Beck Vilma történetét úgy ismertem meg, hogy Dobrossy István írt róla az egyik könyvében. Illetve nem is írt, hanem idézett tőle, róla. Azt is említette: egy miskolci tanár fordította le angol nyelven a szabadságharcról és a saját kalandjairól írt memoárját, 1901-ben. Beck saját bevallása szerint Miskolcon kétszer is megfordult Görgey tábornok csapataival. Az írásom Kropf Lajos alapos kutatására épül elsősorban.
Híres kémnők a történelemben. Felismeritek őket?
A kémnő az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején teljesített szolgálatot a magyar hadsereg számára. Az élettörténete meglehetősen zavaros, nagyon sok téves, hamis információt jelent meg róla. Ezekben a kusza történetekben próbálok most eligazodni, és összefoglalni a magyar Mata Hari életútját.
Nyugat-Európában nagy sikert aratott könyve, amelyet a szabadságharcról és az ő abban betöltött szerepéről írt. Ahogy olvastam a fordító Halász Sándor miskolci tanár sorait, melyet a kalandornő védelmében írt a megjelenés után különböző lapokban, megállapithatom, hogy őt is elvarázsolták szavai. Ugyanis a könyv tartalmának nagy része nem valós. A kémnő jelentősen eltúlozta a szabadságharc alatt betöltött szerepét, azt jelentősen felnagyította, és már-már hihetetlen történeteket írt le. Vegyük fel először a történet fonalát ott, hogy megérkezett menekültként Angliába, aztán majd visszatérünk a szabadságharc alatt betöltött szerepére is.
Beck Vilmának nagyon kevés olyan pontja van az életében, ami egyértelmű és nem bizonytalan. 1850 áprilisában érkezett Angliába - ez speciel nem bizonytalan - "Beck bárónő" - ahogy hívatta magát - és azonnal felvette a kapcsolatot a magyar menekültek vezetőjével, Pulszky Ferenccel. Kossuth Lajos hogyanléte után érdeklődött és szeretett volna utána menni Törökországba, hogy ,,megossza vele a rabság keserű kenyerét." Ehhez kért segítséget a londoni magyar közösségtől. Pulszky azonban nem adott neki pénzt erre, ezért mélységesen megharagudott rá.
Ki volt valójában Beck báróné, avagy Racidula?
Ezt a kérdést is sokan próbálták megválaszolni már. Saját bevallása szerint Nyitra vármegyéből származott és egy ottani magyar báró özvegye volt. Ez a báró egészen pontosan 1848. október 28-án esett el Bécsben szerinte, az ott zajlott (harmadik) forradalom eseményei alatt. Ez bizonyosan nem volt igaz. A forradalom során kivégzett Mednyánszky László testvére jól ismerte mindkét Nyitra vármegyei Beck bárót és feleségét, de egyikük sem a hírhedt kémnő volt.
Egy bizonyos Haug tábornok, aki annak idején - a harmadik forradalom idején - Bécsben szolgált azt mondta, hogy ő nem tud Beck nevűről, aki az elhunytak között lett volna akkor, sőt október 28-án nem is volt torlaszharc. (Racidula állította, hogy néhai férje torlaszharc közben hunyt el)
,,Pulszky egy levele szerint pedig ő több komáromi egyéntől azt hallotta, hogy az asszony fizetett kém volt a magyar sereg szolgálatában és Racidula s Beck báróné néven ismerték őt. Némelykor Danielis feleségének vallotta magát, kivel vadházassagban élt."
(Budapesti Szemle - 1901., 107. kötet, 297. szám, 388. oldal)
Kmetty tábornok is ismerte Racidula néven, illetve gúnyos hangon sokan bárónének is szólították a szabadságharc alatt.
Hahn kapitány állítása szerint 1849 októberében Bécsben egy szállodában a szemébe mondta Dr. Epstein a hölgynek, hogy jogosulatlanul hívatja magát bárónőnek, hiszen ő egy egyszerű virágárus. Erre a kémnő úgy felelt, hogy a címet Kossuthtól kapta. Ezt a kijelentést állítólag többször is használta, ha valaki megtagadta tőle a bárónői megszólítást. Sőt, ugyanez a Hahn kapitány mesélte róla, hogy egy alkalommal összeveszett egy Ágnes nevű mosónővel, aki rákiabálta, hogy ők bizony együtt szolgáltak a múltban egy családnál cselédként. Ekkor a bárónő megszeppent és sok pénzzel engesztelte ki a mosónőt a későbbiek folyamán.
