A kilencvenes évek végén olvastam egy rövid kis történetet az egyik Hahotában. Ez egy kis könyv volt - viccekkel, vicces történetekkel teli, ha valamelyik ifjú olvasóm nem tudná -, amely havi rendszerességgel jelent meg. Egészen pontosan a Pajtás-Hahota 34. száma, 1989-ből, ebben volt a Labirintus című kis ötperces szösszenet.
Forrás: boon.hu
Ezt a kis történetet szerettem volna miskolci, borsodi köntösbe átírni. Fogadjátok szeretettel! A történet a képzelet szüleménye - a mérkőzés valóban lezajlott, de bíróverés nem volt és ezáltal persze tárgyalás sem -, a valósággal való hasonlatossága csak a véletlen műve lehet. :)
Labirintus
A HAHOTA ezzel a képpel illusztrálta az írást. Forrás: Pajtás-Hahota 1989, 34. szám, 82. oldal
2019 tavaszán létfontosságú mérkőzést vívtak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság Északi csoportjában. Miskolcon a helyi ,,Vasút" otthonában, a Kubikban dőlt el a bajnoki cím sorsa. Az MVSC az Aszaló együttesét fogadta.
A mérkőzést az interneten is közvetítették élőben. Ennek ellenére mintegy ezer néző akarta látni a helyszínen a bajnoki címről döntő találkozót. Ezen az összecsapáson történt, hogy a játékvezetőt Márton Sándort egy vendégszurkoló - Bíró Márton - megütötte. Az eset a tárgyalóteremben folytatódott. Az ügy sima volt és érdektelen.
És akkor... Elkezdődött a tárgyalás!
- Vádlott álljon fel! Neve?
- Itt vagyok, ööö... Bíró vagyok...
- És hol a vádlott? - kérdezte a bíró.
- Most mondtam, itt vagyok, bár annyira nem jó a vádlottak padján ülni. Nem is történt még velem ilyesmi, szegény édesanyám, ha látná... Jajj, hát, belesajdulna szegény szíve...
- Nézze uram, az imént azt mondta, hogy ön a bíró, tehát ön kapta azt a hatalmas pofont a Kubikban.
- Méghogy én...?! Nahát, kíváncsi lennék én arra az emberre, aki csak úgy "lepofozna" engem. Egyébként sincs az a pénz, amiért én bíró lennék! - felelte a vádlott.
- Most mondta, hogy ön a bíró, talán rosszul hallottam? - kérdezte a bíró.
- Ja, értem már bíró úr! He-he-he. A nevem Bíró! Bíró Márton vagyok. Milyen érdekes, hogy összehozott bennünket a sors, én is Bíró vagyok, ön is bíró...
- Én Kőműves vagyok! - fortyant fel a bíró. - Foglalkozása?
- Kőműves... - nyögte kissé félénken a vádlott, attól tartva, hogy ez súlyosbító tényező lesz az ügyében. Nem kellett csalódnia...
- Ember! Maga ugrat engem? - kérdezte ingerülten a bíró.
- Dehogy bíró úr! Képzelje el, nekem már az apám, sőt, a nagyapám is kőműves volt! - válaszolta a vádlott.
- Nem fogja elhinni, de nekem is! - harsogta a bíró. - Szóval, hol is hagytuk abban, igen, akkor ön is kőműves...
- Kissé keveri a dolgokat bíró úr! Csak én vagyok kőműves. A Kőműves úr bíró ugyebár... És igaz, hogy én is Bíró vagyok, de azért nem vagyok bíró. Hanem kőműves.
A bíró hosszú kortyokat ivott a vizéből, közben mereven nézte a vádlottat, majd megszólalt:
- Ön tehát Bíró Márton, kőműves. Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz?...
Az MVSC-Miskolc - Aszaló SE labdarúgó mérkőzés ugyan parázs jelenetekben gazdag volt, de a játékvezetőt nem érte atrocitás. A mérkőzés a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület és a Mivanmi live internetes újság közvetítette élőben. A vendégcsapat elvitte a három pontot, így a bajnoki cím hozzájuk került. Azonban a felsőbb osztályt nem vállalták, így a második MVSC szerepelt a megyei elitben a következő idényben.
A további adatok egyeztetése nagyon egyszerűen és gyorsan ment, csak a munkahely megnevezésénél akadtak problémák.
- A Miskolci Törvényszék Cégbíróságánál dolgozom - mondta gyanútlanul a Bíró.
