A miskolci Bősz Kata avagy Borsod Rózsája
2021. február 09. írta: Reiman Zoltán

A miskolci Bősz Kata avagy Borsod Rózsája

Érdekes szerelmi történetre bukkantam az egyik régi újság hasábjain. Két ősi miskolci nemesi család tagjáról, Szathmáry Király Zsuzsannáról és Vay Józsefről, illetve az ő szerelmükről lesz szó. Elsőként Vay Sándor, a Vay család krónikása jegyezte le a históriát, ezért elsősorban az ő általa leírtakat vettem figyelembe - azért, mert nem utolsósorban személyesen ismerte Józsefet - a cikkem megírásakor.

 

19395_1.jpg

Hasonló kocsival lehettek Zsuzsikáék a híres ,,nászutas" estéjén. Forrás: mult-kor.hu

 

A Szathmáry Király és a Vay családok Miskolc városának főnemesi familiájához tartoztak, bár az utóbbi ezer szálon kötődött Alsózsolcához is. A XIX. század közepén egy viharos házasság útján közeli rokonságba is kerültek - egy ideig.

Vay József már régóta "kerülgette" Zsuzsikát - Vay Sándor krónikás szerint. Akkor fordult komolyra az eset, amikor Ferdinánd főherceg Miskolcon utazott át, de egy bálon megjelent előtte valahol a városban. Éppen Zsuzsikát vitte volna táncba, amikor Józsi ott termett és elvitte a meglepett fenség elől a leányt. 

Komoly probléma is lehetett volna a dologból, azonban mindenki tudta - Ferdinánd is -, hogy Vay Ábrahám gyermekéről van szó. A Vay család az északi országrészből egy jókora szeletet birtokolt, nagy befolyása volt, ezért nem vont maga után semmiféle retorziót az eset. Persze roppant kellemetlen volt önmagában is. 

 

Vay Ábrahám  

,,Gróf vajai és luskodi Vay Ábrahám (Alsózsolca, 1789. július 13.Berkesz, 1855. március 3.) főispán, országgyűlési képviselő, földbirtokos, az MTA egyik alapító és igazgatósági tagja. (...)
Iskoláit Sárospatakon, a Reformátuis Kollégiumban végezte. Tanulmányai befejeztével közéleti pályára lépett. Vay Ábrahám 1825-től Borsod vármegye
első alispánja, az 1825-1827-es országgyűlés követe, királyi kamarása volt. 1825. november 3-án az országgyűlés egyik kerületi ülésén Széchenyi István után az MTA alapításához 8000 Ft-tal járult hozzá. 1830-ban Bereg vármegye főispáni helytartója lett. 1830. szeptember 11-én Ferenc magyar király grófi címet adományozott Vay Ábráhámnak. 1832-ben, 1845-ben, majd 1848-ban ismét Máramaros vármegye főispánja lett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt birtokára vonult vissza." - írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.

 

Király (Szathmáry) József

,,Jogi doktor. A tiszántúli kerületi tábla tiszteletbeli ülnöke; szülelett 1792. deczember 3. NagyKállóban (Szabolcsm.); földbirtokos volt Alsó-Vályban és Bejében, hol 1833. júl. 15. meghalt." 

(Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 6. kötet, 223-224. oldal)

 

A botrányos este után nem sokkal összefutott a Sötétkapu mellett a két renitens gyermek apja - ugyanis, ha még nem mondtam volna, Zsuzsika sem ment a szomszédba egy kis balhéért - Szathmáry Király József és Vay Ábrahám. Ráadásul szomszédok voltak az urak, így a birtokokat egyesíthették volna  - akár - egy házasság által. Ezt József uram javasolta Ábrahámnak.

 

abraham_vay_litho.jpg

József édesapja Ábrahám, az MTA egyik alapítója volt. Forrás: Wikipédia.

 

Vay Ábrahám így szólt a házassági ajánlatra:

,,- Én nem vagyok a jónak elrontója. Nincs is semmi kifogásom Zsuzsanna hugomasszony ellen, de.... De hát bolond az én Józsi fiam, Domine Spectabilis..." 

Szatmáry uram erre a lehető legközelebb hajolt Vay uramhoz és ezt suttogta feléje: 

,,- Híszen épen annak az okáért. Mert bolond ám az én Zsuzsi lányom is szörnyű módon. Ezt a kettőt csak épen csak egymásnak teremtette a fölséges Uristen."

(Pesti Hírlap - 1906. január 7., 33. oldal, Gróf Vay Sándor)

Meg is ülték a lakodalmat, olyat, mint a mesékben. Hétországra szólót. Már a mézeshetek alkalmával is voltak összetűzések az ifjú házasok között, ami azért nem jelent sok jót. Általában Zsuzsika volt a harsány, Józsi pedig engedett a harcias menyecskének.

A krónika megőrizte híres ,,nászutazásukat" is. Történt egyszer, hogy Józsi a négy legtüzesebb lovát fogta be, Zsuzsikát pedig maga mellé ültette a bakra. Árkon-bokron hajtotta a lovakat, más asszonyság már remegve szállt volna le a férje mellől, a ,,miskolci Bősz Katát" azonban nem ilyen fából faragták. Elkapta a gyeplőt urától és amikor a Sajó fölötti hídon voltak a lovak közé dobta azt. Az egész fogat grófostól, Zsuzsikástól a Sajóba zuhant. 

