A Miskolci Holding együttműködésével a Kőbe írt történetek projekt hamarosan folytatódik. Ezzel a projekttel szeretnénk közelebb hozni a miskolci főutca épületeinek történetét a város lakóihoz és az ide érkező turistákhoz. Az újabb tíz helyszín közül ezúttal az egykori Royal szálló épületével ismerkedünk meg.

Van egy épület Miskolc főutcáján, amely mellett nap mint nap emberek százai sétálnak el. Sokan csak a Royal Divatházat ismerik róla, mások a Royal közt emlegetik, pedig falai között egykor a város gazdasági élete pezsgett, elegáns kávéház működött, rangos szálló fogadta a vendégeket, később pedig étterem, nagyáruház és üzletek váltották egymást. Ez a Széchenyi István utca 60. szám alatti saroképület, amelyet a miskolciak Lloydként, Royalként vagy éppen Fiumeként is ismertek.

Kevesen tudják, hogy története nem szállodával, hanem gabonával kezdődött.

1883-ban ebben az akkor még egyemeletes házban alakult meg a Miskolczi Termény Csarnok, vagyis a város első gabonatőzsdéje. A Borsodmegyei Lapok már 1883 áprilisában arról írt, hogy óriási az érdeklődés az új intézmény iránt. A cél egyszerű volt: megszervezni és fellendíteni a gabonakereskedelmet, valamint biztosítani azt a helyet, ahol a kereskedők üzletet köthetnek.

A Weinberger-féle kávéház mellett három külön helyiséget alakítottak ki a terménytőzsde számára. Itt működött az iroda, tárgyalóterem, sőt olvasótermet is terveztek. Az aratás után már teljes kapacitással dolgozott a szervezet, naponta több ezer mázsa gabona cserélt gazdát. Nem véletlen, hogy Miskolc ekkoriban a térség egyik legjelentősebb kereskedelmi központjává vált.

A tőzsde fénykorában közel kétszáz tagot és nyolc ügynököt tartott nyilván. A kereskedők Szászországból, Csehországból, Sziléziából, Bécsből és Budapestről is rendszeresen megfordultak itt. A szervezet még saját békebíróságot is működtetett, amely a kereskedelmi viták gyors rendezését szolgálta.

A kávéház azonban ugyanilyen fontos szerepet játszott. A századforduló környékén Czeizel Adolf vette át az üzemeltetését, és ekkor született meg a Lloyd Kávéház és Szálloda. A korabeli hirdetések szerint a modern igényeknek megfelelően berendezett szobák, nagy díszterem, kiváló borok és különleges italok várták a vendégeket. A gabonakereskedők gyakran itt szálltak meg, miután egész nap üzleteket kötöttek a terménytőzsdén.

A város fejlődése azonban új épületet kívánt. Az eredeti házat 1904 és 1906 között lebontották, helyére pedig a ma is álló kétemeletes palota épült fel. Az építtető Ligeti Herman volt, aki korszerű, villanyvilágítással felszerelt szállodát álmodott ide.

1906-ban nyílt meg a Royal Szálloda.

Az emeleten negyvennél is több vendégszoba várta az utazókat, míg a földszinten elegáns kávéház és üzletek kaptak helyet. A Royal hamar Miskolc egyik legismertebb vendéglátóhelyévé vált. Az 1930-as években ugyan csak a város negyedik legnagyobb szállodájának számított – a Korona, a Grand és a Pannónia mögött –, mégis fontos szerepet töltött be, különösen kedvező árai miatt.

1930-ban Bárd György vette át az üzemeltetést, teljesen felújíttatta az épületet, és ekkor különös döntést hozott: a szállodát Fiume névre keresztelte át. Az éttermet Soltész Mátyás vezette, a régi kávéház helyét pezsgő vendéglő váltotta fel.

A miskolciak azonban nem igazán barátkoztak meg az új névvel.

A Fiume elnevezés idegenül hangzott a városban, ezért alig egy-két év elteltével visszakerült a homlokzatra a jól ismert Royal felirat. Ez annyira összeforrt az épülettel, hogy még ma is Royal köznek nevezik a mellette húzódó keskeny átjárót.

A Royal történetéhez egy kedves legenda is kapcsolódik. Egy régi kiadvány szerint József főherceg egyszer Zsolca felől érkezve megkérdezett egy rendőrt, melyik Miskolc első vendéglője. A rendőr szó szerint értelmezte a kérdést, és a Fiumére mutatott, hiszen az volt az első útjába eső szálloda. A főherceg itt ebédelt, ahol – állítólag – csak sóletet tudtak felszolgálni. A történet szerint annyira ízlett neki az étel, hogy a vendéglős később ezért nevezte át a szállót Royalra. A történészek természetesen tudják, hogy ez nem lehet igaz – már csak azért sem, mert a főherceg látogatásai idején még nem is létezett az autó, amellyel a legenda szerint érkezett. Mégis jól mutatja, milyen történetek szövődtek az épület köré.

A két világháború között azonban a szálloda lassan elveszítette korábbi rangját. A harmincas évek végétől már nem számított előkelő helynek, majd a vendéglátás fokozatosan megszűnt. Közben már 1927-ben megnyílt a földszinten a Royal Nagyáruház, amely hosszú évtizedekre meghatározta az épület arculatát.

Az államosítást követően a szállodából lakások lettek, a földszinten üzletek működtek. Később itt kapott helyet többek között a MATÁV ügyfélszolgálata, majd a MIK irodái is. A 2000-es évek elején az épület teljes homlokzatát felújították, így ismét méltó dísze lett a belvárosnak.

Ma már kevesen gondolnak bele, hogy a Royal Divatház épületében egykor gabonakereskedők alkudoztak, elegáns kávéház működött, utazók szálltak meg, bálokat rendeztek, majd étterem, nagyáruház és különféle üzletek követték egymást.

Mégis, ha felnézünk a homlokzatra, vagy végigsétálunk a Royal közön, könnyen eszünkbe juthat: ez a ház nem csupán egy üzletekkel teli saroképület. Ez Miskolc kereskedelmi, vendéglátó- és várostörténetének egyik legszebb tanúja, amely több mint 140 éve folyamatosan alkalmazkodik a város változó életéhez, miközben neve – Royal – máig él a miskolciak emlékezetében.

Az írás forrása nagyrészt a Miskolc belvárosa című könyv és a Miskolc írásban és képekben sorozat részei. Külön köszönet Kelecsényi-Gombos Ágnesnek és Kiszela Gergőnek!