből alakították ki azt a reprezentatív bérházat, amelyet ma is láthatunk.

Az új épület hamar a főutca egyik legtekintélyesebb házává vált. A felső két emeleten polgári lakásokat alakítottak ki, míg a földszinten üzletek kaptak helyet. A legismertebb közülük a Groák és Társa fűszerkereskedés volt, de működött itt órásműhely és több kisebb kereskedés is. A századforduló pezsgő kereskedelmi életének egyik fontos helyszíne volt ez a ház.

Az 1930-as évekre mindkét építtető elhunyt, az épület tulajdonjoga özvegyeikre szállt. A Bródy család története tragikus fordulatot vett: a Bródy örökösök még szerepelnek az 1943-as címjegyzékben, ám 1944-ben deportálták őket. Ez a palota így a miskolci zsidó polgárság egyik fájdalmas emlékhelye is.

Az államosítást követően az épület MIK-kezelésbe került. A lakások továbbra is bérlakásokként működtek, míg a földszinten vendéglátóhelyek, kisebb üzletek és könyvesbolt váltották egymást. Az 1980-as évek közepén nagyszabású rehabilitáció kezdődött. A lakásokat megszüntették, és a ház új funkciót kapott: itt tervezték kialakítani a Rendezvények Házát és a Hámor Hotelt. Bár ezek az elképzelések csak részben valósultak meg, az épület teljes felújításon esett át.

A 2006-os rekonstrukció során ismét nagy figyelmet fordítottak az eredeti építészeti értékek helyreállítására. Eltűntek a korábban ráépített, stílusidegen tetőablakok, megújult a homlokzat, az emeleti tereket pedig irodákká és rendezvényhelyszínekké alakították át. Azóta is az utca egyik legszebb historizáló épületeként tartják számon.

A Bródy-palota homlokzata különösen gazdag részletekben. Kilenctengelyes, szimmetrikus kialakítása kiegyensúlyozott megjelenést kölcsönöz az épületnek. A középső tengely hangsúlyát az első emeleten kiugró hatszögletű zárt erkély adja, amely fölött a második emeleten már nyitott erkély folytatódik. A két szélső rizalitot lizénák keretezik, az első emeleti ablakok alatt félbaluszteres mezők láthatók, a szemöldökpárkányokat gazdagon díszített konzolok tartják.

Az írás a palotáról a Miskolc belvárosa című könyvben

Az épület egyik legérdekesebb díszítőelemei a homlokzaton elhelyezett Hermész-fejek. Hermész a kereskedelem istene volt, így ezek a plasztikák valószínűleg tudatos utalásként kerültek a homlokzatra, tisztelegve az épületet létrehozó kereskedő családok előtt. A neobarokk kartusok, a gazdag vakolatdíszek és az elegáns erkélykialakítás mind azt a polgári önbizalmat tükrözik, amely a 20. század eleji Miskolcot jellemezte.

Ma a Bródy-palota ismét régi fényében áll a Széchenyi utcán. Homlokzata sokat mesél azoknak, akik megállnak egy pillanatra, és észreveszik a finom részleteket. Nem csupán egy szép épület, hanem a miskolci kereskedőpolgárság, a város fejlődésének és egy eltűnt világ emléke, amely több mint három évszázad történetét őrzi falai között.

Az írás forrása nagyrészt a Miskolc belvárosa című könyv és a Miskolc írásban és képekben sorozat részei. Külön köszönet Kelecsényi-Gombos Ágnesnek és Kiszela Gergőnek!