Labirintus, avagy nem mindenki az, akinek látszik
2020. december 30. írta: Reiman Zoltán

Labirintus, avagy nem mindenki az, akinek látszik

A kilencvenes évek végén olvastam egy rövid kis történetet az egyik Hahotában. Ez egy kis könyv volt - viccekkel, vicces történetekkel teli, ha valamelyik ifjú olvasóm nem tudná -, amely havi rendszerességgel jelent meg. Egészen pontosan a Pajtás-Hahota 34. száma, 1989-ből, ebben volt a Labirintus című kis ötperces szösszenet.  

 

biroveres.jpg

Forrás: boon.hu

 

Ezt a kis történetet szerettem volna miskolci, borsodi köntösbe átírni. Fogadjátok szeretettel! A történet a képzelet szüleménye - a mérkőzés valóban lezajlott, de bíróverés nem volt és ezáltal persze tárgyalás sem -, a valósággal való hasonlatossága csak a véletlen műve lehet. :)

 

Labirintus

 

img_20200731_233333.jpg

 A HAHOTA ezzel a képpel illusztrálta az írást. Forrás: Pajtás-Hahota 1989, 34. szám, 82. oldal

 

2019 tavaszán létfontosságú mérkőzést vívtak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság Északi csoportjában. Miskolcon a helyi ,,Vasút" otthonában, a Kubikban dőlt el a bajnoki cím sorsa. Az MVSC az Aszaló együttesét fogadta.

A mérkőzést az interneten is közvetítették élőben. Ennek ellenére mintegy ezer néző akarta látni a helyszínen a bajnoki címről döntő találkozót. Ezen az összecsapáson történt, hogy a játékvezetőt Márton Sándort egy vendégszurkoló - Bíró Márton - megütötte. Az eset a tárgyalóteremben folytatódott. Az ügy sima volt és érdektelen.

És akkor... Elkezdődött a tárgyalás!

 

- Vádlott álljon fel! Neve?

- Itt vagyok, ööö... Bíró vagyok...

- És hol a vádlott? - kérdezte a bíró.

- Most mondtam, itt vagyok, bár annyira nem jó a vádlottak padján ülni. Nem is történt még velem ilyesmi, szegény édesanyám, ha látná... Jajj, hát, belesajdulna szegény szíve...

- Nézze uram, az imént azt mondta, hogy ön a bíró, tehát ön kapta azt a hatalmas pofont a Kubikban. 

- Méghogy én...?! Nahát, kíváncsi lennék én arra az emberre, aki csak úgy "lepofozna" engem. Egyébként sincs az a pénz, amiért én bíró lennék! - felelte a vádlott.

- Most mondta, hogy ön a bíró, talán rosszul hallottam? - kérdezte a bíró.

- Ja, értem már bíró úr! He-he-he. A nevem Bíró! Bíró Márton vagyok. Milyen érdekes, hogy összehozott bennünket a sors, én is Bíró vagyok, ön is bíró...

- Én Kőműves vagyok! - fortyant fel a bíró. - Foglalkozása?

- Kőműves... - nyögte kissé félénken a vádlott, attól tartva, hogy ez súlyosbító tényező lesz az ügyében. Nem kellett csalódnia...

- Ember! Maga ugrat engem? - kérdezte ingerülten a bíró.

- Dehogy bíró úr! Képzelje el, nekem már az apám, sőt, a nagyapám is kőműves volt! - válaszolta a vádlott.

- Nem fogja elhinni, de nekem is! - harsogta a bíró. - Szóval, hol is hagytuk abban, igen, akkor ön is kőműves...

- Kissé keveri a dolgokat bíró úr! Csak én vagyok kőműves. A Kőműves úr bíró ugyebár... És igaz, hogy én is Bíró vagyok, de azért nem vagyok bíró. Hanem kőműves. 

A bíró hosszú kortyokat ivott a vizéből, közben mereven nézte a vádlottat, majd megszólalt:

- Ön tehát Bíró Márton, kőműves. Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz?...

 

Az MVSC-Miskolc - Aszaló SE labdarúgó mérkőzés ugyan parázs jelenetekben gazdag volt, de a játékvezetőt nem érte atrocitás. A mérkőzés a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület és a Mivanmi live internetes újság közvetítette élőben. A vendégcsapat elvitte a három pontot, így a bajnoki cím hozzájuk került. Azonban a felsőbb osztályt nem vállalták, így a második MVSC szerepelt a megyei elitben a következő idényben.

 

A további adatok egyeztetése nagyon egyszerűen és gyorsan ment, csak a munkahely megnevezésénél akadtak problémák.

