A Miskolci Holding együttműködésével a Kőbe írt történetek projekt hamarosan folytatódik. Ezzel a projekttel szeretnénk közelebb hozni a miskolci főutca épületeinek történetét a város lakóihoz és az ide érkező turistákhoz. Az újabb tíz helyszín közül ezúttal a Miskolczi Takarékegylet palotájával ismerkedünk meg.
Miskolc főutcáján számos impozáns épület mesél a város gazdasági felemelkedéséről, de közülük is különleges helyet foglal el a Széchenyi István utca 59–61. szám alatt álló egykori Miskolczi Takarékegylet székháza. A legtöbben ma már csak üzleteit látják, pedig falai között egy olyan intézmény működött, amelynek létrejöttét nem a haszonszerzés, hanem az összefogás, az öngondoskodás és az iparosok felemelkedésének szándéka hívta életre.
Az épület története jóval a felépítése előtt kezdődött. A kiegyezést követő években az ország gazdasági fejlődése új lendületet vett, sorra alakultak a pénzintézetek, takarékpénztárak és hitelszövetkezetek. Miskolc sem maradt ki ebből a folyamatból. A város addig mindössze egy jelentősebb pénzintézettel rendelkezett, a Miskolczi Takarékpénztárral, amely még 1845-ben alakult. Az 1867 utáni gazdasági fellendülés azonban új igényeket teremtett.
Ennek eredményeként jött létre 1871-ben a Miskolczi Iparos Önsegélyző Filléregylet, amely már nevében is kifejezte küldetését. Az alapítók célja nem egyszerű pénzintézet létrehozása volt, hanem egy olyan közösség megszervezése, amely segíti az iparosokat és családjaikat a biztosabb jövő megteremtésében.
Alapszabályuk ma is figyelemre méltó olvasmány. Kimondták, hogy az egylet feladata a tagok megtakarításainak gyűjtése, a családok jövőjének biztosítása, az iparosok érdekeinek előmozdítása, a szakmai fejlődés támogatása, valamint a szerencsétlenséget szenvedett mesterek, özvegyek és árvák segélyezése. Emellett fontosnak tartották a helyi ipariskolák támogatását és a takarékosság eszméjének terjesztését is.
Az egyletet 6500 forintos alaptőkével, tízéves működésre hozták létre. A kezdeményezés azonban minden várakozást felülmúlt. Alig öt év alatt az alaptőke csaknem az ötszörösére nőtt, ami jól mutatja, milyen nagy bizalmat élvezett a miskolci iparosok körében.
A gyors fejlődés eredményeként 1876-ban az intézmény neve Miskolczi Takarékegyletre változott, és ezzel egy időben megszületett a döntés egy méltó székház felépítéséről.
Az új palota 1875 és 1880 között készült el a Széchenyi utcán. A tíztengelyes, egyemeletes épület a korabeli főutca egyik legigényesebb alkotása lett. Homlokzatán büszkén hirdette a felirat:
MISKOLCZI TAKARÉKEGYLET
Ez a felirat egészen az 1940-es évek végéig látható volt az épületen.
A földszinten üzlethelyiségeket alakítottak ki, míg az emelet a pénzintézet működését szolgálta. A két kapubejáró között üzletek sorakoztak, amelyek jelentős bevételt biztosítottak az intézménynek.
Az épület külső megjelenése ma is lenyűgöző.
Homlokzata három részre tagolódik: egy három-, egy négy- és ismét egy háromtengelyes szakaszra. A középső négy ablakot lapos lizénák emelik ki, így az egész középrész enyhén rizalitszerű hatást kelt.
Az emeleti félköríves ablakok közül a középső négy különösen gazdag díszítést kapott. A szélső nyílások alatt finoman kialakított, tört vonalú vakolatkötények láthatók, míg a középső tengelyek alatt baluszteres vakmellvények díszítik a homlokzatot.
A könyöklőpárkányok fölött gazdagon profilozott keretezés indul, amelyet elegáns konzolok tartanak. Ezeket akantuszlevelek, csigamotívumok és gyöngysordíszek ékesítik.
Az ívháromszögekben rozetták és virágbimbók kaptak helyet, a szemöldökpárkányok alatt pedig puttófejes fríz húzódik végig. A középső négy ablak fölött ennél is látványosabb díszítés jelenik meg: a timpanonok tükrében virágos pajzsok láthatók, két oldalukon akantuszlevelekből kibontakozó gyermekalakokkal. Ez a különleges stukkódíszítés a miskolci historizáló építészet egyik legszebb fennmaradt emléke.
Figyelemre méltók a két kapubejáró félkörívében elhelyezett kovácsoltvas rácsok is, amelyek ma is az eredeti mesterek munkáját őrzik.
A Takarékegylet története 1911-ben új fejezethez érkezett, amikor beolvadt a Miskolczi Takarékpénztárba. Maga az épület azonban továbbra is megőrizte eredeti arculatát. A homlokzaton még évtizedekig olvasható maradt a Takarékegylet neve.
A második világháború utáni átalakítások azonban jelentős változásokat hoztak. Az 1950-es években eltávolították a tető középső, timpanonos kiemelését, leverték a homlokzati feliratot, és az eredeti üzletportálok is eltűntek. Szerencsére az emeleti díszítés nagy része fennmaradt, így ma is érzékelhető az épület egykori eleganciája.
Az elmúlt évtizedek során számos üzlet működött a földszinten. A régebbi miskolciak bizonyára emlékeznek a BIK Villamossági Szaküzletre, mellette a Csemege ABC-re, később a bőrdíszműüzletre, a Foto Porst fotószaküzletre, majd a számítástechnikai és mobiltelefonos boltokra. Napjainkban dohánybolt, pénzváltó és vendéglátóhely működik az épületben.
Kevés olyan ház áll Miskolc főutcáján, amely ennyire hűen őrzi a város polgárosodásának történetét. A Miskolczi Takarékegylet székháza nem pusztán egy régi banképület. Az összefogás, a takarékosság és a közösségi gondolkodás jelképe, amely azt az időszakot idézi fel, amikor a miskolci iparosok hittek abban, hogy közös erővel nemcsak saját jövőjüket, hanem egész városuk fejlődését is biztosíthatják.
Ha legközelebb a Széchenyi utcán járunk, érdemes megállni előtte néhány pillanatra. A homlokzat puttói, akantuszlevelei, kovácsoltvas rácsai és finoman megmintázott stukkói ma is ugyanazt üzenik, mint közel másfél évszázaddal ezelőtt: Miskolc fejlődését mindig a szorgalom, az összefogás és a polgári öntudat vitte előre.
Az írás forrása nagyrészt a Miskolc belvárosa című könyv és a Miskolc írásban és képekben sorozat részei. Külön köszönet Kelecsényi-Gombos Ágnesnek és Kiszela Gergőnek!