Az italt sem vetette meg, sokszor látták őt közlegényekkel a tábortűznél mulatni, ekkor előfordult, hogy ,,becsípett".
Többen azt állították róla, hogy műveletlen és faragatlan volt, ennek ellent mond az, hogy az angol legfelsőbb körök sem gyanították róla azt, hogy csaló, márpedig, ha olyan műveletlen módon viselkedett volna, nem tudott volna közéjük olyan könnyen beilleszkedni.
Egy bécsi lap információi szerint az eredeti neve Koberwein volt, és tényleg Beck volt a férjének a neve, aki azonban nem volt báró. Ezt megerősítette egy bizonyos Lord Beaumont is, aki az angol felsőházban a felszólalásában is említette ezt az információt.
A könyvét illetően is kérdések merültek föl. Ugye Racidula nem beszélt angolul, lefordította a nyomda a kéziratot, melyet átadott nekik. Bizalmasának, Kászonyi Dánielnek tulajdonítják a kézirat megírását. Több helyen olvastam azt is, hogy Racidula vagy Beck Vilma magyarul sem tudott, legalábbis nehezen értette meg a magyar beszédet. Valamilyen szláv nyelven tudott még a német mellett, bár nekem a neve inkább oláh hangzású.
Hajnik Pál, a rendőrség egykori vezetője azt vallotta a bírósági tárgyaláson, hogy ismerte Racidulát, aki fizetett kém volt a magyar hadseregben és egy másik kémnővel együtt ment mindenhová, aki az ő "felettese" volt. Hajnik Pál úti leveleket is adott nekik két ízben, így a magyar vonalak között minden háborgatás nélkül közlekedhettek.
Egy ízben bizonyosan Kossuth levelét kézbesítették társával, Motesiczky Istvánnéval együtt. Ez a levél Stiles bécsi amerikai konzulnak szólt.
Több egybehangzó vallomás szerint Beck Vilma nem ismerte személyesen Kossuth-ot, kétszer volt nála, de csak az előszobájáig jutott. Kossuth egyébként levelében megerősítette, hogy hallott már Raciduláról, de az, amit a könyvében állít a kémnő, hogy a kormányzó jobbkeze lett volna, az egyszerűen nem igaz, hazugság. Nagyon sokan egyszerű kalandornak nevezték az állítólagos bárónőt.
Egy Zerdahelyi Ede nevű hivatalnok több ízben látta őt, egyszer mint virágárus indult az osztrák vonalak mögé, annak kikémlelésére. Állítólag a szabadságharc bukása után egy rövid ideig a híres Újépület foglya is volt.
A már említett Kászonyi Dániel, aki főhadnagy volt a honvédseregben Beck Vilma rajongói közé tartozott. Saját maga hallotta sokszor emlegetni a nevét Kossuth kancelláriáján és Görgey főhadiszállásán is, mindkét helyen sokat dicsérték tevékenységét.
A hamburgi emigráció vezetői nagy tisztelettel beszéltek vele és nagyra tartották őt.
Nagyon takarékosan bánt pénzével, és azt mindegyik forrás említi - még az elmarasztalóak is -, hogy minden magyar emigránsnak segített, őket pénzzel támogatta, ha arra kérték.
Gorsky Xavér főhadnagy azt mondta, hogy többször látta őt Debrecenben és Pesten a szabadságharc alatt. Több alakalommal kísérte Kossuth nővérét és édesanyját és ,,mindkét úrnő és mások fölötte dicsérőleg emlékeztek meg Beckné jó szolgálatairól."
Ezeket a forrásokat figyelembe véve én is úgy gondolom, hogy Beck Vilma egy kalandor volt, aki dörzsölt és fondorlatos asszony lehetett. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy esetleg mindkét oldalra szállított információkat, persze lehet, hogy a Habsburgoknak direkte fals dolgokat mondott. Szerintem jelentős lehetett a tevékenysége, bár a titokzatos "felettese" révén élhette meg legtöbb kalandját.
A származása szerint, nos, az biztosnak látszik, hogy nem volt báróné, viszont valószínűleg Beck volt az eredeti neve. Egy németajkú családból származhatott szláv közegből, valamelyik felvidéki megyéből.
Hazafias érzések is lehettek benne, viszont a könyve nagyrészt hazugságokkal volt tele, melyek meg sem történtek, vagy másokkal történtek. Nagyon eltúlozta az eseményeket a saját szerepét illetően is, annak értékeit jelentősen megnövelve.
Ezután egy angol pénzemberhez ment segítségért - Lord Dudley Stuart-hoz ,- aki köztudottan a jó ügyek mellett állt és a magyar emigráció tagjait is bőkezűen támogatta. A Lord titkára, dr. Backhouse így írta le a hozzájuk érkező hölgyet:
,,Tisztességesen vala öltözve és sötét shawlt viselt, mely egy Kossuth arczképével diszített nagy melltűvel vala összetűzve. Szemei s minden arczvonása mély lelki küzdelmet árultak el. Miután a titkár nem ismerte őt, megkérdezte nevét s egyszersmind kérdezősködött, hogy mivel lehetne szolgálatára."
(Budapesti Szemle - 1901., 107. kötet, 297. szám, 374. oldal)
A nő azt kérdezte itt is, hogy mi hírük van Kossuthról. A titkár azt a választa adta, hogy utolsó információi szerint nagyon beteg. Ekkor kihúzta a hölgy a melltűt a sáljából, csókolgatni kezdte azt, és hangosan zokogni kezdett. Megkezdődött Beck Vilma előadása Angliában, amely másfél évig tartott...
Ezek után letörölte könnyeit és bemutatkozott a titkárnak: ő Beck bárónő. Magyarországért és Kossuthért dolgozott a szabadságharc alatt, Racidula álnéven. Egyetlen célja jelenleg, hogy Kossuth után menjen. A titkár Puszkyt ajánlotta neki, akiről a bárónő - mivel talán ő átlatott a szitán - hallani sem akart. Persze a titkár nem tudhatta, hogy ott már próbálkozott.
Forrás: tortenelemcikkek.hu
Másnap találkozott a Lorddal, akiben rokonszenvet ébresztett a nő, miután elmondta a történetét. Mesélt neki a Magyarországon átélt szenvedéseiről, a hazáért való szolgálatáról, és mindarról, ami történt vele élete során. A Lord ekkor arra biztatta, hogy írja le mindezeket, ismerje meg az egész világ a magyarok és Racidula küzdelmét az elnyomókkal. Pár nap múlva a titkára már az első oldalait olvasta a majdan nyomtatásban megjelenő, a szabadságharc történéseit tartalmazó kéziratot.
A könyv nyomtatását is akadt vállalkozó, egy Richard Bentley nevű kiadó személyében. Ő egy német nyelvű kéziratot kapott - Racidula nem tudott angolul -, amit lefordíttatott angolra. Ekkor véleményezésre kérte Pulszkyt is, aki csak az első három ívet fordíttotta le, abban csak az előszó és a saját családi élete szerepelt a bárónőnek, ebben nem talált kivetni valót. Sőt, azt írta vissza a kiadónak, hogy akár egy érdekes könyv is kerekedhet majd a kéziratból szerinte.
A Lord Dudley Stuart-nak ajánlott két kötetes könyv 1850 októberében jelent meg. Óriási siker volt, gyorsan elkapkodták, és a sajtó is pozitív véleményt adott a róla. 1851-ben német nyelven is kiadták a szerzeményt.
A furcsa az volt az egészben - pedig a nagy létszámú magyar emigráció is olvasta a könyvet -, hogy senki nem emelte fel szavát a nyilvánvaló nagyításokkal, valótlan információkkal telis-tele lévő könyv ellen.
A nagy sikerre való tekintettel a teljes élettörténetének megírására készült Beck bárónő, sőt, befektetőket is talált rá. Egy országos körútra indult, ahol támogatókat keresett - és talált. Bejárta fél Angliát a titkárával - egy budapesti születésű fiatalemberrel - együtt. Manchester, Liverpool, Bradford voltak többek között az állomáshelyei a szponzorkereső körútjának.
Anélkül, hogy tudta volna ezt, 1851. augusztus 4-én érkezett meg életének utolsó állomására, Birminghambe. Itt is összegyűjtöttek sebtiben 100 (!!!) fontot a majdan megjelenő könyv támogatására. Azonban rosszul lett a városban, megbetegedett, orvost kellett hívni hozzá, aki teljes nyugalmat rendelt el számára. Egyik támogatója Henry Vitton Tyndall fogadta a házába, ahol annak felesége lelkiismeretesen gondozta. Ez a ház Birmingham Edgbaston nevű külvárosában volt.
Kossuth Lajos. Forrás: Wikipédia.
Teltek-múltak a hetek, a bárónő jobban lett, augusztus 28-án egy estélyt rendeztek a tiszteletére, ahol egy kicsit táncolt is a vendégekkel. Másnap ismét estély volt a Tyndall-házban, akkor a kémnő titkára magyar dallamokat játszott zongorán. Beck Vilma pedig gyanútlanul Kászonyi Daniellel, egyik régi bizalmasával - aki valószínűleg a műve megírója volt - beszélgetett.
A kertben azonban már gyülekeztek a viharfelhők. Hajnik Pálnak, a szabadságharc alatti kormány rendőri vezetőjének kellett azonosítania Beck Vilmát a helyi rendőröknek, aki ezt meg is tette az ablakon át leskelődve. Ezután valami ürüggyel a titkárát és őt is egy külön szobába csalták, megbilincselték őket, és külön-külön mindkettejüket a rendőrség fogdájába szállították. Gyakorlatilag elrabolta őket az angol rendőrség az estélyről.
Szegény Racidula egész este zokogott és egy pohár vízért rimánkodott a fogdában. A mellette lévő cellában őrizték titkárát is, kinek unszolására - mert Racidula angolul nem tudott, ezért csak a titkára tudta lefordítani azt, amit mond - vittek egy pohár vizet a nagyon rossz bőrben lévő Beck bárónőnek.
Kászonyi Dániel a Tyndall-házban csak annyit érzékelt az esetből, hogy eltűnt a bárónő. Miután az estély folytatodott Tyndall szót kért, s ennyit mondott:
,,-Uraim, a baróné elment! Nincs több báróné, nem is volt ő soha báróné!" (Budapesti Szemle - 1901., 107. kötet, 297. szám, 380. oldal)
Kászonyi Dániel. Forrás: arcanum.hu.
Kászonyi Dániel hiába kereste földijeit a rendőrségen, sem semmilyen segítséget, sem felvilágosítást nem kapott. Azt mondták neki, hogy menjen el holnap 11-re a rögtönzött bírósági tárgyalásra.
1851. augusztus 30-án volt a tárgyalás napja. A cellából eljőve az egykori kémnő rosszul lett, majd nem sokkal később a bíróság épületénél is. A bíróságon egy külön terembe vitték és orvost hívattak hozzá. Itt már borzalmas állapotban volt, alig élt már szerencsétlen. A földre fektették, ahol csakhamar elhunyt.
Halálának híre gyorsan elterjedt a városban. Sokan azt mondták, hogy mérget vett be, de ezt a boncolási eredmény egyértelműen cáfolja. Halálát a szíve gyengesége okozta.
A tárgyaláson - amely lefolyt Beck Vilma nélkül is, illetve halála ellenére - egyetlen vádlott volt. A bárónő titkára, Constant Derra de Moroda. Egészen bagatel vádakat hoztak fel ellene(ük), a legnagyobb az volt, hogy 24 shillinget csaltak ki a báróné új könyve ürügyén. Ez azért volt érdekes, mert több száz fontot gyüjtöttek össze angliai körútjukon, pont az a 24 shilling szúrt szemet? Ez volt a fő vád! Ez volt egyedül megnevezte az elfogatási parancson!
Dr. Halász Sándor és egy ,,régi honvéd" csörtéje az újságokban
Halász Sándor miskolci tanár volt az, aki - mint már említettem - saját költségén magyarra fordította Beck Vilma művét. Ennek megjelenésére ,,egy régi honvéd" reagált a Budapesti Hírlap hasábjain. Kisebb adok-kapok indult, a Szabadság című miskolci lapban válaszolt a tanár - majd a Budapesti Hírlap is lehetőséget adott erre neki - a név nélkül őt tajékozatlannak beállító honvéd számára. Való igaz, a fordító Beck Vilma meséit készpénznek vette, a bűvkörébe került. Hősnek nevezi őt, aki férjét, pénzét, mindenét feladta a hazáért.
,,Nem ütközünk meg rajta, mert az egyszeri tót is merő következetességből jó képpel ette meg a szappant, ha egyszer szalonnaként vette a kezébe." (Budapesti Hírlap - 1901. március 14. - Beck báróné és a Kassai szobor)
A hivatalos vádpontok Beck Vilma bárónő ellen:
- bárónőnek adta ki magát, holott nem volt az
- Kossuth közeli barátjának, munkatársának adta ki magát, pedig ez sem volt igaz
- Pulszkyt gyalázta a könyvében
- kém volt, a magyar, az osztrák és állítólagosan az angol titkosszolgálat számára is adott ki információkat
- a könyve a magyar forradalomról tele volt hazugságokkal
- 24 shilling jogosulatlanul való felvétele
A vádpontok igazak voltak nagy részben, de hát ilyenekért nem szoktak ilyen gyorsított bírósági eljárást lefolytatni, pláne nem gyakorlatilag elrabolni a vádlottakat. Egy szó mint száz, a pereskedés végén még a báróné titkára nyert kártérítést, 800 font értékben.
Még érdekesebb dolog is történt. A báróné majdnem teljesen készen lévő könyvének kéziratát Toulmin Smithnek, a vadlók ügyvédjének adták át, akinél nyom nélkül eltűnt. Az ügyvéd állandóan azt hangoztatta, hogy nagyon komoly dologra akadt és azt hamarosan közli majd. De soha semmit nem közölt.
Forrás: Szabadság - 1901. március 20., 2. oldal.
Az eset egyébként óriási felháborodást váltott ki Európa-szerte. Igazságot és felelősöket követeltek. Ez azonban, mint annyi esetben a történelem során - mi magyarok már csak tudjuk - itt sem következett be. A vadlókat és az elfogatóparancsot kiadó hatóságot megdorgálták, ennyi. A közhangulat inkább a magyar emigrációnak ártott, őket vádolták az egész hercehurca miatt. 1853-ban Pulszky Ferenc kijelentette, hogy semmi köze nem volt Racidula elfogatásához, erről ő semmit nem tudott. Ekkor enyhült valamelyest a magyarok iránti ellenszenv.
Így ért véget a híres kalandor-kémnő élete. Az, hogy történeteiben mi volt a fikció és mi volt az igazság - a nyilvánvaló hazugságokon kívül -, már sosem tudjuk meg. És valószínűleg soha nem ismerjük már meg az életrajzi ihletésű könyvét sem, amely Smith ügyvédnél tűnt el. Pedig az is tartogatott volna érdekességeket, én biztos vagyok benne.
Forrás:
Budapesti Szemle - 1901. évfolyam, 107. kötet, 297. szám - Kropf Lajos: Beck Vilma
Budapesti Szemle - 1902. évfolyam, 110. kötet, 306. szam - Kropf Lajos: Beck Vilma - utóirat
Pallas nagy lexikona, 2. kötet: Arafele-Békalen - Beck Vilma
Egyetemes Magyar Encyclopaedia 5. B-Bekker
Szabadság - 1901. március 20. - Tárcza - dr. Halász Sándor: Beck Vilma bárónő, egy kiváló honleány könyve
Pesti Napló - 1901. október 1. - Londesz Elek: Egy érdekes nő emlékiratai
Köztársaság - 1992. július 10. - Sógorságban a titkosszolgálatok
Századok - 1968 - Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel
Budapesti Hírlap - 1901. március 6. - egy régi honvédtől: A kiváló honleány könyve - 1901. március 13. - dr. Halász Sándor: Beck Vilma báróné - 1901. március 14. - egy régi honvéd: Beck báróné és a Kassai szobor
Zalai Hírlap - 1990. október 6. - Szemanúk Csány László vértenúhaláláról
Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata V.