 

img_20201016_083134.jpg

Forrás: Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap

 

A lovak elpusztultak, a kocsi összetört, de a ,,nászutazó" párnak kutya baja sem lett. Úgy, csurom vizesen, kacagva sétáltak hazáig. Így mulatott a két nemesi család forróvérű párosa.

Két dudás sajnos nem fér meg egy csárdában, nem véletlenül tartja a mondás is. Zsuzsika mindig kötözködött férjével, aki megunta a veszekedést, látszólag engedett az asszonynak. Azonban egyre kevesebb időt töltött otthon. Zsuzsika ismerte a férjéről szóló legendákat, a sok hódítását, a fékezhetetlen természetét. Józsi ismét visszatért a ,,vadászmezőkre". Azt pletykálták, hogy a Búza téri kenyeres kofaasszonnyal szűrte össze a levet. Ez természetesen Zsuzsika fülébe is eljutott. 

És hát, jajj annak, aki ,,Borsod Rózsáját" megcsalja! Zsuzsika nem volt rest, megkereste a kofaasszonyt, elkérte gúnyáját - amiért szép pénzt fizetett - és odaült a piacon a helyére, várva kedves férjurát. Hamarosan jött is Józsi, hogy meglátogassa az ő kis kofaasszonyát. Éppen köszönt volna illendően a hölgynek, aki egy szerelmes pillantás - vagy a híres miskolci fehér cipó helyett - egy jókora maflást adott a csalárd férjnek. 

Nem tudta mire vélni a dolgot a gróf, csak akkor értette meg, amikor az arca elé tartott selyemkendő alól az ő Zsuzsikájának arca mosolygott reá. 

És a két fiatal harca folytatódott. A házasság véget egy káposztás tál okozta, amellyel Zsuzsika találta fejbe hites urát. Beadták a válópert és elváltak. Pedig akkoriban ez nem volt szokás, de a két erős jellem egész egyszerűen nem fért meg egymással...

Zsuzsanna nemsokára férjhez ment egy csendes osztrák kapitányhoz, akit három gyönyörű gyerekkel ajándékozott meg. Boldogan éltek egymást mindig szeretve és támogatva. A ,,miskolci Bősz Kata" megnyugodott, leihiggadt.

József még sok sokáig a kalandokat kereste, nem talált megnyugvást. Végül azonban ő is megtalálta a hozzá illő asszonyt. Egy húsz évvel fiatalabb csodaszép nőt, aki rajongott férjéért. Vay József is beállt a sorba, tisztességes úriember vált belőle. Vay Sándor - a történetíró - itt az írásában megemlítette, hogy József második házasságának története sokkalta romantikusabb mint az elsőé, de azt nem mesélte el, mert az özvegy Vay Józsefné akkor még élt. 

 

18928-18931_ka_129.jpg

Kávéskészlet a Szatmáry Király család címerével. Forrás: Iparművészeti Múzeum.

 

Nem sokkal később, valahol összetalálkozott történetünk két hőse (Én feltételekkel fogadtam ezt a nagy találkozást, szerintem nem zajlott le, elsősorban Szatmáry Király Zsuzsanna korai halála miatt, de az egyik újságban erről írtak.):

,,- Boldog vagy Zsuzsika? - kérdezte Józsi.

- Hála Istennek, igen, Józsi. 

- Az uradat szereted? 

- Lehiggadtam. S szeretem és tisztelem, Józsi. Jó az, tisztelni egy férfiút. Aztán tudod, jó férj, szófogadós. Csendes. Én a kedvében járok. Mindent úgy teszek, mintha csak érte tenném. Nálunk mindig az történik, amit az uram akar. Igaz, hogy ő nem akar mást, mint én. S Te Józsi?

- Hát én is boldog vagyok. A feleségem kedves, szelid, okos. Mindent a kedvemre tesz. Nálunk csak egy akarat van, az enyém. 

- Sosem veszekedtek?

- Soha Zsuzsika.

- S ő mindent megtesz, amit te akarsz?

- Okos asszony az én feleségem, Zsuzsika. Ő mindig elhitetni velem, hogy amit tesz, azt én akartam. S én elhiszem. Ez pedig a boldogsághoz, hidd el, éppen elég."

A krónika szerint kedvesen beszélgetének és jó barátságot tartottak fenn ezután."

(Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941. december 24., 4. oldal, Ignácz Rózsa írása)

Így ért véget Szatmáry Király Zsuzsika és Vay Józsi története. Mindketten megtalálták a megnyugvást, de nem egymás oldalán. A sors így rendelte. Ezt a históriát is hozzáfűzzük Miskolc történetéhez.

 

 

 

Források:

 

Wikipédia - Vay Ábrahám szócikk

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái - 6. kötet 

Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata V.  

Pesti Hírlap - 1906. január 7. 

Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap - 1941. december 24.

Magyar Jövő - 1943. szeptember 3.

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr316239802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása