1596-ban Mezőkeresztesnél csatát vesztettek a magyar seregek, így egész Borsod vármegye török fennhatóság alá került - papíron nem, de a gyakorlatban igen - tulajdonképpen. Diósgyőr, Ónod és Szendrő maradtak meg bástyaként, avagy szigetként a török tengerben. A menekülő magyar seregből Diósgyőr védelmét kereste Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, Kornis Gáspár és Huszár Péter társaságában. Huszár Péter kivételes képességű bajvívó és törökverő volt, valahol azt a ragadványnevet olvastam róla, hogy ,,Huszár a szuperhuszár." De itt töltötte az éjszakát oltalom reményében Báthory István, Thurzó György, Czobor Mihály és Bedegi Nyáry Pál is. A keresztesi csata után véglegesen megpecsételődött megyénk sorsa. Az ország ezen vármegyéjében is véglegesen pusztulás lett az úr. Számtalan település ebben az időszakban semmisült meg, a törökök pusztítása, fosztogatása és kegyetlenkedése által. Amikor a törökök azt mondják, hogy mi mekkora pajtások vagyunk, ne felejtsük ezt el! Óriási tévedés az, hogy a törökök mellett milyen szabadon élhetett mindenki. Magyarország nemzetiségi viszonyai véglegesen a török rabiga alatt változtak meg. A Habsburgok még rátettek erre a kezdődő megosztottságra és utána az út végén már ott dereng Trianon rémképe. De kissé eltértünk a tárgytól. Mit is akarok ebből kihozni?
Forrás: szigethvar.hu
A fent említett Huszár Péterről fogok írni ebben a szemelvényemben. De hogyan és miért keveredett a Diósgyőri várba hősünk?
A tizenöt éves háború (1591-1606) előrevetítette annak reményét, hogy a török hadakat sikerül kiűzni Magyarország területéről. A háborúhoz sok elnyomott, megszállás alatt lévő nép is csatlakozott - szerbek, bolgárok -, illetve a pápai állam is beállt a szövetségesek mögé. Sajnos a háborút lezáró béke messze elmaradt a várakozásoktól, a határok jórészt változatlanok maradtak.
1596. október 26-án zajlott a Mezőkeresztesi csata. A szövetséges Magyar-Habsburg-erdélyi hadakkal szemben a török birodalom félelmetes hadereje állott, akik ráadásul majdnem kétszer annyian voltak. A csata jól indult a keresztény szövetségesek számára és a diadal is kézzelfogható közelségbe került, amikor - mint oly sokszor - az emberi gyarlóság közbeszólt. A győzelemre álló szövetséges seregek a török tábort kezdték fosztogatni, ezt kihasználva a menekülő fél rendezte sorait és megfordította a csata végkimenetelét. A török seregből 20 ezer, a szövetséges oldalon 12 ezer halott maradt a csatatéren, ennek ellenére a győzelmet a félholdasok szerezték meg.
Berenhidai Huszár Péter. Forrás: Wikipédia.
A csata után az erdélyi fejedelem is menekülni kényszerült. Ekkor ejtette útba Diósgyőr várát, Huszár Péter társaságában. De térjünk is vissza a híres bajvívónkra. Ezen írásom Takáts Sándor elbeszélése alapján íródott elsősorban.
A végvári vitézek sorsa nem nevezhető könnyűnek a 16. századi Magyarországon. A Habsburg uralom alatt álló országrészen a határon felfűzve sorakoztak a végvárak, melynek katonaságát a császár gyakran elfelejtette fizetni. Ezért (is) kellett más pénzügyi forrás után néznie az egyszeri katonának, aki fosztogatásból és a határ túloldalán állomásozó falvak és török erősségek kirablásából tartotta fenn magát. Hivatalosan a legtöbb esetben - béke lévén - nem gyakorolhatta volna eme tevékenységet a katonaság, de a császár általában szemet hunyt a portyázások fölött.
Ebbe a miliőbe született bele berenhidai Huszár Péter, aki állítólag már gyerekkora óta végvári vitézként szolgált, és úgy kitanulta a kardforgatás mesterségét, hogy nem akadt párja széles-e hazában. Nagyon sok borsot tört a török orra alá és bizony rengeteg panasz érkezett rá a császári udvarba a sok bajvívása miatt is a budai pasától.
Lugos vára, ahol Huszár Péter utolsó csatáját vívta. Forrás: varak.hu
,,Azok közé az edzett vitézek közé tartozott, akik a tél szívében sem kívántak sátort, akiknek hídra sohasem volt szükségük, hogy a vízen átkeljenek, akik az éhséget és a szomjúságot csak akkor ismerték, ha az asztaluknál ültek. Józan korában és borittában egyformán megülte a legvadabb paripát is, s hogy gyorsabban száguldhasson, szükség idején a régi végbeli szokás szerint, még a zablát sem használta. De azért mindig megtalálta, akit keresett. Már mint huszár-főlegényt, és később mint hadnagyot, úgy emlegették a végekben, mint főcsatázót, első száguldót, legtalálékonyabb leshányót, legyőzhetetlen viaskodót és öklelőt." (Takáts Sándor: Bajvívó magyarok - Képek a törökvilágból - Berenhidai Huszár Péter)
Huszár rengeteg török vitézt küldött a másvilágra, nevét rettegve mondták ki a megszállók. Addig zaklatta leveleivel az általa kinézett török harcosokat, amíg azoknak muszáj volt beadni a derekukat, és megvívni Péter ellen. Csakhogy ezen esetek döntő többségében a másik fél holtan maradt a porban, így nem sok vállalkozó maradt az ellene vívandó harcra. Pedig ha a kinézett ellenfél nem válaszolt, akkor disznó- vagy rókafarkat kapott - melyek a gyávaság jelének számítottak -, illetve rokkát, ami ugye az ,,Asszony vagy!" felszólítást jelentette.
Korabeli lovaspárbaj. Forrás: napitortenelemforras.blog.hu
A sok dorgálás csak a törökök megnyugtatására szolgált, ugyanis a császári udvar gyakran kisebb birtokadományokkal jutalmazta a vitézt, aki ezek jövedelmét a végvári katonák ellátására fordította.
1582-ben, amikor egy nagy hírű török is holtan maradt a hősünkkel vívott párbaj után, a herceg Bécsbe rendelte őt és kapitányát, majd mindkettejüket elzáratta.
Ali budai pasa panaszos levele is megérkezett már ekkor a bécsi udvarba:
,,Az mennyi levelet gyalázatosképpen Ferhát agának Huszár Péter írt, annak nincsen száma; pedig Ferhát aga jó és jámbor vitéz ember. Huszár Péter és az végbeliek, mihelyt egy kis bort isznak, nem tudják ők maguk is, mit írnak, mit nem írnak. Azért ítélje meg fölséged, mennyi gyalázatot kell ezeknek (ti. a törököknek) elszenvedniek. Hogy üljenek veszteg, ha szüntelen írogatnak reájok?" (Takáts Sándor: Bajvívó magyarok - Képek a törökvilágból - Berenhidai Huszár Péter)
Természetesem Huszárt nemsokára kiengedték börtönéből és visszatérve a végvárakba ugyanott folytatta mint előtte. A törökök körében remegve mondták ki Péter nevét és inkább a bajvívások bírájaként találkoztak vele személyesen. Merthogy gyakran kérték fel erre a muzulmánok, hiszen tisztességes, emberséges férfi hírében állott. De nem csak ők, hanem az osztrák haditanács is komolyan hasznát vette Huszárnak, aki mindent tudott a környéken élő törökökről és szokásaikról. Sok falvat is visszavett a hódoltság területéről, melyek közül nem egyet neki is ajándékozott az udvar.
1585 - Nem bomolhat meg a "frigy"...
,,...az dolgot nem aggyák Fölségödnek igazán tuttára...”
Ki ütött először? Nem bomolhat meg a „frigy”...
Berhidai Huszár Péter pápai főtiszt és Halul koppányi szpáhi halálos viadala – s ami körülötte volt...
,,1585. áprilisának elején már sűrű levélváltás zajlott a budai pasa és a bécsi Haditanács elnöke, Habsburg Ernő főherceg között. Mindennek oka két vitéz Huszár Péter pápai vice-kapitány és egy bizonyos Halul szpáhi – ki a nevezetes somogyi török végházban, Koppányban szolgált – közötti halálos bajviadal volt. Ez a török szpáhi meglehetősen neves és híres vitéz lehetett, ha a budai pasa is szót emelt érte. Az történt ugyanis, hogy Huszár Péter a viadalban legyőzte a török ellenfelét, de ebből a veszteségből akkora bonyodalom támadt, hogy egészen Bécsig, a királyi trónig elhallatszott. Huszár Péter azzal védekezett a királyhoz írt tisztázó soraiban, hogy a kihívó fél a koppányi török volt, erről szólt aztán Ernő főherceg a budai pasa hangos vádaskodásaira is, aki a magyar megbüntetését követelte, mondván, hogy Huszár Péter volt a kihívó, s így a „frigybontó.” „Innen tetszik meg az végbeli kapitányoknak minden álnokságok és csalárdságok, hogy az dolgot nem aggyák Fölségödnek igazán tuttára… Huszár Pétör… koppányi Halulnak először küldött levelet”. (mohacsi-csata.hu)
Az egyik legjobban dokumentált esete Péterünknek a Koppányi vár elfoglalása és kirablása volt. 1587-ben - merőben szokatlan módon - télen támadta meg Koppány várát, egy kisebb végvári vitézekből álló csapattal. Nádasdy Ferenc, Batthyány Boldizsár, Dersffy Ferenc és Vajda Kristóf több, körülbelül 1700 katonával, köztük a teljes pápai helyőrséggel. A török várat 1000 harcos védte, akik abszolút nem számítottak a támadásra. Az erősségbe először Huszár Péter csapatai törtek be, végül véres, küzdelmes csatában sikerült az erősség elfoglalása. Óriási zsákmánnyal tértek haza, állítólag 200 szekér is megtelt volna a zsákmánnyal, de nem állt ennyi rendelkezésükre, így a lovaik nyergén vitték hazáig a rengeteg kincset. Ezek mellett nagyon sok élelmet és állatot, illetve rabokat - köztük a koppányi agát - sikerült zsákmányolniuk.
Egy párbajra hívó levél a 16. századból. Haszán bég címezte Magyar Bálintnak 1555. február 23-án, Koppányból. Forrás: mnl.gov.hu - A párbajra hívő levél.
1593-ban az eddigi helyettes kapitányt - Huszár Pétert - a vár főkapitányává nevezték ki Pápán. Ezentúl már szabadabban portyázhatott a Balaton környéki török erősségek között. 1593-ban részt vett Székesfehérvár ostromában is, ami - nem Huszár Péteren és vitézein múlott - balul sült el.
A '70-es évek közepétől a '90-es évek közepéig ezen a területen harcolt, fosztogatott és bajvívott. Felsorolni sem lehetne rengeteg diadalát és azt, hogy mennyi dicsőséget szerzett a magyar végvári vitézek számára. Bécsben vaskos iratkötegek őrzik emlékét. Ebben az időszakban a török gondolni sem mert arra, hogy a balaton-felvidéki határokat "feljebb tolja".
Huszár Péter
,,16. század közepe, - 1603. március, végvári kapitány Dunántúli köznemesi család sarja, híres törökverő vitéz, 1570-től veszprémi, 1578-tól pápai vicekapitány, 1593-tól Pápán főkapitány. Nevéhez számos sikeres portyázás és merész rajtaütés fűződik. 1587-ben visszafoglalta Koppány várát, 1593-ban részt vett Székesfehérvár ostromában. 1594-ben Báthori Zsigmond hívására Erdélybe ment. Több csatában vett részt, 1602-ben pedig Basta tábornagy oldalán harcolt. 1603-ban Lugos városában fogságba esett és a török segédcsapatok kivégezték." (Forrás: jmvk.papa.hu)
1594-ben Báthory Zsigmond Erdélybe csábította, nagy vagyon és cím ígéretével. ,,Udvari bejáró" tisztséget adott neki és a fiát Istvánt is a tisztek közé emelte. 1596-ban Mezőkeresztesnél ő menekíti ki Zsigmondot a csatatérről. Itt érünk oda időrendben, ahonnan az elején a bejegyzésemben elindultunk.
Zsigmond nemsokára lemondott a fejedelmi tisztségről, Huszár mégis maradt Erdélyben. Nem sokkal később Mihály vajda Erdélybe betörő seregét verte vissza - szinte egymaga, mármint vitézeivel egyetemben -, amikor is a csata után a halálhírét terjesztették.
Esztergom alatti lovaspárbaj. Forrás: kurultaj.hu.
1601-ben a kolozsvári országgyűlésen Báthory Zsigmondot támogatta újraválasztásában, amiért Déva várába záratták. Ekkor a bécsi udvar minden birtokát elvette, rangjától megfosztotta, mert azt hitték királyellenes összeesküvésben vett részt, pedig Erdélyben pontosan a király iránti hűségéért záratták be. A bécsi udvar halottnak hitte, azaz elhitte az ezt terjesztő pletykákat.
1602-ben Basta György - Giorgio Basta - császári zsoldos és híres erdélyi zsarnok szabadította ki és Lugos kapitányává tette. Itt jegyzem meg, hogy kicsit ellentmondásosak nekem a 17. század elejei adatok, eltérőek és minden logikát nélkülöznek.
Így nezett ki a 16. századi magyar huszár. Forrás: kurultaj.hu.
A biztos az, hogy Lugos várát 1603-ban Székely Mózes - a Zsigmondot követő erdélyi fejedelem - ostromolta. A lakosság a felkelőkkel szimpatizált, a császárhű Huszár ellenében. Mózes hadait titkos alagúton a várba vezették a helyiek, így tudták elfogni Pétert is. Székely a szövetséges Bektas pasának adta ki az értékes foglyot, aki tisztelte az öreg vitézt. De hiába, mert a segédcsapatai közül a tatárok követelték maguknak a foglyot. Nem volt választása, átadta nekik. Itt már semmi nem menthette meg a nagy bajvívót. A barbár tatárok ugyanis rituális szertartással feláldozták őt, majd arcbőrét lenyúzták, a koponyáját pohárként használták. A véréből is ittak, azt gondolták ezáltal az ereje beléjük száll.
Így ért véget egy igazi magyar végvári hős kalandos élete, ezzel az írásommal szeretnék emléket állítani neki. Sajnos nem sokan ismerik nevét, vitézségét, talán ez az írás ezen is változtat majd valamelyest.
Források:
Nemere István: Kuriózumok a magyar történelemből - Huszár, a szuperhuszár
rubicon.hu - Tarján M. Tamás: 1596. október 26. - A mezőkeresztesi csata
Wikipédia: Huszár Péter szócikk, Mezőkeresztesi csata szócikk
miskolciszemelvenyek.blog.hu - A királynék jegyajándéka - A Diósgyőri vár története
jmvk.papa.hu - Huszár Péter
Takáts Sándor: Bajvívó magyarok - Képek a törökvilágból - Berenhidai Huszár Péter
mohacsi-csata.hu