- Háh! - kiáltotta a bíró és talpra szökkent. - Az imént azt mondta, hogy nem bíró!
- Már hogyne lennék Bíró? - kezdett dühbe gurulni a vádlott is. - Bíró Márton vagyok, kőműves.
- Akkor mit keres a Cégbíróságon?
- Karbantartó vagyok, javításokat végzek, ha kell a Cégbíróság épületeiben. Az előbb mondtam, kőműves vagyok. De nem úgy mint ön. Mert ön viszont bíró. Annak ellenére, hogy Kőműves.
A bíró arca összerezzent és eltorzult az ábrázata. A gyomrára szorította a kezét és mindenféle pirulát pakolt ki az asztalra.
- Lépjünk tovább! - suttogta. - Mondja el pontosan, mi történt!
- Rendben. A Mesterrel néztük a meccset...
- Szóval a főnöke is ott volt! - kiáltotta a bíró.
- Nem, a főnököm ki sem jön a meccsre, utálja a focit. A Mester volt ott.
- Őrület! A kőműveseknél tudtommal a főnököt hívják mesternek!
- Nem-nem. Nálunk a főnököt Manónak hívják. Akit Mesternek hívnak, ő tanuló nálunk. Mester Csaba. Érti bíró úr? - kérdezte a Bíró.
- Nem, már elveszítettem a fonalat, de mindegy... Mehet tovább! - válaszolt a bíró.
- Na látja, ezzel kezdődött az egész, ezt mondta a bíró is! Pedig biztosan jól láttam, 11-es volt!
- Ne kezdje újra! Egyszer már tisztáztuk, hogy ön a Bíró! - mondta a bíró.
- Most a játékvezetőről beszélek! Ez a bíró nem Bíró, hanem Márton!
A bíró nagyon rosszul lett. Sápadt volt és a gyomrára szorította a kezét ismét.
- A Márton is maga... Bíró Márton! Jajj, a gyomrom!
- Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem Bíró, aminthogy a bíró úr sem Bíró, hanem Kőműves. Ettől eltekintve ez a bíró Márton. Márton Sándor. Nincs ennél egyszerűbb dolog a kerek világon. Mert például Bíró is vagyok, meg kőműves is, mégse vagyok se Kőműves, se bíró...
A mérkőzés után a vendégcsapat és szurkolói együtt ünnepeltek. Forrás: aszalose.blogspot.com. A mérkőzésről itt olvashattok bővebben: https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2019/05/28/egy_rangado_margojara_aszaloi_bajnoki_cim_a_kubikban
- A lényeg tehát az, hogy a játékvezető Márton Sándor továbbot intett - jelentette ki a bíró.
- Így van. Még most is belefájdul a fejem, ha az esetre gondolok. A Makukás bedobása egészen a tizenhatos közepéig repült. Ez annyira megzavarta a Dobót, hogy kézzel ért a labdához. Tisztán láttam!
- Nem értem! - síránkozott a bíró. - Hogy jön ahhoz a makukás, hogy ő dobja be a labdát? Másrészt mi abban a különleges, ha a dobó kézzel ér a labdához? Hát mivel érjen hozzá?
- Csak sorjában bíró úr! - kezdi a vádlott. - Először is mi a kifogása a Makukás ellen? Az ellenfél térfelén mindig ő végzi el a bedobásokat, mert hatalmasat tud dobni.
- Remek. És hova teszi közben a makukát?
- A makukát? - kérdezte meglepődve a vádlott. - Vagy úgy! Nos, amikor azt mondtam, Makukás, akkor egyáltalán nem a makukát áruló hölgyre gondoltam a lelátó mellett, de nem ám! Hanem Kiss Józsira, az Aszaló balhátvédjére, akinek ez a beceneve. Aki a lelátón árulja a makukát, az nem Makukás. Azt tudja a manó, hogy hívják!
- Szóval a főnöke tudja a nevét...
- Kapaszkodjon meg a csengettyűjében bíró úr! Nem tudja...
A bíró most nyelte le az imént kikészített bogyókat az asztalról.
- De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Aki az ön főnöke, és nem azonos a Mesterrel, mert ő ipari tanuló. Na, mit szól, ugye figyelek? - kérdezte a bíró.
- Ennyit a Makukásról! - mondta lemondóan a vádlott. - Felőlem lehet Németh is, Juhász is...
- Nem lehet! - csapott le diadalmasan a bíró. A német juhász az egy kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén barátom, látja, hogy mindent tudunk!
- Azt látom.... De azt is láttam, hogy a Dobó kézzel ért a labdához! Tisztán láttam!
- Mivel a bedobást kézzel végzik el. Ennyi meg én is tudok, pedig nem vagyok bíró. Illetve bíró vagyok a mindenségit!
- Ami a Dobót illeti, ő nem a Makukás, aki a bedobást elvégezte - magyarázta a vádlott -, hanem a ,,Vasút" középhátvédje Dobó István. Foglalkozása...
- Tudom, várkapitány...
- Nem egészen, ő a csapatkapitány.
- Elég! - kiáltotta a bíró. Szóval kézzel ért a labdához. Mit tett akkor ön?
- Felálltam és ordítozni kezdtem: Mester, maga nálam még inas sem lehetne!
Forrás: focibiro.hu
A bíró ekkor kezdte el kaparni az asztalt.
- Több kérdésem is van. Először: miért ordította szegény Mesternek, aki ott ült maga mellett, hogy inas sem lehetne magánál, amikor inas magánál? Másodszor: mit tehetett arról szegény Mester, hogy a bíró nem adta meg a büntetőt?
- Bíró úr! Adjon tíz évet, ne kínozzon tovább! - kérlelte a vádlott a bírót. - Én a bírónak ordítottam, hogy mester!
- Pedig ő Márton!
- Én vagyok a Márton!
- De maga nem bíró!
- De Bíró is vagyok...
- Ön kőműves!
- Maga a Kőműves!
A bíró megrázta csengőjét.
- Orvost! Van orvos a teremben?
- Suszter vagyok - lépett oda egy úr a hallgatóság soraiból. - Mi a baj?
- Kerítsen egy orvost barátom! A bíró úr rosszul van! - kérte a vádlott.
- De kérem, én orvos vagyok.
- Akkor mit suszterezik itt?!
- Már velem is kezdik? Dr. Suszter Árpád vagyok. Elmeszakértő, szerencsére.
- A tárgyalást berekesztem. Délután folytatjuk. - nyögte fáradtan a bíró.
Az orvos néhány injekcióval helyrepofozta a küzdő feleket, úgyhogy kezdődhetett a játékvezető tanúvallomása.
- Kérem, Bíró Márton vádlott azt állítja, hogy ön nem sipolt akkor, amikor kellett volna, pedig ő tisztán látta a kezezést.
- Zavaros helyzet volt. Én biztos, ami biztos kinéztem a Síposra, de ő nem intett, ezért én sem sípoltam.
A bíró ebben a pillanatban kezdett el papírrepülőket hajtogatni az aktáiból.
- Hát nem magánál van a síp? - kérdezte, de teljesen máshol járt.
- A síp nálam volt. A Síposnál zászló van. Ő csak inthet, mert ő a partjelző. Világos? Na, és ekkor kezdett el nekem ez a kőműves ordítani.
- Én??? - tért vissza a valóságba a bíró. - Méghogy én??!!
- Természetesen a vádlott. Erre félbeszakítottam a játékot és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem őket. Azonban ők nekem estek, és... Mit tagadjam, jól elbántak velem...
- Én a Mesternek akartam lekeverni egy atyait - pattant fel a vádlott -, nehogy botrányt csináljon. De elhajolt. Így történhetett, hogy a sporttárs képét illettem a tenyeremmel.
- Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? - kérdezte a bírótól a bíró.
- Engem azon a délutánon többen is megpofoztak. Hogy a Bíró úr is köztük volt-e, azt nem tudom.
- Én?! - sikoltozott hisztérikusan a bíró. - Méghogy én??!!
- Ön tudtommal Kőműves.
- Én vagyok a kőműves! - vicsorított a vádlott. - És Bíró is vagyok! És Márton is!
- Nono! - intette le a játékvezető a vádlottat. - Én vagyok a bíró. És a Márton is! Márton Sándor.
- Elég volt!!! - süvöltötte a bíró.- Őrség!!! Őrség!!! Máglyára velük!!! Én vagyok a bíró!!! Én vagyok a bíró!!!!
- Én!!!
- Én!!!
A verekedőket csak nagyon nehezen lehetett szétválasztani. Közben több rendőr is megsérült. A végén csakugyan nehezen lehetett volna megmondani, hogy melyikük a bíró, a kőműves vagy a játékvezető. Ezt még a Suszter se tudta hamarjában.
Pedig ő orvos volt...
Forrás:
Pajtás-Hahota 1989, 34. szám. - Labirintus
