A fűtőházi mamutagyar
2018. április 04. írta: Reiman Zoltán

A fűtőházi mamutagyar

Írtam már róla, hogy városunk mennyi különlegességet tartogatott a múltjában, tartogat jelenében és reméljük a jövőjében is fog. Most például a miskolci mamutagyarról szeretnék írni, amely a maga korában az egyik legnagyobb ilyen lelet volt a monarchián belül. Valószínűnek tartom, hogy sok miskolci nem is hallott még erről, a huszadik században nagy port kavart leletről. 

 

futohazi_agyar.jpg

Az agyar még félig a földben. Forrás: pannontenger.hu.

 

 

,,A gyapjas mamutokról általában

 

  • marmagasság: maximum 3 méter
  • súly: körülbelül 8 tonna
  • táplálkozás: növényevő
  • életmód: csordaállat
  • élettartam: 60-80 év
  • színezet: a világosbarnától a feketéig
  • élőhely: tundra
  • ellenségei: kardfogú tigris, ember
  • kihalás: 3700 évvel ezelőtt
  • ma élő rokona: ázsiai elefánt

 

A gyapjas mamutot az elefántfélék családjába sorolják. Mintegy 200 ezer évvel ezelőtt kezdtek elterjedni Eurázsiában. Ősei meg Afrikában éltek, de a pleisztocén elejére kihaltak. A Kárpát-medencében körülbelül 12,5 ezer évvel ezelőttig éltek csordái. Tömött, sűrű bundájával és a bőre alatti helyenként 9 cm vastag zsírréteggel kiválóan alkalmazkodott a hideghez. Legelésző állat volt, redős fogaival a keményebb, szárazabb fűféléket is el tudta fogyasztani. Egyik jellegzetessége a rendkívül hosszú agyarpárja volt. A leghosszabbak elérték az 5,2 métert. Az agyaraik módosult szemfogak, amelyeknek az élelem kiásásában, a hímek közötti vetélkedésben, illetve a ragadozók elleni védelemben lehetett szerepük. Csordái a jégkorszak végén a felmelegedés miatt fokozatosan északabbra húzódtak, utolsó példányai Skandinávia és Ázsia sarkköri területeiről kerültek elő. Legtöbbször agyarait és fogait találják meg, de Szibériai fagyos területein gyakoriak a jégbefagyott tetemeik is. Kihalásáért a változó klíma biztosan felelős, de egyesek szerint az ember általi túlvadászatnak is lehetett szerepe az eltűnésükben." - írja a pannontenger.hu.

 

 

20150706gyapjas-mamut.jpgA gyapjas mamutok. Forrás: origo.hu.

 

1900-ban a MÁV a miskolci fűtőházának bővítése mellett döntött. Ekkor tucatnyi munkás lepte el a területet és kezdte el ásni az új épülettoldalék alapját. Közben arra lettek figyelmesek, hogy egy csonthoz ütközik a szerszámuk. Először arra gondoltak, hogy csak egy egyszerű állati maradványról van szó, aztán a nagyságát látva egyre jobban elképedtek. A lelet három méternél is hosszabb volt. Ekkor már rájöttek ők is, hogy valami különleges dologra akadtak. A helyszínre Gállfy Ignác régész - Imre fia polgármestere lett városunknak - és Molnár János tanár érkezett. A leletet nagyon óvatosan, egyedi módszerrel emelték ki a helyéről. Ezt a műveletet Csasznek Ferenc irányította negyedmagával, aki a MÁV fémöntője volt abban az időben. Gipszpólyába burkolva emelték ki a helyéről, amit Rácz Jenő gyógyszerész konzervált a helyszínen az utókor számára.

,A máv. miskolczi fűtőházának kibővítésénél nagy terjedelmű földkiásási munkákat végeztek s miután már több mint három évtized óta a máv. építkezéseinél ezen a helyen nagy tömegű mammuth-csontot találtak, Görgey László máv. üzletvezető úr nagybecsű engedélyével figyelemmel kísértük az ásatási munkálatokat. A munkások csekély jutalom fejében értesítették a leletekről, bár legtöbb esetben a rosszakaratúlag intézett csákánycsapások a legtöbb lelet megsemmisítését okozták, úgy, hogy mi már azokon nem segithettünk. Mégis akadt egy csoport (Török Lajos, Kiss Károly, Galkó János, Csorba József, Kisa József heőcsabai lakosok), a melynek tagjait sikerült fellelkesítenünk, hogy mint borsodi emberek müködjenek közre az esetleges leletek megtartására s ők csakugyan még azon a napon, hogy velük beszéltünk, bejelentettek egy leletet, melynek ásatását a múzeum nevében azonnal átvettem és Molnár János polg. isk. tanár segítségével, felváltva egymást, két napi erős munka után, a fent említett hat munkással kiástuk azt kősírjából. A lelet egy 3 m. 30 cm. hosszú mammuth-agyar volt, viszonylag jó állapotban. (...)"

 

 homn-45285-mamutagyar-kiallitasi-terem-nagy-lajos-1951_meret.jpg

1951-ben a múzeumban. Forrás: pannontenger.hu.

 

Gálffy Ignác biztos volt benne, hogy az őskor embere itt élt, biztos volt benne, hogy a Herman Ottó által publikált szakócák is ezt bizonyítják - ekkor még a tudományos világ ezt nem ismerte el -, illetve itt, a mamutagyar fölötti rétegekben is találtak durván megmunkált kőeszközt, és egy koponya is előkerült. A 3,38 méter hosszúságú agyart vélhetően a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorai is "kezelésbe vették". Megay Géza muzeológus pedig ,,acetonba átitatott celluloid film anyaggal" konzerválta a leletet, majd színezett gipsszel pótolta a sérült/hiányzó részeket. 

 

 

Gálffy Ignác (1859-1940)

 

,,Magyar pedagógus, iskolaigazgató, régész. A nagy múltú, székely főnemesi család sarja az erdélyi Szombatfalván született. (...) Először 1880-tól Désen, majd 1891-től Miskolcon tanított. (...) Az 1886-ban , a Kereskedelmi és Iparkamara által alapított miskolci Fiú Felső-Kereskedelmi Iskola első igazgatója volt 1921-ig. Ő vezette be - elsőként az országban -, hogy telente jégpályát létesítsenek az iskola udvarán. A Miskolczi Athléta kör elnöke volt, de számos más egyesület munkájában is részt vett, még a törvényhatóságnak is tagja volt. Egyik alapítója volt a Borsod-Miskolczi Múzeum Egyesületnek, és 1907-től haláláig elnöke is. Ennek érdekében régészeti kutatásokat, ásatásokat irányított, néprajzi kutatásokat végzett, hogy a Múzeum kiállítási anyagát bővíthessék. (...) 1940-ben hunyt el, sírja az ún. miskolci Deszka-temetőben van. (...) A róla elnevezett ,,Gálffy Ignác életmű-díjat" azoknak adományozzák, akik egész életük során Miskolc hírnevét öregbítették szakmai tevékenységükkel emberi magatartásukkal. (...) Fia, Gállfy Imre Miskolc polgármestere volt, aki 2013-ban posztomusz megkapta a város díszpolgára címet." - írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.

 

 

,,Kétségtelen tehát, hogy a diluviális ember Miskolcz vidékén élt és így Miskolcz adja a kétségtelen bizonyítékot arra, hogy paleolith kor hazánkban is megvolt."

,,(...) s további kutatásaink a Bükk hegység barlangjainak, kavics torlaszainak átkutatása fogja előbbi állításainkat kiegészíteni, megerősíteni."

 

35501.jpgManapság így láthatjuk. Forrás: guideathand.com. 

 

Jól gondolta Gálffy Ignác. Herman szakócáit később elismerte a tudományos világ, de Kadic Ottokárnak is kellett hozzá találnia egy, s mást a bükki barlangokban. Így Miskolc és a Bükk lett a magyar őskorkutatás megalapítója. Érdekes, hogy holott már 1891-ben megtalálták a szakócákat, a helyi múzeum rá sem hederített - és semmilyen támogatásáról nem biztosította nagy tudósunkat - mindaddig, amíg Herman fáradságos munkával be nem bizonyította igazát.

 

22829910_1629527397067877_3590837849653678920_o.jpg

A Pannon-tenger Múzeum. Fotó: Baranczó Benedek.

 

Pannon-tenger Múzeum

 

,,A bükkábrányi külszíni fejtésű lignitbánya területén 2007 júliusában, a felszín alatt mintegy 65 méteres mélységből került napvilágra a magyar földtani kutatások történetének egyik legszebb leletegyüttese, egy körülbelül 7 millió éves mocsárciprus-erdő részlete. A felfedezés világviszonylatban is példa nélkülinek nevezhető, hiszen a feltárt 16 fatörzs mindegyikét álló helyzetben őrizte meg számunkra az őket eltemető homok. A fák anyaga nem kövesedett meg, sejtszerkezetük a ma élő fákhoz hasonlítva alig roncsolódott és alakult át. (...)" - írja a hermuz.hu.

A Pannon-tenger Múzeum 2013. november 20-án nyitott, ma is látogatható. Nem csak a ciprusok, hanem különböző természettudományos gyűjtemények is láthatóak a múzeumban, így a mamutagyarunk is. 

 

 

A leletet 1902-ben állították ki először a Papszeri épületben, ahol akkor még a Borsod-Miskolczi Múzeum székelt. Az első restaurálásával ötven évig  bírta, csak az ötvenes években kellett újra hozzányúlni, majd 1964-ben is. 1994-ben nyitottak meg a múzeumépületben egy állandó tárlatot, itt ünnepelte megtalálásának  centenáriumát is. Jelenleg  a Herman Ottó Múzeumban látható, a Pannon-tenger kiállítás részeként bárki megtekintheti.

 

250px-galffy_vm_86.jpg Forrás: Wikipédia.

 

Források:

 

Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata V.

Kováts Tibor: A műtárgyvédelem és a restaurálás történetéhez a miskolci múzeumban

miskolciszemelvenyek.blog.hu

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

Veres László: Herman Ottó és a miskolci múzeum

minimiskolc.hu

pannontenger.hu

borsodhonismeret.lapunk.hu

guideathand.com

Wikipédia - Gállfy Ignác szócikk

origo.hu

Baranczó Benedek fotója

hermuz.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr1713768826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.