- A Miskolci Törvényszék Cégbíróságánál dolgozom - mondta gyanútlanul a Bíró.

- Háh! - kiáltotta a bíró és talpra szökkent. - Az imént azt mondta, hogy nem bíró! 

- Már hogyne lennék Bíró? - kezdett dühbe gurulni a vádlott is. - Bíró Márton vagyok, kőműves. 

- Akkor mit keres a Cégbíróságon? 

- Karbantartó vagyok, javításokat végzek, ha kell a Cégbíróság épületeiben. Az előbb mondtam, kőműves vagyok. De nem úgy mint ön. Mert ön viszont bíró. Annak ellenére, hogy Kőműves.

A bíró arca összerezzent és eltorzult az ábrázata. A gyomrára szorította a kezét és mindenféle pirulát pakolt ki az asztalra. 

- Lépjünk tovább! - suttogta. - Mondja el pontosan, mi történt!

- Rendben. A Mesterrel néztük a meccset...

- Szóval a főnöke is ott volt! - kiáltotta a bíró.

- Nem, a főnököm ki sem jön a meccsre, utálja a focit. A Mester volt ott.

- Őrület! A kőműveseknél tudtommal a főnököt hívják mesternek! 

- Nem-nem. Nálunk a főnököt Manónak hívják. Akit Mesternek hívnak, ő tanuló nálunk. Mester Csaba. Érti bíró úr? - kérdezte a Bíró.

- Nem, már elveszítettem a fonalat, de mindegy... Mehet tovább! - válaszolt a bíró.

- Na látja, ezzel kezdődött az egész, ezt mondta a bíró is! Pedig biztosan jól láttam, 11-es volt!

- Ne kezdje újra! Egyszer már tisztáztuk, hogy ön a Bíró! - mondta a bíró.

- Most a játékvezetőről beszélek! Ez a bíró nem Bíró, hanem Márton! 

A bíró nagyon rosszul lett. Sápadt volt és a gyomrára szorította a kezét ismét.

- A Márton is maga... Bíró Márton! Jajj, a gyomrom! 

- Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem Bíró, aminthogy a bíró úr sem Bíró, hanem Kőműves. Ettől eltekintve ez a bíró Márton. Márton Sándor. Nincs ennél egyszerűbb dolog a kerek világon. Mert például Bíró is vagyok, meg kőműves is, mégse vagyok se Kőműves, se bíró...

 

images_13.jpeg 

A mérkőzés után a vendégcsapat és szurkolói együtt ünnepeltek. Forrás: aszalose.blogspot.com. A mérkőzésről itt olvashattok bővebben: https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2019/05/28/egy_rangado_margojara_aszaloi_bajnoki_cim_a_kubikban

 

- A lényeg tehát az, hogy a játékvezető Márton Sándor továbbot intett - jelentette ki a bíró.

- Így van. Még most is belefájdul a fejem, ha az esetre gondolok. A Makukás bedobása egészen a tizenhatos közepéig repült. Ez annyira megzavarta a Dobót, hogy kézzel ért a labdához. Tisztán láttam! 

- Nem értem! - síránkozott a bíró. - Hogy jön ahhoz a makukás, hogy ő dobja be a labdát? Másrészt mi abban a különleges, ha a dobó kézzel ér a labdához? Hát mivel érjen hozzá?

- Csak sorjában bíró úr! - kezdi a vádlott. - Először is mi a kifogása a Makukás ellen? Az ellenfél térfelén mindig ő végzi el a bedobásokat, mert hatalmasat tud dobni.

- Remek. És hova teszi közben a makukát?

- A makukát? - kérdezte meglepődve a vádlott. - Vagy úgy! Nos, amikor azt mondtam, Makukás, akkor egyáltalán nem a makukát áruló hölgyre gondoltam a lelátó mellett, de nem ám! Hanem Kiss Józsira, az Aszaló balhátvédjére, akinek ez a beceneve. Aki a lelátón árulja a makukát, az nem Makukás. Azt tudja a manó, hogy hívják!

- Szóval a főnöke tudja a nevét...

- Kapaszkodjon meg a csengettyűjében bíró úr! Nem tudja...

A bíró most nyelte le az imént kikészített bogyókat az asztalról. 

- De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Aki az ön főnöke, és nem azonos a Mesterrel, mert ő ipari tanuló. Na, mit szól, ugye figyelek? - kérdezte a bíró.

- Ennyit a Makukásról! - mondta lemondóan a vádlott. - Felőlem lehet Németh is, Juhász is...

- Nem lehet! - csapott le diadalmasan a bíró. A német juhász az egy kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén barátom, látja, hogy mindent tudunk!

- Azt látom.... De azt is láttam, hogy a Dobó kézzel ért a labdához! Tisztán láttam! 

- Mivel a bedobást kézzel végzik el. Ennyi meg én is tudok, pedig nem vagyok bíró. Illetve bíró vagyok a mindenségit! 

- Ami a Dobót illeti, ő nem a Makukás, aki a bedobást elvégezte - magyarázta a vádlott -, hanem a ,,Vasút" középhátvédje Dobó István. Foglalkozása...

- Tudom, várkapitány...

- Nem egészen, ő a csapatkapitány.

- Elég! - kiáltotta a bíró. Szóval kézzel ért a labdához. Mit tett akkor ön?

- Felálltam és ordítozni kezdtem: Mester, maga nálam még inas sem lehetne! 

 

vereszsepi.jpg

Forrás: focibiro.hu

 

A bíró ekkor kezdte el kaparni az asztalt.

- Több kérdésem is van. Először: miért ordította szegény Mesternek, aki ott ült maga mellett, hogy inas sem lehetne magánál, amikor inas magánál? Másodszor: mit tehetett arról szegény Mester, hogy a bíró nem adta meg a büntetőt?

- Bíró úr! Adjon tíz évet, ne kínozzon tovább! - kérlelte a vádlott a bírót. - Én a bírónak ordítottam, hogy mester! 

- Pedig ő Márton!

- Én vagyok a Márton!

- De maga nem bíró!

- De Bíró is vagyok...

- Ön kőműves!

- Maga a Kőműves!

A bíró megrázta csengőjét.

- Orvost! Van orvos a teremben? 

- Suszter vagyok - lépett oda egy úr a hallgatóság soraiból. - Mi a baj?

- Kerítsen egy orvost barátom! A bíró úr rosszul van! - kérte a vádlott.

- De kérem, én orvos vagyok. 

- Akkor mit suszterezik itt?!

- Már velem is kezdik? Dr. Suszter Árpád vagyok. Elmeszakértő, szerencsére. 

- A tárgyalást berekesztem. Délután folytatjuk. - nyögte fáradtan a bíró.

Az orvos néhány injekcióval helyrepofozta a küzdő feleket, úgyhogy kezdődhetett a játékvezető tanúvallomása. 

- Kérem, Bíró Márton vádlott azt állítja, hogy ön nem sipolt akkor, amikor kellett volna, pedig ő tisztán látta a kezezést.

- Zavaros helyzet volt. Én biztos, ami biztos kinéztem a Síposra, de ő nem intett, ezért én sem sípoltam.

A bíró ebben a pillanatban kezdett el papírrepülőket hajtogatni az aktáiból.

- Hát nem magánál van a síp? - kérdezte, de teljesen máshol járt.

- A síp nálam volt. A Síposnál zászló van. Ő csak inthet, mert ő a partjelző. Világos? Na, és ekkor kezdett el nekem ez a kőműves ordítani.

- Én??? - tért vissza a valóságba a bíró. - Méghogy én??!!

- Természetesen a vádlott. Erre félbeszakítottam a játékot és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem őket. Azonban ők nekem estek, és... Mit tagadjam, jól elbántak velem...

- Én a Mesternek akartam lekeverni egy atyait - pattant fel a vádlott -, nehogy botrányt csináljon. De elhajolt. Így történhetett, hogy a sporttárs képét illettem a tenyeremmel. 

- Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? - kérdezte a bírótól a bíró.

- Engem azon a délutánon többen is megpofoztak. Hogy a Bíró úr is köztük volt-e, azt nem tudom. 

- Én?! - sikoltozott hisztérikusan a bíró. - Méghogy én??!!

- Ön tudtommal Kőműves.

- Én vagyok a kőműves! - vicsorított a vádlott. - És Bíró is vagyok! És Márton is!

- Nono! - intette le a játékvezető a vádlottat. - Én vagyok a bíró. És a Márton is! Márton Sándor.

- Elég volt!!! - süvöltötte a bíró.- Őrség!!! Őrség!!! Máglyára velük!!! Én vagyok a bíró!!! Én vagyok a bíró!!!!

- Én!!!

- Én!!!

A verekedőket csak nagyon nehezen lehetett szétválasztani. Közben több rendőr is megsérült. A végén csakugyan nehezen lehetett volna megmondani, hogy melyikük a bíró, a kőműves vagy a játékvezető. Ezt még a Suszter se tudta hamarjában. 

Pedig ő orvos volt...

 

Forrás:

 

Pajtás-Hahota 1989, 34. szám. - Labirintus

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr9616087286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása