2018. január 10. írta: Reiman Zoltán

Szkíták, kelták és a Kyjatice kultúra Miskolcon

Vajon tudják-e kedves miskolciak, milyen népcsoportok lakták egykoron városunk területét? Gondolkodtak-e azon, kik járhattak azokon az utakon, melyeken nap mint nap lehajtott fejjel sietünk valahová? Próbáltam egy egyszerű kis cikket írni a bronzkori viszonyokról. A rejtélyes újkőkor után egészen a késő bronzkorig nem találunk semmilyen bizonyítékot arra, hogy városunkban emberek közössége élt volna. Persze a Belvárosban a házak alatt nem lehet kutatni és ki tudja mennyi értékes lelet vár ott felfedezésre. Egyébiránt nagyon érdekes helytörténeti tény, hogy a főutcánk nyomvonala azon a szekérúton fut, melyet még a kelták vágtak maguknak körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Ez az út kötötte össze a Sajó menti nádasokat a Nagysáncon lévő telepükkel.

A Kárpát-medence népei Kr. e. 1. században

A kőkorszakban immár földvárat is találunk a város jelenlegi közigazgatási határain belül, mely a tapolcai Várhegyen található. Ezt a földvárat a kommunizmus nem kímélte, feltárás helyett bányaként használták. Ki tudja mennyi értékes lelet semmisült meg ezekben az évtizedekben.

A régészeti kutatások alapján azt feltételezik, hogy a vár ahhoz a népességhez köthető, melyek a Kyjatice-kultúrát képviselték. Ez a kultúra kiterjedését tekintve Észak-Magyarországot, illetve délkelet Szlovákiát foglalta magában.

Kyjatice kultúra

A ma Szlovákiában található kiétei (Kyjatice) lelőhely nevéből eredeztethető az elnevezése. A kiétei kultúra képviselői Közép-Szlovákia déli és Közép-Magyarország északi részén éltek. Közel 300 lelőhelyről tudunk. Nagyobb feltárást csak elvétve végeztek közöttük. A fiatalabb bronzkor második fele és a késő bronzkor közé tehető a kultúra virágkora. 1939-ben Patakalján (Podrecany) egy hamvasztásos rítusú temetőt tártak fel, ekkor a feltáró régész patakaljai-típusnak nevezte el, a kultúrát azonban Ján Filip nevezte el mai nevén 1948-ban.

,,A Várhegy közvetlenül a tapolcai Barlang-fürdő felett, attól nyugatra emelkedik. Önálló hegyeket képez, meredek oldalakkal. Nyugati oldalának nagy részét kőbánya pusztította el. A földvár az egész hegytetőt magába foglalja. A hegy természetes alakjához igazodva szabálytalan, hosszúra nyúlt formát mutat. Földsánc veszi körbe minden oldalról, kivéve a keleti, igen meredek oldalt a Barlang-fürdő felett, ahol elmosódott hegyperem jelzi a telep szélét. A sánc jó állapotban maradt fenn, magassága helyenként 4-5 métert is elér. A déli oldal sánca kelet felé mélyen lefut a meredek széléig, középen egy kapunyílás szakítja meg. Az északi oldal sánca egy rövid szakaszon megszűnik, ott a természetes sziklaalakzatok veszik át szerepét, egy további kis szakaszon pedig már csak terasz alakjában követhető. Ennek az oldalnak a közepén is van kapunyílás. Árok nem kíséri a sáncot egyik oldalon sem, egyedül az északkeleti sarokban találunk közel 30 m hosszúságban egy külső árkot. A kőbánya által lebányászott nyugati részen a sánc mindkét oldalon megszakad. A vár területének egykori kiterjedésére semmilyen adatunk sincs, a domborzati viszonyokból következtetve további 70-90 M távolságra tételezhetjük fel az egykori szélét. A vár hossza jelenleg (a kőbánya széléig) 330, legnagyobb szélessége 140 m. Egykori területe, a lebányászott résszel együtt 3 ha körül lehetett. Az egész hegyet idős állományú erdő fedi, a felszínen őskori cserepek gyűjthetők. Az eddig előkerült leletek szerint az első telep a neolitikumban keletkezett, majd hosszú szünet után a késő bronzkori kyjatice kultúra lakja, később pedig a kelta korban is használták. Magát a sáncot a két utóbbi korszakba helyezhetjük, feltehetően a késő bronzkor embere volt az első építője."

Valószínűleg valahol itt találkozott a kelta és a szkíta kultúra képzeletbeli elválasztó vonala. A szkíta lovas-nomád nép volt, ők nem építettek várakat és településeket, viszont sok leletet hagytak maguk után. A Dudujka-völgyben került elő egy gepárdot ábrázoló szobrocska és a Szentpéteri kapuban temetőjüket is megtalálták 1986-ban. Ezek a népcsoportok együtt éltek egykor városunk területén. A szkítákat - akik körülbelül Kr. e. VI. században érkeztek hazánk területére - a Kr. e. V. században érkező kelták lassanként felváltották.

Szkíták

A szkíta elnevezéssel a történelem során sok népcsoportot definiáltak. A görögök például minden lovas-nomád életmódot folytató etnikumot így neveztek. Török eredetű népeket is szkítának "bélyegeztek", a Besenyők három törzsét is. A magyarokat nevezték már szkítának, türknek, hunnak, onugornak és avarnak is.

Tacitus, aki római történetíró, számol be arról, hogy a ,,Cotinus" nevű törzs lakja a Bükk erdejeit és bányássza vasérc lelőhelyeit. Ez a törzs lehetett a bükkszenlászlói Nagysánc lakója. Népes oppidum - erődített városias kelta település - volt, 400x600 m kiterjedésű, pénzverővel, vasfeldolgozóval, fegyverkészítővel. Arany ékszerek, kerékagyak, abroncsok, fejszék, kalapácsok, fegyverek, kaszák, eke, szóval komoly ismeretekkel rendelkeztek a vasgyártás és az ékszerkészítés területén. A hatalmuk alatt álló terület egészen a mai Radostyánig ért. Sokáig lakták városunk területén, hiszen több rétegben találtak leleteket a régészek.

Késő bronzkori leletek a Nagysáncról

,,A bükkszenlászlói Nagysánc feltételezhetően a kelta éremverés egyik központja lehetett. A ,,cotinus" pénzek fő koncentrációja az Északi-középhegységre, illetve Szlovákia területére esik, a Vágtól a Bodrog folyóig. A legészakibb lelőhely Nagybeszterce, délnyugati, nyugati és keleti irányban pedig a dunántúli Szárazd, Sopron, illetve Máramaros-sziget volt. Ez a térség a ,,cotinus" törzsi-kereskedelmi hálózat kiterjedését mutatja."

Egyes történészek szerint államszervezetet nem alkottak, viszont kiterjedt kereskedelmet folytattak a törzsek egymással és az őket körülvevő hatalommal. Van olyan vélemény is, hogy mivel soha nem jegyeztek le háborúskodást közöttük, - ami persze nem jelenti azt, hogy nem is volt - erős központi hatalommal rendelkezhettek, vagyis mégiscsak volt valamilyen közös uralkodó, vagy szövetség. Úgy vettem észre kutatásaim során, hogy a régészek és történészek sötétben tapogatóznak ezen témakört illetően, ahány tanulmány, tudományos cikk, mindegyik más elvet képvisel.

Kilátás a Nagysáncról

,,Területünkön először a kelták használtak pénzt. Katonák voltak a macedón uralkodók hadseregében és zsoldjukat pénzben kapták. Miután visszatértek hazánk területére a nagy Balkán-hadjáratot követően, utánozták a forgalomban lévő görög pénzeket, illetve ezek utánzatait, egymás között is pénzzel fizettek. Ekkor még eredeti görög vereteket is hoztak, melyeknek a Kárpát-medence a legészakibb előfordulási helye. Később a görög veretek áramlása megszűnt, a kelták a saját régi vereteiket kezdték másolni. A prototípust általában II. Fülöp (i.e. 359-336) tetradrahmái jelentették s filippeusoknak nevezzük őket. (...) A numizmatikában az úgynevezett ,,cotinus" pénzeknek két csoportját különítik el, az egyik fő területe Borsod megye, lelőhelyei: Óhuta, Szirmabesenyő, Sajó-, Hernád-, Garam-, folyók völgye Nagybesztercéig. A másik fő terület Nógrád megye, lelőhelyei: Lapüjtő, Pilin, Karancshegy."

Kelták

,,A kelták szűkebb értelemben egy Közép- és Nyugat-Európában élt ókori indoeurópai nép, népcsoport volt, amely ősi indoeurópai nyelveket (...) beszélt. (...) Hagyományosan a keltákat a gallokkal azonosították (...), azonban ez mára elavulttá vált (...) Kialakulásuk két fő tényezője: a bronzkori úgynevezett gödörsíros urnamezős kultúrái. Az őskelta népcsoport feltehetőleg e két kultúra összeolvadásából született. (...) A kelta népek kárpát-medencei hatalmának (...) az Alföldön a szarmaták (...) vetettek véget."

A kelták nyomait megtalálhatjuk még Diósgyőrben, illetve a Belváros egyes pontjain is. 1846-ban 367 db kelta ezüstpénzt találtak a Nagysáncon, melyet 1849-ben Bécsbe szállítottak, Windisch-Gratz herceg magángyűjteményébe került. Vajon hol lehetnek manapság ezek a pénzérmék? Összegezve, városunkban a kelták éltek először "városias rendben" és ők használtak először pénzt fizetőeszközként.

,,A kelta ,,cotinus" törzshöz fűződik Miskolcnak, mint emberi településnek létrejötte."

Szkíta lovasíjász

Gondoljunk csak bele, milyen érdekes lenne belepillantani a Nagysánc életébe, hétköznapjaiba. Végigkocsikázni egy kelta szekéren a főutcától Mexikóvölgyig. Érdekes lehetett a szkíták és kelták együttélése, kultúrájuk keveredése. Vajon merre kanyargott akkor a Szinva és hogyan nevezték? Használták az Avas-hegy javait valamire? Felfedezték-e Tapolca meleg vizű forrásait? (Minden bizonnyal igen) Vajon jártak-e a Szeleta-barlangban? Ezekre a kérdésekre soha nem kapunk választ, mint ahogy arra sem, hogy miért nem lakták ezt a kényelmes, minden igényt kielégítő területet jó néhány évezreden keresztül.